Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-20 / 217. szám
1990. DECEMBER 20. Néplap 9 f Az Új Néplap Megszűnt a kézi dugdosás 1990. december 14-e nagy nap a helybeli telefonálás történetében. Ugyanis akkor szűnt meg a régi, kézi vezérlés, és 250 előfizetőt átkapcsoltak a crossbar rendszerű automata telefonközpontba, távhívásba. Csodálta is néhány ember, hogy felveszi a kagylót, fülel, fülel, és az égvilágon senki sem szól bele, hogy tessék, itt a központ. Holott csak annyi történt, hogy tárcsázni kellett volna. Mint említettük, jelenleg két és fél száz vonal él, bár ha a hálózat, a kábelrendszer kiépül, ezerig is növelhető ez a szám. Megtudtuk azt is, hogy a központ kétezer vonalig bővíthető, és akadt, aki már az első napon ezerforintos számlát csinált. Ugyanis felhívott egy New York-ban tevékenykedő szexklubot, némi, akarom mondani nemi szaktanácsadásért. Egy Fenyő a Jotéren Néhány éve hagyomány, hogy a1 településen december 20-a körül, a szeretet ünnepe tiszteletére akkora fenyőfát állítanak, amelyik csak a szabadban fér el, mutat igazán jól. Nem kivétel ez alól az idei esztendő sem, mivel a főtéren egy 785 centis faóriás - amelyet a BHG és a TITÁSZ szakemberei díszítettek, illetve szereltek fel égőkkel - fogadja az arra járókat. Ez alatt a karácsonyfa alatt a piros betűs ünnepek táján az óvodások ajándékokat is kapnak, az iskolások pedig betlehemes játékkal kedveskednek társaiknak és az érdeklődőknek. Károly, a vállalkozó Foglalkozása: talpmasszőr Berényi Károly mindig e világra való ember hírében állt, és ma is az. Noha téeszben is dolgozik, két éve másodállásban magánfuvarozó. Saját tulajdonú IFA kocsijával járja az országot. Most például arra készül, hogy éjjel 11-kor útnak ered. Irány a Bükk. Egyszer már elzakatolt a pótkocsival együtt, de a bányában csak kifordított, üres tenyerekkel fogadták, mondván, már élfogyott a szén. Mit tehetett mást, jó képet vágott hozzá, és dolgavégezetlenül hazatért. Belekerült az út oda-vissza vagy négyezerbe - ez az ő költsége. Azt is mondhatnánk, ilyen ma a vállalkozói sors kicsiny hazánkban. Mindezek ellenére tovább bizakodik és próbálkozik. Mint fentebb említettem, éjfél előtt ismét a Bükkbe indul, mert kopogtat a tél, és sok embernek kellene a környéken a szén... Gyöngyösiné Márton Ildikó Szentendrén, dr. Oláh Andor országos hírű iskolájában elvégzett egy egyéves tanfolyamot, majd ez évtől a város talpmasszőre. Rendszerint minden páciensével személyenként közel egy-egy órát foglalkozik, és mivel óriási az érdeklődés, a masszírozás pedig nagyon erős fizikai munka, naponta ezért hat-hét betérő tisztességes ellátásánál többet nem vállal. Őket is csak úgy, hogy telefonon időre bejelentkeznek. A települést járva nagyon sok dicsérőjével találkoztunk: az egyiknek a fejfájása szűnt meg, a másiknak a közérzete javult. Sőt, három fiatalasszony is állította, hogy sokéves próbálkozás után a talpmaszszázs következtében végrevalahára kisbabát várnak, természetesen az ebben illetékes férj jótékony közreműködése eredményeképpen. Egyébként a huszonéves talpmasszőr az orvosok tanácsait is megfogadja, és elmondása szerint szeretne tovább tanulni. Akárhogyan is van, hosszú a lista azokról, akik megfordultak nála, hiszen voltak már betegei Szolnokról, Mezőtúrról, Tiszagyendáról, Karcagról is. Falusi tornác a presszóban A Közép-tiszavidéki Áfész a főtéri presszójába rendhagyó módon háztetőt, oszlopos falusi tornácot építtetett. A helyiség végén pedig csapolt Dreher sörrel olthatja szomját a tikkadt vándor. A forgalom azóta mintegy 25 százalékkal növekedett. Hiába, így van az, ha otthonos körülmények között nyelheti az ember a vodkát, akarom mondani: öblögetheti a torkát. Ezt a nevet viseli az a kis üzlet, amelyet az idén tavasszal alakított ki a Kunság Népe Tsz, a volt Vörös Október központjában. A mini üzletnek nemcsak az a jellemzője, hogy itt a bolti áraknál olcsóbban jutnak a betérők valamilyen húshoz, hanem az is, hogy a hízókat saját telepükről válogatják, illetve vágják le. Mindig csak annyit, amennyi bizonyosan elkel. Ugyanez a szövetkezet látja el a szolnoki Fehérkereszt gyógyszertár melletti húsüzletet is, illetve rendszeresen szállít valamilyen terméket a karcagi és a szolnoki kórházakba is. Az ország legolcsóbb húsboltja Kilóg a sorból A most 38 éves Baranya Pál kilóg a sorból, legalábbis ha a szűkebb rokonsága, családja foglalkozását nézzük. Ugyanis az édesapja gimnáziumi igazgató, az édesanyja általános iskolában tanít, de pedagógus az öccse, a felesége és a sógora is. Ö viszont másféle pályát választott, hiszen államigazgatási főiskolát végzett. Noha Tiszacsegén született, Hosszúpályiban dolgozott a téeszben, illetve a tanácsnál. 1987. szeptember 1-jén érkezett családostul Kunhegyesre, ahol először a tanács hatósági csoportvezetője, majd az igazgatási osztály vezetője lett. A nyugodt, megfontolt, mindenkivel párbeszédre törekvő jelöltet a képviselő-testület több próbálkozó közül 11 igen és 3 tartózkodás mellett a város jegyzőjévé választotta. Ez különösen akkor nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy van egy súlyos „hibája”: ugyanis nem kunhegyesi, «azaz a település szülötte. Mindezek ellenére úgy tűnik: az emberek ez alatt a néhány év alatt megszerették, elfogadták és befogadták. Az utóbbi pedig nem kis dolog, főleg a kunoknál! Keresik a helyüket Nem kis vajúdás eredményeképpen a helybeli ipari szövetkezettől leváltak a más településeken tevékenykedő részlegei, és a cég ma a Fa- és Vasipari Kisszövetkezet nevet viseli. Kunhegyesi telephelyén mintegy száz ember tevékenykedik. Korábban kapufákat, svédszekrényeket, magasugróléceket, mércéket is készítettek. Legújabban pedig bizonyos belsőépítészeti termékeket, bútorokat, falburkolatokat gyártanak. így például, postai, felvételi pultokat, könyvtárakba bútorokat, a mozgássérülteknek speciális telefonfülkéket, illetve olyan új típusú telefonfülkéket, amelyekből a Dunántúlra már ötvenet szállítottak. De öltözőszekrények, illetve sportszerek gyártására is szívesen vállalkoznak. Német lányból - magyar asszony A mosolygósán kedves Sauer Éva bő tíz-egynéhány éve még az NDK-ban, egy kisvárosban élt, és azt sem tudta, hogy egy Kunhegyes nevű település is akad Európában. Igen ám, de ugyanabban a gyárban dolgozott, ahol ő, egy kunhegyesi fiatalember: Papp István. A találkozásból szerelem lett, és hamakülföldivel. Két év alatt elsajátította új hazája nyelvét, és ma már szépen beszéli is. Jelenleg a költségvetési üzem pénztárosa, könyvelője, a férje pedig egy kft. ügyvezetője. Tizenhatesztendős Anita lánya otthon van a német nyelvben is, a fia azonban ezt már kevésbé mondhatja el magáról. Azt még a lelkemre köti, rosan össze is házasodtak. A lányuk, illetve a fiuk még kinn született, majd gondoltak egy nagyot, és 1982-ben Magyarországra költöztek. Éva ekkor még egy árva kukkot sem beszélte a nyelvünket, kivéve néhány olyan velős káromkodást, amelyet honfitársaink szinte elsőként tanítanak meg a gyanútlan hogy ha a mindennapjairól írok, ne felejtsem, hogy ő már a család meg a félje kedvéért magyarosan, fűszeresen főz. Egyébként a töltött káposzta a kedvence. Ahogyan elnéztem, nyugodtan szedhet belőle a tányéijába... Az oldalt összeállította: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János biztos, nem olcsó az efféle felvilágosítás. Ráadásul angolul végzik, így nem árt, ha szinkrontolmács is tartózkodik a közelben.
