Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-27 / 201. szám

Röplap 1990. DECEMBER 27. Baker nem megy Irakba Az amerikai külügyminiszté­rium szerdán megcáfolt egy az­napi izraeli lapjelentést, amely szerint James Baker külügymi­niszter Irakba utaznék az Öböl­válság békés megoldásáról tár­gyalni Szaddám Húszéin elnök­kel. A hír a Maariv napilapban jelent meg. A Maariv diplomáciai forrá­sokra hivatkozó állítása szerint Baker január 9-én utaznék Bag­dadba. Úgy tudja, hogy Irak és az Egyesült Államok között titkos tárgyalások folynak, és hogy en­nek keretében állapodtak meg James Baker és Szaddám Húszé­in bagdadi találkozójában. A Maariv szerint Szaddám Húszéin az iraki parlament kö­vetkező ülésszakán bejelenti majd, hogy Irak kivonul Kuvait­­ból, ha az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kötelezettséget vállal a pa­lesztin kérdés rendezésére. Ezzel párhuzamosan január 7- én Izraelbe látogat Dennis Ross amerikai külügyminiszter-he­lyettes, hogy előmozdítsa a pa­lesztin kérdés rendezését az 1989 májusában előterjesztett iz­raeli béketerv alapján, amely egyebek között választásokat irányzott elő a megszállt terüle­teken - írta a Maariv. Rizskov infarktussal kórházban Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szerdára virradóra szívinfarktust kapott - jelentette be a szovjet küldöttkongresszus szerdai ülésének kezdetekor Mi­hail Gorbacsov szovjet államfő. Gorbacsov szerint a kormány­fő életét jelenleg nem fenyegeti veszély, Rizskovot kórházban ápolják. Rizskov kormányát és személy szerint a miniszterelnököt az utóbbi hónapokban éles támadá­sok érték a gazdasági reformok kudarca miatt. Széles tömegek, a jobboldal és a baloldal egyaránt követelték lemondását. Karácsony, karácsony, karácsony... Soha nem volt még annyira karácsony a kará­csony a képernyőn, mint most, ezeken az ünnepna­pokon. A televízión igazán nem múlott, hogy a családi otthonokba béköltözött-e a szeretet és a békesség; gazdag, színes programjával a bőség zavarát okozta, alaposan kitett magáért, illetve a nézőért ezúttal a mostanság gyengélkedő intéz­mény. A várakozásoknak - egyéniek és társa- dal­­miak - ebben a felfokozott állapotában igyekezett kielégíteni igényeinket a televízió mind mennyisé­gi, mind minőségi értelemben. Már az ünnepvárás hangulatában telt el a vasár­nap is, 23-a. Acsaládi készülődés izgalmát tükrözte Kelemen Endre „pedagógiai” műsora, az Ünnep előtt, és karácsonyi volt a, Zenebutik is, a kettes csatornán pedig „országos” vállalkozásban, azaz körkapcsolásos formában a „Hozz ünnepet” zajlott reggeltől estvélig. Elsősorban a gyermek nézőknek szerezve örömöket. És már az említett estén elkezdődött annak a tévéfilmsorozatnak a sugárzása, amely jólesően nyomta rá bélyegét az ünnepnapok műsorára. Mert egyszerűen: Franco Zeffirelli filmje, A Názáreti Jézus remekmű. Oly magasrendűen tudja közvetí­teni a bibliai értékeket, filmes kifejezőeszközei olyan erővel szólnak, a színészi megjelenítés annyira magas színvonalú, amire alig akad példa. A rendező képekben gondolkodik, csodálatos ké­pekben, miközben Jézus történetét mondja el Bet­lehemtől a Golgotáig. Olyan „írásmű” ez, amely szent a maga nemében, azaz tökéletes, s amelynek valóban „fényből van a tintája”. Ami külön is becsülendő benne, az az evangéliumi szöveghez való hűség, amely már-már csaknem szolgai, de valójában szolgálati, mert ezáltal felragyoghat a Biblia mondatainak szépsége, a tömörség stiláris szépségei - összhangban a képek lenyűgöző monu­mentalitásával. Ennél szebb ajándékot aligha ad­hatott volna a televízió, hívő és nem hívő ember egyaránt gyönyörűségét lelhette benne. Természetesen sok-sok műsor szólt a kicsinyek­hez, de ezúttal az idősebbekről sem feledkezett meg, mondjuk ki, az öregekről sem, a televízió. A nekik szánt programok közül egyet külön is ki­emelnék, már csak azért is, mert pályázat útján került a képernyőre, Nemes András gondolta ki a parlamenti gyermekkarácsonyok mintájára. Ahol a gyerekeknek hely jutott (igaz, az idén szokástól eltérően ők már a Sportcsarnokban ünnepeltek), ott miért ne juthatna hely az idősek korosztályának is. így azután „a hajdani úttörők” léptek pódiumra az ország házában - kellemesen ringatózván a nosz­talgia hullámain. Kedves, kellemes hangulatban teltek a percek, a Teccik még emlékezni rá? - ezt a címet viselte a program - azonban mégsem valami­féle megkönnyeztető múltidézés milyen szép is volt, amikor még fiatalok voltunk jelleggel, ellen­kezőleg: azt kívánta szuggerálni, hogy milyen szép még most is, amikor már megöregedtünk. Egykori sztárok, népszerű zenészek, énekesek vonultak fel és muzsikáltak önfeledten, szépen, az érett érzel­mek áradásával. Hallhattuk Hollós Ilonát, Ákos Stefit, Zsolnay Hédit, a humoros Harsányi-együttest és sorolhat­nánk az ötvenes évek csillagait. S mielőtt bárki is átadhatta volna magát az érzelmesebb emlékezés­nek, egy-egy régi karácsonyhoz olyan adatokat, illetve jeleneteket kapcsolt a szerkesztő Pogány Judit és Koitay Róbert közreműködésével, kissé karikírozva is a megidézett évek elkeserítő negatí­vumait, amelyek rögvest kijózaníthatták a régi da­loktól újra megittasulni induló nézőt. Egyszóval: újszerű nyugdíjasprogramot tálalt fel ez a parla­menti „találkozó”. Nem hiányzott persze a Diótörő és a Hamupipő­ke sem a karácsonyi kínálatból; az egyiket bábvál­tozatban, a másikat balettként láthattuk, igazán nagyszerű kivitelben. S egy érdekesség: a Három kívánságban megszólalt a köztársaság elnöke is, aki „Árpi bácsiként” köszöntötte az ország vala­mennyi gyermekét. S részt vehettünk éjféli misén... Szóval, válogathattunk kedvünk szerint. Az ünnep­napokon zengett az emberség kórusa - fenségesen. Amiből azért a meghitt beszélgetés sem hiányzott, lásd a hétfő esti Várakozást, amelyben olyan em­berek, sorstársaink nyilatkoztak meg, akik a földi boldogság elérésében a szeretet, a megértés paran­csát érzik a legfontosabbnak. Az elhangzott ripor­tok valóságos profán szimfóniává kerekedtek ki a képernyőn. Ebből a bensőséges hangból akár több is el kelletett volna a harangok zúgásától teli tele­víziós karácsonyon. Valkó Mihály ezer forintos nyugdíjból. Állítot­tunk karácsonyfát is, de csak egymétereset. Az alá is odafér az a kevés ajándék, amit adni tudok gyerekeimnek és kilenc unokám­nak. Hajdú István és fiatal felesége munkával töltöttékk december 24-ét:- Nem engedhettük meg ma­gunknak a pihenést. Az utóbbi néhány héten éjt nappallá téve dolgoztunk. Bejártuk szinte az Meleg étellel és több napra elegendő éíelmiszercsomaggal látták vendégül a szolnoki haj­léktalanokat december 24-én délután. A Hámán Kató úti át­meneti szállást sajnos elég so­kan keresték fel, hogy a Csa­ládsegítő Központ, az önkor­mányzat, a városi Vöröskereszt és a megyei bíróság által szer­vezett rendezvényen egy kis szeretetet és melegséget is kap­janak az élelmiszerek mellé. Többen könnyes szemmel vet­ték át a kis csomagot - és vágtak neki a városnak. Fotó: Mészá­ros Főgimnázium lehet a Lehel Azért akadt ajándék a fa alatt- Törekvéseinkkel párhuzamo­san az intézet nemzetközi kap­csolatai is erősödtek?- Valóban, és bármilyen fur­csán hangzik, de ez részben a kétnyelvű képzés eredménye. Azóta szoktunk hozzá, hogy más nemzetiségű kollégákkal dolgo­zunk együtt, és így is sokat lehet tanulni egymástól. Az idei és a tavalyi tanévben több mint száz gyerek töltött hosszabb időt ide­gen környezetben. A két lenin­­grádi táborozás mellett emléke­zetes marad a linziekkel és a né­metországi vechtaiakkal lebo­nyolított csere. Az utóbbi biztató folytatást ígér, kezdeményezé­sünk nyomán az önkormányza­tok között is elkezdődik a kap­csolatfelvétel. A legkevésbé raj­tunk múlott, hogy az amerikai Békeszolgálat által hozzánk irá­nyított tanárnő sajnálatos balese­(Folytat ás az I. oldalról) lentenek semmit ezek a napok. Az igazi ünnep nem kötelező! A messiást is várták sokan, az Em­berfiát, aki segít a rászorulókon, mert mostanság sokan vannak ilyenek.- Csak, amolyan szegényesen, egy kis kocsonyával készültünk a Jézus ka születésére - mondta B. Lászlóné szolnoki olvasónk. - Nem nagyon futja másra az öt­egész országot, ugyanis aján­déktárgyakkal, műszaki cikkek­kel kereskedünk. Ezeknek ilyen­kor van szezonjuk. Januárban majd jóformán felénk sem néz­nek a vevők. Hétfőn Balassa­gyarmaton és Salgótarjánban árultunk, de estére megtértünk mi is. Szüléinkkel családias han­gulatban ünnepeltünk. Ifjabb E. István is^szüleivel töltötte a karácsonyt. O nem tud szóban beszámolni érzéseiről, mivel még nincs egyéves sem. Édesapja és édesanyja, akik őt jól ismerik, segítettek a beszél­getés lebonyolításában.- Azt hiszem, jól érezte magát Pisti. Átragadt rá a mi ünnepi hangulatunk, meg ízlett neki a sok finomság. Nagyokat mosoly­gott, amikor meggyújtottunk egy-egy csillagszórót. Az aján­dékok osztatlan tetszést arattak. A játékoknak, a ruháknak ő is, mi is örültünk. Édesanyáméból két aranyos tipegőt kapott, felesé­gem szülei játékot hoztak. Bará­taink rengeteg pelenkát ajándé­koztak neki. Vagy nekünk? Nyugodt volt a hangulat dr. Nádai Tamáséknál:- Együtt ünnepelt kis csalá­dunk. Otthon díszítettük a fát, utána látogattuk meg szüleinket. Tizennyolc hónapos kislányom­nak háromkerekű biciklit vettem, most tanulja majd meg használ­ni. A kórházban be szoktuk osz­tani, ki melyik ünnep alatt ügyel. Nekem a szilveszter jutott. Most igyekszem kihasználni ezt a kis pihenőt. Rám fér. Halász István, országgyűlési képviselő csendes, családi kör­ben töltötte a szentestét.