Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-06 / 179. szám
990. NOVEMBER 6. 3 Röplap A jászberényi Kossuth Tsz húsüzemének a második félévtől növekszik a termelése, értékesítési gondjai nincsenek. Az üzemben hetente mintegy 150 sertést vágnak le, és a környező üzemekből is vásárolnak zsírt és úgynevezett fehérárut. T.Z. Karácsonyi bevásárlónapok Ausztriában A december 8-i szombatot, amely Ausztriában piros betűs egyházi ünnep, sem Bur- genlandban, sem Bécsben nem lehet felhasználni karácsonyi bevásárlónap megtartására, vagyis az üzletek nem tarthatnak nyitva ezen a napon - így döntöttek a helyi kereskedelmi kamarák. November 24-én, valamint december 1-jén, 15-én és 22-én azonban a boltok a szokásosnál hosszabb ideig, este 6 óráig tarthatnak nyitva Bur- genlandban és Bécsben is, a karácsonyi ajándék vásárlásra tekintettel. Sok pénztől elesik az ember - Hiányolják a nevelést - Inkább a rozsda egye? Vélemények a honvédelmi törvényről Az új honvédelmi törvény figyelemre méltó változást hoz a hadsereg életében. A Bercsényi Miklós Önálló Felderítő Zászlóalj néhány katonájától röpke kerekasztal-be- szélgetésen azt tudakoltuk: hogyan vélekednek erről? Az újságíró: - Van-e már kiforrott véleményük az új honvédelmi törvényről? Szabó Ferenc alezredes: - A hivatásos és a sorállomány egyaránt nagy várakozással tekintett a törvény megszületésére. A parlament ülését a rádió, a televízió és az újságok révén figyelemmel kísértük, mégis azt kell mondanom, hogy a törvény elemzése hosszabb időt kíván. Ezért elsősorban a benyomásait tudja elmondani az ember. Vannak dolgok, amikkel mélységesen egyetértünk. Azzal például, hogy tizenkét hónap alatt is ki lehet képezni a katonákat - ha ez a munka megfelelő kiképzési rendszerrel párosul. Jó hatással van állományunkra, hogy a törvény különbséget tesz a fegyveres és a fegyvertelen katonai szolgálat között. Vártuk ezt, és azt is, hogy összesen huszonkét hónap legyen a rendes katonai szolgálati és a tartalékos szolgálati idő. Ami érdekes volt számunkra, az a hadsereg feladatának a meghatározása. A régi törvény értelmében ugyanis a hadseregnek hármas feladata volt: a haza védelme; az ifjúság nevelése; a népgazdaság segítése. Az új törvény lényegében egyetlen feladatot határoz meg. Az ifjúság nevelését és a népgazdaság segítését nem iktatták törvénybe. Megmondom őszintén; a nevelés tekintetében ezt kicsit furcsállom. Biztos vagyok benne, hogy az ezután születő jogszabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy a hadsereg - pláne egy esetleges rendkívüli helyzetben - ezt a feladatát is teljesíteni tudja. Véleményem szerint az, amit a parlamentben eldöntötték, összességében jó hatást kelt. Bízom abban, hogy ez az új honvédelmi törvény, majd a hivatásos állományra a későbbiekben megjelenő új törvény együttesen lehetőséget teremt arra, hogy a hadsereg megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyek az új katonai doktrínából fakadnak. Kiss Tibor főtörzsőrmester: - Nekem elsősorban az tetszik, hogy egyéves lesz a sorkatonai szolgálat - de szerintem ez csak akkor éri el a célját, ha a honvédség kiképzési rendszere lehetővé teszi majd, hogy ez alatt az idő alatt ki lehessen képezni a katonákat arra a feladatra, amelynek elvégzésére hivatottak. Engem negatívan az érintett, hogy az országgyűlés megszavazta: vegyék ki a nevelést a hadsereg feladatai közül. Nem vagyok pedagógus, de az a véleményem: ahol oktatás folyik, ott a nevelés sem nélkülözhető. Az természetesen más kérdés, hogy a nevelés másképpen is lehetséges, más tartalmat ölelhet fel, mint eddig. Az újságíró: - Hogyan vélekednek azok, akik korábban vonultak be, s nekik még le kell tölteni a tizennyolc hónapot? Tóth László örvezető: - Bennünket közvetlenül érint a törvény, hiszen én is leszerelés előtt állok. Megmondom őszintén, másfél évnél korábban szerettünk volna leszerelni mi is, már csak azért is, mert a katonaidő miatt sok pénztől elesik az ember. A havi zsold kevés az öltözködésre. Ezért jó, hogy ha nem is szerelünk le korábban, kapunk több mint ötezer forint támogatást. Ha viszont a kiképzési feladatokra gondolok, azt kell mondanom; kevés a tizenkét hónap, plána nálunk, mélységi felderítőknél. Nem tudom, hogy fogják összesűríteni a feladatokat. Nem akarom lebecsülni a más egységhez tartozókat, de úgy vélem, sok helyen a tizenkét hónapot sem tölti ki a kiképzési feladatok végrehajtása. Az újságíró: - A szolgálat hogyan hat a kiképzésre? Nem kellene e tekintetben is újítani? Kiss Tibor főtörzsőrmester: Először annyit: nem értek egyet azzal, hogy leszerelés helyett öt és fél ezer forinttal kártalanítják az öregkatonákat, hiszen a leszerelésükig hátralévő hónapok alatt ennél többet kerestek volna, és az országnak is több hasznot hajtottak volna. Lényegében azért kapnak pénzt, hogy ne dolgozzanak. Persze, az is igaz, hogy sok volt katonánk azzal jön vissza: főnök, sajnos nem kapok munkát. Nem értek egyet Tóth őrvezetővel abban, hogy kevés a tizenkét hónap a kiképzésre, mert amit eddig ténylegesen a kiképzésre fordítottunk, az sem volt hosszabb idő. A szolgálat rabolt el sok időt. Ha minőségi javulást akarunk, akkor azt kell elérni, hogy ez az egy év csak kiképzésre szolgáljon, s katonáinkat ne terheljék őrszolgálati vagy konyhai feladatok. Ilyen célokra külön egységeket kellene szervezni. Ebben az esetben az elkövetkező nemzedék egy év alatt többet tanulhat, mint az eddigi másfél év alatt. Az újságíró: - Kellene-e korszerűbb technika a rövidített kiképzéshez? Pető Tibor hadnagy: - Szerintem is a sok szolgálattal megy el az idő. Ezért volna ésszerű, hogy a „harcoló” alegységek csak a kiképzéssel foglalkozzanak. Az egyéves katonai szolgálattal egyetértek, de azt is tudom, hogy az az eddigieknél jóval nagyobb feladat a hivatásos állomány számára, mert hatékonyabbá kell tenni a kiképzést. Mi ugyan nem sok technikával dolgozunk, de a hadsereg egészét tekintve úgy vélem, hogy az új követelményekhez sokkal korszerűbb technikai eszközök kellenének. Az újságíró: - Hogyan vélekednek a gazdasági feladatok elmaradásáról? Kiss Tibor főtörzsőrmester: A katonákra vonatkozóan egyetértek azzal, hogy ne vegyék őket igénybe népgazdasági feladatok megoldására, de technikai vonatkozásban nem azonos a véleményem a képviselőkével. Köztudott ugyanis, hogy zárolt katonai telepeken sok olyan jármű van, amihez tíz-húsz éve nem nyúltak. Pedig az a gépjármű, amelyiket nem használnak, nem üzembiztos. Lerothad róla az abroncs, beiszapolódik az üzemanyagtartály, egyszóval csak kárára van így az országnak. Nem értem, miért nem hasznosítják ezeket a járműveket. Szabó József tizedes: - Mindazt a gondolatot, ami a fejemben volt a honvédelmi törvényről, már említették társaim. Szerintem is elég a tizenkét hónap kiképzési idő. Mi is több hasznot hajtanánk, ha leszereltek volna most bennünket. Igaz, hogy a polgári életben most sok a munkanélküli, de meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hiszen nem mindenki nagyvárosban dolgozik, hanem olyan kisebb településen, ahol várják visszatértét. Azt mondják, kevés és egyre kevesebb a pénz a kiképzésre. Én is szolgáltam harcjárműveknél, amikbe rengeteg pénzt öltek, mégis lerobbant állapotban vannak. Hasznosításukkal meg a nekünk most kifizetendő összegekkel is korszerűsíthetnék a technikát, és javíthatnák a kiképzés feltételeit. Az újságíró: - Ezek szerint haszontalan a tizennyolc hónapos katonai idő? Tóth László őrvezető: - Sokan azt mondják, a most még tizennyolc hónapot szolgáló katonák nem tudják értelmesen eltölteni szabadidejüket. Szerintem edzésekkel, nyelvtanulással, egyéb módon okosan és ügyesen el lehet tölteni az időt. Az egyénen múlik minden. Az újságíró: - Köszönöm a beszélgetést. Simon Béla = napló Szeretnék most valami egészen személyes hangot megütni, olyat, amilyet az ember jó barátoknak írott levélben használ, hiszen amit most írandó vagyok, az valóban kedves barátoknak szól, azoknak, akikkel együtt álmodtunk meg valamit, s együtt valósítottuk meg a jó tíz esztendővel ezelőtti, az ilyesféle vállalkozások számára fölöttébb kedvezőtlen viszonyok közepette. Ők, s talán még néhányan, emlékeznek rá: a Győrffy Stúdióra gondolok, amely megszületett, létezett, ma látjuk, hogy milyen fontos volt, s ezt a, mondjuk így, művészcsoportot ugyan lehetett gáncsolni, lehetett szétzilálni, megszüntetni, de meg nem történtté tenni nem, mert nyomot hagyott. És most, amikor itt állunk egykori heves ifjak kissé megtörve, némileg megöregedve ebben az összezavarodott világban, most egy kérdés tolul fel bennem: nem gondoljátok, hogy most ismét meg kéne alakítani valami hasonlót? Nem azt, mert azt már nem lehet, de valamit, ami egy kicsit még az is, egy kicsit pedig nagyon más. Most sem lenne ez kevésbé heroikus vállalkozás, mint egykor, hiszen akkor elég volt azt tudni, hogy mivel szemben akarunk ténykedni, ám mára összezavarodtak a frontvonalak, kevés a szembenállás bátorsága, most azt kell pontosan tudni, hogy miért akarunk dolgozni. Egymásra kell találnunk, ez soha nem volt ennyire fontos, úgy gondolom, hiszen a magyar népet most vak indulatok mozgatják, a környező országokban tombol a nacionalizmus és a sovinizmus, tőlünk keletre éppen most roppan össze, most vívja haláltusáját egy világbirodalom - hiányzik világunkból a mérték, a mérték, ami éppen a művészetek sajátja. Anyagi eszközök híján nincs a népben kitartás, ezen mi aligha tudnánk segíteni, de hogy legyen benne tartás, azért talán tudnánk tenni valamit, hiszen az erkölcsi tartomány is a művészek, a művészet világához tartozik. Legalább szű- kebb hazánkban, a Nagykunságon próbát tehetnénk azokkal az itt élő képzőművészekkel, irodalmárokkal, a különböző tudományokkal foglalkozókkal. Hát csak ennyit akartam mondani valami egészen személyes hangot megütve, olyat, amilyet az ember jó barátoknak írott levélben használ. Körmendi Lajos ( \ Keddi jegyzet Anna örök Anna kikezdhetetlen, elnyű- hetetlen, mindig ápolt és elegáns - egyszóval Anna örök. Igen, Petrasovits Annáról, a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt elnök asszonyáról van szó. Ki- kezdhetetlenségének, elnyűhe- tetlenségének ékes bizonyítéka, hogy oly sok ármánykodás és viszály után is talpon tudott maradni - vasárnap újra a párt elnökévé választották. Sokan úgy gondolták, hogy nem fogja tovább bírni a támadásokat, ösz- szeroppan, és leköszön magas posztjáról. A párt kongresszusa előtt ez az érzés csak erősödött, hiszen a vak is láthatta, hogy egyre több felhő tornyosul Anna feje fölött. Őt azonban nem akármilyen fából faragták! Rendíthetetlenül állta a támadásokat, és kitartásának meg is lett az eredménye! Újra őt választották elnöknek - igaz, kiabálások, mandátumszaggatások közepette, de a végeredmény a lényeg! Petrasovits Anna és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt neve, így vagy úgy, összeforrt a köztudatban. Hívei szerint nagy egyéniség, a szociáldemokrata eszmék állhatatos képviselője. Ellenségei viszont azt állítják, hogy tönkretette a pártot, és az MSZDP addig nem is fog talpra állni, míg az újrakezdés asszonya tartja kezében a marsallbotot. Hívei kitartanak mellette tűzön-vízen át, ellenségei pedig nem válogatnak a módszerekben. Ezért szegény Anna időnként akciófilmbe illő mutatványokra - ilyen volt a nevezetes autós üldözés - kényszerül, ami viszont alaposan megviseli idegeit, és kénytelen például egy tengerentúli utazás fáradalmait is vállalva kikapcsolódást keresni. Igazuk van azoknak, akik szeretik Petrasovits Annát. Senki nem vitathatja el, hogy Anna csinos, ápolt, vonzó nő. Mindig a legújabb divat szerint öltözködik, ruhadarabjait jó ízléssel válogatja össze. Anna nemcsak vonzó nő, hanem okos is. Kandidátusi címmel a kézitáskájában, tájékozottságával pillanatokon belül lenyűgözi hallgatóságát. Nagyon kedves, bár tud kemény is lenni, amire ebben a pozícióban nagy szükség van. Igazuk van azoknak is, akik nem szeretik Petrasovits Annát. Divatos öltözködésével, eleganciájával bizonyos környezetben anakronisztikus hatást vált ki. Aztán olyan módszereket is alkalmaz, ami teljesen idegen a magyar szokásoktól. A tavaszi választások előtti „piaci szemléje” például sokat rontott az MSZDP esélyein. Annát lehet szeretni is, gyűlölni is. Úgy tűnik, így van ezzel a párt tagsága is. Ólyannyira, hogy Anna szeretete vagy gyűlölete választóvíz a párton belül. Anna „mentén” szakad a párt, az ő személye áll a viták kereszttüzében. Most csak az a kérdés, hogy merre halad tovább az MSZDP? Felsorakozik-e a tagság Petrasovits Anna mögé, vagy folytatódnak a pártot jószerével cselekvésképtelenné tevő viták? Az élet felé fordul-e az MSZDP, vagy önmagával és Annával lesz elfoglalva ezután is? Majd meglátjuk. Mindenesetre pillanatnyilag talán az utóbbinak van nagyobb esélye. Anna örök, de a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nem. Legyen egy pártnak akár évszázados múltja is, jövője nem biztos, hogy van. Ha a párt képtelen lesz kikecmeregni az önmaga ásta mély kátyúból, akkor teljesen életképtelenné válik, és eltűnik a történelem süllyesztőjében. Pártok sem öröktől fogva és nem örökké léteznek - alakulnak, vannak, majd átadják a helyüket az újabbaknak, az életképesebbeknek. Ezt bizonyára tudja az MSZDP és Petrasovits Anna is. Az MSZDP-t most halálos betegágyából kell újraéleszteni. Az újrakezdés asszonyának lehetősége: újra a kezdés asszonya legyen. Szorítóban a tejipar Veszteséges az export, csökken a belföldi kereslet Az élelmiszeripar, mindenekelőtt a feldolgozóipar feje felett egyre szaporodnak a sötét viharfelhők. Az agrárszférát az idén számtalan kedvezőtlen intézkedés sújtotta, ezért az eddig legstabilabbnak vélt ágazatunk a jelek szerint fejjel a fal felé rohan. A felfelé kúszó élelmiszerárak miatt jogosan vetődhet fel a kérdés: hol és mennyi fogaskerék törött el az agrárgazdaság gépezetében, és milyen lehetőség nyílik a javításra. A tejvertikum sem lóg ki a sorból, helyzete hasonló a hústermeléséhez, illetve -feldolgozáséhoz, a gondok zöme egy tőről fakad, és egyáltalán nem új keletű. Ugyanis nem ebben az évben gyorsult fel a termelés jövedelmezőségének, illetve az állatállománynak a drasztikus csökkenése. Az évközi megszorító intézkedések és a „begyűrűző” költségek növekedése már Csak az i-re tették fel a pontot. A tejtermelés nyeresége fokozatosan elapadt, ez pedig sok esetben az értékes tenyészállat-állomány egy részének levágásával járt. A feldolgozóipar eredményessége szintén minimális, elsősorban a piacok beszűkülése és az exporttámogatások csökkentésének következményeként. A belföldi fogyasztás - az egészséges táplálkozás kívánalmai ellenére - ugyancsak kevesebb, mint az elmúlt években. A tej literenkénti két forint 50 filléres jelenlegi támogatásának megvonása a közeljövőben újabb kereslet-visszaesést vetít előre, ha viszont a tehenek egy részét levágják, húsuk értékesítése szintén nehézségekbe ütközik. A jövő évtől megszűnik a Tejipari Tröszt, ez természetesen változásokat indukál a feldolgozó vállalatoknál, így a Szolnoki Tejipari Vállalatnál is. A gazdasági önállóság előtérbe helyezi a piaci érdekeket, ezért az eddiginél nagyobb kockázatot kell vállalniuk. Mint Tóvizi Ernő, a vállalat igazgatója hangsúlyozta, a legfontosabb gond az, hogy nem érvényesül a piac szabályozó szerepe. A mezőgazdaság több tejet termel, mint amennyit értékesíteni lehet. A többlet feldolgozásából származó veszteséget a vállalat nem képes átvállalni, azonban igyekszik a szerződéseken felüli mennyiséget is feldolgozni, de csak értékesítés után tud fizetni a termelőknek. A többlettermékek külpiaci elhelyezése szintén bizonytalan, már csak azért is, mert az EGK országaiban komoly állami szubvenciók védik a termelőket. A támogatások versenyében pedig többszörösen hátrányban vannak a hazai tejipari termékek, így az export veszteséges. A szolnoki vállalat az idén várhatóan mindössze 15 millió forint eredményt érhet el, ez bizony rendkívül kevés a továbblépéshez. Ha azonban tönkremegy a feldolgozó, akkor a termelő is becsukhatja a „boltot”. A kör bezárult. L. Z.
