Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-27 / 201. szám
4 1990. DECEMBER 27. Külön-külön jók, de együtt? Ébresztő, képviselő testület! „Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk...” Vállalkozás és az új év Városunkban, csakúgy, mint az ország sok más településén, második nekifutásra megválasztottuk az önkormányzati testület tagjait. Oktalanság lenne az alacsony részvételi arány miatt az új vezetőtestület legitimitását még csak felemlíteni is, hisz akik nem kivárnak véleményt nyilvánítani, rábízták magukat a kisebbségre. Sőt, az is előfordulhatott volna, hogy a legmagasabb részvételi arány mellett is ugyanez a testület kap bizalmat. A képviselő-testület tagjai tehát egyenként valamennyien nagyszerű emberek, becsületes, tisztességes állampolgárok, szakmájukat (mármint az eredetit) magas szinten ismerő és művelő közéleti személyek. Éppen ezért mondom ki kicsit szégyenkezve, hogy amit azonban együtt cselekszenek az önkormányzatban a város vezetése ürügyén, az maga a megtestesült dilettantizmus. Mert hát egy dolog jó pedagógusnak, állatorvosnak, ügyvédnek,... stb. lenni, s más dolog városi szintű gazdasági, kulturális, egészségügyi,... stb. döntéseket hozni, átlátva annak minden összefüggését. A város vállalkozói hiába hangoztatták a választási kampányban, hogy jelenleg jó gazdasági szakemberek kellenének a testületbe, a választópolgárok füléig nem hallatszott el a kiáltás, nyilván a vállalkozók szerénysége, csendessége okán. S most itt áll a város, egyénileg a legkiválóbb személyekből álló önkormányzattal, amely azonban képtelen - önhibáján kívüli okok miatt - akár egyetlen jó gazdasági döntést is hozni. Erre vonatkozóan néhány konkrét példa:- az önkormányzat meghirdeti a kereskedelmi versenyt azzal a jelszóval, hogy aki gyenge, majd elbukik, tönkremegy. Nem fordítva kellene, uraim? Meg kellene óvni a városi lakosság kereskedelemmel foglalkozó részét a csődtől, például oly módon, hogy vásárlóerőt teremtünk. A tönkrement emberek csak a város gondjait növelik, s talán még arra sem marad pénzük, hogy áttelepüljenek más városba. Ezt azok teszik meg. akik idejében észreveszik a lakossági vásárlóerő csökkenését, de még nem mentek tönkre.- egy vállalkozó idegenforgalmi pályázatához néhány hektár legelőre tartott igényt, tisztes árat fizetve érte. Az önkormányzat rugalmatlansága miatt az ügyből nem lesz semmi. Aki ma idegenforgalomat hoz egy városba beruházói eredményeként, azt támogatni illenők, nem elgáncsolni.- a város által épített, kb. 50 százalékos készültségben levő üzlethelyiséget a szorult pénzügyi helyzet ellenére nem kívánja az önkormányzat helyi vállalkozónak eladni. hogy ott üzletet nyisson. Helyette külső vállalkoz nak - aki majd a személyi jövedelemadót nem ide fizeti - bérbe adja úgy, hogy a bolt befejezése fejében 5- 10-15 évig nem fizet bérleti díjat, de árul majd fűnyírógépet, mert most ez a legfontosabb a városban! ? Ugyanakkor nincs pénz befejezni a városi könyvtár beruhá-Kérdések Rákócziújfaluból Rákócziújfaluba Monopolizált kultúra, amúgy falusiasán A közelmúltban olvastam az Új Néplap hasábjain T. G.-től egy, a falunkról írt cikket. Az ott leírt mondatokhoz lenne néhány gondolatom, ugyanis a fent említett cikk a kívülállót szinte csodálatra készteti, ám nem mindenkinek ez a véleménye. Megjegyzem, nem ez volt az első cikk, amely a helyi hatalmasságok egymás iránti maximális nagyrabecsülésének ad hangot, illetve amelyben vállvetve méltatják egymást. (Cikk a ravatalozóról; ugyanannak a méltatása, bár az író és az aláíró azonosságát megkérdőjelezem.) Előrebocsátom, hogy nem mások véleményét tolmácsolom, hanem a sajátomat. Ezt azért. láttam szükségesnek leszögezni, mert - bár sok embernek hasonló a véleménye - senkit nem akarok retorzióknak kitenni. Kérdéseimet a cikkben nyilatkozó polgármesterhez és az iskola igazgatójához címzem. (Pedig rájöhettem volna már, hogy Rákócziújfaluban, legalábbis az iskolában nem divat a kérdések megválaszolása.) Kérdéseim: 1. / Hogyan lehetséges az, hogy valakinek nem kell valami (púp a hátán), és mégis - képletesen szólva - a kezét-lábát töri, hogy megszerezze? Talán személyi ellentétekről van szó? 2. / A főállású igazgató (műv. ház) fizetésén megspórolt pénzzel rendeződnek a ház anyagi ügyei? 3. / Mit jelent az, hogy az utóbbi időben nem úgy végezte a munkáját a vezető (műv. ház), mint korábban? Ennek eldöntésére hivatott szakember véleménye ez? Az új irányító szakember lesz? 4. / Mit lát az iskola munkájából a képviselő-testület? Az újrakerített állatkertben néhány szárnyast, teknőst, időnként egy őzet? A játékrendszert, a valóban rendezett, parkszerű udvart? Ezek mind nagyon szépek, de csak külsőségek. Látja-e a testület a tantermek felszereltségét? Tapasztalja-e a szakképzett nevelők folyamatos vagy időnkénti hiányát? Érzékeli-e az iskola, mint munkahely demokratikus légkörét? (Mindezek szerintem feltételei lennének az annyit emlegetett pedagógiai munkának.) 5. / Pályázatok; igazgatói szabadnapokkal támogatott, csoportonkéht 4-5 tanulóval, egy tantárgyból végzett munka mellett, jó, hogy jut idő pályamunkák elkészítésére. De miért kell ugyanazért a dicsőséget többször learatni és mindenek elé helyezni? Valóban ennyire eredményes az a munka, amellyel a pályázatok kapcsolatosak? 6. / Érdekelne, hogy kiknek a nevében szólt az igazgató (iskola), amikor azt nyilatkozta, hogy tanártársai segítségével programokat, szakköröket szervez. Éne honnan lesz pénz? Az imént felsorolt kérdések gondolatfelvetések. S mindez nem áskálódás céljából történt, csupán annak érdekében, hogy érdemes lenne bizonyos dolgokat alaposabban megvizsgálni. Markó Éva tanárnő Rákócziújfalu zását, a félig kész boltot. Elismerem, hogy nem szabad eladni a jövőt, szükség van az előrelátásra, no de ennyire? Amikor maholnap nem tudjuk megoldani az iskolai étkeztetést (ha csak ezt, talán még szerencsések is vagyunk), de a pénzt elutasítjuk. Bizonyára további - általam nem ismert - gazdasági döntéseket is hozott a testület, s azok lehetnek akár jók is. Kívülről azonban az Nehéz, bonyolult, a korábbiaknál is több erőfeszítést kívánó esztendőt hagyunk magunk mögött. Együtt jelentkeztek a társadalmi és politikai változások felgyorsulásai; a gazdálkodás, a vállalkozás feltételeinek kiszámíthatatlanságai, gyors módosulásai; az egyéni befeléfordulás, a passzivitás és sorsunk jobbra fordulását a közösségtől várás fokozódása; a demok-Az új Néplap politikai vitafóruma látszik, hogy fentről várják, mit kell tenni, a minisztériumokba járnak pénzért, akárcsak régen. Uraim.ébresztő! Haa város gazdaságának fellendítésében akkor kezdünk el dolgozni, amikor a népgazdaság is lendületbe jön, már késésben vagyunk. A város legnagyobb ipari üzemét a csőd fenyegeti - ha már nem nyelte el -, a termelőszövetkezet új vezetőt választ, a munkanélküliség növekszik. Önök pedig órákat vitatkoznak egy-egy bizottság nevéről, vagy arról, miért akar egy vállalkozó több pénzt adni a városnak egy ingatlanért, mint amennyire a szakértő azt felértékelte?! Ébresztő, Uraim! C. M. Túrkeve Lemondott Kunmadaras polgármestere A „hadjárat” sikeres volt A szívós és kitartó „őszi-téli” hadjárattal néhány kiskirálykodásra vágyó polgárnak sikerült elérnie célját. Emberi értelemmel felfoghatatlan, hogy az önjelölt polgármesterek nem értik, hogy Kunmadaras polgárai nem rájuk voksoltak. S ha korábbi bölcsességükhöz hűek maradnak, ezek az emberek az elkövetkezendő időben sem lesznek itt polgármesterek. Érthetetlen, hogy néhányan a képviselő-testület tagjai közül (a többinek tiszteletem és megbecsülésem) élve hatalmukkal, hátráltatják egy testület munkáját, s részt vesznek e „hadjáratban”, amelyre a választópolgároktól sem felhatalmazást, sem engedélyt nem kaptak. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság bizalmával visszaéltek. Egyik tisztséggel sem szereztek jogosítványt hatalmi vágyaik kiélésére. Aki egy ilyen szegény településen polgármesteri vagy képviselőtestületi tisztséget tölt be, tudnia kell, hogy szolgálatra szegődött, a közösség érdekeinek szolgálatára. Az elkövetkezendő nehéz időkben a kilábalás lehetőségeinek keresésével, legalább közérzetük javítására. Ezt a tisztet, hadsereg nélküli Napóleon urak, elfelejtették. A leköszönő polgármester emberi bölcsességből jelesre vizsgázott. Tisztelet érte. Ennek a csatának igazi vesztese Kunmadaras vétlen lakossága. Tisztelettel: Lajkovicsné Hadnagy Anna pedagógus Kise Mária pedagógus Kunmadaras ratikus folyamatos kibontakozásának elvi lehetősége, az önállóság növekedése és a kötelességérzet, a felelősségérzet esetenkénti háttérbe szorulása: a rendszerváltás, a remény és az infláció, az adóterhek növekedése, életszínvonal romlása. Az ellentmondások mérséklésére, a „humán” tartalmú társadalmi fejlődés megalapozására nincs más út, mint az objektív hazai és nemzetközi viszonyok között a gazdasági kibontakozás érezhető megindítása a társadalmi összefogással visszaszorított fékező mechanizmusok révén kialakult környezetben. Nem szabad, hogy megkülönböztetett piaci szereplők legyenek 1991-ben a gazdasági életben. A nagy-, közép-, kisvállalatok és magánvállalkozók együttes jelenléte szükséges mind a termelő, a belföldi kereskedelem, mind a külkereskedelmi tevékenység vonatkozásában, az igazi emberi jogok alapján. Talán célszerű két kiemelést tenni az 1789. augusztus 26-án elfogadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából: ,.A társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulhatnak.” Kik szervezték újjá a Kisgazdapártot? Válasz Deák Andrásnak Igen Tisztelt Deák András Ur! Bár a december 19-i Nyílt tér című rovatban Antal név szerepel, de a cikk tartalmából ítélve tudom, kiről van szó. Rosszul emlékszik. Én 1988-ban, amikor a Pilvax kávéházban kikiáltották a Kisgazdapárt újjászervezését, nem voltam jelen. Távollétemben választottak meg ideiglenes alelnökké. Ezt követően történt, hogy ugyanez év december 16-ra azok a személyek, akikkel együtt emleget, illetve azok közül kettő, összehívtak bennünket olyan körlevéllel, amely szerint még nincs itt az ideje a párt újjászervezésének, várjuk meg, amíg az MSZMP nyilatkozik, hogy az új szakaszt kikkel akarja csinálni. En akkor keményen megtámadtam őket és követeltem, hogy igenis kezdjük meg az újjászervezést. Akkor született az a döntés, hogy dr. Baloghék a Kovács Béla társaságot csinálják, mi meg a Kisgazdapártot. Önnel együtt el is kezdtük a szervezést. Mondhatom, hogy Ön miatt engem igen sok kritika ért. Magyaráztam az Önt kifogásoló személyeknek, hogy Ön igen sokat szenvedett a recski internálótáborban, stb. Sajnos az emberéltet ma már nem nagyon érdekli az, hogy ki mennyit szenvedett. Egyébként dr. Balogh György nem tagja a most megválasztott vezetőségnek. Dr. Torgyán sem az. Akkor miért írja azt, hogy vihart arattunk? Hiszen Oláh Sándort választották főtitkárrá, aki 1945-ben, mint a Független Ifjúság egyik hódmezővásárhelyi vezetője, igen keményen fellépett a kommunisták ellen. Később ki is tiltották Hódmezővásárhelyről. Egyébként a Kereszténydemokrata Néppárttal koalícióban vagyunk. Márcsak ezért sem illő a neve alá odaírni a fent említett párt nevét. A gesztenyét nem Ön kaparta ki a számomra, hanem azok, akik a 2. sz. választókerületben országgyűlési képviselővé választottak. Önnek pedig kívánok az új pártjában sok sikert. Dr. Mizsei Béla „A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt.” Az Emberi és Polgári Jogokkal és a racionalitással, a jelenlegi társadalmi, gazdasági viszonyaink követelményeivel enyhén szólva nincsenek „köszönő viszonyban’ ’: a továbbra is működő gazdasági, pénzügyi oligarchiák, a 40-50 napra alkotmányellenesen visszatartott banki átutalások, s közben 30- 40 százalékos kamatú banki hitelek kényszerű igénybevétele; a fejlett országok által biztosított vállalkozói források igénybevételének „közös, homályos” feltételrendszere, a külkereskedelem alapvető jogi kérdései parlamenti megtárgyalásának háttérbe szorítása, az érdekvédelmi, érdekszervezeti rendszerek lavírozó taktikája, és még sorolhatnánk. Ezzel szemben megjelentek: a szabadság di lemmái, a demokrácia gyakorlásának tehetetlensége. Megrendelt az öntudat. Megjelennek az igenlés bonyodalmai, mert tagadni egyszerűbb és egyértelműbb. A tagadás mindig arra irányul, ami már van. Az igenlés tapogatózóbb, mert a lehetőségek világában kell keresnie a tárgyát. Amit tagadunk, az belénk ütközik, de az igent a még nem létezőre kell kimondani. Világosan el kell tudnunk különíteni az aggódás és kétségbeesés fogalomrendszerét. Az aggódás mögött felelősségérzet, realitásérzet és cselekvési szándék áll. A kétségbeesés valóságos természete - természetes logikáját végig követve - megsemmisítő jellegű. Ezt követve az egyén eljut önmaga kioltásáig. Jelen van ugyan: a féltés, a tiltakozás, a felháborodás szenvedélye, de ez nem csap át cselekvésbe, sőt lebénítja a cselekvést. A demokrácia lehetővé teszi a lázadást is. A valóságos lázadás a fékező mechanizmusok megszüntetését szolgálja. Az állázadás viszont a kétségbeesés megnyilvánulása, a türelmét vesztett ember illúziói. Van lehetőség a kibontakozásra, a kitörésre, ha helyesen választjuk meg cselekvéseinket motiváló értékeket, és odafigyelünk Marie Curie szavaira: „Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk.” Dr. Jernei Bálint Hová jutunk? Terjed a bűnözés Átalakulásunk keserves léptekkel halad előre. Életkörülményeink nehezek. Talán évekbe telik amíg a gazdasági rendszerváltás megfelelően tudja éreztetni hatását. Ennek a nehéz gazdasági életnek a hatására terjedhet a bűnözés? A fejlett nyugat felé haladunk. - És ott miért van elterjedve oly magas fokon a szervezett bűnözés? Gondolom, hazánkban a csökkenő életszínvonal, a szaporodó munkanélküliség, ha hozzájárul is e fertő melegágyának terjedéséhez, nem ez a fő kiváltó ok. Szomorú példák sorozatát bizonyítja az emberiség történetében az a sok kisebb-nagyobb embertelen cselekedet, azok a gaztettek, amiket ember és emberek követtek el felebarátaik ellen. Szűkebb hazánkban, Szolnokon is hallani „kisebb” megdöbbentő eseteket. Két éve a Kertvárosban két helyre is betörtek fényes nappal. Természetesen a tettesek számottevő értékkel nyomtalanul tá'voztak, azóta is „bottal üthetik a nyomukat”. És sajnos számtalan, ehhez hasonló kisebb-nagyobb eset van országunkban. De hogy.a gengszterizmus is fellép a nyugati példákhoz hasonlóan? Hisz alig múlt el a budapesti fegyveres rablótámadás, máris újabb esetről számolt be a sajtó, rádió. És a terjedő „sátánizmus”! De kedves olvasóim. Gondolkozzunk el ezen a szomorú tényen. Azoknak a személyeknek, akik magukat a többi embertársaikkal egyenlőnek tartanak, bármilyen társadalomellenes cselekedetet is hajtanak végre - akiket a társadalom megbecsülése nélkül, emberbaráti szeretet hiányában, vallástalanul, erkölcstelenül, lelkiismeret nélkül az „utca’ ’ nevelt - azoknak hogyan is lenne gátlásaik a törvény szigorával szemben, a bűnnel szövetkezve hogyan is lenne lelkiismeret-furdalásuk? A halálbüntetés eltörülve. És a legsúlyosabb bűntettelkövetésénél is életfogytiglan, sok esetben pedig pár éves dutyi után szabadulás, és az illető gazdag tapasztalatai birtokában kisded játékait esetleg folytatja tovább? Regényekbe illő számtalan példa bizonyítja ezt. Hiszem, és azt gondolom hisszük ezt kis országunkban több millióan, hogy a törvény megfelelő szigorával csökkenteni lehetne ezeknek az emberi mivoltukból kivetkőzött egyéneknek cselekedeteit. Guth Sándor A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nemválal felelősséget!
