Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
fgéplap 1991. JANUÁR 12. 9 ’Minden előadás kísérlet?' Tompa Gábor rendező a Camus-dráma bemutatásáról Mecénások és énekkarok- Első magyarországi vendégrendezésed alkalmával -Tompa a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója- miért éppen ezt a darabot választottad?- Nos, Camus A félreértés című drámáját rendezem, amit tudomásom szerint magyarul egyszer játszottak más fordításban. Én külön erre az alkalomra Horváth Andor romániai magyar esszéíróval lefordítottam a drámát. Ez a mű szerepelt a javaslataimnak egy nagyobb csomagjában, úgy jött ki a lépés, hogy ez felelt meg a legjobban a jelenlegi szolnoki színházi állapotoknak. Ez tulajdonképpen egy kísérlet a tragédia feltámasztására, egy örök emberi kérdésről szól, arról, hogy az emberek soha nem ismerik fel egymást és nincs mit kezdeniük a szeretteikkel. Camus ezt a témát nem véletlenül a bibliából. Lukács evangéliumából merítette,ezért a szereplők nevei is szimbólikusak. Azt kell mondanom, hogy a világirodalom legko- morabb drámája, ami nem jelenti azt, hogy ez a lemondás, a megalkuvás, a rezignáció drámája, hanem tulajdonképpen egy tiltakozás mindaz ellen, ami emberileg nem őszinte. A balsorsról szól ez a darab, de véleményem szerint a balsors akkor csaphat át önmaga ellentétébe, ha tragédiává nemesedik. A tragikum pedig, Camus szavaival, a reménytelenség fenékbe- rúgása. Ugyanakkor azért foglalkoztat engem ez a mű, mert az utóbbi időben az én előadásaim akarva-akaratlanul is egyfajta helyzetpolitikumra rímeltek, és azt hiszem, itt lehetőség van arra, hogy az emberi lélek legmélyebb rétegeibe ássunk és hogy olyan emberi kérdésekkel foglalkozzunk, amelyek megtisztítottak a napi politikumtól. Ez az előadás megpróbál a színház metaforikus nyelvén szólni, aminek a nehézsége az, hogy minden szinten hitelesnek kell lennie ahhoz, hogy eljussunk a metaforához. Lépésről lépésre fel kell építeni a színészi motivációkat. Egy öt tagú csapattal dolgoztam: Spolarics Andrea, Meszléry Judit, Mucsi Zoltán, Győry Emil és Kozák Ágnes. Úgy érzem, ez a csapat tud a színház nyelvén gondolkozni és érti ezt a metaforikus nyelvet is. Én nem érkeztem ide egyelőre kidolgozott munkamódszerrel, amit ráerőszakolnék a társaságra. A munka egyformán nehéz nekem és ennek a csapatnak, a megismerésnek egy gyötrelmes kalandján estünk át, melynek nem tudom még az eredményét. Nekem az az elvem, hogy mindig a darabhoz kell alkalmazkodni, minden darab próbáit másképpen kell csinálni. Ilyen értelemben nincs munkamódszerem. A munkamódszert az előadás gondolata, a mű, a körülmények, a színészek, a helyzet diktálja.- Tudod-e,hogy Szolnokon a szobaszínházi produkciók meglehetősen tiszavirág életűek, . Mintha a kísérleti jellege miatt a szobaszínházi produkciókat nehezen emésztené az itteni közönség.