Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-03 / 177. szám

1990. NOVEMBER 3. 9 Színház Hagyományok A Hamupipőke bemutatkozása Szolnokon m A jó kunok! Ők indítottak... Emlékezés Németh Gyula akadémikusra születésének 100. évfordulóján Dustin Hoffman a Kramerben (1979-ben) programban, az Éjféli cowboy vetítésével. A filmek további sorrendje még nem dőlt el, de az biztos, hogy a következő alkotá­sokat láthatjuk: Diploma előtt, Alfredo, Alfredo, John és Mary, Kramer kontra Kramer, Aranyoskám, Marathon életre- halálra. A válogatás markánsan bizonyítani fog­ja, milyen sokoldalú művész Hoffman, mennyire otthonosan mozog a legkülön­bözőbb figurák bőrében. Hogy valójában Sikerült megtalálnom a többi öt magyar törzs nevét is.- Rokonság lenne...?- Nem, bár régebben magam is elfogad­tam A honfoglaló magyarság kialakulása című munkámban 1930-ban, hogy a ma­gyarok a finnugor őshazából, az európai Ural vidékéről Nyugat-Szibériába kerül­tek, és onnan jöttek a török népekkel együtt a Kauká­zus vidékére. Ezt az elmé­letet manapság már reális adatok nem támasztják alá. De tény, hogy talán még a XVIII. században is volt a baskírok földjén egy-egy falu, egy-egy család, ahol és akik még beszélték nyelvünket. Többször a kunsági em­lékeire, élményeire terel­tem a szót:- A Kálvin iskolába jár­tam. Derék tanítóimra szívesen emlék­szem, de az iskolára nem. Sötét, levegőtlen volt. A gimnázium, az igen! Horváth Fe­renc igazgató és remek tanáraim felejt­hetetlenné tették azokat az éveket. Meg Győrffy István, akit én a legnagyobb ma­gyar néprajztudósnak tartok. Tőle kaptam az inspirációt, hogy kunok között élek, tanuljak meg törökül. Lehettem olyan ti­zennégy éves. Hogy, hogy nem, megtanul­tam . Hatodikos gimnazista voltam, amikor először kimentem Törökországba. Aztán a Nemzetközi Ázsia Társaságtól kaptam ösztöndíjat a krími tatárokhoz. Elhallgatta, hogy az erről az útjáról ké­szített tanulmányát - akkor húsz éves volt - az Orosz Tudományos Akadémia adta ki.- A jó kunok! Ők indítottak. Igen, Kar­cag számomra a világ közepe. írtam is valamit a besenyők és a kunok nyelvének viszonyáról. Megint csak a krónikás teszi hozzá, hogy ez a valami azóta is alapmunka, ahogy a jakut hangtan és sokszáz más ta­nulmánya.- Az egyetemi évek?- Eötvös kollégista voltam, Gombócz Zoltán és Munkácsi Bernát voltak a pro­fesszoraim. Vámbéry Ármin már nem, neki csak fordítottam. Sokat tanultam, nagyon sokat, de nem kell ezt misztifikálni. Dol­gozni kell! A szavak csak szavak. A mun­ka számít. 1916-tól a budapesti egyetemen már magántanár, nem sokkal később tanszék- vezető egyetemi tanár, 1935-től a "böl­csészkar" dékánja, 1947-49 között az egyetem rektora. A Magyar Tudományos Akadémia 1922-ben levelező, majd 1935- ben rendes tagjává választotta. Jeles gene­rációkat nevelt, és közben állandóan uta­zott, kutatott és írt. Csaknem háromszáz kisebb-nagyobb tudományos publikáció­ja, könyve jelent meg, többségükben né­met nyelven. Nyolcvanadik születése napján az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem díszdok­torává avatták, és még az évben megkapta a Bolgár Akadémia Cirill Nagydíját, és sorolhatnánk nemzetközi elismeréseit... És mégis, mégis, amikor 1976-ban ha­lálhírét vettem, azonnal felhívtam "a város első emberét", hogy tekintse Karcag Né­meth Gyulát a saját halottjának... Fanyal- gó, mellébeszélő választ kaptam. Ezért is jólesik ott látni Németh Gyula szobrát a város főterén, hiszen szimbólum is ez, hogy a szülőváros végtére is nem felejt­kezett meg világhírű fiáról.- Hogy bírja ezt a rengeteg munkát egészséggel, professzor úr? - kérdeztem tőle egy másik interjúban.- Azt mondják az orvosok, az a baj, hogy éjszaka dolgozom. Éjszaka, éjszaka... Napközben inkább sétálgatok, levegő­zöm, meditálok. Egy kis presszó, ez, az. Igenis menni kell, mert az emberi élet egyik célja a helyváltoztatás, a megisme­rés. Most megint elmegyek kutatni néhány hónapra, akármit is mondanak az orvosok. Nyolcvanhat éves korában, 1976-ban aztán örökre elment, de felbecsülhetetlen értékű tudományos örökséget, és felejt­hetetlen, követni való emberi nagyságot hagyott ránk... Tiszai Lajos Az elmúlt hét végén Karcag szoborava­tással,-Győrfi Sándor művét avatták-ko- szorúzással emlékezett meg nagy szülötté­ről, Németh Gyula akadémikusról, a világ­hírű turkológusról, a magyar őstörténet egyik legjelesebb kutatójáról. Sajnos a tu­dós életművét bemutató tudományos ülésszak - közlekedési nehézségek miatt - elmaradt, pedig a mai ma­gyar tudományos élet szá­mos kiválósága akarta méltatni Németh Gyula életművét. Fiatal rádióriporter ko­romban többször készítet­tem vele interjút. A vele készített interjúk első írá­sos nyomát egy 1968. má­jus 19-i lapszámban talál­tam meg. Németh Gyula professzor, mindenki "Gyula bácsija" ekkor már 78 éves volt.- Várj egy kicsit, mert sürgősen ki kell állítanom egy kérdőívet, várják az akadémián. Sürgős, azt mondták. Pedig inkább nekem sürgős: a török népek lakta szovjet köztársaságokba van meghí­vásom. De mióta húzzák, halasztják már, és most nagy hirtelen fontossá vált nekik. Biztos, hogy benne van a kinti barátaim keze: hogy menjek már. Megyek, persze hogy megyek, egy fél évet akarok ott töl­teni. Ki is volt ez a zseniális tudós, akinek munkásságát 1937-ben Corvin-koszorú- val, 1948-ban pedig Kossuth-díjjal jutal­mazták. (A tudományos és művészeti élet legkiválóbbjai között elsőként kapta meg az akkor még politikai szempontoktól mentes magas elismerést.) Tagja volt a magyar, a bolgár, a berlini, a lipcsei tudományos akadémiának, tiszte­letbeli tag Londonban, Helsinkiben, Anka­rában, Varsóban, és a szovjet köztár­saságok számos tudományos akadémiá­ján. Publikációi minden világnyelven megjelentek, turkológiái műveiért elnyerte a török állam egyik legmagasabb kitünte­tését. Die Türken von Vidin című kötetén, amely az északi Balkán török népeinek nyelvi problémáit tisztázta, negyven évig dolgozott.- Kész ez a fene, állok rendelkezésedre - mondta akkor az interjúkor, és most, szü­letése 100. jubileumán felhatalmazva ér­zem magam, hogy az egykori beszélgeté­seinkből idézzek, hiszen személyiségét önmaga tudta legjobban megmutatni.- Most min dolgozik, professzor úr? - tettem fel a kérdést.- A baskírföldi magyar őshazáról írok egy tanulmányt. A múlt század kilencve­nes éveiben Pauler Gyula neves törté­netírónk a magyar nép hét törzse közül kettőnek a nevét megtalálta a baskíroknál: Gyarmat és Jenő. E két törzs nevének meg­felelője a baskíroknál Jurmati és Jenej. A könyvespolcra ajánljuk Szent Biblia - száz képben tizennégy nyelven neve, aki a múlt század legkeresettebb mesterei közé tartozott. Az otthonok falára szánt színes nyomatokon - amelyek alatt bibliai idézetek álltak - neve gyakran sze­repelt. A lipcsei születésű mester először apjá­nak Johann Veitnek volt a tanítványa, majd a Bécsi Akadémia után több évig Rómában alkotott, szembehelyezkedett a kor megmerevedett, akadémikus, klasszi- cizáló stílusával. Hazatérte után a münche­ni Akadémián a "történeti festés" tanára, majd a drezdai akadémia tanára és a Kép­tár igazgatója lett. Legértékesebb munkái közé tartoznak bibliaillusztrációi. Ezekben késő-manie- rista, barokk hagyományokra támaszko­dik. A Szent Biblia díszes képekben című album érdekességét mesterén kívül még az adja, hogy a bibliai idézetek 14 nyelven (héber vagy görög, latin, olasz, francia, spanyol, portugál, cseh, lengyel, német, angol, holland, dán, svéd és magyar) jelen­nek meg, igazi csemegét jelentve ezáltal a ritka és értékes könyvek kedvelőinek és gyűjtőinek. Bibliai illusztrációkat tartalmaz az a könyv, amely fakszimile kiadásban jelent meg a Képzőművészeti Kiadónál. A Szent Biblia a múlt században látott először napvilágot, egyszerre Lipcsében és Pesten, nem teljes bibliáról van szó, száz illusztráció rövidítve eleveníti meg a szent szövegeket. Szinte a képregény lát­szatát keltve kísér végig az O- és Újtesta­mentum eseményein. Hazánkban is ismert a kötet illusztráto­rának Julius Schnorr von Carolsfeldnek a ( A képen: Kain megöli Ábelt) Öröm a gyerekeknek - múlt szombaton a Szigligeti Színház művészei a megyei művelődési házban bemutatták a Hamupi­pőkét. Igaz, a közismert közlekedési ne­hézségek miatt gyér publikum előtt zajlott ez a premier, ami azonban nem volt aka­dálya, hogy mégis frissen csendüljön fel a dal, a móka és a kacagás. A jól ismert, kedves mesét Romhányi József kellemes, olykor sziporkázóan szellemes átdolgozá­sában játsszák, de szolid, szerény, mond­hatni takarékos színpadi környezetben, néhány díszletelem, stilizált falacska, mely ugyanakkor rendkívül jól mozgatha­tó, alakítható. Fodor Tamás rendezése - ő vitte színpadra e tanulságos történetet - nem a színpadi miliő fényes gazdagságá­nak megteremtésében, sokkal inkább a pontosan kimunkált szerepekben jeleske­dik. Gyerekeknek szól ez az előadás, de egyáltalán nem gyerekesen. A mesék él­Naná, majd a Magyar Televízió műsor­szerkesztőségének ne volna annyi sütni- valója, hogy a világszerte - nálunk is - oly népszerű filmszínésznek, Dustin Hoff- mannak a filmjeiből sorozatot indítson! Gondolom, a legtöbb olvasó megérti a "naná!" kezdést. Ezt a nem éppen elegáns kiszólást ő, illetve az Esőember című re­mek filmjének telibe találó magyar fordí­tója hozta újra divatba széles e hazában. A sorozat november 3-án kezdődik, az 1-es vezetes stílusában látjuk viszont Hamupi­pőke "diadalát"; nem holmi színpadi "gü­gyögés" ez kicsinyeknek, odavetett, elna­gyolt hancúrozás, hanem kiérlelt, gondo­san felépített, a költői szépségekre is ügye­lő "felnőtt" produkció. A gonosz, kapzsi hölgyek és a szerény, áldozatkész szolgá­lólány, azaz a rossz és a jó küzdelméből meggyőzően kerül itt ki az utóbbi győzte­sen, tiszta eszmeiséggel. Nincs semmi csavar, színpadi ravaszkodás a mese mo­dernizálásában, viszont van ritmus, lendü­let, szív és lélek a játékban, melyet egy rokonszenves gitároslegény (Torda Fe­renc) irányít talpraesetten. A címszerep­ben Császár Gyöngyi, aki egészen új olda­láról mutatkozik be, robusztus egyénisége szinte átszellemül, járása könnyed, lelke röppen, halk és visszafogott, mégis erő­sebb mindenkinél. Hamupipőkéjéből árad a tisztaság és a magabiztosság. Ugyanak­milyen? Egy amerikai lap írta róla: "Kicsi, mindössze 168 centiméter. A haja mint egy kambodzsai házikó szalmateteje. Az álla és az orra: egy 1948-as Chevrolet alkatrészei. A szeme kitömött sólyomra emlékeztet. Mindez bizony zavaró - az első pillanatban. Aztán játszani kezd, és elemi erővel keríti bűvkörébe a közönsé­get." Hogyan lehet valakiről ilyeneket ír­ni? Vagy olyanról szabad, akiért nem kár, ha ki is nevetik, vagy olyanról, akit any- nyira szeretünk, hogy semmi sem árthat neki. A gátlásos, a nőket imádó, de társasá­gukban félszeg fiatalembernek, mire elvé­gezte Lee Strasberg híres színészképző kor - nem újdonság - ifj. Újlaky László egy agg, ütődött öreg királyt formál meg sok­sok humorral. Megemlítendő Spolarics Andrea és Bakos Éva neve is, a gonosz Hétzsákné számító, rámenős lányai: íz, szín, tűz vagyon a játékukban. De helyén van itt mindenki, ebben a kis együttesben, Bellus Attila kedves királyfi, Ecsedi Er­zsébet kellően harsány Hétzsákné, s Hor­váth Sándor aranyosan visszataszító alat­tomos bajkeverő. A jó hangulatú, szívhez szóló előadás alighanem hódító utat tesz majd meg a gyermekek körében, és nem csak Szolnokon, bizonyára a megye más városaiban is, hisz ez a takarékos eszkö­zökkel megvalósított produkció vígan, vi­dáman vándorolhat akár településről tele­pülésre. (A képen balra Császár Gyöngyi - jobbra Spolarics Andrea és Bakos Éva) V. M. iskoláját, a pszichológusok megnövelték önbizalmát. Olyannyira, hogy sikerrel ját­szotta meg a nőfalót. 1958-ban kapta meg a diplomáját és a Broadway-n játszott sze­repeivel hamarosan felhívta magára a fi­gyelmet. Jöttek a filmajánlatok, először kisebb szerepekre, majd Jack Nicholson neki adta a Diploma előtt főszerepét. Két évre rá elnyerte az Oscar-díjat a Kramer kontra /framer főszerepéért. Azóta évente átlag egy filmet forgatott, a mostani soro­zatban szereplőkön kívül a többi között ide tartozik a Kis nagy ember, Az elnök emberei, az Agatha, a Pillangó, az Esőem­ber. Tv-előzetes Sorozat Dustin Hoffmannal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents