Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-08 / 181. szám

L990. NOVEMBER 8. 3 A megelőzés lehet a cél Érdekvédelmi tanácsokat helyben! A „blokád” tanulságait már minden oldalról elemezték az ar­ra illetékesek, így számunkra nem maradt más, mint megálla­pítani: témánk szempontjából egy olyan katalizátorról van szó, amely sokáig még a kiindulópon­tot jelenti. A „blokád” sokféle tanulsággal szolgált, ki-ki pártál­lása szerint fogalmazhatja meg ezeket. Egy dolgot azonban senki sem vitathat: az apatikus állapot­nak vége, amely még a legutóbbi választásokat is kísérte, minden­kit rádöbbentett arra, hogy csak cselekvő módon lehet kilábalni az egyre mélyülő válságból. A cselekvés felkészülést, önszerve­ződést, partnerséget jelent, azért, hogy minden váratlan, várható eseményre a jogállamiság kere­tein belül tudjunk válaszolni. Mert ki kell mondani, az elmúlt válságra nem így válaszoltunk. Nem voltak tapasztalataink, nem volt mechanizmusunk a válság kezelésére, s így óhatatlanul oda jutottunk, ahová. Nem is juthat­tunk volna máshová. A hármas tagolódás itt is követhető Országos szinten levonták már a tanulságokat, legalábbis ez de­rül ki a sajtóból. Kevesebb szó esett a helyi következtetések megfogalmazásáról, pedig ezek legalább olyan fontosak, mint az országosak. A válság ugyanis,- konkrét formáit tekintve, hely­ben eszkalálódik. Budapesten, Szolnokon, Jászberényben, Új­szászon, Kétpón és másutt. így a válaszok egy részét nemcsak „fent’ ’, hanem az egyes települé­sek, önkormányzatok szintjén is meg kell fogalmazni. A válasz sokféle lehet. Kiindulópontja legfőképpen az, hogy olyan me­chanizmusokat célszerű kialakí­tani, amelyek lehetővé teszik a krízishelyzétek kirobbanásának elkerülését. Az Országos Érdek­egyeztető Tanács az önkormány­zatok számára kiindulópont le­het. Magyarul, annak mintájára célszerű megszervezni a helyi, önkormányzati érdekegyeztető tanácsot, bár itt nem a név a fon­tos. A dolog persze nem ilyen egyszerű. A kérdés az: kit, kiket, milyen szervezeteket tekintsünk olyannak, amelyek valós érdeke­ket képviselnek. A hármas tago­lódás itt is követhető. Az egyik oldalon ülhetnek az önkormány­zatot képviselők, a másik oldalon a munkavállalók, a harmadik ol­dalon a munkáltatók. A települé­sek életében azonban fontos sze­reppel bírnak, bírhatnak a jövő­ben a fenti struktúrába nem kény­szeríthető szervezetek. A város­védőktől kezdve, az egyes réte­gek speciális igényeit kielégítő szervezeteken túl, egészen az egyházakat képviselőkig. S ak­kor még mindig nehéz meghatá­rozni, hogy egy-egy településen ki képviselje a válságok legfőbb szenvedő alanyainak megszemé­lyesítőit, a munkanélkülieket. Feltehetőleg az önkormányza­toknak kell ezt felvállalni, mert nincs más, ez viszont némi sze­repzavart feltételez, de ez másutt is előfordulhat. Kihagyásuk törvénybe ütközik A helyi érdekegyeztetés fóru­mait azért is nehéz megszervez­ni, mert az egyértelmű szereplők, oldalak helyzete sem tisztázott ezen a szinten. Vegyük csak a megyéket. A munkáltatók olda­láról a Gazdasági Kamarának s másoknak is vannak szervezetei. A települések szintjén még nem ennyire kialakult a helyzet, sok helyütt nem is célszerű a szerve­ződéseket tovább bontani. Mert amíg például az említett kamará­nak lehetnek városi szervezetei, sőt ez kívánatos is, addig a kiste­lepüléseken már kevesebb értel­me van. A szakszervezetek olda­láról talán még bonyolultabb a helyzet. Az MSZOSZ-on belül az ágazati szakszervezetek a do­minánsak. Ezeket megyei, tele­pülési szinten egy asztal mellé ültetni ma még igen nehéz fel­adatnak tűnik. S akkor még nem beszéltünk az alternatív munka- vállalói érdekvédelmi szerveze­tekről. Az ma már egyértelmű, hogy közöttük különbséget nem lehet tenni. Minden egyes szer­vezetet partnernek kell tekinteni, amennyiben valós érdekeket képvisel. Ezen most csak annyit értek, hogy mögöttük valóságos emberek legyenek, s az ő megbí­zásuk alapján cselekedjenek. A munkavállalók szervezeteinél először is a legitimációs vitát kell lezárni. Én egy kicsit fordítva ér­zékelem a problémát az általános megközelítéseknél. így nem az MSZOSZ-ba tömörült szerveze­tek legitimációjáról beszélek, mert azt vagy megadja a saját tagsága, vagy nem. Helyettük ezt senki sem teheti meg. Ha viszont ezt megadta a tagság, senki sem kérdőjelezheti meg. Még a kor­mány sem, amely hosszú időn keresztül megpróbálta ezt meg­tenni. Az eredmény az lett, a blo­kád következtében is, hogy a kor­mány ellenkezésével erősítette az MSZOSZ pozícióit önmaga átalakításában. A szolnoki ta­pasztalatok inkább a munkásta­nácsok s más „alternatívok” le­gitimációs problémáit hozták fel­színre. Tudomásul kell venni, őket sem lehet kikerülni a dönté­sek meghozatalakor. S most nem is hangsúlyozom azt, hogy ez tör­vénybe is ütközik. Az önkormányzatok oldaláról sem túl egyszerű a dolog. Sok kérdés vetődik fel itt is. A képvi­selő-testület egy-egy embere, vagy a hivatal embere vegyen részt a tanács munkájában? A megoldást valószínűleg az élet fogja diktálni. Ez pedig a polgár- mester személyét tolja előtérbe. De szerepe lehet ezen az oldalon a rendőrség, a kormányhivatalok megyei, városi képviselőinek és másoknak is. A tanács megszer­vezése a fenti problémák ellenére is sürgős feladat. Nemcsak azért, mert nehéz helyzetben vagyunk, s erre válaszokat kell keresni, amit csak többségi alapon lehet megtenni. Sürgős azért is, mert mint jeleztük, a „blokád” idején sok „törvénysértés”-sel talál­koztunk. Sokan közhatalmi funkciókat gyakoroltak anélkül, hogy erre az alkotmány szerint bárminemű jogosítványuk lett volna. Egy újabb krízishelyzet­ben viszont mindenkinek tudnia kell a feladatát. A polgármester­nek csakúgy, mint az esetleges tüntetések minden egyes résztve­vőinek. S ha mindenki tudja a dolgát, a tüntetések nern fenye­getnek eszkalációval. S ez nem kevés. Füle István Gyümölcsöző kapcsolatok Szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma és társaik A földtulajdonviszonyok né­minemű megváltozásának ígére­te a felszabdalt táblák egy részé­nek helyén virágzó kertgazdál­kodást sejtet az országban. Mert bizonyára sokan lesznek olya­nok is, akik vállalkozó szelle­müktől fűtve ásót, kapát ragad­nak, s földjüket gyümölcsfákkal ültetik tele. Október vége, november eleje igazi dömping a fásításban. So­kan ilyenkor veszik fontolóra, hogy elültessék azt a cseresznye­vagy körtefát, amin unokáik gya­korolják majdan a fáramászást... Rákóczifalván, a faiskola helyi lerakata előtt is megszaporodtak a fácskáért megálló autók. Süve­ges Zsigmondtól, a faiskola ve­zetőjétől arról érdeklődtem, hogy a mögöttünk álló cifra esz­tendő milyen hatással volt a munkájukra, hogyan hatott bevé­teleikre. Az ő munkájuk gyü­mölcse ugyanis most érik be iga­zán. Mintegy 110 fajtát állítanak elő, a kínálatban jószerivel az összes „törzses” gyümölcs sze­repel, almától a dión át a naspo­lyáig.- Helyzetünk sokat nehezedett az elmúlt időszakban - mondta a szakember. - Megcsappantak a nagyüzemi megrendelések, rész­ben az aszály nyomán jelentkező elszegényedés, részben a bi­zonytalanság miatt. Hosszú éve­ken át stabil NDK-piacunk is összeomlott. Emiatt százezer olt­vány maradt a nyakunkon. Az aszály közvetlen hatásai itt alig-alig érződtek, ugyanis ma a szaporítóanyag-termesztés gya­korlatilag csak öntözés mellett biztonságos. A nagyüzemi part­nerek helyébe a magántőkével működtetett, .szakcsoportos tele­pítések léptek. Nagyságrendileg nem növekedett az idén sem a kiskertek felhasználása. A forgalmazás hálózata nagy hangsúlyt fektet a megbízható­ságra. Öt-hatéveS kísérletsorozat előzi meg a fajták elismerését és „rögzítését”. Egyre inkább fon­tossá válik a kontroll szerepe, a sokféle, láncreakció-szerűen pusztító vírusbetegség jelenléte miatt. Mindazonáltal nehéz „bedob­ni”, a köztudatba átvinni remek képességű, új fajtákat, a nemesí­tés „csodagyerekeit”. Szeszé­lyes a kereslet, óvatosak a terme­lők. Akár évekre elfelejtenek, majd újra egekbe magasztalnak egyes változatokat. A „slágerlis­ta’ ’ élvonala néha látszólag értel­metlenül alakul... íme, Süveges úr és a szakma kedvencei, az „új­szülöttek”: almatermelő körök­ben már ismertnek számítanak a Jonagold és Idared prototípu­sok. Az előbbinek a csengése is utal rá, hogy az ősi Jonathan és Gold ízek keverednek össze ben­ne. Úgymond, se nem édes, se nem savas! Az Idared ugyancsak a Jonathán bőtermő változata, de ellentétben azzal, remekül tárol­ható. Sőt, bizonyos utóérlelődés- re van szüksége, s így december- re(!) válik ízletessé, fogyasztha­tóvá. Éppen ezért a kistermelők körében számíthat igazi sikerek­re. A cseresznyék közül két „hölgy”, a Linda és Katalin a slágergyanúsak. Mindkettő ma­gyar megfelelője előbbi jól csen­gő nevű német fajtáknak. így a Linda a közkedvelt Germersdor- fi ízére és megjelenésére emlé­keztet, de jóval bizton­ságosabban, többet terem, és ke­vésbé repedezik. A Katalin a ke­sernyés Hedelfingeni cseresznye utóda. Bőtermő, kevésbé szeszé­lyes „leányzó”, s főleg hűtőipari feldolgozásra ajánlják. A meggyfajták közt a favoritjelölt a Debreceni bőtermő, amely ön- termékeny, nem úgy, mint a már bevált Pándi, s közelít is annak közkedvelt minőségéhez. Őszi­barackból huszonöt fajtát állíta­nak elő Rákóczifalván. Ezek kö­zül sikerre számíthat három szu­perkorai változat: a Starkrest, Maykrest és a Springkrest. Az úgynevezett nektarin-fajták (kertésznyelven kopasz barac­kok) egyre keresettebbé válnak. Ezeket az igényeket elégítik ki a határainkon túlról érkezett Red June, Flavortop és Indepen­dence. De nemcsak őszibarack­ból és a felsoroltakból megnyug­tató a választék, hanem dióból, szilvából, körtéből és kajsziból is korlátlan fajtakínálat várja itt és a kirendeltségeken a vásárlót. Gyakorlatilag a faiskola nem is­mer kielégíthetetlen igényeket. Fontos, ha nem a legfontosabb szempont, amit szándékosan is hagytam a végére, az idei árkal­kuláció. Több, csemetét terjesz­tő és forgalmazó ült tárgyalóasz­talhoz, és közösen döntöttek úgy, hogy mindössze 10 száza­lékkal emelik áraikat. Meg is kérdeztem beszélgetőpartnere­met, hogyan ítéli meg, sok vagy kevés az a 100-150 forint, amit elkérnek egy-egy oltványért?- Most mindössze harminc százaléka a telepítési költségek­nek magának a fának az ára. S mivel két-három kiló gyümölcs értékéért kap gyümölcsöt termő fát a vevő, ez nem lehet sok! técsi Fotó: Tarpai Megnyílt Szolnokon A Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület megyei irodája Cél: a bűncselekmények áldozatainak segítése Kedden Budapesten, az V. kerület, Balassi Bálint út 27. szám alatt megnyitották a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület irodáját. Az ebből az alkalom­ból tartott sajtótájékoztatón Kővári András ügyvezető el­nök elmondta, hogy céljuk ket­tős. Ugyanis a bűncselekmé­nyek áldozatainak segítése mellett a bűnmegelőzés hatéko- nyabbá válását remélik az egyesülettől. Budapest mellett jelenleg két - Baranya és Jász-Nagykun- Szolnok - megyében indult meg a munka. Megyénk irodaveze­tője, Zsiga József nyugalmazott rendőr őrnagy kérdésünkre vá­laszolva elmondta, hogy 1991. január 2-ig Jankovics Zoltán rendőr ezredes, megyei főkapi­tány hozzájárulásával a megyei rendőr-főkapitányság épületé­ben (Szolnok, Baross út 39.) fogadja a hozzá fordulókat. Azt követően pedig a helyi önkor­mányzat és a különböző szerve­zetek segítségét kérik az iroda- helyiség és a működés feltétele­inek biztosítása érdekében. Újszászon tavaly új utcát nyitottak. A Sólyom úton 90 telket alakítottak ki, és megkezdődött a családi házak építése. Egyúttal, a lakosság hozzájárulásával, a tanács szervezésében készül a gázvezeték is.

Next

/
Thumbnails
Contents