Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-30 / 224. szám
4 1990. DECEMBER 3 Patay Mihály, a Szolnoki Művésztelep kiváló fametszőjének művét küldte Tallinnba Kerekes Sándor. Az eljövendő új évet szimbolizáló fiatal nő Patay Mihályt ábrázoló álarcot tart maga elé. A kiváló művész arcán a borzalmas háború minden fenyegetettsége tükröződik. Kerekes üdvözletek Ezt a metszetet Kerekes Sándor megrendelésére metszette fába Patay Mihály. Az első háborús év végén a hallgatag falusi házak előtti újévi malac jelenetével egy kis gondta-Amiről a rendőrviccek mesélnek Rövid időn belül a második belügyminiszterét fogyasztja a kormány. Az ország mindenkori „első rendőre” a Hírháttér műsorában szalutált az ország nyilvánossága előtt, és lelki szemeimmel láttam, mint bólogat elégedetten az ország, amint a közrend, közbiztonság őrzőivel szembeni követelményeit sorolja a miniszter úr. Azt mondta, legyen a rendőr a csúcstechnika birtokában, villámsebes autóval suhanjon a bűnelkövetők nyomában, fegyvere akár Rambóé, és egyáltalán: ne csurogjon a nyála a szakmának, ha egy San Franciscó-i zsarut lát intézkedni. Mindehhez a sok csudasághoz pedig természetesen élvezze a rend őre a társadalom bizalmát olyannyira, hogy egy utcai krimiben jó lenne, ha a rendőrnek szurkolna a köznép. Stimmel. Miután a televízióba nem beszélhet bele a néző, én innen nyilvánítom ki mélységes együttérzésemet a belügyminiszterrel. De a témához azért még lenne néhány megjegyzésem. Egy újszülöttnek minden rendőr új, de nem új annak, aki teszem azt akár egy fél évszázadot eltöltött már honi viszonyaink között. Az ugyanis emlékszik még arra a rendőrre, aki a padlást söpörte, feljelentést gyártott és előállított. Egy kiérdemesült egyenruhás ma már nevetve meséli, miként jártak túl a zsíros kulákok eszén. Ha meg volt kötve a kutyája, állatkínzásért büntették meg, ha szabadon szaladgált az eb, a közbiztonság veszélyeztetéséért bírságolták. Hát bizony, ilyen rendőrség is volt. Meg másféle is. Nem tisztázott ugyanis mind a mai napig a rendőrség szerepe az ’56-os forradalom utáni rendcsinálásban. A szenvedő alanyok bizonyíthatják, hogy nemcsak az arc nélküli pufajkások csépelték az „ötvenhatosokat”, de zuhogtak szaporán a rendőrségi gumibotok is, teszem azt a zárt cukrászautók belsejében. A rendőr „ott lent, a területen” az államigazgatás gumibotban végződő keze volt. Egy faluban a hatalmat a párttitkár, a tanácselnök és a rendőr szentháromsága alkotta, így együtt. A párttitkár mára kiesett a közéletből, s valahol a sebeit nyajdossa. A tanácstitkár talán polgármesterré lényegült, de a rendőrségnél még nem zajlott le a rendszerváltás. Ha tehát arról beszélünk, hogy identitászavarral küzdenek rendőreink, ezt alighanem az is teszi, hogy jogos lelkiismeret-furdalásuk van a társadalommal szemben. És ez a zavartság naponta kitapintható. Munkám során gyakran fordulok meg főkapitányságon, kapitányságokon és rendőrőrsökön. Külön tanulmányt érdemelne, miként teremt kontaktust az ügyeletén trónoló rendőr egy amolyan állampolgár küllemű egyénnel. Görcsben van, első reakciójaként a hatalmi jelvényét szimbolizáló telefon után nyúl, majd a hírközlő eszköz támaszába kapaszkodva ráreccsen a belépőre: mi járatban van? Ilyenkor legszívesebben kifordulna az ember, ha tehetné. Hogy lehetne ezt másképp is? Természetesen: emberségesen, kedélyesen, amúgy társalgási szinten. Csak mint acivil életben, jobb helyeken. Mentségül azért hadd álljon itt, hogy a rendőri szakma olyan, ahol is egy-egy szolgálat során maga a „szerv” is kap méltatlanul sebeket az önérzetén, és ezek olykor nyolc napon túl gyógyulnak, de hát aki bizalmat vár, annak elsőként kelj nyújtania a baráti jobbot. Úgy a hatvanas évek elején történt, amikor még nem villogott közlekedésirányító lámpa minden utcasarkon. A bécsi utcák legnépszerűbb figurája volt a legforgalmasabb csomópontokban posztoló közlekedési rendőr. Ott állt a megemelt pulpitusán, és miközben átbocsátotta a gyalogosokat, futotta egy huncut kacsintásra, egy segítő gesztusra, egy ujjpattintásra, kinekkinek mi járt. Egyszer leesett az emelvényéről, és lábát törte. Másnap az újságban megjelent egy könyörgő felhívás, hogy az isten szerelmére, Karinak ne küldjenek több csomagot a kórházba, mert az egészségügyi intézmény valamennyi raktára tele van. Én ebből a híradásból értettem meg a rendőri hivatás lényegét: kevesebb (proletárjdiktatúra, kevesebb államigazgatás és több közrend, közbiztonság. Belügyminiszter Úr! Önnek vannak elkötelezett, szakmailag jól felkészült, intelligens rendőrei. Vegye észre őket, és közülük keresse ki legközvetlenebb segítőit. A pálya napjainkig vonzó és érdekes. A kiválasztásban bátran teheti magasra a mércét, ha biztos egzisztenciát is tud nyújtani a bűnüldözés embert próbáló szolgálatához. Hogy milyen kocsiból száll ki a rendőr és hány rádió fityeg az oldalán, talán elodázható ez a szempont, ha támogatóként maga mögött tudja a társadalom tisztességesebb felét. Ennyit tettem volna hozzá a Hírháttér műsorához, ha bekopogtathattam volna a képcső eme oldaláról. Ja, és még talán annyit, hogy ha belügyminiszter lennék, összegyűjtenék minden rendőrviccet, és naponta kipipálnám azt, aminek megszüntettem a létjogosultságát. Mire az utolsóval is végeznék, olyan rendőrségem lenne, amilyenről mindig is álmodtam. Mert a rendőrviccekben - bármennyire is fáj - a társadalom véleménye van. Palágyi Béla Talán szűkösen leszünk, de jöjjön csak a gyerek! Mostanában nagyon pesszimista az ország. Hogy kinek miért van rosszkedve, az változó, mint ahogy az is, hogy valójában olyan súlyos-e a helyzete, mint hiszi. Egy biztos: azok, akik ma gyereket vállalnak, valahol a lelkűk mélyén optimisták, nem adták fel a reményt. Négy kismamával beszélgettem arról, hogyan és hová várják a kisbabákat. Jánosi Attiláné:- Mi is kétségek közepette nézünk az új év elé, mindenkinek megvannak az anyagi gondjai. Én se tudom, hogy ha majd visszamegyek dolgozni a Szotév Rt.-hez, nem tesznek-e lapátra. Nem a legjobb várható tehát, de reménykedik az ember. Van egy ötéves fiam, a második gyereket nagyon várjuk - már harmadik éve. Kétszobás lakásban élünk, persze jobb lenne egy plusz két félszobás, de ilyesmiről egyelőre szó se lehet, legfeljebb, ha nyernék a lottón. Szerencsére mindkét nagymamára számíthatunk, főleg kaja szempontjából, de a férjem is Nagyné Kozák Mirtil:- Az első babát várjuk. A következő év számunkra se biztató, főleg anyagilag... Szerencsére a szülőkre számíthatunk, különben nagyon nehéz lenne... A keresetünk nem túl jó - elviszi a rezsi, a lakástörlesztés, önmagunk fenntartása. Nem tudom, ezután hogy lesz, de nagyon akartuk már ezt a kisbabát. Másfél szobás lakásban élünk, úgy-ahogy be is rendeztük. Igyekeztünk először megteremteni a normális körülményeket, és csak utána vállalni a gyereket. Tóthné Hegedűs Mária második gyermekét várja:- Már van egy ötéves kisfiam. Két évig maradok otthon, amíg a gyed jár. Bár nem tudom, hogy két év múlva a munkahelyemnek szüksége lesz-e még rám. Másfél szobás lakásunk van, úgy gondoltuk, hogy két gyereket föl tudunk nevelni. Nem látok esélyt arra, hogy nagyobb lakásra cse■ réljünk, mert készpénz kellene hozzá. A nagyszülők messze élnek tőlünk, inkább csak nyáron látogatjuk meg őket. Ez is jó, mert családi házban laknak, és így a gyerek(ek) az udvaron lehelnek)... Mátyus Jánosné:- A három és fél éves kislányom mellé várjuk a testvérkét. Kertes házban lakunk, amelyik másfél szobás. Mindig ragasztunk hozzá valamit, így, ha összejön egy kis pénzünk, elmegy az építőanyagra. Szerenni, mert a férjem ügyes, és szinte mindent maga csinál... Most éppen a központi fűtést szeretnénk bevezetni, ez jobb lenne a gyerekeknek is. Gondolom, hogy a bemutatkozások után már meg se kell kérdezni a második babát váróktól: eltették-e az első gyerek ruháját a másodiknak? Nos, én azért megkérdeztem: egybehangzó IGEN volt a válasz...-paulina- Fotó: Nagy Zsolt sokat segít. Különtudósítás a Vatikánból Hogyan utazik II. János Pál pápa? Most, hogy elkészült a program és közzé is tették, II. János Pál pápa 1991. augusztus 16-20-án teendő magyarországi látogatására, biztosan sokakban felmerül a kérdés: hogyan készítik elő az ilyen pápai látogatásokat? Mennyibe kerül az ilyen út és ki fizeti? Milyen repülőgéppel utazik a pápa? Ki a felelős a szervezésért? Kik kísérik általában? Kik írják a beszédeit? Ilyen és hasonló kérdések bizonyára tucatjával merülnek fel. Bennem is felmerültek, és megpróbáltam illetékest találni a Vatikánban, aki legalább kíváncsiságom egy részét hajlandó kielégíteni. A vállalkozás nem könnyű, mert a vatikáni tisztségviselők általában szófukar emberek. A pápák világát misztérium övezi, amit gondosan őriznek, igyekeznek fenntartani ma is, noha II. János Pál éppen az a pápa, aki a legmerészebben szakított a hagyományokkal, és igyekezett közvetlen viszonyt kialakítani a külvilággal, köztük a sajtó képviselőivel. Végül Joaquin Navarro Valis, a Szentszék sajtóhivatalának spanyol vezetője - aki korábban maga is újságíró volt - hajlandó volt kötélnek állni és egyet-mást elmondani. O ugyanis elmondhatja, hogy egyike azon keveseknek, akik mindig elkísérik az egyházfőt. A MALÉV különgépével III János Pál mögött 13 éves pápasága alatt ötven-valahány külföldi út áll már - mondja a sajtófőnök. - Bejárta az összes földrészt, némelyiket többször is. Afrikában például hét ízben fordult meg. Az utazásoknak kialakult a „koreográfiája”, és e szerint bonyolódik majd az önök által annyira vár magyarországi út is. Azt hihetnők, hogy egy pápai látogatás lényegében nem különbözik a szokásos államfői látogatásoktól, már ami a protokollt illeti. Ez azonban nem így van. A probléma ott kezdődik, hogy az egyházi államnak nincs légitársasága és „kormánygépe”, amivel általában az államfők utaznak. A kialakult gyakorlat szerint a pápa az ALITALIA olasz légitársaság bérelt különgépével utazik, vissza pedig nagyon gyakran a meglátogatott ország által rendelkezésre bocsátott gépen, így Magyarországról a MALÉV különgépén tér majd haza Rómába. Szigorúak - az emlékezetes merénylet óta különösen igen szigorúak - a biztonsági óvintézkedések. A pápát az olasz biztonsági szolgálat külön csoportja kíséri. Átvizsgálják indulás előtt a repülőgépet az utolsó csavarig. Ugyanígy az ételt, amit visznek magukkal, vagy a látogatás alatt fogyasztanak. Az újságíróknak jó előre jelezniük kell, ha el akarják kísérni Őszentségét. Diszkrét tanulmányok és vizsgálat után fogadják csak el újak jelentkezését. A pápával általában a Vatikánhoz akkreditált tudósítók utaznak, és őket is jól ismeri mára pápa biztonságáért felelős csoport. Igen nehéz feladat a helybeli mozgás biztosítása. Ószentsége általában többszázezres, néha milliós tömeg előtt beszél, sokaság között mozog. A merénylet óta nagyon féltik, és a kockázatot rejtő helyeken csakis a golyóálló üveggel ellátott kis fehér járművel, az úgynevezett pápamobillal közlekedhet. Ebben mindenki látja, ő mégis védve marad. Az útvonalak megtervezettek és biztosítottak.