- Meglepő számomra, amit mondtál, én úgy érzem, hogy a színháznak egyik legfantasztikusabb tényezője az épp ott, épp akkor történés és a fizikai közelség a befogadóval. Egyetlen más műfaj sem képes ezt a közvetlenséget megteremteni, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szobaszínházban,él a nagy színpadon is. De itt a térnek a közönség mindenképp részese, itt rendkívüli módon műMuzsikál a mozi A moziban nem vetíthető keskeny kópiák, szerencsére a tévében még "elmennek", ha nem is tökéletesek, így kerülhet képernyőre egy népszerű dallam az Alkalomból, amelyet Karády Katalin tolmácsolt. A kutatómunka nyomán, és nem utolsósorban Szilágyi Attila restaurátor pótolhatatlan munkája révén, levetítik a csak részletekben fennmaradt Második kívánsághangverseny néhány számát, vagy a Farkas Imre- operett, A királyné huszárja egyikmásik nótáját. Nemzetközi cserék révén néha onnan is előkerülhetnek elveszettnek vélt kópiák, ahonnan nem is gondoltuk volna. Finnországból tért vissza, többek között, a Leányvásár Sárdy, Szeleczky (képünkön), Latabár, Kiss Manyi operettje, és ugyancsak külföldről jött vissza a Mámi is, amelyben Fedák Sárit láthatjuk. Az egyik legutolsó háború előtti film, az Éz történt Budapesten Muráti Lili egyik legjobb filmje, amit az ostrom miatt már országosan nem is mutathattak be, úgyhogy meglepetésekben igazán nem lesz hiány...(szombat TV 1) ködik az, hogy egyre inkább a színház lényege felé lehet haladni egy ilyen szobaszínházi produkciónál. Itt mindenfajta illúzió megszűnik, és kénytelen a produkció is, a közönség is a színház mágikus erejére hagyatkozni. Ezt a darabot el tudtam volna képzelni nagy színpadon is, de ott egy egészen más megfogalmazásban kerülhetett volna színre. Amit a nagy színpadon csinál az ember, nem csinálhatja meg a szobaszínházban és fordítva. Ami a nagy színpadon igaz, az itt talán rossz értelemben hamis, teátrális, ami pedig itt intim, az ott ellenmodorossággá válik, vagyis "nem jön át" a nézőtérig. Nem tudok mást mondani, mint hogy nem létezik már eleve kísérleti előadás, mert minden előadást egy kísérletnek érzek, egy olyan kísérletnek, melyben mindenkinek önmaga legmélyebb bugyraiig kell ásnia, és hát ez így nem is kellemes. Úgy vélem, minden előadásért mindenkinek meg kell szenvednie, és ha sikerül az előadásnak önmagával szembesítenie a nézőt, akkor a színház betöltötte a szerepét. Lejegyezte: Molnár H. Lajos Alig, hogy 1988 őszén a 43. Velencei Biennálé bezárta kapuit, Berlinben megkezdődtek az előkészületek az 1990-es kiállításra. A város nyugati felében működő Berlinische Galerie munkatársai kelet-berlini galériákat kerestek meg, azzal az elképzeléssel, hogy előkészítsenek egy olyan kiállítást, amely Berlint egységes városként képviseli 1990-ben Velencében. Hogy megvalósulhatott az egységes berlini kiállítás, az Ambiante Berlin, amely Velencéből most Magyarországra, a Műcsarnokba érkezett, ahhoz történelmi, politikai sorsfordulónak kellett bekövetkeznie. A Kórusok Országos Tanácsa - stílszerűen rövidítve a KÓTA - évente értékeli az ország kórusmozgalmát. A megye ezen a listán mindig előkelő helyezést ért el az énekkarok számát, minősítését illetően. De vajon hogyan alakul majd ezután a kórusok sorsa, a fenntartók tudják-e vállalni továbbra is a támogatást, s mennyi pénzzel tudják segíteni az együtteseket? A kérdésre Buday Péter, a KÓTA megyei titkára ma még csak annyit tud válaszolni, hogy eddig a Killián főiskola az egyetlen, amelyik nem tudja támogatni tovább az iskola és a Verseghy Gimnázium közös kórusát. Az énekkar decembertől azonban Verseghy Kamarakórus néven él tovább, s készül a márciusi Budapesti Nemzetközi Kórusfesztiválra. A hangversenyre egyébként meghívták a megye egy másik együttesét is, a kisújszállási Phoenix Kórust. Nem kevésbé sikeres szakmai év elé néz persze a