Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-08 / 181. szám
2 1990. NOVEMBER 8 A centrum attól park, hogy... s Évente legalább hússzor megforgatják az alaptőkét Innovációs részvénytársaság az országban és Szolnokon keretében végzett munkánk nagyon sokrétű. A kis-, nagy- és külkereskedelmet folytató igazgatóságunk eredményességét többek között ukrán-magyar, olasz-magyar és német-magyar vegyes vállalatok megalakítása és számos, sikeres barterüzlet bonyolítása fémjelzi. Huszonkét, nagyobbrészt ázsiai országgal állunk üzleti kapcsolatban. Fejlesztések, innovációs ötletek menedzselését végzi, új vállalkozások felkarolására hivatott az iparfejlesztési és vállalkozási igazgatóság. Természetesen a hardware-is software-fejlesztés és -forgalmazás a fő profilja számítástechnikai igazgatóságunknak, míg a területi igazgatóság a mintegy hetven alkalmazottat, nagy többségükben magasan képzett menedzsereket foglalkoztató országos hálózatunkat fogja össze.- A három év alatt mire jutott azICP?- A tevékenységének első egész esztendejében, 1988-ban 400 milliós árbevételt ért el a részvénytársaság. Tavaly már ennek a háromszorosát produkáltuk, az idén pedig várhatóan elérik a bevételeink országosan a két és fél milliárd forintot. Tulajdonképpen egy év alatt legalább hússzor megforgatjuk az alaptőkét, és hogy eredménnyel, azt a tavalyi 14 százalékos, tőkearányos osztalék is bizonyítja.- Hallhatnak valamit az idén június óta működő szolnoki képviselet munkájáról?- A területi adottságoknak és a mindenkori gazdasági helyzetnek megfelelően természetesen mindennel foglalkozik a képvi(Folytatás az I. oldalról) tudakoltam, mitől is park a centrum, azaz mit is takar a cég teljes nevében és annak ICP rövidítésében a park szócska?- Annak idején, jóval a hasonló magyarországi kezdeményezéseket megelőzően, Amerikában pénzzel és hatalmas szellemi tőkével rendelkező, menedzser típusú és kvalitású emberek, úgynevezett innovációs parkok létrehozására társultak. Mára világhírűvé vált, elsősorban a számítástechnikával foglalkozó cégek egész sora nőtt ki ezekből. Az alapítók és mások ötleteinek menedzselésére vállalkozó, tengerentúliakhoz hasonló centrumok létrehozásának ötlete nálunk először a ’80-as évek derekán vetődött fel. Központi szándékok szerint tíz-tizenegy ilyen park létesült volna, de a szükséges, legalább ötmilliárdos tőke hiányában csak néhány jött létre. Ezek is, bár voltak köztük az állam és a párt által kedvezményezettek is, rövid idő alatt elsorvadtak.- Amint azt a szolnoki jelenléte is bizonyítja, az ICP viszont létezik. Mióta is?- Éppen három esztendeje, 1987 ősze óta. Társasági törvényünk akkor még nem lévén, a régi szabályok alapján, klasszikus részvénytársaságként alakította meg félszáz ipari üzem és pénzintézet. A miskolci központú, 150 milliós alaptőkével létrehozott társaság azóta országos hálózattá nőtte ki magát. Tizenegy megyében már működik- képviseletünk, kettőben pedig még ez év végéig megnyílik. Alapvetően a kereskedelmi jelleg dominál a tevékenységünkben, de a négy igazgatóságunk seiet négytagú kollektívája, ami a részvénytársaság tevékenységi körébe úgymond belefér. Fő profilunk azért mégiscsak a pénzügyi szolgáltatás, elsősorban a hitelügyletek bonyolítása. Gazdálkodó szervezetek, például mezőgazdasági üzemek és azokra épülő feldolgozók rövid lejáratú forgóeszköz-finanszírozására vállalkozunk többek között, és kedvező feltételek mellett menedzseljük vállalatok szabad pénzeszközeit. Ezenkívül az ingatlanoktól eltekintve mindenre kiterjedő lízingtevékenységet is folytatunk. A képviselet eddigi 1,2 milliárdos hitelforgalmának nagyjából az egynegyedét bonyolítottuk Jász-Nagykun-Szol- nokban. A 40 év után „újraélesztett” Budapesti Értéktőzsdének az egyetlen nem fővárosi központú alapító cége az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt., és két brókerünk egyike éppen a szolnoki képviselet egyik menedzsere. Nemcsak a tájékoztatást volt alkalmam megköszönni Tóth Tamásnak a beszélgetésünk végén, hanem egy általa felkínált lehetőséget is, amelyből az Új Néplap, pontosabban a megye szakmai és érdeklődő közvéleménye is profitálhat majd. Az innovációs részvénytársaság szolnoki képviseletén dolgozó broker jóvoltából ugyanis ezentúl hetente egy alkalommal, rendszeresen tájékoztathatjuk majd olvasóinkat a Budapesti Értéktőzsdén történtekről, a legfrissebb értékpapír-üzletkötésekről. T. F. November 7-én Díszszemle, felvonulás és lövések Moszkvában Ír.,' A Vörös Téren a november 7-i évforduló alkalmából rendezett felvonuláson egy leningrádi lakos lefürészelt csövű vadászfegyverrel kétszer a levegőbe lőtt. A biztonsági szolgálat emberei őrizetbe vették a lövöldözőt. ( Folytatás az 1. oldalról) „El a kezekkel Lenintől! ’ ’ „Le a föld magántulajdonával!” „Nem kell a munkanélküliség!” „A szocializmust és nem a kapitalizmust akarjuk!” - hhrdette számos transzparens. Közülük igen sok bírálta nyíltan és név szerint az oroszországi reformerőket, különösen Borisz Jelcint és a moszkvai városi vezetést, akik egyébként Gorbacsov mellett a díszemelvényen foglaltak helyet. Kijutott a kritikából személy szerint Gorbacsov elnöknek is, akit töbj) felirat vádolt meg az igazi kommunista eszmék elárulásával. A Vörös téri felvonulással szinte egy időben kezdődött el az orosz- országi kommunistaellenes erők átal szervezett demonstráció a kormányzó párt moszkvai székháza előtt. A moszkvai választók egyesülete, a „Demokratikus Oroszország” tömörülés, a kommunista párton belüli Demokratikus Platform, az Oroszországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Kereszténydemokrata Párt szervezte megmozduláshoz később csatlakozott Borisz Jelcin, az orosz parlament elnöke és Gavriil Popov moszkvai főpolgármester. Borisz Jelcin és Gavriil Popov beszédében hangsúlyozta, hogy állampolgári és nemzeti egyetértésre van szükség a totalitárius rendszerrel való végleges leszámolás érdekében. Az orosz újjászületés eszméje mellett hitet téve a szónokok Oroszország tényleges politikai és gazdasági szuverenitásának fontosságát emelték ki. A harmadik moszkvai megmozduláson - ezt Telman Gdljan, Oleg Kalugin és más népképviselők szervezték - több mint félszázezer ember vonult végig a Tverszakaja utcán (a korábbi bejelentésekkel ellentétben, meglepetésre Borisz Jelcin és Gavriil Popov is csatlakozott a menethez, így e politikusok mindhárom felvonuláson ott voltak). Végigvonultak a Vörös téren, megkerülték a Kremlt, s a Ma- nyézs téren tartottak nagygyűlést, amelyen elsősorban a Rizskov- kormány lemondását követelő jelszavak domináltak. Hallgat a felszín, fecseg a mély Egy jászberényi választás anatómiája Alig ért véget a helyhatósági választások második fordulója, máris megkezdődtek az alkudozások Jászberényben a pártok között. Már vasárnap este a megközelítően pontos eredmények ismeretében a szabaddemokraták felkeresték a kisgazdákat, hogy lapjaik kiteregetésére bírják őket. A kisgazdák, bár néggyel elmaradtak az SZDSZ-Fidesz-szö- vetség mögött, hat képviselőjükkel mégis meghatározó politikai erőt képviselnek. Ketten együtt már uralták volna a képviselő- testületet. A kétharmados többséghez azonban ez nem volt elegendő, ezért náluk nem ért véget a szabaddemokraták és a fiatal demokraták látogatása. A testületben ugyanis két MDF-, két kereszténydemokrata, egy MSZP- és hat független képviselő jutott be. A többit statisztaszerepre kárhoztatták Az SZDSZ-nek határozott elképzelése volt, a kisgazdák inkább várták, hogy vezessék őket, legalábbis hajlottak a határozottan fellépő szövetség érveit elfogadni. A többiek pedig legfeljebb abban bízhattak, hogy csapódva valamilyen tömörüléshez, helyet szorítanak nekik is a tűz körül. Azazhogy mégsem, mert a hat független csak pártoktól volt független, egymástól azonban nem. Közülük öten már a kampányban közösen léptek föl, polgármesterjelöltjük is volt. Volt persze az SZDSZ-Fidesz-nek, meg a kisgazdáknak is. A kisgazdáknak az SZDSZ oldalán nem volt esélyük polgármestert állítani, ha azonban a függetlenekkel szövetkeznek, s megnyerik még a koalíciós pártokat is, akkor talán... Volt is erre próbálkozás mindkét irányból, az első posztot azonban egyikük sem engedte. A választás utáni második napon, október 16-án, az SZDSZ gyors ténykedése eredményeként létrejött egy többpárti előzetes megállapodás: két nap múlva az SZDSZ-Fidesz és a koalíciós pártok képviselői megbeszélést tartanak, amelyen megegyeznek a polgármester és a két alpolgármester személyéről. A jelenlévők akkor kötelezettséget vállaltak arra, hogy a képviselők az alakuló ülésen a megállapodás szerint fognak szavazni. Mivel húsz képviselőről volt szó, ez az ötpárti megegyezés döntés értékű lehetett a képviselő-testületi ülésen. A függetleneket és az egy MSZP-képviselőt statisztaszerepre kárhoztatták. Nézzük, mi történt október 18- án a pártházban. Elutazása miatt az egyik SZDSZ-támogatott képviselő nem volt jelen, így 19- en kezdték meg az erőlatolgatást. Nem rábeszéléssel, meggyőzéssel, hanem titkos szavazással. Az első körben kilenc személy neve merült fel a polgármesteri címre, azonban csak hárman, dr. Magyar Levente (SZDSZ-Fidesz), dr. Boros Dezső (MDF) és Kiss István (FKgP) vállalta a. versenyt, a megbízatást. A második fordulóban azután dr. Magyar Levente tíz, dr. Boros Dezső öt és Kiss István négy szavazatot kapott. Ezután tanácskozásra vonult ki a tíz koalíciós képviselő. Többségben voltak, elvileg meg tudták volna buktatni az SZDSZ-t, ha az egyik versenyző mellett maradnak. Kérdés, mi lett volna, ha nem azt teszik? Az SZDSZ-Fidesz belenyugodott volna-e? Ott volt azonban az intő jel, a koalícióból már akkor valaki átpártolt a másik táborba, különben hogy kaphatott volna dr. Magyar Levente tíz szavazatot? Támogatták tehát dr. Magyar Levente polgármesterségét, s annak fejében kérték, hogy az ő jelöltjeiket pedig fogadják el alpolgármestereknek. Ezt szavazás nélkül jóváhagyólag elfogadták. Szószegéssel vádolták az SZDSZ-t és a Fideszt Az Gnkorináíiyzáii testület 3Z alakuló ülését válságos időszakban, a taxisblokád első napján tartotta. Az egyébként is feszült várakozást ezt tovább fokozta. A Déryné Művelődési Központ nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Nem mindennapi eseményre (csemegére) számított a közönség, és mint egy színházi előadáson, áhítattal várta az előadás kezdetét. Minden a forgatókönyv szerint történt. Dr. Magyar Levente mellé a jelölőlistára még felkerült dr. Novotny Jánosné, az úgynevezett városvédő függetlenek jelöltje, £ papírforma szerint azonban vereséget is szenvedett. Ám a 27 tagú testületben dr. Magyar Levente csak 19 szavazatot kapott, pedig húsz képviselőt érintett a különalku. Ezután jött az alpolgármesterek megválasztása. A már ismertek mellett új nevek is felmerültek, azonban valamennyien visszamondták a jelöltséget. Maradt tehát ott is a papírforma, hogy a testület akkor már csak mint szavazógép működjék. És mégsem. Dr. Boros Dezső ugyan megkapta a szükséges szavazatokat (még többet is a váltnál), Kiss Istvánra azonban csak tizenhármán voksoltak, vagyis nem kapott bizalmat. Felborult a megállapodás, szisszentek fel a kisgazdák. Szavazataikra addig szükség volt, méltatlankodtak, amíg az SZDSZ emberét bejuttatták a polgármesteri székbe, a kölcsönt viszont azok már nem voltak hajlandók törleszteni. Az ötpárti nagy koalícióból legalább heten nem tartották meg a megállapodást. A szószegés vádja egyértelműen az SZDSZ- Fidesz-t érte, holott bizalmas információ szerint közülük legalább nyolcán tartották magukat a megállapodáshoz. Nem lehetetlen tehát, hogy a kormánykoalíció pártjai sem voltak egységesek. Mindenesetre a sértett kisgazdák az egy héttel elhalasztott alpolgármester-választás második fordulója előtt széles körű diplomáciába kezdtek. Mivel maguk közül másik alkalmas személyt jelölni nem tudtak, de hogy alpolgármester ne az SZDSZ-Fidesz-számyból kerüljön ki, felkeresték dr. Novotny Jánosnét. Meg is született az egyezség. Ugyanakkor a szabaddemokratákat is bántotta a tisztességükön esett folt, ezért nemhogy saját embert kerestek volna, hanem a kisgazdákat győzködték. Végül Szigeti István, miután néhány órával korábban dr. Novotny Jánosnét felkérte alpolgármesternek, ő maga is vállalta a tisztséget. Ezt kívánta a pártja és a rájuk szavazók bizalma, mondta később korábbi jelöltjének, aki tudomásul véve a megváltozott erőviszonyokat, vissza is lepett-.— Mégis győzött a paktum A megismételt, november 2-i választáson az SZDSZ táborába tartozó, de függetlenként bejutott dr. Válenti Béla is vállalta a jelöltséget, holott első alkalommal azt visszautasította. Támogató pártjában ezzel nem váltott ki tetszést, tettét nem is indokolta meg. Ezért 21-3 szavazati aránnyal büntették a váratlan, egyesek szerint meggondolatlan akcióját, vagyis a kisgazda Szigeti István forgácsoló kisiparos döntő fölénnyel győzött. És ezzel győzött végül a paktum is, ha személyekben nem, de elvében igen. Törvénytelenség nem történt, sőt szigorúan véve szószegés sem (hacsak rövid időre az előzetes megegyezésben résztvevőknél nem), ugyanis a képviselők csak közfelkiáltással hagyták jóvá az alpolgármestereket. Igaz, szóvá tehették volna ellenvéleményüket, bár tőlük azt senki nem kérte. Technikai hiba tör* tént, és ez a pártérdekek fölé emelte a képviselőket. Egyszer, de bizonyára nem utoljára. Lukácsi Pál A kprmány és a parlamenti pártok egyeztetése A kormány és a parlamenti pártok képviselőinek tegnap a Parlamentben tartott megbeszélésén megállapodtak abban, hogy a kormány megpróbálja tovább rövidíteni azoknak a törvényjavaslatoknak a listáját, amelyet még az idén feltétlenül szükségesnek vél az Országgyűlés napirendjére tűzni. Erről tájékoztatta az MTI munkatársát a megbeszélések első fordulóját követően László Balázs kormányszóvivő. Mint ismeretes, a kormány az egyeztetésre az eredeti elképzeléséhez képest már így is rövidített, 23 törvényjavaslatból álló listát terjesztett, s most ennek további szűkítését kérték a pártok. A csökkentésről, a megtárgyalandó előteijesztések végleges listájáról a kormány mai rendes ülésén foglal állást, s azt a parlament délutáni házbizottsági ülése elé terjeszti. Az egyeztető megbeszélésen azt is kérték a pártok képviselői, hogy az Országgyűlésnek eddig még be nem nyújtott, ám idei tárgyalást igénylő törvények ütemezését is úgy pontosítsa a kormány, hogy lehetőleg heti bontásban legyen képük arról: mikor melyik téma kerül a plénum napirendjére. (MTI)
