Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-06 / 205. szám
4 1990. DECEMBER 6. A szerkesztőség postájából Megtagadták a mentőszállítást A 23 éves fiatalember borzasztóan érezte magát azon a napon, amikor délelőtt felkereste a körzeti orvosi rendelőt. A helyettesítő doktornő ellátta, antibiotikumot írt fel és betegállományba vette. Kora délután az édesanyja szinte eszméletlen állapotban találta a 41,5-41,7 fokos lázban “égő” fiát. Azonnal az Evezős csárda melletti Pelikánba rohant, hogy mentőért telefonáljon. Hiába, mert a vonal végén azt a választ kapta, hogy ne mentőt, hanem orvost hívjon a beteghez. Igen ám, csakhogy a lakóhelyükön, a kertvárosban aznap már nem volt rendelés, és az SZTKTxil sem tudtak orvost küldeni. Az időpont november 23-a, délután két óra. Az anya, Eszes Jánosné újra a mentősök számát tárcsázta, s könyörgött: értsék meg a helyzetét, nem talál orvost, jöjjenek gyorsan a betegért és vigyék kórházba; ha indokolatlannak találják a hívását, kifizeti a költséget. Erőfeszítése hiábavaló volt, végül taxival vitte fiát az éppen ügyeletes Hetényibe, ahol 11 napig feküdt. (Súlyos vesemedence-gyulladása volt.) Dr.Lückl Jenő, az Országos Mentőszolgálat megyei szervezetének vezető főorvosa az esettel kapcsolatban arról tájékoztat, hogy a mentőügyeletes nem mulasztott, mert a beteg állapotára vonatkozó kérdésekből megállapította: magas lázzal járó, gyulladásos betegségről van szó, mely egyben aléltságot, kókadtságot okoz; a beteg ellátása, esetleges kórházba utalása a körzeti vagy az ügyeletes orvosra tartozik. Mint mondta, a segítségnyújtásban szelektálniuk kell; laikus bejelentésre elsősorban a közúton történt balesetekhez, rosszullétekhez szállnak ki, házhoz csak olyan veszélyhelyzetben, mint pl. mérgezés, szívinfarktus, fulladás, sérülés stb. A megyei mentőszervezet vezetőjének válasza cseppet sem nyugtatott meg, mert bárkivel bármikor előfordulhat hasonló, vagy még súlyosabb rosszullét, amikor se körzeti, se ügyeletes orvos nincs a láthatáron! A körzetisek a rendelési idő után - vagy közben is - beteghez men‘nek, az SZTK-ban pedig 19 órától lép be az ügyeleti szolgálat. (A belgyógyászaton este hétig fogadják ugyan a beteget, de a helyszínre nem megy ki az orvos.) Abban sem vagyok biztos, hogy a hozzátartozó, vagy aki éppen a telefonhoz szalad, jól diagnosztizálható választ ad a mentős faggatására, mely alapján eldönthető: induljanak-e a betegért vagy sem. Az eset kapcsán felmerült bennem a kérdés: a megyeszékhelyen - legalább a “lyukas órákban” miért nem működik összevontan az orvosi és mentőügyelet?- cs -Egyenlő esélyek a Jubileum lakásszövetkezetnél? Lakóépületünk, a szolnoki József Attila út 25. szám alatti ház, tanácsi célcsoportos beruházásból épült - 1975-ben. Az épület birtokba vétele után, lakóközösségünk csatlakozott a Jubileum Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezethez - abban a reményben, hogy érdekeinket a többi lakásszövetkezeti tagokéval azonos módon képviselik. Az idők folyamán azonban súlyosan csalódnunk kellett abban a hitünkben, hogy azonos elbírálás alá esünk mi is a többi épülettel. Lakóházunkat gépkocsival a 4-es főút, illetve a Bálvány út felöl lehet megközelíteni. A főúton megállási tilalmat rendeltek el, ezért lakóink, illetve azok hozzátartozói csak a Bálvány út felől közelíthetik meg épületünket. Ez a lehetőségünk 1989 őszéig tartott, mert ezt követően a Bálvány út 2-12. számú sorház lakói önkényesen lezárták előlünk az utat. Kérésünkre a városi tanács műszaki osztálya a tiltó táblát eltávolította. Ezután a megyei tanács - a Bálvány utcaiak szóbeli kérésére - utasította a városi tanácsot, hogy engedélyezze a tiltó tábla kihelyezését és a sorompó megépítését. Panaszunkat először a lakásszövetkezetnél próbáltuk orvosolni, de nem kaptunk semmi segítséget. Végigjártunk minden államigazgatási fórumot, de sajnos eredménytelenül. Problémánk kedvező megoldására a megyei tanács vb-titkárától és a városi tanács vb-titkárától kaptunk szóbeli ígéretet, de sajnos ez is csak üres ígéret maradt. A lakóközösség nevében megkérdezem: hogyan közelítsük meg a lakóházunkat? R.A. Szolnok Segítsenek a családteremtő fiatalokon Velünk, fiatal házasokkal, akik egy-két gyereket nevelünk, miért nem törődik a kormány? A nyugdíjasokat nem fenyegeti a munkanélküliség, sőt még dolgozhatnak is mellette - persze adómentesen. Ok már nem növik ki a cipőt, ruhát, mint a gyerekeink. Azt hiszem, a segítség már minket illetne jobban, akik szinte megállás nélkül robotolunk. Amibe a családosokat kényszerítik, - hogy otthont teremtsenek és meg tudjanak élni - már nem nevezhető egyszerűen munkának. Emellett még egy csomó kölcsönre is szükség van, melyhez az OTP nyújt segítséget, amit persze vastagon vissza is kell fizetni. Keresetünk nagyobb része oda is megy. De ha nem vennénk nyakunkba a sok adósságot, az államnak néhány pályaudvart kellene még építenie, hogy ott mi is elférjünk... Remélem, hogy a családteremtő fiatalok gondjaira végre felfigyelnek, és az illetékesek mielőbb intézkednek az érdekünkben, hiszen a feladat nagy része ránk vár. Ha nem teszik, hamarosan elfogy aé energiánk, s bármennyire is számítanak ránk, nem tudjuk az országot megmenteni, újjáépíteni. A nyugdíjkérdésünk persze rövid úton megoldódik, mert ebben az állapotban, amiben most vagyunk, tönkremegy az egészségünk, és nem sok reményünk van arra, hogy megérjük az első nyugdíjat. A fiatal családosok nevében: Tasnádi Jánosné Törökszentmiklós Fújhat a szál, eshet az eső, a jászberényi Jászkürt utcában Herczeg Károlyné, Franciska néni naponta kétszer legelteti a tyúkjait. így lesz jobb a tojás, ízletesebb a baromfihús, és kevesebb takarmányt kell vásárolnia a kis nyugdíjából. (Fotó: K.É.) Fejére állított világ A minap azt olvastam, hogy megdőlt az a régi közmondás, miszerint “Úgy reggelizz mint egy király, úgy ebédelj mint egy polgár, és úgy vacsorázz mint egy koldus". A helyes táplálkozás rendjébe új megállapítások, szokások léptek, köztük szerepel az is, hogy 2 éves koron túl nincs szükség a tejre!? Az az érzésem, hol erről, hol arról próbálják leszoktatni a népet - annak függvényében, hogy éppen mi érhető el a nagyközönség számára, vagy miből fogyasztanak túl sokat. Megszaporodtak a természetgyógyászok, a kuruzslók, a csodatevők. Az ember, amikor elveszti a hitét, már nem hisz semmiben, vagy hinni kezd mindenben. A gyógyítás sok-sok éves kísérlet, megfigyelés és alapos tudás eredménye. A baj az, ha egyegy eredménytelen dolgot felnagyítanak, vagy egy később beért eredményt csodának tartanak. Pedig senki sem hihet a csodákban. Huh Istvánt, mint költőt ismertem meg az Elet és Irodalom hasábjain. Verseiben, pársorosaiban a munkásosztályt képviselő nagy tömegért kiált, hadakozik. A baj az, hogy pont akikért szólt, talán nem is ismerik. Meg az is baj, ha az anyagiasság eluralkodik, s a szellem begyepesedik. Igaz, az embernek élni kell valamiből, s a változó világunkban abból, amiből éppen lehet. így válik az érték értéktelenné és fordítva. Mindettől függetlenül munkájához sok sikert kívánok, a benne hívőknek pedig azt, hogy gyógyuljanak meg - SZTK-alapon. Huh Istvánt kérem, ne maradjon hűtlen a rímfaragáshoz. M.F.-né Szolnok Mikor neveljük a gyerekeket? A tessék mondani, mikor neveljük a gyerekeket? című, november 26-i olvasói levélhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Sajnos sokan esünk tévedésbe, amikor azt gondoljuk, majd ha időm lesz, nevelem a gyerekemet. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban mellém ülve neveltek volna a szüleim. Egyszerűen megkövetelték tőlem - minden tettemben, szavamban, emberekhez való viszonyomban - azt a szigorú erkölcsiséget, amelynek alapján a családom élt. Nagyon egyszerű, rövidre szabott dolgok voltak ezek, így például: Nem köszöntél a szomszéd néninek, ez tiszteletlenség, megbántottad, és ilyet én nem tennék soha - mondta anyám. Más alkalommal, amikor este később mentem haza a megengedettnél, e szavakkal fogadott az apám: Elmentél az emberség mellett, s ha még egyszer előfordul, nem tudok neked hinni. És millió ehhez hasonló arany intelmet kaptam, amely egész életemen keresztül segített. Ha döntéseimben olykor tanácstalan vagyok, még ma is arra gondolok: mit mondanának erre a szüleim? Igen, kedves szülők! A nevelés egy állandó folyamat, amely a születés pillanatától indul, majd tükrözi a szülők mindenkori erkölcsiségét, értékítéletét. A legnagyobb emberi felelősség, amit semmiféle anyagival nem lehet pótolni. Szomorú, hogy az elmúlt évtizedek során a jelenkori szülőket sem úgy indították útra a családok, olyan erkölcsi értékekkel, amelyeket ők is tovább adhatnának gyermekeiknek. Az, hogy dolgozom, a gyereknevelés tekintetében csak pozitív hatású lehet. “Sose feledd, hogy példa vagy, minden tetted, szavad nevel - pozitív vagy negatív irányban.” F.L.-né nyugdíjas pedagógus Hozzászólás cikkeinkhez A lakók megértését kérik A szolnoki Sütő utcából se ki, se be... című, november 19-i, képpel illusztrált észrevételünkre Nagy Lajos termelési osztályvezető és Zsámba Józseffőépítésvezető aláírásával kaptunk választ a Hajdúszoboszlói T1GÁZ Vállalattól. Többek között ezt írták: Szolnok területén - egységünk kivitelezésében - erre az évre a Batthyány, Szapáry és Sütő utcai gázvezeték rekonstrukcióját terveztük. Az utóbbi kettőt szeptember 15-i befejezéssel. A tanáccsal történt egyeztetések után, hogy a lakosságot, az ellátást és a forgalmat a legkisebb mértékben zavarjuk, minden létesítmény kivitelezését két ütemre választottuk szét. A Közterületfenntartó Intézmény városgondnoksági irodája a II. ütem kezdését az első teljes helyreállítása után engedélyezte. A Sütő utcai rekonstrukció első ütemét - aszfaltozás nélkül - június 28-ra fejeztük be, azonban a helyreállítási munkák miatt a tanács és vállalatunk között véleménykülönbség keletkezett. Az egyeztetések elhúzódásának következménye, hogy az első ütemben tervezett aszfaltozás szeptember 20-ra készült el. Ezek után sem tudtuk elkezdeni - II. ütemben - a Sütő utcai építést, mivel a forgalomkorlátozással kapcsolatos táblázást a közterület-felügyelet az alvállalkozónkA tárgyalóteremből Azért ló, hogy rúgjon A vita lórúgásokkal kezdődött, tettlegessé fajult és örökharag lett belőle. A színhely a jászberényi Vásártér, ahová a fk. László József, aki Jászberényben a Zagyvapart 16. szám alatt lakik, és aki azóta betöltötte a 18. életévét, családjával - szüleivel és testvéreivel - ment el. Apja, id. László József egy lovat igyekeztt a kocsi elé fogni. A makrancos ló azonban rúgásokkal tiltakozott, veszélyeztetve ezzel Nagy Károly eladásra szánt tehenét. Szóváltás kezdődött és Lászlóék, akik többen voltak, rátámadtak Nagy Károlyra. Előkerült a vasrúd, a görbebot és a bámészkodók közül sokan egy kést is láttak villogni az egyik támadó kezében. Lászlóék olyan elszántan védték lovuknak a rúgáshoz való jogát, hogy a tehén gazdája súlyos sérüléseket szenvedett a fején, a homlokán és a mellkasán. Lászlóék haragja azonban így sem csitult le. Tíz nappal később, amikor Nagy Károly traktorjával egyik ismerősének a földjén szánton, a fiatal László József két testvére kíséretében vaslapáttal és késsel felfegyverkezve újból támadt. Betörték a traktor ablakát, a következmény: a megtámadott újabb súlyos sérüléseket szenvedett. Közben László József más területen is bizonyította: nem csak a verekedésben, garázdaságban jeleskedik. Egyben azt is, hogy a Szolnoki Városi Bíróság nem véletlenül hozta korábban azt az ítéletét, amely szerint László József lopás és más bűncselekmények miatt 6 hónap fk. fogházbüntetést kapott. A büntetés végrehajtását a bíróság akkor egy év próbaidőre felfüggesztette. Lászlót a próbaidő cseppet sem szelídítette meg. Az elmúlt év október 29-én - két héttel az ítélethozatal után - kisétált a vasútállomásra, ahol a rakodásra kinyitott vagonból szóját és árpát lopott. Délelőtt volt, László kipihenten érkezett, így nem esett nehezére, hogy többször forduljon. Senkitől se zavarva, vödörrel több mint négy mázsa terményt lopott el. A sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy a következő vállalkozásokhoz társat keres. Megtalálta szomszédja, Ürmös Tibor, Zagyvapart 13. szám alatti lakos személyében. Ürmös jó ajánlólevelet hozott a vállalkozásba. Fiatal kora ellenére (26 éves volt) már több évet töltött a börtönben. Lopás miatt kapta legutóbbi két büntetését, a 2 év 6 hónap és az I év 4 hónap börtönt. A következőkben tehát együtt, vagy külön-külön, de egyetér-„ tésben és mindig előre megbeszélve követték el a bűncselekményeket. Fél év alatt hét esetben látogattak el a vasútállomásra, és a rakodásra váró vagonokból különböző fajtájú és mennyiségű árut loptak el. Zsákszámra vitték a tápot, a fénymagot és más terményfélét. Elvitték az egyik nyitott vagont takaró hatalmas ponyvát. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet a László-Ürmös pár ügyében. László Józsefet súlyos testi sértés és többrendbeli lopás miatt, mint társtettest 1 év 6 hónap fk. fogházbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elrendelte a próbaidőre felfüggesztett büntetés letöltését. Ürmös Tibor többrendbeli lopás és kiskorú veszélyeztetése miatt mint többszörös visszaeső, II hónap börtönbüntetést és 2 év eltiltást kapott. A vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók. Az ítélet Ürmös Tibor esetében jogerős.- illés -nak megtiltotta. Döntését azzal indokolta, hogy a Sütő utcai I. ütem és a Szapáry úti II. ütem kereszteződésében - a gázvezeték összekötése miatt - a munkaárkot nem állították helyre. A Szapáry úti II. ütem kivitelezésének elhúzódása a közművek kezelőitől kapott pontatlan adatszolgáltatásból eredő többletmunkák, valamint az I. ütem közterület-helyreállításával kapcsolatos egyeztetések, fellebbezések következménye. Végül - a beruházási szervezetünk műszaki ellenőri intézkedésére (vállalva a következményeket) - november 6-án a kivitelezési munkát megkezdtük. A befejezés határideje: december 15. A lakosság biztonságos gázszolgáltatása érdedekében a rekonstrukciós kivitelezést ebben az évben el kell végezni. Ezt a döntést az építés folyamán feltárt, a jelenleg is üzemelő gázvezeték műszaki állapota is indokolta. E kivitelezési munkák megkezdéséről a képviselőnk személyesen és lakótársaikon keresztül is tájékoztatta az érdekelteket - a november 5-vel kezdődő héten. A gépjárműforgalmat november 11-ig tudtuk biztosítani, s az út lezárásáról szóló közlemény az Új Néplap november 10-i számában jelent meg. Ahol lehetőség volt rá, ott átjárót létesítettünk. A kivitelezés a több megyében lévő lekötöttségünk, s a már említett okok miatt húzódott el. Mindent megteszünk, hogy a szakembereink december 15-re befejezzék a munkát. Addig is a lakók szíves türelmét kérjük. Ördögi kör A Lakáseladás - csalárdsággal című, e helyen november 22-én megjelent S. V.-né írásához kapcsolódva szeretném megemlíteni, hogyan kaparintja meg magának az IKV az általuk “életvédelmi” pincének nevezett szolnoki, Gutenberg tér 6. szám alatti, 77 négyzetméter területet. Miután az IKV sikeresen bejegyeztette magát tulajdonostársnak, Ondi Gábor és Bartucz Istvánná (mint hatóság?) aláírásával levelet kaptunk, mely szerint ha 8 napon belül nem költözünk ki és adjuk át részükre a pincét, jogcím nélküli használónak tekintenek és egy évre visszamenőleg 2500 Ft/négyzetméter használati díjat számláznak. Felháborítónak tartjuk, hogy miután nyilvánosan elismerik az egyik kolléga “tévedését” (Néplap nov. 12.) dr.Polónyiné egy személyben javítja ki a társasház szerződését, a részarányokat - miután eladták a telket, aházat (a leromlott víz- és csatornavezetékkel). S miután tizenhat családnak eladtak 15 pincét, a helyiségek esetleges kiadásából származó bevételt is meg akarják kaparintani?! Hogy zárul az ördögi kör? Panaszunkkal megkerestem az ügyészséget, ahol azt a választ kaptam: talán az önkormányzat. Az alpolgármester úr így vélekedett: talán a bíróság. A bíróságon: sajnos, nincs rá jogszabály, egyedi elbírálásról lehet szó. Végre nyilvánosan szeretnénk választ kapni a következő kérdéseinkre: Ki az, aki rendelettel alátámasztja, hogy miért kerül minden társasház eladásánál az IKV tulajdonába a pince területe? (Kivéve, ha a házban a rendőrkapitány lakik ("maholnap", július 19.) Mennyit és kinek fizetett az IKV a tulajdon megszerzéséért? Ki az, aki egyoldalúan módosíthat az ajánlattétel és a társasház alapító okirat között? Ki az, aki a pincét nem adja át használatra a lakóközösségnek, ugyanakkor kiadhatja, mint “bejegyzett” tulajdonos? Mikor “életvédelmi” a pince? - a lakók kitúrásakor, vagy az IKV hasznosításakor? Vincze Adrienne a lakóközösség képviselője Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné I