- Ki fizeti az utazásokat? Bár - gondolom - a Vatikánnak nem okoz gondot a költség.- Ha arra céloz, hogy számolatlanul áll rendelkezésünkre pénz, akkor téved. A pápai utak költségét gondosan meg kell terveznünk, mindent mérlegelve. Ennek is megvan a felelőse. Korábban Paul Marcincus érsek, a vatikáni pénzintézet igazgatójának a feladata volt ez. Ő már „nyugdíjba ment” (értsd: felmentették az ismert pénzügyi botrány miatt), s jelenleg Roberto Tucci jezsuita atya, aki korábban a vatikáni rádió igazgatója volt, látja el ezt a feladatot. A „Papai Fly” - a pápai különgép - több utasától, így az újságíróktól is hozzájárulást kérünk. Mindenki, maga a Szentatya is az ALITALIA szabályos jegyével utazik. (A tudósító halk megjegyzése: az a pápai repülőjegy minden bizonnyal az ALITALIA reklámkerete terhére számolódik...) Az út szervezési részét egy Vatikán melletti kis utazási irodán keresztül bonyolítják a felelősök, kifejezetten e célra létesült, s meglehetős gyakorlattal bír már. S természetesen a meglátogatott országok egyházai és kormányai is közreműködnek mind a látogatás, mind a visszaút szervezésében és költségeiben. Ajándékszamár Brazíliából- Úgy tudom, mindenütt elhalmozzák Őszentségét ajándékokkal.- Igen, ez immár bevett szokás. Sokan ajándékoznak drága érméket, nemesfém tárgyakat, értékes műalkotásokat. Ezeket a Vatikáni Múzeum egy külön részlegében gyűjtik össze. Ha nem különösebben értékes az ajándék, akkor egy raktárba kerül, esetleges továbbajándékozásra. Emlékszem egy különös esetre: Brazíliában egy hívő taxisofőr egyhavi keresete árán egy csacsit ajándékozott a pápának, aki persze nem vitte azt magával a repülőgépen Rióból, hanem otthagyta. Ám a taxisofőr, amikor ezt megtudta, megsértődött. Összegyűjtötte minden pénzét, Rómába utazott, és a Szent Péter téren éhségsztrájkot kezdett, amíg a pápa el nem fogadja a szamarat, amelynek természetesen a bibliai jelentését kell nézni: a Szent Családra való utalást. A vatikáni tisztviselőknek nem kis erőfeszítésükbe került meggyőzni emberünket, hogy a csacsinak mégis legjobb, ha otthon marad Brazíliában... Kézfogás Őszentségével- Hogyan alakul ki az, hogy ki találkozhat a pápával?- Ez nagyon is fontos, és időnként kényes kérdés. A nagy tömegtalálkozókon természetesen mindenki láthatja, hiszen a pápa éppen azért utazik, hogy minél több emberhez szólhasson. Nem számít, hogy hívő-e valaki vagy sem. Más a helyzet a protokolláris eseményeken, és az egyes csoportokkal, szervezetekkel rendezett találkozókon. Ilyenkor szigorúan meghatározott, ki lehet jelen. Egyes országokban nem kevesen reklámra szeretnék felhasználni, hogy ők találkoztak a pápával, aki kezet fogott velük, stb. Akár tekintélyes összegeket is hajlandók ezért fizetni. A vatikáni szervezők minden esetben elhárítják az ilyen kezdeményezéseket. Ä pápa elé csakis az mehet, akihez ő szólni kíván, és akiken keresztül üzem egy-egy közösségnek, etnikumnak vagy vallási szervezetnek. Magyar Péter cséré nem kell szakembert fizet- \ r
