Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-14 / 212. szám

1990. DECEMBER 14. 3 A lejtő elején Közelkép a munkanélküliségről (1. rész) A munkanélküliség bizonyos határig a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a gazda­sági változások elkerülhetetlen kísérőjelensége. A nyolcvanas években a munkanélküliek ará­nya a gazdaságilag aktív népes­séghez képest Ausztriában 2-5, az NSZK-ban 3-8, Olaszország­ban 8-11, Spanyolországban 11- 21 százalék között ingadozott. Nálunk a munkanélküliség nyílt formában és számszerűen kimutatva az utóbbi években je­lent meg. Mértékéről és még in­kább várható nagyságáról ugyan­akkor meglehetősen eltérő ada­tok és becslések kerültek nyilvá­nosságra. A munkaerő-közvetítő szervek a náluk jelentkező és el­helyezkedni szándékozó pálya­kezdőket, továbbá az első ízben munkát vállalókat, valamint az átmenetileg munkaviszony nél­külieket regisztrálják. E nyilván­tartások szerint az év elején más­fél ezer, munkaviszonyban nem álló állást kereső volt a megyé­ben. A munkanélküliek köre azonban ennél bővebb, mert ma­gába foglalja azokat is, akik nem jelentkeztek a szolgálatnál, ha­nem saját maguk - családi isme­retség révén, újsághirdetések út­ján vagy más módon - próbáltak elhelyezkedni. A munka nélkül lévők teljes köréről első alkalommal az 1990. január 1-jei népszámlálás alapján kaphattunk képet. A felvétel lehe­tővé tette azt is, hogy az állás nélküliek életkörülményeibe be­pillanthassunk. Két kisváros népessége A megyében a népszámlálás adatai alapján év elején 4825 munkanélküli élt, lakónépesség­hez viszonyított arányuk elérte az 1,1 százalékot. Másként nézve ez azt jelentette, hogy ekkor minden 40-45. munkavállaló állás nélkü­li volt, azaz a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított munka­nélküliségi ráta 2,2-2,5 százalé­kot tett ki. A foglalkoztatási nehézségek áttételesen ennél több embert súj­tanak. Az állásnélküliség okozta jövedelemkiesést ugyanis azok­ban a háztartásokban és csalá­dokban is érzékelik, amelyekben a munkanélküliek élnek. Ezt fi­gyelembe véve az év elején a munkanélküliség valamilyen módon közel 17 ezer megyei la­kost érintett, annyit, mint Jásza­páti és Martfű együttes népessé­ge-Területi különbségek Az elhelyezkedési gondok év elején eltérő mértékben, de a me­gye valamennyi településén jel­lemzőek voltak. A munkanélkü­liség lakónépességhez viszonyí­tott megyei 1,1 százalékos ará­nya úgy alakult ki, hogy a 74 helységből kilencben - Kétpó, Kunmadaras, Tiszabő, Tiszáim­ra, Tiszaderzs, Tiszagyenda, Ti­­szaigar, Tiszainoka, Tiszaroff - az átlagosnál 2-3-szor nagyobb volt az állásnélküliek aránya. Ezekben a községekben élt a la­kónépesség négy százaléka és a munkanélküliek egytizede. Ugyanakkor a megye egészére jellemzőnél lényegesen kisebb elhelyezkedési problémákat je­leznek az adatok tíz településen - Besenyszög, Jászboldogháza, Jászivány, Mesterszállás, Mező­­hék, Nagyrév, Szászberek, Ti­­szajenő, Tiszasüly, Tószeg - ahol az összesen több mint 17 ezer lakosból január elején félszáz ke­resett munkalehetőséget. A váro­sokban a munkanélküliség fenti módon számított mértéke 0,5- 1,8 százalék közötti volt, az alsó határ Martfűt, a felső Tiszafüre­det jellemezte. Összefüggő területegységek szintjén az átlagosnál valamivel kedvezőbb volt a foglalkoztatási helyzet Szolnok városban és kör­zetében, valamint a Jászságban, ugyanakkor a nehézségek lénye­gesen intenzívebben jelentkez­tek a megye északkeleti részén. Tiszafüred városra és a körü­lötte elhelyezkedő 12 községre - Abádszalók, Kunmadaras, Nagyiván, Tiszabő, Tiszabura, Tiszaderzs, Tiszagyenda, Tisza­­igar, Tiszaörs, Tiszaroff, Tisza­­szentimre, Tomajmonostora - koncentrálódott a munkanélküli­ek közel 1/5-e, 860 fő, ami az itt lakók 2,1 százalékának felelt meg. E körzetben a népesség, a foglalkoztatás és a kereseti vi­szonyok számos, statisztikailag mért jellemzője az elmúlt évben eltért a megyeitől. A viszonylag magas munkanélküliség annak ellenére alakult ki, hogy a mun­kaképes korúak meghatározó ré­szét adó 18-59 éves korú lakosok aránya az állandó népességen be­lül kisebb volt a megyei átlagnál, továbbá, hogy a munkanélküli­ség mérséklésére használt eszkö­zök a korábbi években ide össz­pontosultak. A munkanélküliség okairól Az aktív népesség foglalkoz­tatásában e területen a mezőgaz­daság szerepe az elsődleges. A termelőszövetkezetek ugyanak­kor rendszeresen gazdálkodási nehézségekkel küzdenek, fej­lesztési lehetőségeik minimáli­sak. Mindezeket jelzi, hogy 1989-et két nagyüzem veszte­séggel zárta, a gépek, berendezé­sek általában korszerűtlenek, a bruttó és nettó értékük alapján közel 80 százalékban elhaszná­lódtak. A munkajogi létszám csökkentése általános, a megyei ütem csaknem kétszerese volt. Az ipari üzemek egy része ha­gyományos könnyűipari és élel­miszer-ipari tevékenységet, más része korszerűsítést igénylő gép­ipari munkákat végez. Értékesí­tési nehézségek miatt többségük tavaly csökkentette a foglalkoz­tatottak számát. A munkanélküliség kialakult mértékéhez az előbbieken túl hozzájárulhatott az is, hogy az itt lakók egy része a körzeten kívü­li, távolabbi munkahelyeken dolgozott, ingázott. Tapasz­talatok szerint ugyanis a vállala­tok a foglalkoztatási gondjaik enyhítésekor gazdálkodási szempontokat is mérlegelve e munkavállalóik munkaviszo­nyát szüntetik meg elsőként. A terület vázolt foglalkoztatá­si problémái nemcsak nagysá­guk miatt igényelnek figyelmet, hanem azért is, mert a megye olyan részén jelentkeznek, ahol a lakosság jövedelmi színvonala az átlagosnál valószínűsíthetően 15 százalékkal alacsonyabb. (Folytatjuk) Fekete-Szabó Sándor Sándor István KSH Megyei Igazgatósága Kizárt elnök ismét a helyén? Lapunk november 7-i számá­ban már írtunk a jászberényi kis­gazdákról. Akkor és azóta is úgy tűnt, a béke helyreállt, a kedé­lyek lecsillapodtak. A párt Szige­ti István vállalkozó személyében alpolgármesteri tisztséghez is ju­tott. A háttérben azonban az indu­latok és sérelmek tovább mun­káltak. A több csoportra szakadt herényi kisgazdák legitimitásuk­hoz fentről vártak megerősítést. Azt váltakozva, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokban, utasítások­ban, fegyelmi határozatokban meg is kapták. A hatalomból ki­szorult Molnár István az orszá­gos központtól a témában legu­toljára 1990. december 10. 60/90. iktatószámmal írt és alább olvasható levelet kapta: Pártelnöki utasítás A jászberényi Független Kis­gazda-, Földmunkás és Polgári Pártban kialakult helyzetet meg­vizsgáltam, és az alábbi utasítást teszem közzé. Az 1990. május 13- án tartott választást jogszerűnek fogadom el, egyben az 1990. jú­lius 27-én kelt országos fegyelmi határozatot is jogszerűnek isme­rem el. Időközben a Jász-Nagy­­kun-Szolnok megyei Kisgazda­párt által kinevezett ügyvivői tes­tületet ezen határozatommal fel­mentem, egyben megbízom Mol­nár István (Jászberény, 1921. jú­nius 23-án szül.) pártelnököt, hogy az eredeti választásoknak megfelelően pártelnöki minőség­ben lássa elfeladatát, egyben fel­hatalmazom, hogy a párthelyisé­get, iratokat, pénztárt, stb. azon­nali hatállyal leltár szerint átve­gye. A párt újjászervezésére 1991. május l-jével bezáróan az