Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-06 / 205. szám

1990. DECEMBER 6. 9 Néplap Az Új Néplap KST-ben: majdnem nyolcmillió forint Itt szeretik a sajtót Városi újság és üzemi Az OTP városi fiókjában régen nem egy gyár dolgozóinak KST- számláit vezetik. A Tisza Cipőgyá­ri takarékoskodók nagy családja bővült a növényolajgyáriakkal. Antal Rezső fiókvezető nem is pa­naszkodik munkanélküliségre. Épp a közelmúltban fizették ki a KST-betéteket. A cipőgyárban 1200 takarékos munkás gyűjtöget­te az év végi ünnepekre forintjait, s most a szerény kamatokkal kere­ken hétmillió forintot vettek föl. A növényolajgyári hatvan KST-tag 800 ezer forinttal lett gazdagabb, illetve költheti el karácsonyra az egész évi takarékoskodás eredmé­nyét. S bármennyire is nehéz az élet, bármennyire egyik-napról a másikra élünk, azért a martfűi pol­gárok most is gondolnak a jövőre. A betétesek 86 millió forintjukat tudhatják biztonságban és kama­tokkal gyarapodva az OTP-ben. Igaz, ennél jóval több a lakossági hitelösszeg, 316 millió forint. De hát legföljebb kivétel, ha egy-egy család nem OTP-hitelből épít, épí­tett vagy vásárolt magának otthont az elmúlt évtizedekben a városban. S az adósok és betétesek abban is megegyeznek, nem árt, ha a sze­rencsét is megkísértik. A környé­ken sincs olyan település, ahol hét és félezemyi lakos évente egymil­lió 200 ezer darab totó-, lottószel­vényt vásárolna. Sajnos, a fiókvezető nagy nyere­mények kifizetésére emlékezni se tud. Bízzunk benne, majd eztán! lap, meg a többi A gyárkapun kívül, “saját” kis háza van a Tisza Cipőnek, ame­lyik az idén a XXIX. évfolyamá­ban jelenik meg. Felelős szer­kesztője, Bódiné Máté Gizella Székács Józseffel és Nádudvari Sándorral épp a karácsonyi lap­szám előkészítésén dolgozik, amikor rájuk nyitunk kérdéseink özönével:- Hány példányban jelenik meg kéthetenként az üzemi új­ság?- Háromezerben - mondják, de kéthetenként 1200 példány igen­csak elfogy már a MAS-ból is, Martfű város önkormányzatának közéleti lapjából.- Ezek szerint a martfűiek sze­retik az újságot, a sajtót.- Azt csak a postahivatalban tudnák megmondani, mennyire! Megmondták: Gaál Istvánná hírlapfelelős szerint a környéken sincs ennyi előfizető - például az Új Néplapból. Kilenc­­százhatvanhárom otthonba kéz­besítik nap mint nap a megyei újságot, mellette előfizetnek 323 Népszabadságra, 480 Szabad Földre, s megvásárolnak renge­teg magazint, leginkább az Adá­­mot, a Százszorszépet. Mintha a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet iránt csökkenne az ér­deklődés - viszont már van húsz Kurír előfizetőjük is. Csak csalódtam A tanár úr-képviselő lemondott November vége óta a martfűi­ek másról se beszélnek, mint ar­ról, vajon miért mondott le a kép­viselőségről a frissen megválasz­tott, SZDSZ-FIDESZ által támo­gatott F.Nagy Géza nyugdíjas ta­nár, - akit városszerte csak Tanár úrként szólítanak, hiszen vagy ta­nította a ráköszönőket, vagy a gyerekeiknek volt tanára ő vagy a felesége, - vagy mindketten. Már az Új Néplap-fórumán is megkérdezte egy résztvevő: igaz-e a hír, s ha igen, miért? Kozma Imre polgármester akkor kitért a válasz elől, illetve úgy érezte, hogy nem illdomos bár­mit mondani, a tanár úr távollé­tében, s az annyira friss lemondó­levél birtokában, amelyet még az önkormányzattal se volt lehető­sége ismertetni - talán kár lenne. Simon Ferenc úti otthonában fölkerestük a pedagógus házas­párt, s a Tanár úr első kérésünkre átadta lemondólevele másolatát. Csak a leglényegesebbet idéz­zük: “Már az első alkalommal