többi kórus is. A megye négy pávaköre vesz részt rövidesen a kiskőrösi Országos Szövetkezeti Kórustalálkozón, a szolnoki áfész Kodály Kórusát hangfelvételei és sikerei alapján meghívták Norvégiába, a híres stordi nemzetközi fesztiválra. A jászberényi PaNegyven művész nyolcvan nagyméretű festménnyel, plaszlotásy Kórus ^Tamperébe, a Lehel vezér Gimnázium énekkara Franciaországba készül. A Verseghy Gimnázium leánykara pedig decemberben vendégszerepeit nagy sikerrel Morvaországban. A szolnoki Bartók Béla Kamarakórust a németországi Marktoberdorf fesztiváljára,a Tiszaföldvári Férfikart Grapenheimbe várják, a Tiszaparti Gimnázium Kórusa Olaszországban, Arezzóban vendégszerepei a tavaszi szünetben, a Járműjavító Férfikara pedig április végén adja vissza a harsewinkeli kórus tavalyi látogatását és fellépését. A vendégszereplés külön érdekessége, hogy a vendégek tavaly a férfikart köszöntötték az együttes születésnapján, az idén viszont a harsewinkeli kórus jubilál. Több együttes is kiépített hasonló jó kapcsolatokat külföldi énekkarokkal. S ezek sorába szeretne lépni a tiszaföldvári gimnázium és szakközépiskola kórusa is, amely a marosvásárhelyi híres Bolyai Gimnázium énekkarával keresi a kapcsolatot. A külföldi utak természetesen eddig is pénzbe kerültek az énekeseknek, ezután azonban egyre többe, s nem biztos, hogy a legjobb hangú, legtehetségesebb kórustagok tudják vállalni a dráguló kültikával szerepel a budapesti kiállításon, amely némileg különböföldi vendégszereplést. Sokfelé a fenntartók alapítványok létesítésével szeretnének enyhíteni az énekkarok anyagi gondján. Az iskolai kórusok kedvezőbb helyzetben vannak a húsz felnőtt kórusnál, illetve a harminchárom pávakörnél. Ez utóbbiak léte ugyanis a fenntartó lététől függ, az iskolai kórusok jövője azonban jobbára az intézmény vezetőinek "hozzáállásától". Egyébként rövidesen ismét elkezdődnek az Éneklő Ifjúság mozgalom hangversenyei. Tavaly az iskolák számához viszonyítva megyénkből szerepelt a legtöbb kórus a hangversenyeken. Számtalan énekkar elnyerte már a legnagyobb kitüntetést, a feszti- vál-illetve hangversenykórus címet. A megye kórusmozgalmának elismeréseként adhatott otthont Szolnok tavaly októberben az Éneklő Magyarország területi bemutatójának. Nem tudni viszont még, hogy lesz-e pénz az idén esedékes hagyományos szolnoki országos szövetkezeti fesztiválra. Az anyagi bizonytalanság egyelőre szerencsére még nem érinti hátrányosan a kórusok munkáját. Próbálnak, készülnek a fellépésekre, vendégszereplésekre. S nincsenek gondok a karnagy utánpótlásban sem. zik a velenceitől. Helyhiány miatt csak a művek kétharmadát hozták el Magyarországra. így aztán mások a hangsúlyok, másként érvényesülnek a műtárgyak, de hát egyazon kiállítás más-más közegben, természetesen másképp "szól". Ezúttal nincsenek elkülönítve a keleti és nyugati művészek. Még a katalógus sem tünteti fel, ki honnan jött. Ez a kiállítás politikai tett. Miként az is, hogy ezt a bemutatót még a velencei szereplés előtt felajánlották Magyarországnak. Most, a Berlini Napok egyik jelentős eseménye a január végéig látható tárlat. kádár-tgBerlin - Velence - Budapest- Negyven művész tárlata a Műcsarnokban Hans Ticha: Taps (1980) r > A Verseghy könyvtár vállalkozása A Tiszaugi történet új kiadásban Megkapóan szép "feladatot" teljesített a megyei Verseghy Könyvtár, amikor Radó Polikárp Tiszaugi történet c. kiváló munkájának új kiadásával lepte meg olvasóit. Én valamivel korábban, a Jászkunság 1989. évfolyamának 6. számában törekedtem Radó P. 1945-ben megjelent - napjainkra már könyvritkasággá vált - írására ráirányítani a fiyelmet, miközben nagyon sajnáltam, hogy egy antikvárium polcán csak akkoriban találtam rá e megyénket is jelentősen érintő nagyszerű műre. A kevés példányszám és a bezúzások is közrejátszottak abban, hogy évtizedek alatt is csak kevésbé vált ismertté, pedig bármilyen korszak valamennyi közössége és tagja számára nagy tanulsággal példázza a való élet súlyos megpróbáltatásaiban megmutatkozó tenniakarást, az embertársi szere- tetet és a hit erejéből következő tántoríthatatlan áldozatvállalást. Radó Polikárp könyve valójában egy szerzetesnő, Berecz Skolasztika életútjának dokumentumokra épülő, teljesen hiteles leírása. Berecz Skolasztika, keresztnevén Erzsébet, alig élt 34 évet (1898-1932). Élete néhány rövid mondatban elmondható. Alsóságon született. Celldömölkön töltötte gyermekkorát, 24 éves, amikor elhagyja a családi otthont. Miután magánúton végezte a képzőt, egy esztendeig Pápán járta a negyedik osztályt. 1921-ben képesítőzött. 1922-27 között Tiszaugon, Tiszakürtön, Csépán a tanyai katolikusok között működött mint hitoktatónő. 1927-ben többed- magával és mások segítségével egy kis szerzetet alapított Tiszaújfalun, a Steer majorban; öt évig volt ennek elöljárója. Alig hihető azonban, mekkora gazdagság, mennyi szín tölti ki ezt a szürke életkeretet, s hogy az emberek számára mennyi fontosat és szépet képes átadni még ma is. Radó P. könyvéből bizonyosságot kapunk: valójában egy rendkívüli egyéniségről van szó, egy fiatal tanítónőről, akit az egyre erősödő és tudatosuló apostoli lelkülete vezetett rendkívüli feladatok vállalására. Indulása előtt még Pannonhalmára ment: "Szeretném - mint írja egyik levelében -, hogy az a kövekben élő lélek oly mélyen átjárná egész lényemet, hogy csodás erejével az Alföld futóhomokjában is megkövesedett, sziklaszilárd hitet teremthetnék." Ezután érkezik meg a Tiszazugba, ahol századunk elején a homok feltörésével új tanyavilág keletkezett, a maga sajátos körülményeivel. Népességének hamarosan súlyos jellemzője lett az elzártság, a gazdasági erőtlenség, a máról holnapra élés bizonytalansága, a közegészségügy siralmas állapota, az analfabétizmus lehúzó béklyója. Mindezt csak tetézte a lelki el- nyomorodás, a vallási élet teljes hiánya. Ide jött Berecz Erzsébet hitoktatónak, önként... Azok közé, akikről azt írja később: "itt a nép nem hibás! Csak foglalkozni, törődni kellene vele." Hamarosan ő lesz az egész szőlőség tanítója, női licenciátusa. Istentiszteleteket és prédikációikat is tart. Csodálatosan tud az emberekhez szólni, s azok követik. Iskolákat, imaházakat alakíttat ki számukra. Mindenkit tanít, közösségeket szervez. Évekig végzi a betegek ápolását is. Az ide irányuló missziók szorgalmazója és szervezője. Nemsokára a tanyavilágon kívül a környező községeket is meghódítja, azok hit- és közösségi életének is gazdagítója, pezsdi'tője. Megalapítja pl. Csépán a Szent Skolasztika Kongregációt, a Korhány szőlőben az ország első legényegyletét (a KÁLÓT ősét). Szép verseket és színdarabokat is ír, ezeket összejöveteleiken adják elő, ill. mutatják be. Tevékenységéről folyamatosan beszámol egyházi elöljáróinak. Ezekből a levelekből tárul föl előttünk igazán a tiszazugi ember fojtogató elhagyatottsága. A sorokat olvasva szinte bőrünkön érezzük a vidék sajátos levegőjét, s halljuk a szőlőbelieket ébresztgető lélekharang zúgását. A levelek a későbbi jó irányú változást is érzékeltetik. Skolasztika (szerzetesi neve) igazi művész volt abban, hogy egymással megértesse az embereket, egymáshoz kapcsolja a lelkeket. 1927-ben azonban a már régtől érlelődő nagy tervének megvalósítása - női bencés szerzet alapítása - őt magát szólítja el a megpezsdült Tiszaugból. Amikor oda indult, "a Nagy-Alföld portengerében picike homokszem" kívánt' lenni. A szőlőség homokjában azonban csillogó aranyrögöcske lett, ahol fényével, megnyerő emberségével mutatta az éjszakai sötétségből kivezető utat. 1927 júliusában már Tiszaújfalu tanyavilágának kellős közepén "töri az-ugart". Ott, ahol az áhított kis szerzet (Szent Benedek Leányai) otthona létesült. A kis fehér "kastélyt" Kühár Flóris 1927. július 28-án zárdaként szentelte föl. Ekkor kezdte itt meg a közös lelki gyakorlatot Skolasztika és 3 társa, hogy félévi jelöltség után fehér főkötős novíciák (újonc apácák) legyenek, megépítve ezzel egy új szerzet, a Szent Benedek Leányai első bástyáját. Az elismert kis közösség életét és mun- káját Skolasztika irányította. Tüdőbetegségének elhatalmasodása idején is elszánt hittel, tántoríthatatlan akarattal dolgozott, s a rászorulók sokaságának életét jobbító tervek foglalkoztatták. Gyors és tragikus halála 1932. október 21 -én következett be. Sok elképzelése már nélküle valósult meg a Tisza menti bencés élet további éveiben. A szerzet 1950-ig fokozatosan erősödött, új zárdák létesültek: Tiszaújfalun és Budapesten kívül Csépán, Szentesen, Szarvason, Mezőtúr-Csu- garon, Tiszaugon, Szentkirályon, Szabad- szálláson. Talán e néhány mozzanat felvillantása is elégséges Radó P. munkája tartalmi és érzelmi jellemzőinek érzékeltetéséhez, s ahhoz, mit jelentett a Tisza menti ember s még sokak számára Berecz Skolasztika. Akit követett kicsi, nagy, öreg, fiatal, akiért mindenki rajongott. Akiről ma is sokan azt tartják, "földönjáró angyal volt"... "s hogy az Alföld népéért adta életét". Hanauer püspök így ír róla: "Az egyszerűség, jóság és béke sugárzott tekintetéből és szavaiból. Isten kedvence volt, a gyermekek természetességével járta a tökéletesség útját." Tiszakürtön egy kápolnai harang őrzi és % hallatja évtizedek óta emlékét (beleöntve a "Skolasztika" név). A csépai templomban az 1924. évi missziós-kereszt emlékeztet ottani tevékenységére. A hajdani tüzesi missziós-ház szép feszületét pedig Skolasztika Leányainak új kis kápolnájában óvják ereklyeként. Radó Polikárp könyvének új kiadását a Szent Benedek Leányai Társaság és a Pannonhalmi Főapátság is támogatta. A 310 oldalas kötethez utószót Reichardt Aba írt. Ebből a Szent Benedek Leányai Társaság életének fontosabb mozzanatait ismerhetjük meg Skolasztika halálától napjainkig. Azt is megtudjuk, hogy Tiszaújfalun, a szerzet központjában, a bencés szellem és valamilyen mértékű személyes képviselete mindvégig jelen volt, s jelen van ma is. A zárda is jó állapotban áll, s fotója találóan díszíti a dicséretes kiadvány Miletics Katalin által tervezett új, ízléses borítóját. Dr. Botka János Képzőművészet
