Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-20 / 217. szám

10 1990. DECEMBER 20. A tudomány világa Uj jelszó autósoknak Takarékosan, de biztonságosan A régi autósok talán emlé­keznek még az egykori 2,70-es, 3 forintos benzinre. De hát hol van már a harminc év előtti ben­zin és benzin ár? A közelmúlt­beli “benzinlázadás”, s az ép­pen most tárgyalt “benzinlibe­ró” egyértelművé teszi: a közle­kedés éppen a benzinár révén meglehetősen költséges^ zseb­be nyyűló tevékenység. Úgy tű­nik, az elkövetkező években a benzinár nem fog csökkenni. Sőt... Persze, akármennyibe ke­rül a benzin, mindig aktuális, és szinte alapkérdés, hogy hogyan tudunk takarékoskodni az üzemanyaggal. Szinte felsorol­­hatatlan a lehetőségek köre, hi­szen oly sokféle találmány, sza­badalom és ötlet látott napvilá­got benzintakarékosság ügyé­ben. Most nem a kisebb méretű fúvókáról, a befecskendezés­ről, az elektronikus szabályo­zásról, s nem is a kétüteműek kipufogójának végére szerelt “leffentyűről” szólunk, hanem sokkal inkább arról, hogy ho­gyan ne takarékoskodjunk a benzinnel. Régi, hivatásos sofőr szokás az, amelyet “hadd guruljon az autó” felkiáltással szoktak mű­velni az üzemanyagagai saját zsebükre spóroló pilóták. Az ügy egyszerű, úgy is fogalmaz­hatunk: csak egy mozdulat. Ez a gurulás ugyanis azt jelenti, hogy a sofőrök menet közben elsősorban hosszabb lejtőkön leveszik a gyújtást. Az ered­mény minden bizonnyal hozhat némi benzinmegtakarítást, bár vannak akik kételkednek eb­ben, hiszen az újbóli üzemmód­ba állítás azzal is jár, hogy álló motornál, visszavéve a megfe­lelő sebességfokozatot, a meg­spórolt benzin jelentős mennyi­ségét visszahörpinti a motor. Ha pedig nem, úgy a kuplung csúsztatása, a kerekek megtor­panása fogyasztja másképpen a forintokat. Persze, a levett gyújtással va­ló gurulás másféle gondot is okozhat. Nem egy balesetnek volt már közvetett vagy közvet­len oka a “véletlenül” bekattant kormányzár vagy szervó ráse­gítés, légfékes kocsiknál a vá­kuum, illetve nyomáscsökke­nés. Egyes szakértők úgy becs­ük, hogy a szervó-hatás nélkül az eredetinek ötven százalékára csökken egy-egy ilyen beren­dezéssel ellátott személygép­kocsi fékhatása. Természetesen, a járó motor nélküli gurulás veszélyei más­ban is megnyilvánulnak. A mo­tor leálltásával és a gyújtás ki­kapcsolásával “kikapcsoljuk” az úgynevezett motorféket is, ami természetesen megváltoz­tatja járművünk viselkedését, kanyarodás közben vagy féke­zésnél. Motorfék nélkül ka­nyarban sokkal jobban sodró­dik, csúszik az autó, és hirtelen fékezésnél még tökéletesen száraz úton is, nagymértékben megnő a megcsúszás veszélye, hiszen szinte azonnal blokkol­nak a kocsi kerekei. A fentiek azt mutatják, hogy életveszélyes az ilyenfajta taka­rékoskodás, az ilyenfajta veze­téstechnika. Az üzemanyaggal való taka­rékoskodásnak rengeteg egyéb módja és lehetősége van. A ma­gyar Autóklub, az Országos Közlekedésbiztonsági tanács és mindkettő vidéki szervezetei rendszeresen szerveznek olyan akciókat, amelyeken mód és le­hetőség nyílik a fogyasztás mé­résre, a gyújtás és a karburátor szabályos és pontos beállításá­ra. így hivatott szakem­bereknek a kezemunkája és mé­rése nyomán spórolhatunk a gyakran ingyenes, egyébként pedig gyorsan megtérülő ellen­őrzésekkel. S persze vannak olyan egyszerű technikai fel­adatok, amelyeket önmagunk is elvégezhetünk. Ilyen például a levegőszűrő betéteinek ősszel, télen amúgyis szükséges cseré­je, a levegőszűrő átállítása, vagy pedig a gyertyák cseréje, illetve a gyertyahézag állítása. Minden autóvezető tudja, hogy gyakran vezetői idegálla­potunktól függ, no meg persze a forgalmi viszonyoktól, hogy ugyanaz az autó, ugyanannak a vezetőnek a kezében mennyit fogyaszt. Az emelkedő benzi­nárak mellett egyre inkább úgy tűnik, ma már luxus vezetés közben figyelmetlenkedni és idegeskedni. Akinek gépkocsi­jában fordulatszámmérő is van, egyszerűen ellenőrizheti ma­gát, de a régi vezetők többsége már fülével is hallja, mi az az optimális fordulat, amellyel gépkocsija minden sebesség­ben a legkényelmesebben, a legbékésebben, és főleg a legki­sebb fogyasztással közlekedik. Természetesen ahány gépko­csi és ahány járművezető, annyiféle vezetési stílus. Ebből adódóan a vezetéstechnikai ajánlások is csak általánosak le­hetnek. így például a hirtelen gyorsítások, s a hirtelen fékezé­sek - hiszen az utóbbiak után ismét gyorsítani kell - valóság­gal “zabálják” a drága benzint. Tekinthetjük ezt tulajdonkép­pen az alapvető jó tanácsnak is. Kiváltképp napjaink városi közlekedésében. A csúcsforga­lomban araszoló járműsorok azt igazolják, hogy az a bizo­nyos - városban 2-5 literrel több - fogyasztás éppen ezekből adódik. Persze mit tehetünk? Nem kell annál többet tenni, mint amennyit egyébként is el­várnak tőlünk a biztonságos közlekedés szabályai. Arról van szó, hogy amikor azt mond­juk, hogy a mindenkori időjárá­si, út-, látási és forgalmi viszo­nyoknak megfelelően kell köz­lekednünk, akkor azt is mond­juk, hogy szükség van egy olyan látásmódra, amelynek ré­vén elhelyezzük magunkat eb­ben a forgalomban, s annak ré­szeként és részeseként közleke­dünk. Felkészülünk az előttünk haladó, várható lassítására, a mellettünk haladó irányváltoz­tatására, s esetleg közleke­dőtársunk" megsegítésére". Ezekben az esetekben nemcsak a biztonságos közlekedést je­lenti reális közlekedési gondol­kodásunk, hanem benzint is je­lent. Pontosabban: fogyasztás­­csökkenést, benzinmegtakarí­tást. Leírtuk az előbb azt a kifeje­zést: közlekedési gondolkodás. Megfordíthatjuk a kifejezés két tagját, s akkor nem csak a ben­zintakarékosságról, nem csak a jó ritmusú forgalomról, nem csak a közlekedés bizton­ságáról van szó, hanem a lé­nyegről is: gondolkodva - vi­gyázat, nem elgondolkodva! - közlekedünk. S. Boda András Túl könnyű a tengeri macska Ez év nyarán állították for­galomba a világ legnagyobb testű, 74 méter hoszúságú ka­tamaránját, azaz kettős törzsű hajóját. A Seacat, vagyis a tengeri macska névre keresztelt hajó­típus első példányai az ang­liai Portsmouth és a francia­­országi Cherbourg közti kompforgalmat bonyolítot­ták le a La Manche csatornán. E szolgálat megkezdését egyébként töbször is el kellett halasztani, mert a hajó nem felelt meg a szigorú brit biz­tonsági követelményeknek. 400 utast képes igen rövid idő alatt elszállítani, s még egy sebességi rekord is fűző­dik a hajótípus nevéhez: 80 óra alatt kelt át egy próbaútja során az Atlanti-óceánon. Az utóbbi időkben mégis több időt kellett a dokkban tölte­nie, mint a vízen. Kiderült ugyanis, hogy a hajótest túl könnyű, ezért az utasok rend­szerint tengeribetegek lesz­nek a mégoly rövid út alatt is. Ezért egy húsztonnás súllyal akarják megterhelni a hajó­törzset, amelytől azt remélik, ellenállóbbá teszik a hullá­mok játékával szemben, Nem fog fájni! Amerikában már nem új­donság, Európába viszont csak most ért el a lézeres fo­gászat. Nem kell fúrni, vésni, a pácienst injekcióval és egyéb kínzóeszközök szítá­sával megrémíteni. A lézer­sugár ugyanis olyan gyorsan “vágja, faragja” a fogszöve­tet, hogy az idegsejteknek egyszerűen nincs elég ide­jük, hogy a fájdalmat jelez­zék. Minden lézernyaláb 5-8 ezredmillimétemyi részt vá­laszt le a fog beteg részéről. Attól sem kell félni, hogy megremeg az orvos keze, mert ha lézersugár egyetlen millimétemyit elmozdul a kiválasztott célról, már ártal­matlanná válik. A műszer egyetlen szépséghibája, hogy míg egy átlagos fogá­szati berendezés körülbelül 1500, a lézeres mintegy 40 ezer dollárba kerül. Klímapolitika Eljött az idő, sajnos elég ké­sőn, amikor a politikusok már nemcsak rakéták és harci repü­lőgépek számáról vitatkoznak, hanem kénytelenek beleszólni olyan kérdésekbe is, amelyek normális körülmények közt nem az ő asztalukra tartoznak. Megszületett a felismerés, hogy az energiatermelés, a közleke­dés, stb. nyomán a légkörbe tá­vozó széndioxid aggasztó mennyiségűvé növekedett. A nemrégiben Genfben meg­tartott Klíma Világkonferencia 130 országból érkezett résztve­vői nem jutottak egységes állás­pontra annak kérdésében, hogy magukra nézve kötelezőnek fo­gadjanak el bizonyos korlátozá­sokat. A legnagyobb széndio­xid-kibocsátók, mint az Egye­sült Államok (22 százalék) és a Szovjetunió (18,4 százalék) nem járultak hozzá, hogy nem­zetközi állásfoglalás határozza meg a széndioxid-kibocsátás ütemének csökkentését. Az Eu­rópai Közösséghez tartozó or­szágok, valamint a fejlettebbek közül például Ausztrália vagy Kanada kész csökkenteni, vagy 2000-re legalább a mostani szinten stabilizálni a kibocsá­tást. Nincs hírünk arról, hogy a teljes széndioxid-termelésnek körülbelül 26 százalékáért fele­lős kelet-európai országok tet­­tek-e bármilyen önmérséklő fel­ajánlást. A szakemberek egy ré­sze eleve lehetetlennek tartja, hogy a belátható jövőben, 10-15 év alatt, például a németek tel­jesíteni tudnák a 25 százalékos csökkentésre tett vállalásukat. Képünk a széndioxid-kibo­csátás egyik főbűnösét, a gép­kocsiközlekedést állítja reflek­torfénybe. A felvétel a legna­gyobb autósűrűségű, Kaliforni­ában, a San Franciscoi Oakland-del összekötő Öböl­­híd egyik feljáratánál készült, délutáni csúcsforgalomban. Gabonafeldolgozás a kőkorszaktól napjainkig A budapesti Concordia Gőzmalom az 1870-es években — itt található a Malomipari Múzeum. Éppen 150 éve annak, hogy Széchenyi István megalapítot­ta az első hazai nagy gőzmal­mot, s ezúttal az első élelmi­­szeripari részvénytársaságot. Zseniális előrelátással felis­merte: előnyösebb, ha a messze földön híres magyar gabonát feldolgozva, tehát őrölve, lisztként szállítják kül­földre. Mert nemcsak jobb árat kapnak érte, hanem - mai szó­­használatunk szerint - a háttér­ipar foglalkoztatása is biztosí­tott lesz. Érdemes idézni gon­dolatait, a pesti hengermalom építésének céljáról így írt Pest vármegye közönségéhez cím­zett levelében: “Nemes Pest megyének ha­tárában alkalmasint Pesten vagy Budán részvényes társa­sággal gőzmalmot szándéko­zom állítani, s pedig nem azért, hogy ”Egy" gőzmalmunk le­gyen, hanem, hogy ez mintául szolgálván - lassankint minde­nütt állíttassanak fel gőzmal­mot, s Hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereske­dését; miáltal nemcsak mezei gazdáink nyernének teteme­sen, de a gyengébb sorsának is új - kőszénásás Mohácsnál, lisztet felfogó dongák, stb. ké­szítése által - keresetkor nyit­tassák..." A jól prosperáló Pesti Hen­germalom valóban példaként szolgált. Hatására az 1860-as években valóságos malomala­pítási láz indult meg, előbb csak a székesfővárosban, majd a vidéki városokban is. A gőz­malmok száma 1873-ra példá­ul 492-re emelkedett az or­szágban. Sok hasznos ismeretet sze­rezhet a látogató a malomipari múzeum kiállítási anyagából. Már a helyszín is érdekes! A múzeum az egykori -1866-ban alapított - Concordia Gőzma­lom épületében lelt otthonra. A Gabona Tröszt kezdeménye­zésére a Gabonaipari- és Ma­lomipari Szolgáltató Vállalat hozta létre még 1978-ban. Jól­lehet annak idején ipartörténe­ti állandó kiállításnak szánták, amely elsődlegesen a szakmai oktatást volt hivatott segíteni. A későbbiek során a gyűjte­mény tovább gazdagodott, és a Művelődési Minisztérium úgy ítélte meg, lényegesen na­gyobb értékű annál, hogy egyetlen szakma oktatási érde­keit szolgálja: ezért 1984-ben múzeumi rangra emelte. Ettől kezdve pedig megnyílt a nagy­­közönség előtt is. Akiállítás megrendezésekor a múzeum szakemberei nem egyes gépeket és tárgyakat akartak bemutatni, hanem megismertetni a laikus látoga­tókat is a gabonafeldolgozás történeti fejlődésével. A kő­korszak kezdetleges őrlési módszereitől a mai korszerű malomipari technológiákig bemutatják a fejlődés külön­böző állomásait. Teszik ezt részben tárgyak és eszközök, másrészt tablók és korabeli do­kumentumok segítségével. Rögtön a földszinten az őr­lés kezdetleges eszközei látha­tók. A következő szinten a malmokban használatos hen­gerszékek fejlődését mutatják be. Érdemes elidőzni a gabo­naszeletelőgép előtt. A gyakor­latban ugyan nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ám a Brüsszeli Világkiállításon 1958-ban sikeresen szerepelt, s feltalálója, Rajkai Pál Kos­­suth-díjat kapott érte. Egy emelettel fentebb a ki­állított gépek segítségével megismerheti a látogató, mi­lyen tisztítóberendezéseket és szitákat alkalmaztak a múlt századtól kezdődően a mal­mokban. A negyedik szinten a magyar búzanemesítés ki­emelkedő szzemélyiségeinek bemutatása mellett a minőség vizsgálatához használt külön­féle laboratóriumi műszerek szerepelnek. A legfelső szinten többnyire korabeli dokumentumok kap­tak helyet. Akad itt is bőven látnivaló: egykori céhlevelek, pecsétnyomók, mesterlevelek, bizonyítványok sorakoznak - szakkönyvek és szaklapok tár­saságában - tárlók üvegei alatt. A Malomipari Múzeum Bu­dapesten, a IX. kerület Sorok­sári út 24. alatt található. Nyit­vatartási ideje eltér a többi mú­zeumétól, mivel ma is működő iprterületen át közelíthető meg. A múzeum látogathatósá­­gának meghatározásakor al­kalmazkodniuk kellett ehhez a körülményhez. Ezért csak ked­den és csütörtökön 10, és 16 óra között nyitott a múzeum, de csoportos látogatások és előzetes bejelentés esetén más időpontban is szívesen fogad­ják az érdeklődőket. Gyerkó Katalin Miniatűr motor Akalifomiai egyetem kutató­­mérnökei olyan villanymotort készítettek, melynek átmérője mindössze 70 mikrométer (1 mikrométer a milliméter ezred­része), vagyis nem szélesebb egy emberi hajszálnál. A motor for­górészének az erőátvitelt szolgá­ló fogai pedig mindössze akko­rák, mint egy-egy vörösvérsejt. A mikroszkopikus fhotor forgó­részét elektromos úton hozzák mozgásba, s az csak nagyon ke­vés energiát fogyaszt. A motort polikristályos (nagyon sok, ki­csiny kristályból álló) szilícium­ból készítik. A fejlesztők szerint ezt a motort ugyanolyan olcsón és megbízhatóan gyártják majd, mint az integrált áramköröket. A felhasználási lehetőségek között olyan elképzelések is szerepel­nek, melynek során például to­­kocskákba építik be őket, ame­lyekből a gyógyszer önműködő­en, megfelelő időközökben és adagokban jut be a szervezetbe. Egy másik ötlet szerint mikrose­­bészeti műszereket készítenek majd felhasználásukkal. Emlékek a múltból

Next

/
Thumbnails
Contents