országos központ felé jelentést tegyen le az asztalra a végzett munkájáról. Bízom abban, hogy ezzel az utasítással a hőn áhított megbékélést elősegítem. Munká­jához jó erőt, egészséget kívá­nok. K.m.f. Nagy Ferenc József országos pártelnök h. (A nehezen olvasható aláírás feltehetően Bakos István alel­­nöktől származik.) A májusi választásról kivonult és jelenleg hatalmon lévő Szabó- Szigeti-csopon azért tartja ér­vénytelennek Molnár elnöksé­gét, mert akkor nem volt meg a határozatképesség, és nyílt sza­vazás történt. Molnár István azonban ismét nyeregben van.- Végre a jogos kezekbe került a jászberényi kisgazdák sorsa - mondja. - Megszűnik a megyétől - a pártalkotmányt semmibe vé­ve - a nyakunkba ültetett Szabó Antal hatalma. Hamarosan meg­kezdem a párt újjászervezését is. A pártalkotmányra hivatkozik Szigeti István is, aki mint me­gyei szervezőtitkár a megyei központtól november 19-i kelte­zéssel kapott levél alapján Szabó Antalt felváltva feladatul kapta a hosszú ideje megosztott párt új­jászervezését.- Szerettem volna, ha fegyel­mi ügyek nélkül megoldódnak a gondok - mondja -, de úgy látom, a Molnárék ügyét most már vé­gig kell vinni. Az országos köz­ponttól jött levél mindenesetre meglep, bár az aláírás körül azt hiszem probléma van. A hét végi országos nagyválasztmányi gyűlés után kívántunk a helyi szervezet belső ügyével foglal­kozni, ezek szerint már nem vár­hatjuk meg azt sem. Az egészről egyébként az a véleményem, hogy egy alulról szerveződő pártban, mint amilyen a miénk, helyi ügyekben a tagság akarata érvényes, nem a fentről jött uta­sítás.-Ip -Látlelet Mit tehetnek a nemzet napszámosai? Országos fenyőünnepély a Budapest Sportcsarnokban Háromszázharminc gyermek utazik a megyéből A Magyar Köztársaság kor­mánya, együttműködve a Nem­zeti Gyermek- és Ifjúsági Alapít­vánnyal, ebben az évben is meg­rendezi a gyermekek országos fenyőünnepét. Színhelye ezúttal nem a Parlament, hanem a Buda­pest Sportcsarnok, ahol decem­ber 25-én délután tízezer, 10-14 év közötti gyermek vehet részt a különböző programokon. Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét háromszázharminc gyer­mek képviseli - jóval többen, mint az előző években - és har­minchárom felnőtt kísérő utazik a gyermekekkel. A résztvevők a megye valamennyi települését képviselik létszámarányosan, s az önkormányzatok, valamint az iskolák választják ki őket. Tagjai lesznek a népes megyei csapat­nak állami gondozott, mozgássé­rült, nagycsaládos gyermekek is. A háromszázhatvanhárom személy utaztatása autóbuszok­kal történik, s az utazást a megyei vb művelődési és sportosztálya szervezi, koordinálja. A résztve­vőket szállító kilenc autóbusz a megye hét különbözőt pontjáról indulva gyűjti majd össze a gyer­mekeket és kísérőiket, és viszi őket az ünnepség színhelyére, majd ezt követően szállítja őket haza. Mindig is az értelmiségi lét peremén éltek a pedagógusok. Ha némelyiküknek sikerült is be­épülnie a hatalomba, inkább csak kivételes eset volt. Mert akkor már nem tanító vagy tanár volt, hanem bürokrata, vagy - rosz­­szabb esetben - a politikusi sze­repben tetszelgő „szakember”, akire oda kellett figyelni. Funk­­cionáriusságig könnyen vihette bárki is, csak éppen választott hivatásáról kellett lemondania. Szemben azokkal, akik hol csüg­gedt egykedvűséggel, hol lázon­gó idegességgel végezték mun­kájukat. S akik annyira nem tudtak változtatni semmin, hogy fokozatosann szakmájuk kiszolgáltatottjaivá váltak. Épp ezért csak egymás között mertek beszélni a tanítás ellehe­tetlenüléséről, a hiányzó anyagi és erkölcsi megbecsülésről. Min­dig udvariasabban, mint aho­gyan kellett volna. Akaratlanul is hozzájárulva ahhoz a képhez, melyet a mindenkori hatalom er­ről a „könnyen kezelhető” értel­miségi csoportról kialakított. Némelyek még a legalapve­tőbb feltételek hiányában is taní­tottak, s a feszültségekről - me­lyek köztük nap mint nap terme­lődtek - vagy nem vettek tudo­mást, vagy egyszérűen a nehéz­ségekkel küszködő társadalom következményeinek tartották. Csakhogy a feszültségek egyre halmozódtak, s hiába történt meg a felemás rendszerváltás, elége­detlenségük az utcára került. Melyet értékelhetünk figyelem­felkeltő demonstrációként is (szemérmesen elhallgatva, hogy ha akár száz ember is az utcára vonul, azt általában tüntetésnek nevezik), a lényegen azonban ez mit sem változtat. Mert arra vi­lágít rá, hogy egy szakma olyan helyzetbe került, mely végképp tarthatatlan. S nemcsak az ala­csony bérek miatt, hanem azért is, mert az elhitető reményekből mára több illúzió maradt, mint valóság. Érthetően ingerültek lehetnek a kormány képviselői, hiszen a „nemzeti gondolat átörökítői” kerültek velük szembe. Akikre igazából kezdettől fogva építeni akartak. Ám az oktatás minősé­gét jelszavakkal aligha lehet emelni, mint ahogyan nem lehet áldozatokat várni azoktól, akik az elszegényedő társadalom egyre rosszabbul fizetett nap­számosai. Illúzió és fikció azt remélni, hogy a fejlett országok­hoz akkor is fel tudunk zárkózni, ha az oktatásra és a kultúrára for­dított költségvetés radikálisan nem emelkedik. Vagy ha az értel­miségi lét peremén veszteglő pe­dagógusok a tanítás helyett az engedetlenség különféle formáit gyakorolják. Akáratanítási órán, akár az utcán. Kerékgyártó T. István szociológus Háttéripari szimpózium a PRODUKER-nél (Folytatás az 1. oldalról) rmékeiket mutatták be. Ausztriá­ból a Schweisstechnik GmbH a lángvágás, hegesztés, automati­zálás, elszívástechnika eszköze­it, a LENZE GmbH hajtástechni­kai, a TIZIT GmbH forgácsoló­­szerszámait ismertette. A német CAROLUS cég sze­relőkulcsokkal, a REXNORD cég görgős láncokkal jelentke­zett. A Belgiumi GATES cég ék­szíjait mutatta be. Az eszközök széles tára természetesen nem­csak a mezőgazdasági gépgyár­tásban, javításnál hasznosítható, hanem más iparágban is, például a járműiparban, a Volán-vállala­toknál, stb. Megemlítendő még, hogy a PRODUKER Közös Vál­lalat nagyobb volumenű mun­­kákkal is foglalkozik, például komplett szárítótelepeket is for­galmaz megrendelésre. Jelenleg Csehszlovákiába ké­szült egy 12 milliós értékű szárí­tó. A gyártók, az üzletkötők, el­adók és vevők között élénk volt az eszmecsere, bizonyos, hogy a szolnoki rendezvény jó hatása érződik majd a következő idő­szak piacgazdaságra törekvő ke­reskedelemszervező és értékesí­tő munkájában. A TAPOLCAI ÜVEGGYAPOT KFT. fej ésaVOLÁNSPEDÍCIÓKFT. rendkívül kedvező áron értékesítést indít hőszigetelő üveggyapottermékekből magánépítkezők, közületek és viszonteladók részére SZOLNOKON, a Jászkun Volán darabáras raktárában. (Telefon: 56/36-010 Fax: 56/37402 Telex: 23-301) J£szk ukr LSTM1 B volón/pcdíció Telefon: 5608-181, VOLÁN 38-519/16 Fax: 56/43-604 Tx: 23-309 W^OLNO*. JÓ KENYERET MINDENKINEK! PÉKSÉGEKBE, MINI SÜTÖDÉKBE, PIZZÉRIÁKBA SVÉD SÜTŐIPARI GÉPEKET igen kedvező gyári árakon, nagy választékban kínál A POLÁRKFT. ELŐNYŐS PÉNZÜGYI KONSTRUKCIÓK, LÍZINGLEHETŐSÉG Technológiák, import adalékanyagok. Kérjék gépismertetőinket, árkatalógusunkat MI GAZDAGGÁ TESSZÜK ÖNT!!! POLÁR, BUDAPEST 1093, Nagyvásártelep Telefon: 114-1474, tel+fax: 113-4041 Telex: 20-2787 * 41991/ 1*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents