Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-27 / 201. szám

1990. DECEMBER 27. 3 Van remény a 4-es főút Szolnokot elkerülő szakaszának befejezésére Biztató lehetőségeket nyújt a koncessziós törvény Egyeteme is lehet Szolnoknak A mostani rendkívüli ülésszaksorozatban kerül az Ország­gyűlés elé a koncesszióról szóló törvényjavaslat, amely a kizá­rólagos állami tulajdon vagy tevékenység hatékony működte­tését szabályozza a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően. Ilyennek minősülnek az országos közutak és műtárgyaik, pél­dául a közforgalmú hidak is. Az ezzel kapcsolatos lehetőségek­ről és elképzelésekről faggattuk Petronyák László ország­gyűlési képviselőt, aki a 4-es főút déli elkerülő szakaszának befejezése érdekében tett biztató lépéseket. A doktor úr hétvégéje (Meg a miénk) A jászladányi önkormányzat első döntései között szere­pel, hogy 1991. január elsejétől visszaállítják a hét végi orvosi ügyeletet a községben. Eddig ugyanis Jánoshidára kellett telefonálni, ha szombat-vasárnap valaki rosszul lett. Ami a mérleg egyik oldalán van Annak idején, 1985-ben a köz­ponti orvosi ügyeleteket enyhe erőszakkal hozták létre. A közsé­gektől elvették a hét végi ügye­letet, és négy-öt község tartott egyetlen közös ügyeletet. Vagyis a jászladányiak körzeti orvosai szombaton és vasárnap nem áll­tak a betegek rendelkezésére, ha­nem Jánoshidára telefonáltak be a község lakói, ha valami bajuk esett. Annak idején ez ellen rettene­tesen ágáltak a betegek (nemcsak Jászladányban), mert féltették hét végi viszonylagos bizton­ságukat. Rájöttek, hogy ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy szom­bat-vasárnap nincs egyetlen elér­hető orvos sem a faluban, hiszen ők szabadnaposak akkor. Nem lehet csak úgy beszaladni a ren­delőbe, ha valaki fullad, rohama van. Annak idején az orvosok is ágáltak a központosítás ellen. Nem nagyon lehetett érteni, hogy miért, hiszen egy faluban minden második vagy harmadik hét végén ügyelniük kellett, míg Egy kis közjáték Az önkormányzat döntését vi­ta előzte meg, amelyben a falu lakossága és a három körzeti or­vos elmondhatta véleményét, szempontjait. Amikor Jászla­dányban jártam, hogy a helyzet­ről tájékozódjam, fölkerestem dr. Szántó László polgármestert, aki „civilben” állatorvos. Kapóra jött, hogy éppen akkor telefonált dr. Bakos János ügyvezető orvos­nak. Mivel én is Bakos doktorhoz készültem, megkértem a polgár­­mestert, említse meg a telefon­ban, hogy szeretnék beszélni ve­le. Hallottam a doktor válaszát, hogy ő viszont nem akar beszélni az újság képviselőjével. Szemé-Paulina Éva / Édes karácsonyi műszak a Szolnoki Cukorgyárban A „kampány” vége január közepére várható a központosítás után két-három havonként egyszer került rájuk a sor. Talán az anyagiakat tekintve mégse volt olyan hátrányos a sa­ját községben végigdolgozott hétvége... Ki tudja. A tiltakozások ellenére persze központosítottak. Igaz, hogy a falu (így Jászladány is) azóta se nyelte le ezt a békát. Ebben a községben például évek óta min­den falugyűlésen téma volt, hogy vissza kell hozni az ügyeletet. Érv pedig akadt bőven. Legin­kább a telefonra hivatkoztak. Hogy a segélykérő többször rossz, mint jó. Ha mégis kapcsol, várhatnak, amíg Jánoshidáról ki­jön az orvos! Mert ha például elhívták Jászalsószentgyörgyre, egy-két faluba, két órába is bele­telik, amíg ideér Ladányba. Szó­val az emberek nem érezték biz­tonságban magukat. Akik rafi­náltabban közelítették meg a dol­got, azt állították, hogy a köz­ponti ügyeletet többnyire azok veszik igénybe, akik nem tudnak vagy nem akarnak hálapénzt ad­ni. A többiek más módot találnak hét végi bajaik orvoslására... lyes találkozásunkkor megerősí­tette, hogy nem kíván nyilatkoz­ni. Az önkormányzat úgy határo­zott, hogy viszaállítja a hét végi ügyeletet a faluban. Ok, orvosok végrehajtják, a véleményüket pe­dig megtartják maguknak. Egyébként, ha kíváncsi vagyok a véleményére, hallgassam meg a falugyűlés magnóra vett anyagát, ott márelmondta, amit akart. Kü­lönben is bármit írok, nem fogja szó nélkül hagyni. Ennek ellené­re elbeszélgettünk. Úgyhogy most bemutatom az érem másik oldalát, a hét végi ügyelet kérdé­sét az orvosok szemszögéből, de nem mondom ám meg, hogy- Képviselő úr, mit jelent tulaj­donképpen a koncesszió?- Olyan, az adott állam tör­vényeiben meghatározott beru­házási és hasznosítási s'zqrződés megkötését, amely az állam tu­lajdonát képező létesítmények, elsősorban utak, hidak, bányák, stb. fejlesztését és működtetését egy meghatározott időre külföldi vállalkozónak engedi át hazai tő­kehiány miatt, a garantált meg­valósulás érdekében. Ez a nem­zetközi gyakorlatban már rég el­fogadott megoldás, nálunk azon­ban eddig hiányoztak ennek a törvényi feltételei. Ennek megal­kotására készül most a parla­ment.- Milyen haszna lehet majd en­nek számunkra, tekintettel az új Tisza-híd és főútvonal építésére?- A napokban beszélgettem er­ről Regős Szilveszter miniszté­riumi főosztályvezetővel, dr. Bede Jánossal, a Szolnoki Köz­úti Igazgatóság vezetőjével, olasz és német vállalkozókkal. Azért volt fontos a kilátásokat tisztázni, mert a szolnoki új híd építése 1992-ben fejeződik be, ami hatalmas teljesítmény. Ám az elkerülő további főútvonal­szakasz körülbelül nyolc kilo­méterének megépítéséhez nincs meg a fedezet. Ez mai árakon számítva 650 millió forintot je­lent, amelyre eddig még csak ígéret sem volt. A beruházási összeg biztosítására bírom az il­letékes minisztérium ígéretét, amelyről természetesen a kor­mány dönt, de minden eddigi jel arra utal, hogy a fedezet meglesz, mindenesetre én mindent megte­szek ezért. Később ugyanis jóval többe kerülne az egész, s azt sem tudhatjuk ma előre, hogy az ez­redfordulóig hogyan változnak pozícióink. Az elképzelések sze­rint 1995-re készülne el, s ezzel végérvényesen megoldódna a város mostani egyik legfeszítőbb gondja: a zavarmentes, bizton­ságos közlekedés és a környezet­­védelem egyidejű biztosítása!- De hogyan vonható be a kül­földi töke, illetve a vállalkozók?- A reális tervek szerint 2000- ig hazánkban 500 kilométernyi autópályarészt kell megépíteni, ami 150 milliárd forintba kerül­ne. Az elképzelések szerint az MO-ás budapesti körgyűrű és az Ml-es Győrt elkerülő szakaszá­nak kivételével a többi létesít­mény koncesszióban valósulna meg. A külföldi partnerekkel erre nézve már megkezdődtek az ér­demi tárgyalások. Erre pedig van több külföldi (olasz, osztrák, né­met, francia) beruházó érdeklő­dő, mert számukra is érdek, hogy a később igen jelentőssé válható szovjet piaccal Kelet-Magyaror­­szágon át teremtsenek közleke­dési kapcsolatot! Bár Szolnokot egyelőre nem érinti az autópá­lya-építési terv, képviselőtársa­immal mégis azt szeretnénk elér­ni, hogy a megyeszékhely és kör­nyéke, illetve Kunmadaras (te­kintettel a repülőtérre) bekapcso­lódjon a modem és biztonságos nemzetközi közúti összekötte­tésbe.- Nem zavaró ebben, hogy ez az országrész infrastruktúráját tekintve az egyik legelmaradot­tabb?- Dehogynem! Magam is kulcskérdésnek tekintem a tér­ség infrastruktúrájának, elsősor­ban a közlekedési és távközlési viszonyoknak a mielőbbi fej­lesztését, mert amíg ez nem tör­ténik meg, hiába várjuk azt, hogy az igazán hatékony és jelentős külföldi tőke idejöjjön! A külföl­di vállalkozók ugyanis csak ga­ranciákkal és a zavartalan műkö­dést és megtérülést biztosító fel­tételek mellett hajlandóak beru­házni bárhol a világon. Ezért kell nekünk a jelenlegi ellátottsági helyzetünkön a legsürgősebben változtatnunk. Ebben viszont a jelek szerint segíteni kívánnak az országunk iránt érdeklődő kül­földi partnerek is, hiszen tudják, hogy „egyedül nem megy!” Ezért bízom abban, hogy a kon­cessziós törvény megalkotása biztató lehetőséget teremt a 4-es főút Szolnokot elkerülő szaka­szának befejezésére is.- Milyen más fejlesztési tervek­kel foglalkozik még?- Anapokban beszélgettem dr. Baka Andrással, az Államigaz­gatási Főiskola főigazgatójával - amely intézményből hamarosan egyetem lesz - arról, hogy a veszprémi levelező tagozat sorsa hogyan alakul. Az egyház ugyanis jog szerint visszaköve­teli ajelenlegi épüle­tet, így a tagozatnak nagy valószínűség­gel költöznie kell. Elvileg nincs akadá­lya annak, hogy megfelelő épület biztosítása esetén Szolnokra költözzön a leendő egyetemi tagozat. Jelezni fogom a város vezetőinek ezt a lehetőséget, s ezek után már a helyi ön­­kormányzat kezde­ményezőkészségén múlik, hogy ez ügy­ben mi történik a to­vábbiakban. L. Gy. A szezon kilencvenedik üzem­napját töltötték munkában kará­csony első napján a Szolnoki Cu­korgyárban, az ország második legnagyobb cukoripari üzemé­ben. Á nagyüzemben az ünnep­napokon is folyamatos volt a ter­melés, három műszakban há­romszáznál többen dolgoztak. Ötezer tonnánál több répából mindhárom pihenőnapon hat­száz tonnánál több finom kris­tálycukrot továbbítottak 24 órán­ként a készáruraktárba. Az ünnepek végéig, a kilenc­venegyedik termelőnapig majd­nem 450 ezer tonna nyersanyag­ból vonták ki a közel tizenhat százalékos cukortartalmat, ami jobb az elmúlt évek átlagánál, ötvenhat és fél ezer tonna hófe­hér kristálycukor készült el. A termelés zavartalanságát, a cu­kor minőségét javította, hogy az idei szezonra elkészült a félmil­liárdos beruházás, amely bizto­sítja a folyamatos készcukor-ki­­bocsátást. Gondot jelent viszont az „édes üzem” dolgozóinak, hogy az ősi esőzések miatt rend­honnan származik az informáci­óm! Az orvosok, bár kezdetben til­takoztak az ügyelet központosí­tása ellen (legalábbis némelyik doktor), egy idő után rájöttek, hogy nem is olyan rossz dolog ez. Nem kell minden hét végén ott rostokolni a faluban, a ké­szenlét feszültségével ugrani a kocsizúgásra, a csöngetésre. Minden kilencedik héten egy­szer bementek Jánoshidára, és kész. Ráadásul a központi ügye­letért négyezer forintot kaptak, Jászladányban pedig csak két­ezer forintot adnának érte. Ami a mérleg másik oldalán van De egyesek szerint ez az egész nem is anyagi, hanem szakmai kérdés. Mert Jánoshidán terepjá­ró autó és CB áll az ügyeletes rendelkezésére, Jászladány ezt nem tudja biztosítani. Terepjáró­ra ugye nincs most pénz, külön­ben is már megvették annak ide­jén, merthogy a jánoshidai „köz­ponti” terepjáróban benne van negyvenezer forintjuk. A CB-ről nem is beszélve... így tehát marad a jászladányi hét végi ügyeletesnek a saját ko­csija. Sárban, hóban, fagyban és napsütésben. Biciklivel mégse mehet a doktor a beteghez: lassú, és az EKG-t se lehet hátradobni a csomagtartóra. A kilenchetes ügyelet nem fá­rasztotta ki annyira az orvosokat, mintha három hetente (szabad­ság, betegség esetén még gyak­rabban) a betegek rendelkezésé­re állnak. De a falu óhaja szent. Az ön­­kormányzat döntött. Vannak, akik úgy ítélik meg, ez porhin­tés, a döntéssel el akarják terelni a figyelmet a nagyobb gondok­ról. Én inkább úgy látom; termé­szetes decentralizáció, az eddig erővel összefogott szövetkezé­seket immáron semmi nem tartja össze. Az önállóság útjának első lé­pése ez, akkor is, ha az önálló­ságnak inkább csak az igénye van meg, és nem a feltétele. kívül nagy a gyárba kerülő nyersanyag szennyeződése. A beérkező répafejek 40-60 száza­léka föld, szemben a szokásos 8-15 százalékkal. A szolnoki gyár termelése egyébként hosszabb lesz a szokásosnál, várhatóan január 18-án fejezik be a teljes szezont. A száz napot jóval meghaladó kampány végé­re hetvenezer tonna finom kris­tálycukor készül, kétezer tonná­val több, mint az elmúlt idény­ben. A hazai édességellátásban tehát nem lesz gond. napló Julcsi, nagycsoportos lányom, már egy hete karácsony szép ünnepére készült, Jingle Bells, csengett a hangja, kiskarácsony, nagykará­csony, kisült-e már a kalácsom, a közelgő ünnep naponta eszébe jutott, ha másból nem, televízió reklámjaiból, de a reggelente bedobott ünnepi képeslapokból feltétlenül. Ez utóbbiak között van számomra néhány, igazán kedves: azok, amiket az olvasóktól kaptam. Egy karcagi asszony az ilyenkor szokásos jókívánságokon kívül egy számomra igen fon­tos információt közölt: „Október hónapban el­tört a bal csuklóm, de a napló-n keresztül tudok képet alkotni, tájékozódni.” Ez volt az első lap. Lehet, hogy rajtam kívül másnak is fontos va­lamennyire ez a több-kevesebb rend­szerességgel megjelenő, nyúlfarknyi rovat? Még egy üdvözlőlap szövegét másolom ide, egy - írásban szemlátomást gyakorlatlan - szolnoki hölgyét: „Kellemes karácsonyi ünnepeket, bol­dog új évet kívánok. Hosszú életet. Hogy még nagyon sok jó írásával segítsen sokakon.” Az ember szinte már elszokott ebben a visszabarbárodó korban az efféle meleg hang­tól, pedig úgy tűnik, eldurvult világunkban is van egymáshoz méltó szavunk. Amikor magasra csap a hétköznap primitív tajtékja, legjobb egy verseskönyvet olvasni, kezdjük, mondjuk Arany János vagy Pilinszky János sorait, hogy ne feledjük el a méltóságot, az emberi hangot, s átvészeljük az összemocs­­kolódó heteket, hónapokat. Ebben az átélésben, átvészelésben segít minden bedobott üdvözlő­lap is, melyet elolvasván Julcsi lányommal együtt kezdtem dudorászni, Jingle Bells, aztán Kiskarácsony, nagykarácsony, majd Mennyből az angyal lejött hozzátok... Közben töprengtem: lehet, hogy minden jó szóban Jézus születik újjá? Körmendi Lajos A megépítésre váró szolnoki útszakasz a rajzon szaggatott vonallal jelzett. A tervezett autópálya-hálózat. [4p sz. FŐÚT SZOLNOK DÉLI ELKERÜLŐ SZAKASZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents