Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-30 / 224. szám

Hová mész? Én is tudom, hogy fontos a múlt. Mindannyian a tegnapjainkból építkezünk, tulajdonképpen azonosak vagyunk a tegnapjainkkal. Ha ismerjük valaki múltját, tudjuk, hogy valójában kivel állunk szemben. így van ez nagyobb méretekben is. 1990 vízválasztó év történelmünkben. Oly sok mindent tudtunk meg a korábbi évtize­dekről, hogy gyakran a fejünkhöz kapunk megdöbbenésünkben: Hogyan voltunk képesek akkor élni, ráadásul szeretni, örülni, vi­dámnak lenni? Számot vetünk és számon kérünk. Úszunk a szaba­don kimondható szavak áradatában. Feltérképeztük szüléink, nagy­­szüleink idejét is, az ahonnan jöttünk, amiből lettünk-időt, amelyet mindannyiunk a zsigereiben hordoz, és íme, meg is van munkánk eredménye: minden jelenlegi bajunk, bánatunk a múltból fakad. Megtudtuk, hogy nagymamáink, nagyapáink, édesanyánk, édes­apánk és mi magunk is gyávák, szolgalelkűek, gerinctelenek vol­tunk mostanáig, és természetesen rabok is. Sőt, lassan már azt kellene belátnom, hogy az én szép gyermekkorom sanyarú volt. És itt azt mondom: elég! Nem akarom! Nem akarom, hogy a múltnak csak a tengernyi hibáját, bűnét mutassák fel nekem. Az emlékezet szelektív: a szépet raktározza el elsősorban. De most mi addig kutakodunk, kaparászunk, hogy a végén önmagunk alól húzzuk ki saját természetes talajunkat, mert csak a rosszat keressük. Mire támaszkodjunk, ha fanatikusan sötétre festjük még azt is, ami nem az volt? 1990-ben az emberek szabadon választhattak. Csodálatos év volt, mert békés maradt, s mert olyan szabadságot hozott, amiről koráb­ban álmodni sem mertünk. Jó ma élni. Szabadszájúan dicsérhetünk és szidhatunk akárkit és akármit. Jó ma élni, mert kihívás ez az egész új világ. Jó ma élni, mert aktívnak kell lenni, aki passzív, az lemarad, kötelező cselekvővé válni. Ez az év nem múlik ki nyomtalanul, mint sok-sok társa az elmúlt évtizedekben. Ez az év lehetőséget teremtve távozik. Nehéz ma élni. Nehéz megfelelni a kihívásnak. El kénye lmesed­­tünk, megszoktuk a sekély életszínvonalnak megfelelő minimális erőfeszítéseket. Rettegünk az inflációtól, nap mint nap elkesere­dünk, ha vásárolni kényszerülünk. Félünk attól, hogy holnap már nem lesz munkahelyünk, hogy nem lesz szüksége ránk a társada­lomnak. És értetlenkedünk, mert a tegnapi jóról kiderült ugyan, hogy nem az, de vagy nincs helyette más, vagy legfeljebb az ötven évvel ezelőttit nevezzük ki annak, mintha ma a tegnapelőtt előtti biztos támaszt nyújthatna. Szeretek ma élni. Ujjongok és szorongok, örülök és félek minden percben. És ha megköveznek, akkor is azt mondom, hogy hagyjuk a múlt elemzését a történészekre. Ne hivatkozhasson senki mától kezdve a gonosz múltra - egyetlen érvként - a napi gondok, bajok okaként! Szeretnék holnap is élni, jobban, mint ma, és ugyanolyan szépen, mint tegnap, és bizonnyal nem csak én. A jövő a mi dolgunk. S bár sokan, nagyon-nagyon sokan igen jól megélnek a korábbi évek szidalmazásából, mégis azt javaslom, hogy ne a múlttal foglalkoz­zunk a legtöbbet. Mert az olyan, mint egy mocsár: visszahúz, elnyel, hiába is akarsz kijutni belőle. Mostanában kész költségvetésről, működő piacgazdaságról, jó­léti államról, szociális biztonságról álmodom, s arról, hogy lesznek még mindenki számára fontos erkölcsi értékek. Tudom, a múltat cipeljük, a ma pedig kötelezően megszabja életünket. A legfontosabb kérdésnek mégis azt tartom - függetlenül attól, hogy tót, zsidó, cigány, horvát, szerb vagy „svábokból jött” magyarok vagyunk -, hogy: Hová mész, domine? Budai Mátyás Az év utolsó napján is dolgozni fognak a képviselők Csoda nem lesz, csupán kemény menetelés Az ellenzéki pártoknak csak a véleményezés juthatott Délelőtt 10 órakor kezdődött az Ország­­gyűlés szombati munkanapja, s ettől az idő­ponttól délután fél 2-ig tartott az egyébként hetek óta zajló költségvetési vita utolsó sza­kasza. Ezen a napon 29-en kértek szót - né­­hányan több ízben is -, a hozzászólásokra azonban ezúttal inkább a politikai szópárbaj volt jellemző. Több képviselő önálló vagy más képvise­lőkkel közösen benyújtott módosító javasla­tának elfogadtatása érdekében érvelt. így is­mételten szóba került a kultúra, a honvéde­lem, az önkormányzatok és a mezőgazdaság támogatása, a kedvezményes lakáshitelekkel kapcsolatos kamatemelési változatok, a tele­vízió, a külügy és a környezetvédelem tételes költségvetése. Ez utóbbi kettőre az illetékes minisztériumok vezető tisztségviselői rea­gáltak, megmagyarázva: miért nem célszerű előirányzataik csökkentése. Szóba került a jamburgi beruházás is. Szalay Gábor (SZDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy az államközi szerződés teljesítése alapvető nemzetgazdasági érdek, hiszen az ily módon beszerezhető földgázmennyiség nélkülözhe­tetlen, sőt, jelenleg ennél gazdaságosabban hazánk sehonnan sem tud földgázhoz jutni. Ha a szerződést egyoldalúan „felrúgnánk”, akkor a már kialkudott, hazánk számára ked­vező rubel-dollár átváltással számolt szovjet földgáztörlesztés is veszélybe kerülne. (Folytatás a 2. oldalon) Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! A TARTALOMBÓL: Ez történt Képes összeállításunk a búcsúzó esztendő eseményeiről a 2. oldalon. Magyar Lenin, moszkvai szegfű, kanadai hólapát... Év végi gondolatok a piacról, arról, hogy mitől van inflá­ció, hogyan járt a Skála a paradicsommal, és hogy mibe szóljon bele az állam. Minderről a 3. oldalon. Talán szűkösen leszünk, de jöjjön csak a gyerek! Várandós kismamák nyilatkoznak a jövőről lapunk 4. oldalán. Amiről a rendőrviccek mesélnek- jegyzetünk a 4. oldalon. Leltár Számvetések az óév végén az 5. oldalon. Emberek, esetek Címek a 7. oldal írásaiból: Kitörés a skatulyából, Ma­roknyi Székely, Hetvenéves, és a téeszt meg a házasságot is megúszta. Rockjáték - isteni! Gondolatok a Hit kell! bemutatója kapcsán a 9. oldalon. Meghalt a táj-irodalom... Éljen a táj-irodalom. Vitázó vélemények a 9. oldalon. Humor, humor, humor... Szilveszteri összeállításunk a 11., 12. oldalon. Új szabályzat Szolnok. A város közgyű­lése megalkotta a 2/1990. számú rendeletét az önkor­mányzat szervezeti és műkö­dési szabályzatáról. Ez meg­tekinthető a polgármesteri hi­vatal ügyfélszolgálati irodá­jában. Köztársasági megbízottak Budapest. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés illetékes bi­zottságai előtti meghallgatás figyelembe vételével 1991. január 1-jei hatállyal köztár­sasági megbízottá kinevezte: dr. Szentgyörgyvölgyi Pétert Budapest főváros, dr. Skul­­téty Sándort Jász-Nagy­­kun-Szolnok, Pest, Nógrád megye, dr. Virágh Pált Haj­­dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye, dr. Gyulai Gá­bort Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves megye, dr. Farkas Lászlót Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye, dr. Bőgner Miklóst Baranya, Somogy, Tolna megye, dr. Hegedűs Tamást Fejér, Veszprém, Za­la megye, dr. Horváth Józse­fet Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas megye működési területtel. (MTI) Fegyvert a katonáknak Moszkva. A szovjet vé­delmi miniszter parancsa a tiszti állomány, az altisztek és a továbbszolgáló katonák részére engedélyezi a szemé­lyi fegyver viselését „egyes veszélyes régiókban”, szol­gálat közben és utazásnál egyaránt - jelentette szomba­ton a TASZSZ, a védelmi mi­nisztériumra hivatkozva. Összecsapás a Gáza-övezetben Jeruzsálem. Az utóbbi egy hónap leghevesebb za­vargásai voltak szombaton az Izrael által megszállt terüle­teken. Izraeli katonák a Gá­za-övezetben mintegy 40 pa­lesztint sebesítettek meg. Minden kedves vásárlójának és partnerének boldog új évet kíván a Bolt Betéti Társaság és az Ecotex Kft.

Next

/
Thumbnails
Contents