Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-14 / 212. szám
4 Néplap 1990. DECEMBER 14. Mezőtúron Az új Néplap Egyházi lesz a gimnázium? A kemény fejű öregdiákok felmértük a lehetőségeinket, és a következő megállapításra jutottunk. A mezőtúri református gimnáziumot 1854-től 1858-ig bezáratta az osztrák kormány. A város és a református egyházközség öszszefogott a megmentésére. Az alsórésziek ötezer forinttal és kétszáz hold földdel támogatták, a felsőrészen 18 ezer forintnyi adomány gyűlt össze, és 350 katasztrális hold földet ajánlottak az iskolának.- Ez a múlt. De hogyan lesz ebből mára pénz?- Várjuk az új földtörvényt, és kártérítési igénnyel állunk elő, hiszen ezeket a földeket - az egyházközség 1500 katasztrális holdját - ma a termelőszövetkezetek használják. Kártalanítási igényünket nyújtjuk be, de ha mód lesz rá, elképzelhető az is, hogy a visszakapott földeket bérbe adjuk, vagy önellátó módon megtermeljük rajta azt, ami a konviktus diákjainak ellátására kell. Az állam - ebben bízunk - számunkra is ideadja azt a 44 ezer forintot, ami diákonként az állami középiskolákban jár, s ehhez külföldi segítségre is számítunk. Jövőre lesz a nagytemplom kétszáz éves. Az ünnepség egybeesik a református világszövetség második nagygyűlésével, amelyre Magyarországon kerül sor, s amelyből éppen jeles ünnepünk alkalmából részt vállalunk. Amerikából dr. Harsányi András református püspök és dr. Bertalan Imre egyházelnök is résztvevő lesz, de holland vendégekre is számítunk, akik máris ígértek támogatást a gimnázium részére. Mi bízunk Luther Márton igazában... Az oldalt összeállította: Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán A mezőtúri gimnázium egykori diákjai fejükbe vették, hogy viszszavívják az egyháznak az alma materüket. Az első próbálkozásuk során dr. Kocsis Elemér püspök úrnál kopogtattak, aki türelemre intette őket, s mi tagadás, túl sok A gyors beavatkozás mentette meg Eléghetett volna az idei kenyerünk Ki itt, ki ott buzgólkodott Politika helyett találmány Perjési Sándor református gimnáziumról álmodik. jóval nem is biztatta a „véndiákokat”. Ők azonban nem adták fel, tovább hadakoznak, s talán még megérik, hogy siker koronázza törekvésüket.- Hogy áll most a gimnázium ügye? - kérdeztem Perjési Sándor református lelkészt.- Luther Márton szerint az egyházi iskola az egyház veteményeskertje. Érthető hát, hogy ragaszkodunk az iskolánkhoz.- De hát a püspök úr túl sok jót nem ígért.- Anyagiakkal valóban nem biztatott bennünket, de mi alaposan A mezőtúri tűzoltóság épülete igazán rangos helyen található. A város központjában, a legfontosabb középületek tőszomszédjában szemre is tetszetős létesítményben őrködnek a város biztonságán a tűzoltók. Történetükről - amely napjainkra éppen 104 éves - Ballók László főhadnagy, parancsnokhelyettes írt könyvet. Ebből az derül ki, hogy a városban mindig is rangot jelentette szakma. Megbecsült ember volt a tűzoltó, az eltelt több mint száz év alatt hellyel-közzel jó fizetéssel is rendelkezett az egyenruhás ember, és igazi egzisztenciának számított, ha valaki a soraikba kerülhetett. Ballók László régi ismerős, s számomra a szakmája iránti megszállottság a legjelesebb tulajdonsága. Igazi szenvedéllyel végzi a megelőző propagandamunkát, s ha valaki az ezerszer elmondott figyelmeztetés ellenére is vét a tűzrendészeti szabályok ellen, azt szinte személyes sértésnek veszi. Arról kérdeztem, melyik volt a legveszedelmeghibásodott, így kis híján az is odaégett. A tüzet végül megfékezték, és a sokmilliósnak induló kár éppen a gyors beavatkozás miatt nem lett katasztrofális veszteség. Ehhez egy 104 esztendős testület tapasztalata és szervezettsége kellett. A GATE Mezőtúri Főiskola Karának tanárai közül az elmúlt években néhányan politikai túlbuzgalmukról váltak ismertté. Sinórosi Szabó Bolond, a növénytermesztési gépek szerkezeti és üzemeltetési tanszékének vezetője nem szerepelt a különböző káderkombinációkban.- Mivel töltötte az idejét?- Munkával, és úgy vélem, nem is sikertelen tevékenységgel. Kollégáimmal egy okos szerkezetet kreáltunk, amely számítógép segítségével a talajellenállást és a talajnedvességet együttesen méri. Külföldön rendkívüli módon ösztönzik a hasonló kutatást, mégis a mi készülékünk ma a legtöbbet tudó a szakmában.- Miként lehetne a hasznát közérthetően megfogalmazni?- Negyven centi mélységig képes kimutatni a talaj nedvességtartalmát, talán mondanom sem kell, hogy az öntözővízzel való takarékosság szempontjából, de a talajkímélés céljából is mennyire fontos, hogy „belelássunk” a talaj belsejébe.- Gondolom, hatalmas sláger lett a találmány... Sártenger a tanyán A Teremtőnek sem könnyű Képünkön a tűzoltóság patinás épülete. Sinórosi Szabó Botond és mindentudó készüléke.- Itthon nem mondhatnám. Valahogy a gazdaságok nincsenek ösztönözve arra, hogy ilyesmire odafigyeljenek. A téeszelnökök elmondják, hogy jó lenne tisztában lenni azzal, mikor, mennyi vizet igényel egy növényi kultúra az adott talajon, viszont a traktorost már semmi nem sarkallja arra, hogy ezt az egyébként olcsó - nagyjából százezer forintba kerülő - eszközt rendszeresen használja. Beérik azzal, hogy ha sáros a cipő, akkor nedves a föld. Jellemző, hogy az osztrák gazdák hetek alatt hírét vették, és Ausztriában, Németországban és Japánban is nagy érdeklődés mutatkozik iránta, de még Pakisztánba is eladtak belőle néhányat.-Úgy tudom, az öntözés egy határon túl többet árthat a talajnak, mint amennyit használ, így a mértékletes öntözésnek környezetkímélő hatása is lenne.- így igaz, ez majd, gondolom, a tulajdonviszonyok változásával lesz igazi felismerés. Akkor, amikor nem lesz közömbös, hogy egy földtulajdonos milyen termőterületet hagy az unokájára.- Egyébiránt milyen a mezőgazdasági kutatóink megítélése külföldön?- Minket, magyarokat'nem intéznek el egy kézlegyintéssel. A közelmúltban találkoztam Németországban Rinius professzorral, a szakma egyik kiválóságával. Negyedórás beszélgetést tervezett velem, négy és fél órás eszmecsere lett belőle. Most egy magyar-német kutatási projectnek vagyok a vezetője, úgy gondolom, ez a szakmai elismerés a mezőtúri főiskola szellemi életének szól. Lám, hát nem könnyű a Teremtő vezérlőpultjánál sem ülni: ami jó az egyiknek, az istenverés a másiknak. A lakóházat - mely szobakonyhából áll - istállók erdeje veszi körül, ami jelentős állatállományról árulkodik. Ha pedig állattenyésztés, akkor sirám a végtelenségig. Együttérzővé formálom hát ábrázatomat, miközben megkérdem:- Hány jószágot tartanak?- Öt tehenünk van és disznónk.- Mennyi a hízók száma? A fiatalasszony sejtelmesen mosolyog.- Ötven?- Annál több.- Száz?- Annál valamivel kevesebb.- Maradjunk ennyiben. Most pedig mondja a panaszt: drága a táp, nem fizetik készpénzzel a tejet, nem veszik át a szerződéses hízót.- Én nem panaszkodom - mondja, és olyan jóízűt nevet, hogy a könnye is kicsordul szélcserzett arcára. - A tejért azután fizetnek, amilyen tiszta, és amilyen magas a zsírtartalma. Az enyémért hál’ istennek jó pénzt adnak. Reggel beülök a kocsiba, látja, itt van a hátam mögött, és viszem leadni. Utána a gyereket kell készíteni az iskolába, és sorban minden munka. •- Mikor kelnek?- Ha virrad, ha nem, reggel fél négykor. Tanyasi lány voltam világéletemben, látja, idelátszik a tanya, ahol születtem, nem félek én a munkától, csak ne dirigáljon senki.-Mi az, ami a legjobban hiányzik?- A villany, a víz. Az ivóvizet meg a fürdenivalót a városból mesebb tűzeset az idén? Nos, hál’ istennek, nagy tragédiáról nem számolhatott be, viszont borzongva gondolt vissza az aratás első napjaira, amikor a lábon álló gabona kapott lángra, ráadásul az egyik motorosfecskendő Tavasz a télben. December derekán langyos szellő csiklandoz, s ha nem pillantanék a naptárra, akár ibolyázni is indulhatnék. E csalóka meteorológiai tünemény, mely egyetlen napig tartott, a természet ajándéka, s ilyen minőségében illik köszönettel fogadni. Mondom ezt mindaddig, míg a mezőtúri határban be nem tekintek Papp Istvánék tanyájának jelképessé foghíjaso-Féllábszárig érő sárban - derűsen. dott kerítésén. Az udvaron féllábszárig érő sár van, teszi a dolgát a ház asszonya, a pirospozsgás tanyasi menyecske. O bizony jobban örülne egy kemény, abárolt szalonnát szikkasztó hidegnek, amikor is az udvar lápját tükörsima jégcsempe borítaná. hordjuk, az itteni nitrátos ihatatlan. De túlleszünk ezen is hamarosan. Mezőtúron veszünk egy OTP-s lakást, ott fogunk élni városiasán, itt pedig kinn dolgozni.- Nem félnek idekinn? Manapság ugyanis városon is legalább három zárral csukják az ajtót.- Miért félnénk? Huszonnyolc éves vagyok, de még meg sem ijesztett senki. Ha éjjel ki kell menni az állatokhoz, én felkelek, és szemrebbenés nélkül kisietek. Nincs miért bántani bennünket, pénzt itthon nem tartunk, elvinnivaló nem sok, a munkát pedig elvégezni nem akarja helyettünk senki, hát miért látogatna meg valaki is? Aztán politizálásba kezd. Sokan morognak az adó miatt, ők nem. Tudják, hogy azt az adósságot, amit az ország összegyűjtött, valakinek ki kell fizetni. Hát fizessen inkább az, aki bírja magát. Azért tévéjük van - telepes -, rádió is szól, újságot is olvasnak, így a fiatalasszony néha közbekiabál, amikora parlamenti tudósítás megy. Tovább nem idézem a mondandóját, mert vagy én kerülök gyanúba, hogy rózsásra festem ezt a sárba szakadt idillt, vagy a fiatalasszonynak szerzek haragosokat. Mert manapság nagyon tudunk orrolni arra, aki nincs világvége hangulatban. Azért akiben feketén gomolyog az elkeseredés, az keresse meg Papp Istvánékat Törökszentmiklós és Mezőtúr között félúton. Ha a híd rézből lenne Az ember napjainkban könnyen talál olyan jelenséget, amely miatt kedvére kibosszankodhatja magát. Engem manapság alighanem a színesfémdézsmálók gátlástalan bűncselekménysorozata az, ami a legmélységesebben felháborít. És lassan haragom azok ellen is fordul, akik tétlenül nézik, hogy cinikus haramiák milliós károkat tegyenek értékes technikai berendezésekben, hírközlő eszközökben. Mezőtúron egy színesfém-felvásárlót kerestem meg, aki éppen a fent említett erkölcsi fenntartások miatt visszaadta az engedélyét, de sokat tudna mesélni az egyre jobban terebélyesedő bűnlajstromról. Ő úgy véli, nagyon magas körökben vannak beépített emberei azoknak a maffiózóknak, akik lopott színesfémekkel kereskednek, mert egyébként nem virágozhatna ilyen szemet szúróan ez a szakma. Véleménye szerint egy jó szemű rendőrnek elég lenne elvegyülni a fővárosi Sírkert utcai telepen ahhoz, hogy a bűnelkövetők tucatját fogja fülön percek alatt. És mégis... És mégsem. Hogy mi lenne a teendő? Véleménye szerint a színesfémforgalmat állami monopóliummá kellene szigorítani, s azokat, akiket a forgalmazás közelébe engedünk, a legszigorúbb erkölcsi mércével kellene mérni. Egy egész társadalmi réteg tervezett jövedelme származik az éjszakai körutak során gátlástalanul begyűjtött színesfémszerkezetekből, távvezetékek drótjaiból. Akik pedig továbbadják, márkás nyugati autóval járnak, ám a végállomásig el sem lát az egyszerű halandó. Az egykori felvásárló szerint a legcinikusabb bűnelkövetőket pedig ott kellene keresni.
