Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-05 / 204. szám
1990. DECEMBER 5. Néplap 3 Legyünk okos Mikulások! Gyerek és felnőtt általában szeret játszani. De míg a felnőtteknél ez csak pótcselekvés, a gyerekeknél alapvető tevékenység, és minél kisebbek, annál inkább így van ez. A játék számukra fontos dolog, és rosszul teszi az a szülő, amelyik ezt nem veszi komolyan, hiszen a csemetéjük értelmi és érzelmi fejlődésének meghatározó területét hagyhatják ily módon figyelmen kívül. A gyermeki játszáshoz eszközök, játékszerek kellenek. Ez az eszköztár, amely nagyjából eldönti, hogy mit és hogyan játszik az apróság, a szüli- és névnapokat leszámítva nagyjából az ajándékozás hónapjában áll össze. Bizony, nem árt, ha a Mikulás és az Angyalka nagyon odafigyel arra, hogy mit hoz. Ez itt nem a reklám (sem az antireklám) helye. Úgy mentem „játéknézőbe”, hogy egy olyan szenzációs Mikulásnak képzeltem magam, akinek legalább tizennyolc gyereke van, egytől tizennyolc éves korig, és mindegyiknek szeretnék hozni valamit. Szolnokon az Árkád melletti Kultúrcikk Áruházban szétnézve ért egy kellemes és egy kellemetlen tapasztalás. Az előbbi, hogy az elmúlt évekhez képest mintha nagyobb lenne a választék a játékosztályon. Az utóbbi: ha tényleg vásárolni akarnék, egy puttony pénzzel kellett volna bejönnöm. Aránytalanul hatalmasak a gyerekjátékok árai (lehet, ez csak egy botcsinálta Mikulásnak újdonság), a gyártók (kereskedők?) ajándékozási kedvemből-kényszeremből akarnak érdemtelen hasznot kisajtolni. Némi vigasztalást nyújthatna a tény, hogy általában az a legdrágább, ami a leghaszontalanabb. Igen ám, de mit tegyek a presztízzsel s a divattal, ugyanis a „divatos játékok” ezresekbe kerülnek, csak azért, mert divatosak. Mit szólnak majd a gyerekeim, hogy nem a Barbie-készletet kapták, vagy a közel háromezer forintos Jumbo Jet elemes repülőgépet, vagy a 6650 forintos Yamaha zenei szimulátort? Félre presztízs, félre divat! Én egy szegény, de okos Mikulás vagyok, valahogy majd megmagyarázom az enyéimnek, hogy miért kapták inkább a hasznosat. Az okos (és szegény) Mikulás célirányosan tölti fel puttonyát. A gyerek nemén és korán kívül figyelembe vesz még néhány fontos szempontot. Először: azon túl, hogy a játék, mint ajándék megpillantásakor a gyermekben bizonyos örömérzetet gerjeszt, funkciója is kell, hogy legyen, vagyis egy ideig értelmesen és hasznosan lehessen vele foglalatoskodni. Az a jó játék, amelyet a gyerek nem un meg hamar, amivel többször, többféleképpen tud „dolgozgatni”. Mint öreg Mikulás, tapasztaltam, hogy az elemes, távirányítható, stb. modem csodabogarak általában rövid ideig érdeklik a csöppséget. Például, nem tenném a zsákomba ezért a Baby Carrie nevű elemes kínai babát, amelyikkel semmmit sem lehet csinálni azonkívül, hogy ha kihúzzuk a cumit a szájából, magyarul bőgi, hogy „mámá-á-á-á”. Helyette inkább a csecsemő nagyságú, fürdethető babára szavaznék, hiszen ez sokáig minden fürdéskor társ lehet a kádban, öltöztetni lehet, vele lehet aludni, gumiból van és könnyű, stb. Jó játék az, amit nem lehet egy-kettőre összetörni, elrontani. Az egészen kicsinyeknek ezért is tanácsosabb nem törékeny, műanyagból készült, sem üvegvagy porcelánjátékokat vásárolni. Meggondolatlan Mikulások vesznek meg autópályát (távirányítható versenyautókkal) és vasutat (hálózatról működtethető elektromos vonatokkal) olyan apróságoknak is, akik öt perc alatt rálépnek a modem csodára és összetörik, vagy az ujjúkat dugnák a csatlakozóba... Inkább „szóljon meg a szomszéd” vagy a rokonság, de apróságoknak én inkább szétszedhető (felfedezhető!) és összerakható mechanikus autót (vagy akármilyen szerkentyűt) ajándékozok. A jó játék készségeket fejleszt. Érleli a gyerek megfigyelő képességét, „megdolgozza” a kis agyát, gazdagítja kombinációs készségét, fantáziáját és egyebeket. Nem az olcsósága miatt, hanem lélektani hatásáért értékeli az okos Mikulás és okos gyereke a gyurmát, a kirakhatós játékokat, az építőkockákat. Ebből a szempontból a különböző Lego játékok nagyon célszerűek, sajnos, sokkal drágábbak, mint amennyibbe előállításuk kerülhet. De okos Mikulásnak szerencséje is van, ebben (a fent említett) üzletben a Legókat ötvenszázalékos kedvezménnyel árulják (nem mindegyiket, hanem a „divatjamúlt” tavalyiakat). Okos Mikulás úgy degeszti a puttonyát, hogy ismeri a megajándékozandó gyereket. Például, a színtévesztő kicsinyének nem vesz kifestőkönyvet. De azt is jó előre kitudakolja, kitapasztalja, mivel játszik vagy játszana szívesen mindegyik gyereke, és az ésszerűség meg a pénztárcájának határain belül igyekszik ezt figyelembe venni. Émlékszem, piciny koromban mennyire vágytam egy babára, mondtam is az én Mikulásaimnak, de sosem kaptam meg, mivel „fiúnak az nem való”. (Később a babákat már magam is meg tudtam szerezni, és a babázásról talán épp a gyerekkori frusztráció miatt a mai napig sem tudok leszokni.) Az okos Mikulás tudja, hogy ajándéknak vehetne úgynevezett hasznos dolgokat is játék helyett, mint például étel, ital, ruhanemű... Talán vesz ilyesmit is. De vigyázat: a játékot nem szabad kihagyni a csomagból! Játék minden gyereknek kell, legyen az olcsóbb vagy drágább. Minden gyerek imád játszani egy hónapos kortól - mondjuk - úgy kilencvenesztendősig. M. H. L. Taksony, Solt u. 5. Telefon: (26)-77-278 és 147-4399 Négyütemű motorokhoz (dízel, benzin) Eladási ár Kedvezményes ár (100 000 Ft feletti vásárlásnál) Kedvezményes ár (500 000 Ft feletti vásárlásnál) 500 ml 3310 2758 2482 750 ml 3840 3200 2880 1000ml 5384 4487 4038 2000 ml 8741 8118 7306 Kétütemű motorokhoz 60 ml 1104 920 825 Váltó, differenciálmű 350 ml 2950 2458 2212 2000 ml 8733 7277 6549 Zsír 400 g 1350 1125 1012 4500 g 9980 8317 7485 Spray 150 ml 1040 867 780 300 ml 1540 1283 1155 A fenti árak a 25 százalékos forgalmi adót tartalmazzák. Pénz, Money, das Geld Adók helyben Miként sok minden más is a gazdasági életben, az adórendszer is megérett a változásokra. Az, hogy ez a következő költségvetési évben sem következik be, jórészt köszönhető annak, hogy a költségvetés kiadási oldalain sincs lényeges elmozdulás. Jövőre a vártnál is nehezebb lesz a helyzet, ez a lakosság terheit önmagában is növeli. Mindenféle változtatás ugyanakkor, ami a lakosságot érinti, nem mehet végbe a szociális oldal végiggondolása nélkül. Erre pedig mind ez ideáig nem volt lehetőség. így az óvatosság a kormányzat részéről érthető. Az adórendszerben kis tételnek számítanak a helyi adók, bár e nélkül nem teljes a rendszer, mégis a legtöbb ellenérzést most az ezekkel kapcsolatos elképzelések váltották ki. Legalábbis az önkormányzati tesstületekben, ami talán érthető is, hiszen, mint azt később látni fogjuk, ez is igazi 22-es csapdája. Nem véletlen, hogy az Új Néplapban is megszólaltatott polgármesterek többsége egyértelműen elvetette bevezetésének lehetőségét. A helyzet fonákságairól beszélgettünk Kéri Józseffel, Szolnok alpolgármesterével. Választási lehetőség nélkül A törvénytervezet szerint, amely a helyi adókra vonatkozik, a helyi adó a gazdasági önállóság egyik eszköze, amely a helyi sajátosságokhoz igazodó ellátást tesz lehetővé. Mindez elvileg elfogadható, bár maga az önkormányzati törvény sem teszi egyértelművé, hogy a települési önkormányzat mennyire váljék önálló hatalmi ággá, s következésképpen anyagilag is önállóvá. A konkrét tervezetben további gondok is megfogalmazhatók. Az első nekifutásra is látszik, hogy a településeknek túl sok választási lehetősége nincs. A helyi adókat ugyanis központilag meghatározott körben, formában és mértékek között lehetne alkalmazni. Valójában háromféle adótípusból lehet választani. A vagyoni típusúakból (építmény- és telekadó), a kommunális jellegűekből (kommunális és idegenforgalmi adók) és a helyi iparűzéshez kapcsolódó adókból. A választási lehetőség az, hogy vagy bevezetik, vagy nem, s ha igen, a megadott határokon belül milyen adómértékeket fogadunk el. A korábbi helyi adókhoz képest az új rendszer már nemcsak a lakosságra vonatkozna. Érintené a jogi személyeket, vállalatokat és szövetkezeteket egyaránt. Bevezetni vagy nem? - ez itt a kérdés tehát, de mindez sajátos viszonyok között vetődik fel. Az eddigieknél jelentősen nagyobb bevételre számolva az 1991-es költségvetés forrásai között már szerepel. Szolnokon végeztek számításokat, mely szerint valóban jelentős bevételeket lehetne elérni például a házadón keresztül. Jelenleg 703 adóköteles ház van a városban, de ebből is 564 valamilyen ok folytán adómentes. Mindebből a városnak 260 ezer forint bevétele származik. Ezzel szemben a lakásállomány körülbelül 24 ezer, s ez több mint 1 millió 300 ezer négyzetméter. Ha csak az adótervezet szerinti alsó határt vesszük, a 60 forint/négyzetmétert, akkor is 80 millió forintos bevételhez segítené a várost. A tervezet szerint egyébként az új rendszerben a mentesség rendkívül szűk körű lenne. További probléma, hogy 1992. január 1-től megszűnne valamennyi helyi adónem, amely eddig volt érvényben, miként a vállalatok telekhasználati díja is. Ez 62 millió forint kiesést jelent. Egyébként amely önkormányzat a jövő évre bevezeti az új rendszert, ott megszűnnének a központi előírások. Sajátos eleme a tervezetnek az, hogy az önhibájából működőképtelenné váló település csak akkor kap állami támogatást, ha már bevezette a helyi adókat. Bár, hogy mit jelent az „önhibáján kívül ’ ’ kifejezés, ezt nem tudjuk meg. A lakosságnál lehetetlen A szakmainak tűnő kérdőjelek mellett ott áll a józan megfontolás, hogy a pótadók formájában működő lakossági többletteher igazából lehetőség-e. Most szétválasztva a lakossági és a vállalati kört, rögtön láthatóvá válik, hogy a lakosságnál az ilyen adók bevezetése gyakorlatilag lehetetlen. Szinte minden területen emelkednek az árak, a lakásfenntartás, üzemeltetés költségei szintúgy. A helyi adókat csak szociálpolitikai ellentételezéssel lehetne bevezetni, erre azonban nincs mód, minthogy ehhez is pénz kellene. De honnan? A vállalkozói körrel is vannak hasonló gondok. Túl azon, hogy soraikban is erőteljes a szelektálódás hatékonysági alapon, az önkormányzatoknak ösztönözni kellene a vállalkozásokat. A helyi pluszteher nem erre serkent, arról nem beszélve, hogy áraikban érvényesítenék, s ezzel is a lakosságot sújtanák az önkormányzatok. A helyi testületek tehát nincsenek könnyű helyzetben. Szolnokon azt tervezik, hogy az előzetes számításokkal, hatástanulmányokkal megismertetik az illetékes önkormányzati bizottságon túl, a városban működő szakmai szervezeteket is, kérve természetesen álláspontjukat. A szakembereknek azt is figyelembe kell venniük, hogy a helyi adók beszedésére, az ügyek intézésére új apparátus is kell, ami a lehetséges előnyöket tovább sorvaszthatja. Az azonosulás reménye Jó lenne, ha a lakosság is tudna azonosulni ezzel az adónemmel. Elvben, s talán hosszabb távon így is lesz, ez lehetőséget ad arra, hogy ezen keresztül beleszólhatnak az ügyekbe, azonosulni tudjanak a település célkitűzéseivel. Ma viszont csak többletterhet jelent, ráadásul az önkormányzatok ellátása is ma még egyszerűbb lenne az SZJA-n keresztül. A központ nagyobb szerepvállalása rövid távon a bürokrácia költségeit is csökkentené. A szolnoki tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az általában kivetett adók, lásd TEHO, nem érik el céljukat. Az önerős, egyszeri fejlesztésekhez sokkal könnyebb megnyerni a lakosságot. Ott ugyanis pontosan lehet tudni, mire fordítják a pénzt. Túl messzire mennénk, ha felvetnénk, hogy a házadó jelentős emelése nem is túl tisztességes, hiszen az alacsony adó az állam kivonulását ellentételezte a lakásépítés területén. A lényeg végül is az, hogy egy túladóztatott, válságban lévő országban nem túl szerencsés dolog adóemeléssel riogatni az embereket. A megoldást viszont talán nem úgy kellene kezdeni, hogy a problémát eggyel alacsonyabb szintre helyezzük. Mert most erre is történik kísérlet. Füle István Hejce, az ezeréves múltra visszatekintő zempléni kisközség egyik érdekessége a falut behálózó pincerendszer. Minden valamire való ház alatt többszintes pince található, amelyben zöldséget, burgonyát, bort tárolnak. A pincék kedvező klímája lehetővé teszi, hogy akár több évig is tárolhassák a különböző termékeket. Lévai Csaba háza alatt is kiterjedt pincerendszer húzódik, mely a legendák szerint összeköttetésben van a falu és a környék többi pincéjével.