- Az utolsó pillanatokban sike­rült az ajándékokat megvásárol­nom. Ez is olyan volt, mint az egész évem, kicsit sietősen, kap­kodva telt. Az utóbbi három nap egy kis megnyugvás volt az éle­temben, valamivel többet tudtam aludni, mint általában. Már a következő feladatokra készülök. Egész héten ülésezünk, és január tizedikén folytatjuk a munkát a bizottságokban. bcs (Folytatás az 1. oldalról) képzelés mellett. A nyolc plusz négy osztályos rendszer merev, sok benne az átfedés. Talán még­is az a legfontosabb, hogy nem segíti elő kellőképpen a tovább­tanulást és a tehetségek kiválasz­tását.- Mi lesz az átalakulás menet­rendje?- Egyelőre az önkormányzati jóváhagyást mellékelve felter­jesztettük kérvényünket a Köz­oktatási és Művelődési Minisz­tériumhoz. Ennek elfogadása február végére várható. Utána természetesen meghirdetjük ezt a lehetőséget. Végül április vé­gén, május elején felvételivel vá­lasztjuk ki új elsőseinket. Az át­térés fokozatos lesz, ősszel még csak egy osztály tanul az új szisz­téma szerint.- Milyen képzési irányokat igyekeznek hangsúlyozni? Azzal párhuzamosan, hogy újjal pró­bálkoznak, felszámolódási folya­mat megy végbe az orosz két­­tannyelvü képzésben.- Az utóbbi években valóban az idegennyelvi képzés került előtérbe. Az iskolában adottak a magyar-orosz tanítási nyelvű képzés feltételei, de idén már csak négy jelentkező akadt, így a másodikos és harmadikos osztá­lyokkal kifut ez a képzés. Ok va­lóban tisztességesen elsajátítják a nyelvet, s úgy gondolom, kapó­sak lesznek. Mi a politikai hely­zet változásával párhuzamosan váltani kezdtünk, erősíteni pró­báltuk a német és angol nyelvű képzést, de egyik napról a másik­ra képtelenség átállni. A nyelvek mellett kisebb hangsúlyt kapott a matematika és a fizika, melyen tagozatos osztályok indításával módosítunk. Az igazgató bizakodik te miatt kiesett az angol nyelv tanításából. Arra törekszünk, hogy mielőbb pótoljuk őt.- Milyennek látja az áttérés személyi feltételeit? Lesz-e fő­­gimnáziumi rangú tanári kara az iskolának?- Először bizonyára szokatlan lesz az, hogy kisebb gyerekek is lesznek közöttünk, de a jelenlegi gárda képes az átállásra. Ami a tanári kart illeti, a következőket mondhatom: a 46 tanár közül harmincötén nők, és négyen rendelkeznek doktori cím­mel. Többségük mindennapi megélhetési gondokkal küzd, fáradtabbak, ingerlé­kenyebbek, sokszor oly­annyira, hogy az már a mun­ka hatékonyságát veszélyez­teti. Semmi dicsekedniva­­lónk sincs a 14 ezer forintos átlagbérrel, amely a közép­fokú iskolák között a legala­csonyabb a városban is.- Milyennek látja a napja­inkban sokat emlegetett tár­gyifeltételeket?- Megnyugtatóbbnak, mint a bérezési helyzetet, és nemcsak azért, mert egyelő­re van pénzünk krétára. Léte­sítményi ellátottságunk a kö­vetkezőkben javulni fog. 1991 első felében elfoglalhatjuk és kollégiumként hasznosíthatjuk a volt munkásőrségi épületet. Ez­zel párhuzamosan csökkenti az iskola zsúfoltságát, hogy a jelen­legi kollégiumi szárnyban tan­termeket, kisebb csoportok fog­lalkoztatására alkalmas kister­meket, fotólabort és a technika tanításához szükséges főzőkony­hát alakítunk ki. Pethő László I Hajlék néhány ünnepi órára

Next

/
Thumbnails
Contents