csa­lódás ért a rendszerváltozással kapcsolatban. Azt éreztem, hogy a rendszerváltozás ugyan végbe­ment, de a helyi hatalom gyakor­lásának korábbi módja továbbra is fennáll, - nem történt stílusvál­tozás! A testületi tagok többségé­nek gondolkodásmódja semmit se változott, a régi, beidegzett pártállástól nem tudnak megsza­badulni. Minden úgy megy vég­be, mint a régi, monolitikus párt­­rendszerben. Előzetesen kész ha­tározati javaslatokat kapunk, me­lyek fölött vitázni lehet, de vál­kérdeztük az okát, a beszélgetés során kitűnt: akár mint volt ön­­kormányzati képviselőt, akár im­máron mint egy nyugdíjas peda­gógust hallatlan aggodalommal tölti el az ország helyzete, a lép­­ten-nyomon tapasztalt szegény­ség és szegényedés, a fiatal­emberek egyre gondterheltebb élete. Mert úgy igaz: az idős ember már nem a saját jövője miatt ágál: a fiatalságért, a magyarság jövőjéért. A tévétoronybói a város egy része. Előtérben a régebben Új-falunak nevezett családi házas telep, mögötte a hatvanas-hetvenes években épített szövetkezeti négyemeletesek, távolról az új iskola és a kép bal fölső sarkában sejlik a régi-falu egy része. De hát Martfű már város, s mindinkább város akar lenni. • Jubileum közelít A cipőgyár történelméből tudhatja bárki: rövide­sen félévszázados évfordulóját ülhetik annak a martfűiek, hogy megtörtént az első kapavágás, a morvaországi Zlinből érkezett cipőmágnás, Bata urasági földeket vásárolt meg, s hozzákezdett gyár­alapítási tervei megvalósításához a magyar Alföld szívében - Tiszaföldvár és Rákóczifalva között. Nem volt még akkor, 1941-ben település itt, s neve se volt. Sokáig mint a Cikta Rt. telephelyét emle­gették, a második világháborús esztendőkben is. S talán épp a második világháború volt az okozója, hogy a cipőmágnás tervei csak részben valósulhat­tak meg, első futószalagjai kezdtek csak munkához 1942-43-ban, s tíz év alig telt el, a külföldi érde­keltségű gyárat és telepét államosította a hirtelen alakult rendszer. Már csak néhány gyárépület, az A-gyár, s kisebbek emlékeztetnek az egykori gyár­alapításra, s a néhány, ma is tetszetős és kényelmes, máig Bata-háznak ismert lakóház, amelyet az ide­települt munkáscsaládoknak építettek a negyvenes évek első felében. Nem célunk álmodozni, s oktalanul-jogtalanul kimondani, kár, hogy nem valósulhatott meg a cseh cipőgyáros minden terve. Érdemeit azonban a tele­pülés legöregebbjei - épp úgy, mint a közelmúltban ismét Zlinné nyilvánított morvaországi cipőváros­ban, s a szlovákiai Érsekújváron - elismerik. Azt azonban hadd reméljük: a martfűiek nem feled­keznek el a település és a legrégibb gyára alapítá­sának emlékéről, s megülik a fél évszázados évfor­dulót. Talán azzal is: valamelyik ötvenéves házsort elnevezik az alapításról, netán az alapítóról. A régi, ma is szép házak, idős lakói is megérdemelnék... Irmuska könyvei Mi tagadás: Martfűn egészen a nyolcvanas évek végéig nem volt könyvesbolt. Már van, a lakóte­lepen nyílt egy nemrég. És lát­tunk most utcai könyvárust is a városban. Mégis Irmuskát keres­tük meg, aki 1967 óta terjeszti a szép szót - a cipőgyárban. Pará­nyi kis üzletféléjében a gyári iro­daház földszintjén gyakran nyit­ják rá az ajtót, műszakváltáskor meg sokszor várakoznak, hogy bejussanak, válogassanak. Külö­nösen így, ünneptájt. Irmuska -' Kiss Pétemé - most is mutatja, itt van már a karácsonyi könyvvá­sár sok szép darabja, Joseph Hel­ler: Képzeljétek el-je,.az In me­móriám Pilinszky, s A tudomány csodálatos világa. A Művelt Nép Könyvterjesztő igazán gyorsan, jól látja el a martfűi könyvbará­tokat. Irmuska azért mostanában A gyári könyvesbolt pici - de nagyon értékes mégis szomorkodik. Meglátszik, azt mondja, hogy nehezebb az élet, s hogy drágább a könyv is. Tavaly még havonta százhúsz, száznegyvenezres forgalmat csi­nált, az idén már csak 70-80 ezer forintosat. Pedig adja részletre is, három hónap alatt lehet nála számlát egyenlíteni. Azért ottjár­­tunkkor mégse volt egyedül. Épp a héten kaptak év végi jutalmat - s kapnak ezután még - a szorgos gyáriak. És ugye ünnep közelít, fenyő­fa könyv nélkül felnőttnek, gye­reknek is csupasz.. Az oldalt írta: Sóskúti Júlia Fotó: Korényi Éva F. Nagy Géza: Csalódtam, le­mondtam toztatást nem fogadnak el. Vég­eredmény: mintha \ képviselő­­testület egységesen döntött vol­na. A kisebbségtől kompro­misszum készséget várnak el. így újra feltámad a régi munka­­megosztás, egyik oldalon a dik­tátum, másikon a megalkuvás. Úgy érzem, ebben az önkor­mányzati testületben nem alkotó, hanem bólogató, megalkuvó képviselőkre van szükség, én eb­ben a munkában nem tudok részt venni!" Ha azonban már szívesen lá­tott vendégként fogadtak ben­nünket, kicsit csak elcsevegtünk házigazdáinkkal. ATanár úr min­dig a botanika szerelmese volt, alkotó részese a város szép térsé­geinek, ligeteinek, noha semmi­féle vállalás és vállalkozás nem ösztönözte erre a Martfűn eltöl­tött sok évtized alatt. Csak a szé­pet, a rendet szerette alkotó mó­don. Mintha kicsit szomorúnak lát­tuk volna - s bár egyenesen nem Félszáz márkabolt Most nem a martfűi, városi boltról akarunk szólni, bár Gálik Jánosné szerint megérdemelné, hiszen 1971 óta, mióta a korsze­rű, szép üzlet megépült a műve­lődési központtal átellenben, egyre nagyobb forgalmat bonyo­lít. Ebben az évben például 5-6 millió forint volt a havi átlagfor­galom, - ami azt is bizonyítja, hogy a martfűi munkás nemcsak megcsinálja - szívesen viseli is a helyi gyártmányt. Mégis, azt kérdeztük Magyar Zoltán bolt­­hálózati osztályvezetőtől, a nemrég tévé-ben hirdetett belvá­rosi /a Kossuth Lajos utcában ta­lálható, Budapesten/ márkabolt hányadik már a gyári üzletek so­rában? A fiatal osztályvezető hango­san számolt: vannak gyári bol­tok, amelyek teljes egészében gyárinak számítanak, tehát mind az épület, mind a benne dolgo­zók gyáriak. Ilyenből a novem­berben nyitott fővárosival együtt 16 működik már az országban. Partner céggel, bizományos jel­leggel 18 üzletük van, míg a könnyített határidejű fizetésű márkaboltból öszesen 17 - tehát mindösszesen 51 Tisza Cipőgyá­ri üzlete van a martfűi nagyvál­lalatnak. Hogy valamit közelít­sünk a megyéhez: nos, Szolno­kon és Martfűn kívül van már márkabolt Karcagon és Túrke­­vén, Kunszentmártonban és Me­zőtúron, s egy év múlva körülbe­lül egy szépet, korszerűt nyitnak Jászberényben is. A mezőtúri - amely most még régi üzletház­ban szorong, hamarosan kényel­mesebb, korszerűbb helyre köl­tözik. Úgy tűnik, a gyáriak szívesen veszik saját kezük-futószalagjuk munkáját Tisza Cipő Részvénytársaság Úgy hírlik, minden feltétel adott ahhoz, hogy 1991. január elsejétől a nagy múltú, és bel-, valamint külföldi piacon is jó hírnevű Tisza Cipőgyár Tisza Cipő Részvénytársaságként dol­gozzék tovább. Szakértők szerint ez az átalakulás igazi lesz, s április tájékán már a tőzsdén is jegyzik majd részvényeit. - Ezzel ugye Martfű másodszor is bekerül a tőzsdei hírekbe, hiszen az “Öreg” gyár kisöccse, a sörgyár részvényeinek keletjéről már naponta olvashatunk. Martfűn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents