Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-03 / 177. szám
1990. NOVÉMBER 3. 11 csa/flf/j körben ]] A pszichológus válaszol Mi hajszol az infarktusba? A szívizominfarktus az egyik leggyakoribb úgynevezett pszichoszomatikus beteség. Ez azt jelenti, hogy kialakulásában az ismert testi rizikótényezők - elhízás, kevés mozgás, dohányzás, ivás - mellett a lelki hatásoknak is fontos szerepe van. A helyes táplálkozásról, mozgásról sok szó esik, de az infarktust elősegítő lelki tényezőket kevésbé ismerik, kevesen kutatják. Pedig a hétköznapi életben sokan felfigyelnek olyan esetekre, hogy infarktust kap a munkahelyén „két malomkő között őrlődő”, a lefelé is, felfelé is eleget tenni akaró középvezető. Családi perpatvar közben is jöhet a szívroham és az infarktus. Erejük teljében levő fiatal férfiakat is elérhet, pedig úgy érzik, bírják az építkezést és különmunkát, amelyekbe a szellemi tevékenységet is beleértjük. A tartós stresszhelyzet, az erős lelki feszültség, a szorongás, a visszafojtott indulatok - főleg testileg arra hajlamos személyeken - kórosan megváltoztatják a vérkeringést, az erek rugalmasságát, elősegítik a koleszterin lerakódását, így előbb-utóbb károsodik a szívkoszorúerek vérellátása, és bekövetkezhet a szívizomelhalás. Ez akkor is megtörténhet, ha az ember kisebbíti magában a helyzete nehézségét, ha nem éli át tudatosan vesztesége teljes súlyát, ha tagadja a szorongását. (Akik teljes egészében átélik rossz érzéseiket, tehát akiknél a kóros történések lelki síkon zajlanak le, azoknak a testi működései kevésbé károsodnak.) Ha infarktuson közvetlenül átesett betegekkel pszichológiai vizsgálatot végzünk, kibontakozik előttünk a megbetegedés előtti személyiség, és a beteggel együtt gondolkozva megtaláljuk a betegségben közrejátszó legfontosabb környezeti hatótényezőket. Az infarktust kapott betegek alapszemélyisége is általában eltér az átlagostól. Egy részük túlságosan érzékeny, aki „mindent a szívére vesz” és magába' fojt, más részük ellenkezőleg: indulatos, lobbanékony, és indulatait többé- kevésbé kifejezésre is juttatja. Külön csoport a lelkiismeretes, ambiciózus, sokat akaró, versengésre hajlamos egyéneké. A rosszullét előzményeként igen gyakran szerepei párkapcsolati konfliktus, mely nemcsak a pillanatnyi veszekedésre szorítkozik, hanem régebbi keletű. Napjainkban néhány emberben a politi- kai helyzet bizonytalansága, napi feszültségei, előre elképzelt veszélyei váltották ki az infarktust. Igen jelentős csoport az, akiknél valamiféle hajszoltság robbantotta ki a betegséget, például tartós megterhelés, különmunkák, éjszakázás, építkezés, gyakran munkahelyi konfliktusokkal súlyosbítva. Az esetek felében a hajszoltsá- got találjuk kiváltó okként, s különleges figyelmet érdemel azért is, mert felelős lehet miatta az egyén, a család, a munkahely és a társadalom is. A nehéz és tartós fizikai vagy szellemi munka önmagában nem okoz bajt (legfeljebb fáradtságot), ha nyugodt körülmények között és jó kedvvel végzi az ember. Különböző problémákkkal, belső feszültségekkel társulva viszont komoly veszélyeket hordoz magában. Maga a személyiség is lehet olyan, hogy az ember szinte saját magát hajszolja bele a betegségbe. Ha túlzottan magas mércéket állít maga elé, ha túlságosan ambiciózus és versengő, ha nagyon lelki- ismeretes, precíz, akkor sohasem képes igazán megpihenni, lazítani, hanem folytonosan felpörgetett tempóban, magas fordulatszámon, erős belső feszültségszinten él. Önmagában még ez sem lenne baj; a probléma akkor súlyosbodik, ha az ilyen ember elégedetlen önmagával, és elhatalmasodik rajta az az érzés, hogy nem képes megbirkózni a feladataival, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok. Ilyenkor már veszélyben él. Megesik, hogy az ember nem saját magát hajszolja, hanem kívülről hajtják. A család is hozzájárulhat a megbetegedéshez az igényeivel, elégedetlenkedéseivel, melyekkel fokozott terhek vállalására készteti a leendő beteget. Munkahelyén is érezheti úgy az ember, hogy mások helyett, mások miatt kell többet vállalnia. Végül a társadalom is teremthet veszélyeztető helyzetet. A technikai fejlődés, a tartós fogyasztási cikkek kínálata, a rámenős reklám és a jobb módú ismerősök példája óhatatlanul túlzott igényeket kelt az emberekben, miközben ezek kielégítésére csak kevés lehetőség kínálkozik. Ez volt a helyzet a legutóbbi néhány évben. Mi lesz ezután?! Magyarországon szív- és érrendszeri megbetegedésekben hal meg a legtöbb ember, és egyre fiatalabbak. Vigyázzunk magunkra és egymásra! Dr. Ignác/. Piroska Gyermekvilág ) Donkó László: Fönn az ég kék luft, ökömyálmadzagon. Szőlőskert, gerézddel megrakva gazdagon. A domb nagy puttonyát cipeli szívesen, Őszidő gyümölcsös lombot ejt szivárványszínesen... Kékesről leng a szél, csalános-csípkedő, ködmönke-ködbe bújt körül az őszidő. Labdaugrató Tág kört alakítunk. Egy gyerek középre áll, kezében van egy labda. Jó erősen a földhöz vágja, mire az nagyot pattan. Mielőtt a legnagyobb magasságát elérné,'megnevezi egy társát, akinek aztán a labdát el kell kapnia. Ha sikerül neki, ő áll be ugratónak. A játékot csak arra alkalmas helyen, betonon, kemény, száraz, egyenletes talajon játsszuk. Először gyakorolják a gyerekek a labdaugratást, hogy megtanulják, hogy kb. milyen erővel kell földhöz vágni, és lássák, mikor kell nevet kiáltani. Karizomfejlesztő Egy magasabb faág és egy ala csony tárgy közé kifeszített kötélen csiga segítségével legördülni függeszkedve. De igen jót tesz a karizmoknak a kifeszített kötélen a „lajhármászás” is, ami szintén versenyszerűen gyakorolható. Vastag faágra jól erősítsetek fel egy vastag kötelet, ez lesz a Tar- zan-hinta. Előbb lábbal is ka paszkodva, majd csak függeszkedve kell hintázni időre. Az a győztes, aki tovább bírja. Barkácstanács A kerékpár gondozása Az ősz vége és a tél nem a kerékpározás szezonja. Mielőtt „szögre akasztanánk’ ’ tehát ahű- séges kétkerekűt, a tél beállta előtt rendbe kell hozni. A piszkosan, ápolatlanul sutba vágott kerékpár súlyosan megsínyli a téli kényszerpihenőt. Mi tehát a teendő ilyenkor? Vidéken - a kerékpárok igazi hazájában - alig akad ház, amelyhez ne tartozna padlás, pince vagy kamraféle. Az ilyen helyiségeknek azt a részét válasszuk ki, ahol egy távolabbi sarokban nincs útban a kerékpár. Az oldalfaltól nem túl messze, a mennyezeti részre vagy pedig magára az oldalfalra csavarozzunk fel jó erősen olyan hosszú deszkát, hogy abban 40-50 cm távolságra 3-4 különböző hosszúságú kampót tudjunk rögzíteni. Ezekre a kampókra a kerékpáron kívül más, használaton kívüli holmikat (például locsológumit karikába tekerve, öntözőkannákat, stb.) is felakaszthatunk. Akasszuk fel a kerékpárt két kampóval, így kényelmesen hozzáférhetünk. Vegyük le a láncot, s benzinben áztassuk le róla a port, töröljük szárazra, majd vékonyan kenjük be olajos petróleummal. (Egy liter petróleum és egy dl motorolaj keverékével.) Emeljük ki a kerekeket, szereljük le a gumikat. Bontsuk szét a kontraféket; az agyat is, a tengelyt is mossuk le az említett keverékkel. Közben tisztítsuk meg a zsirzógombokat, a régi zsírt nyomjuk ki belőlük. A kontraféket és a golyóscsapágyakat friss zsírral rakjuk össze. Ezután elhelyezzük a porsapkákat és beszabályozzuk a féket. A gumitól megszabadított kerékabroncsot mossuk tisztára petróleummal; a laza, rozsdás küllőket cseréljük ki. A küllőanyák meghúzásával rendbehozhatjuk az „ovalizált” vagy „nyolcas” abroncsot. A gumiköpenyből vegyük ki a belsőt, nincs-e rajta törés vagy lyuk, nem vált-e le róla az előző folt. Ha ilyen akad, beragasztjuk, s a ragasztást vízben ellenőrizzük. Amikor a belső gumi megszáradt, hintőporral beszórjuk, úgy rakjuk vissza. Időközben a külső gumit is vizsgáljuk át, mossuk tisztára, majd glicerines vattával törölgessük át: kitöredezés, öregedés ellen ez nyújt védelmet a köpenynek. A téli tárolás alatt ne fújjuk túl keményre az összeszerelt kerekeket. A kormány kiszerelését a diószorító orsó fellazításával kezdjük, finoman csavarjuk ki a recé- zett hátú összekötőcsavart. Vigyázzunk a szétszerelésnél, mert a golyók könnyen szétgurulnak. A perselyeket alul-fölül tisztítsuk meg, a golyókat csapágyzsírba ágyazva - a hibásakat, hiányzókat pótolva - tegyük vissza a helyére. A diócsavart úgy húzzuk meg, hogy ne kotyogjon, és a kormány jól illeszkedjék. A meghajtó pedálos lánckerék ékét rézalátéttel üssük ki, s szereljük le a pedálokat. Mossuk ki az agyat olajos petróleummal, és a golyóscsapágyakat megzsírozva rakjuk vissza. Az éket apró, finom ütögetéssel és az anyacsavar felhúzásával szorítsuk vissza a helyére. A pedálok csapágyait szintén lássuk el friss zsírral, és a porsapkákat jól húzzuk meg. A kerékpárvázat benzinnel mossuk tisztára, majd a lepattog- zott részeket kerékpárzománccal javítsuk ki. Az olajos petróleummal való bedörzsölés itt is megakadályozza a rozsdásodást. Érdemes egy-két órát rászánni a kerékpár alapos és gondos ápolására, mert tavasszal biztonsággal ülhetünk ismét a nyeregbe. B. K. Kötött ruha - haladóknak Autósoknak Ha közlekedési bíró lennék... ...szeretném, hogy az emberek messzi földön ismerjenek szaktudásomról, emberi tisztességemről. Ezért nagy gondot fordítanék arra, hogy - mint afféle jó mesterember - a szakma minden újdonságáról tájékozott legyek. Nagyon vigyáznék, nehogy hiányos ismereteim miatt a nekem állított csapdákba beleessek. Pártatlanságomat semmiképp nem úgy próbálnám biztosítani, hogy nemhogy autót vezetek, de még jogosítványt se szerzek. (Mert így baleset gondatlan előidézéséért valószínűleg sose kellene magamat felelősségre vonnom.) En bizony - mert már több mint húsz éve vezetek - tudomásul venném, hogy időnként minden ember hibázik. Különbség csak abban van köztünk, hogy milyen gyakran tesszük ezt. Ezért ha egy delikvens elém kerülne, nemcsak azt nézném, hogy hibázásának milyen súlyosak lettek a következményei, hanem azt, hogy milyen gyakran szokott hibázni. Azon is nagyon igyekeznék, hogy az ügyfelek ne kábítsanak el mindenféle misztikus számolásokkal. Az igazságügyi szakértőt mindig megkérdezném, hogy miért pont egy másodperces reakcióidővel számol, amikor a tudomány ezt a merev felfogást már vagy ötven éve meghaladta. Nagyon figyelném. hogy a jármű lassulását idő vagy út szerint számítja-e ki, mert a kettőnél nem ugyanaz az érték adódik. És általában: nem engedném meg, hogy részletes számítások becsatolása nélkül adjon szakvéleményt. Van, aki annyira belelendült a kötés hobbijába, hogy már felszerelte magát és családját, ismerőseit különböző pulóverekkel, sálakkal, mellényekkel, sapkákkal. Már nincs különösebb szükség újabb darabra, de kötni jó... Miért ne alkotna valami különlegeset, ami megközelíti a kötés magasiskoláját? Például a mellékelt rajzon látható ruhát, vagy hasonlót (kabátot, pelerint, kaftánt). A modellnek leginkább a szabása érdekes. Csípőtől fölfelé készül, az ujjakat és a Sarokminták A szép, keresztszemes minták nemcsak térítők, szettek, szalvéták díszei lehetnek, hanem kívánhatjuk velük blúz, ruha elejét is. Úgy például, hogy a nyakkivágás alatt U-alakban komponáljuk meg a mintát. Hímzéshez gyöngyperiét vagy osztott hímzőt, vastagabb anyaghoz Volga fonalat használhatunk. A színezést mindenki saját ízlése szerint választhatja, de szép kombináció a piros-fekete, a piros-sötétkék, sárga-barna, világoskékfekete összeállítás. Tennivalók a kiskertben A gyümölcsfák törzsére tegyük föl a hemyóenyves öveket a téli kártevők pusztítására. Vizsgáljuk át a fák ágrendszerét, fűrészeljük le a szarvaságakat, majd a sebeket gondosan kezeljük. Fejezzük be a gyümölcsfák és cserjék ültetését, tövüknél a talajt kupacoljuk föl a fagykár megelőzésére. Az almafák törzsét és alacsony ágait kötözzük be a nyúlrá- gás ellen. A szőlő telepítését az erősebb fagyok beálltáig fejezzük be, fagyott földbe már ne ültessünk. Ahol erősebb a fagyás veszélye, fedjük be a szőlőtőkéket. A fagyok beállta előtt szedjük föl a retket. Vethetünk rövid tenyészidejű zöldborsót és petrezselymet, melyek, ha nem túl kemény a tél, tavasszal igen korán fejlődésnek indulnak. vállpántot, valamint a sziromszoknyát utólag kell hozzákötni. Körülbelül egy kiló Panka fonal kettős szálából - kétféle színből készül (az eredeti modell enciánkék - napsárga mintával). Ötös és négy és feles, egyenes, illetve körkötőtűvel dolgozunk. A modell 164 cm magasságú, csípőben 92, mellben 86 cm-es bőségű alakra illik. A csípőn 110 szemmel kezdünk, dzsörzékötéssel, 7 centiméterenként egy fordított sorral díszítünk. Tetszés szerint kezdünk hozzá a szabálytalan sárga minta elkészítésébe, de közben folyamatosan fogyasztjuk a darabot - a derékbőségnek megfelelő 79 szemig. Innen már nem díszítünk fordított sorral, hanem három tűre szedjük a szemeket (20-39-20) és külön fejezzük be, méghozzá két sor lustakötésre három sima, három fordított passzésorokkal, mintegy öt centi magasan. Amikor kész a ruha „törzse”, horgolótűvel összeállítjuk a hátán és a vállán. így kialakul a csónakkivágás. A karöltő szemeit körben felszedjük, és egy sárgakék, öt centi széles pánttal kiegészítjük. Ahol a kéket kezdtük, alul felvesszük újra a szemeket, és négy és feles körkötőtűvel elkészítjük az ujjakat. Ha ugyanis a pánt alól indítunk, a látvány szerint az ujjak mintha a váll alól kezdődnének - akár egy kötényruha alól a pulóver ujjai. Szóval mindenképpen érdekes és újszerű megoldás. Amikor a ruhánk már úgy néz ki, mint egy pulóver - elkészítjük a sziromszoknyát. (Ismét egyenes tűvel tetszés szerint 25-30 szemet veszünk a tűre, s tetszés szerinti formákat - téglalapot, rombuszt, deltoidot - kötünk - egymás alá. Az a sor, amelyiket két indítással is „megterhelünk”, kissé megnyúlik. Fűzzünk bele a színén horgolótűvel egy szálat. A szabásvonalat hangsúlyozza. A kész ruha járás közben érdekesen fog libegni, de mégis hordható, diszkrét marad. Ha idegenkedünk a szirom megoldástól - szedjük fel a pulóver alsó szemeit körkötőtűre, és fokozatosan szaporítva képezzünk harangszoknyát. Miután a ruha testhez simuló a „kényes” részeken, csak karcsúak viseljék! De azok bátran. Szöveg és rajz: Pálffy Judit Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet
