Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-26 / 196. szám

1990. NOVEMBER 26. 3 Néplap Gazdasági delegáció utazott Moszkvába Exportunk ellentételezése a cél Bőd Péter Ákos nyilatkozata Szeretnénk fenntartani azt a lendületet, amelyet a Gorbacsov- Antall találkozó adott a magyar­szovjet gazdasági együttműkö­dés további alakításához - mon­dotta Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter az MTI és a Magyar Rádió munkatársai­nak vasárnap reggel a Ferihegyi repülőtéren az elutazását meg­előző percekben. Bőd Péter Ákos gazdasági de­legáció élén utazott a Szovjet­unióba, mint mondotta azért, hogy a tárgyalások során immár világossá váljék: a Szovjet­unióban melyik szervezet, miért felelős és miben, kivel tudunk megállapodni. A Szovjet­unióban ugyanis számos üzleti lehetőség van, ám az utóbbi hó­napokban ezek feltárását nehezí­tette, hogy nem világos: az egyes termékek felett melyik miniszté­rium rendelkezik - fejtette ki a miniszter, majd hozzátette: nem tisztázott a kiegyenlítés módja, formája sem. A legfontosabb termékeket a központi minisztériumok osztják el, így e területeken vannak part­nereink, a számunkra felajánlott mennyiség azonban nem elegen­dő, főként a kőolajat és az áramot illetően - mondotta a miniszter. Kőolajból - mint ismeretes - az úgynevezett indikativ, tehát a központilag felajánlott listán egy- millió tonna kőolaj szere­pel. A magyar gazdaság igénye ennél jóval nagyobb - négy-öt­szörös. Az áramot tekintve a mostani elképzelés szerint ugyancsak jelentősen elmarad a szovjet ajánlat az igényeinktől, és e területen további problémát jelent a kedvezőtlen ütemezés, illetőleg a magas ár. így tehát fontos kérdésekben állnak messze a nézetek - fejtette ki Bőd Péter Ákos, majd arról szólt, hogy a mindkét ország számára szükséges, átmeneti rossz meg­oldást jelentő barter-kereskede- lem erőteljes fejlesztését is meg­nehezíti az, hogy a Szovjet­unióban jelenleg három szinten is folyik a gazdálkodás. Például a központi szovjet hatóságok ál­tal rendelkezésre bocsátott olaj mellett e nyersanyag fölött a köz­társaságok is rendelkeznek bizo­nyos kerettel és van egy a válla­latok által kiosztható mennyiség is. Úgy tűnik - mondotta Bőd Péter Ákos, a központi hatósá­gok szeretnék e mennyiségre is kiterjeszteni rendelkezési jogu­kat, és nem veszik jó néven, ha ugyanarra az erőforrásra a válla­latok barter, azaz csereügylete­ket kötnek. Az világos, hogy folyik egy­fajta alkuldozás a központi és a helyi szervezetek, vállalatok, ré­giók között. Szeretnénk azonban e folyamat mechanizmusát meg­érteni. Márcsak azért is, mert vannak ígéretes vállalatközi kap­csolatfelvételek éppen a jövőbe­ni barterüzletek létrehozására. A tárgyalásokon részt vesz néhány nagyipari vállalat és tröszt képvi­selője is, nem titkoltan azért, mert van néhány olyan magyar gépipari cikk, amely iránt nagy a kereslet a Szovjetunióban. Jó le­hetőségünk van a magyar elekt­ronikai cikkek értékesítésére is, ám a kiépített magyar kapacitá­sok jelentős részére a korábbi partnerek nem tartanak igényt, így új lehetőségeket kell kitapo­gatni. A legfontosabb kérdés e témában: megállapodni a feltéte­lekről, vagyis, a mi exportunk ellentételezéséről. Erre egyéb­ként remélhetően sor kerül a vál­lalatok között a külkereskedelmi szervezetek hathatós támogatá­sával. Az ipari miniszter elutazását megelőzően rövid tárgyalást folytatott Ivan Aboimovval, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetével. Ezzel kapcsolatban Bőd Péter Ákos elmondotta: a két or­szág közötti együttműködés új formája, a kölcsönös koncesszi­ók adása merült fel, ennek lehe­tőségeiről folytatott rövid meg­beszélést a diplomatával. A Szovjetunió területén vannak föl nem tárt, vagy föltárt, de műve­lésbe még nem vett olajmezők. E területeken lehetőség nyílik kül­földi, így magyar vállalkozók számára - ez hazánk esetében az OKGT -, hogy olajat termelje­nek ki, és annak egy részét meg­tartsák. Ugyanakkor a szovjet fél érdeklődik a magyarországi olajkincsek iránt is. Van ugyanis olyan technológiájuk, amelyet nálunk még nem alkalmaznak, ilyen például az úgynevezett víz­szintes fúrás. Emellett felmerült a harmadik piacon való közös megjelenés gondolata is. Ahhoz, hogy a koncessziók kölcsönösen segítsék a két ország gazdaságát, előzőleg - természetesen - tisz­tázni kell a jogi kereteket. Mint ismeretes hazánkban a kon­cessziós törvényt még nem fo­gadta el a Parlament és a Szov­jetunióban sincs erre kidolgozott jogszabály. így tehát ezen együttműködési forma a jövő év közepénél előbb nem várható. Mivel azonban mindkét félben megvan a kölcsönös érdekeltség, feltételezhetően ez is gazdagítja a jövőben a magyar-szovjet gaz­dasági együttműködést - mon­dotta végezetül az ipari és keres­kedelmi miniszter. (MTI) Téli gabonaellátás Takarmány hiány miatt nem kell kiüríteni az ólakat Tápokból lesz elég, a szemeskukorica még hiánycikk Ahogyan az október végi állat­számlálási adatok, ugyanúgy a sze­mes- és keveréktakarmány értéke­sítés első tíz havi forgalma is rácá­folt a vágóállat-termelésben még az év derekán is nagyarányú csök­kenést prognosztizálókra. A me­gyei sertésállomány 2,8 százalékos - ezen belül a kocaíétszám 3,1 szá­zalékos - növekedésével, valamint a baromfiállomány 8 százalékos gyarapodásával és a tejhasznosítá­sú tehénlétszám szintentartásával természetesen összefügg, hogy a megyei GMV által idén október végéig értékesített 240 ezer tonna táp és szemestermény meghaladta a tavaly hasonló időszakban el­adott mennyiséget. Része van ezen kívül a 9 százalékos növekedésben annak is, hogy az esztendő na­gyobb részében nem kellett a vál­lalatnak mindenáron - például aszálykárokra hivatkozva - árat emelnie. Árpából és takar­mánybúzából az új termésig, kuko­ricából pedig augusztus végéig ókészletből, azaz tavalyi áron tud­ták biztosítani a megfelelő szemes- arányt a keveréktakarmányokban. Vajon mire számíthatnak azok, akik malacokat hizlalásra fogva, baromfiólakat naposcsibével bete­lepítve még az idén igyekeznek megalapozni a jövő év eleji vágó­állat-termelést. A törökszentmik­lósi központú megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalatnál kapott tájékoztatás alapján bizton­ságos takarmány-ellátásra számít­hatnak továbbra is a vásárlóik. Ösz- szességében elegendő szemester­ménnyel rendelkezik a GMV mint­egy 280 ezer tonna keveréktakar­mány gyártásához. Igaz, kukoricá­ból feleannyit tudtak csak felvásá­rolni, mint tavaly - és ennek meg­felelően 45-ről 25 százalékra kény­telenek csökkenteni az arányát a tápokban -, viszont folyamatos ár­paimporttal pótolni tudják a hiány­zó mennyiséget. Jelentős áremelés sem kell, hogy csökkentse a terme­lési kedvet, bár több körülmény le­hetetlenné teszi, hogy a nagyüzemi állattartó telepekre, valamint a csaknem 300 saját és viszonteladó üzletbe az eddigi áron szállítsák a tápokat. Augusztusig ugyanis még nem kényszerültek a kukorica áremel­kedésének áthárítására, részben mert ókészlettel gyártottak, rész­ben pedig, mert időközben tíz szá­zalékkal csökkent az import fehér­jék ára. Csakhogy augusztusban még 900 forint alatti áron tudtak kukoricát felvásárolni, október ele­jén viszont már csak mázsánként ezer forintért. A készletfinanszíro­zási hitelek kamata elérte az uzsora szintet - 37 százalékot - és átlago­san a húsz százalékot közelíti a táp- gyártáshoz használt energiafélesé­gek drágulása. A dollárelszámolás­ra való áttérést sem éli meg kedve­zőtlen hatás nélkül a keveréktakar- mány-gyártás, pontosabban az alapanyag-szállítás. A tengerentúli fehérjék - szója és halliszt - ugyanis Lengyelországon keresztül érkez­nek a vállalat hét keverőüzemébe, valamint a termelőüzemeknél lévő bérkeverő helyekre. Biztonságos keveréktakarmány ellátásra számíthatnak tehát a jó­szágtartók a megyében továbbra is, igaz, januártól várhatóan a mosta­ninál mérsékelten magasabb áron. Ami pedig a vállalat szemester­mény értékesítését illeti: részben honi felvásárlásból, részben pedig importból elegendő takar­mánybúzát és árpát tud biztosítani a jövő évi új termésig üzleteibe a gabonaipar. Kukoricából, miután a tápkeve­réshez szükséges mennyiség is csak részben áll rendelkezésre, esetleg akkor lesz lehetőség kiske­reskedelmi értékesítésre, ha a me­gyei GMV is vásárolhat az ország­ba amerikai hitellel érkező ter­ményből. Vásárolni pedig csak ak­kor szándékozik, ha a jelenlegi vagy annál kedvezőbb áron hozzá­juthat, mert 1200 forintos mázsán- kénti kukoricaárnak a beépítését és a jószágtartókra való áthárítását már a GMV sem látja reálisnak. T.F. Beszéljünk róla! (V)akarjuk vagy sem ? Vakar az ország. Kicsi és nagy, ideges és nyugodt, éhes és jóllakott - vakar, kezében egy bilétaféleséggel. Én is vakaródzom, mert nem szeretném, ha azt gondolná bárki is, hogy idétlen hirdetések felkutatásának szentelem az életem, de nem tudom megállni, hogy közre ne adjam a Magyar Nemzet november 16-ai számában meg­jelent kis reklámot. Ami így szólt: "Lidérc- és szellemirtást otthonában vállalunk. Tömbházak­ban kedvezmény. Garancia és diszkréció! Első Hazai Szellemirtó Kft..." És ott a rendelésfelvé­tel időpontja, valamint egy telefonszám. Megtet­tem, láthatják, mert bizonyos vagyok abban, ha országos méretekben már sikerült is elűzni a kísértetet, amely körbejárta Európát, a lakásban ugye még meghúzódhat néhány apróbb ebből a fajtából. A lámpa mögött vagy a képkeret alatt, esetleg az ágy alá bújva, de lehet, hogy éppen rajta ülünk. Ugyebár, egyetérthetünk a szellem- irtok filozófiájával: jobb ma elfogva egy kísértet, mint holnap egy kísérlet. Vakar az ország. Vannak kis és nagy tételű vakarások. Az előbbi valahol annál az össznépi vakaródzásnál kezdődik: mit is vegyünk kará­csonyra? Ez látszólag a kisebb horderejű vaka- ródzás, aztán amikor már hosszas, alapos mor- fondírozás után kitaláltuk, mit is vennének jóné­ven tőlünk, a mama, a papa, a feleség, a gyere­kek, - az üzletben rájövünk, mi már nem is vennénk olyan jónéven. Egyáltalán meg se ven­nénk. Mert nincs annyi pénz a világon, ami elegendő lehetne az elképzelések megvalósítá­sához. Marad tehát a vakaródzás: akkor mit is vegyünk? Van, aki egészen másfajta vakaródzásra ren­dezkedett be. Különböző emberek múltját va- kargatja - nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy enyhüljön a viszketés okozta kényelmetlen érzés. Eme műveletnek kiváltképp az elmúlt hó­napokban volt nagy keletje (néha nyugatja is), manapság azonban az emberek mintha nem is annyira a múlt, hanem inkább a jelen, illetve még inkább a jövőjük felé fordulnának. Talán a fen­tiekben vázolt karácsonyi bevásárlás és az ilyen­képpen óhatatlanul tudomásunkra jutó árak te­szik ezt, a finoman szólva megkülönböztető fi­gyelmet az elkövetkezendő esztendő iránt. Van, aki már nem is úgy teszi fel a kérdést, hogy milyen lesz a karácsony jövőre, hanem aképpen: lesz-e egyáltalán? Lesz - mondja bizakodóan egy magánbeszélgetés résztvevője. Hozzáfűzi: csak kézbe kellene már venni ezt az országot. Mire egy másik résztvevő: igenám, ha azonban tele van a kezed az országgal, aligha fér bele más dolog. Mondjuk, a dolog. Márpedig akarva vagy akaratlan kimondhat­juk: munkából volt elég az idén is. Csakhogy valahogyan nem rendeződtek még a dolgok össze. Vakarhatjk a fejünket, miért? Ahogyan ezt teszi megannyi most megválasztott önkor­mányzat például azzal a szándékkal, hogyan te­remt pénzt magának, miként fog megélni a sem­miből, ahogyan ezt teszi az a polgár, akire az a feladat vár, hogy kifizesse az 50 százalékos inf­láció mellett mondjuk a házadót, ami úgy tűnik, igen tekintélyes összegre rúg, s képezzen ekép- pen "bevételi forrást". S honnan lesz önmagának ilyesmije? Kaparj kurta - válaszolhatnánk kissé epésen a kérdésre, de ugyanilyen gondban van a kormányzat is. Láthatjuk az utóbbi időben, több­ször felvetődik a kérdés: hol van egy barát? Jól sejthetjük, ilyen gazdaság mellett nem betartha­tó az az erkölcsi norma, hogy aki egynél több barátot akar, az egyet se érdemel. Elkalandoztunk a vakarózástól - mondhatják meg akarta magyarázni, mit akart mondani az első mondattal, ezért írt egy regényt. Pedig csak arról akartam szólni, milyen hittel, milyen re­ménnyel állnak sorba az emberek a kis kék ka­lapos bilétáért, hogy azután mohón vakaróesz­közért nyúljanak. És ezt követően az öröm fel­hőtlen pillanataiban, könnyezve, viháncolva vé­gigcsókolják az egész várost örömükben: hu­szas...! nyertem...! Egy ismerősöm értetlenkedik. Nem érti ezt az egész rendszert. Kérdezi: mit kell csinálni? Hogy lehet itt nyerni? Azután megmagyarázza neki valaki: nem olyan bonyolult dolog ez. Nyu­gaton már igen régen űzik eme játékot. Nem kell erőlködni, nem szükséges hozzá semmi különle­ges. Csupán csak (v)akami kell. Hajnal József Uj technológia - jobb minőség Olasz férfiöltönyök Szolnokról A hazai konfekcióipar évtize­dek óta nem volt annyira nehéz helyzetben mint az idén. A bel­földi kereslet mérséklődése és különösképpen a szocialista ex­port visszaesése kényszerű vá­lasztás elé állította a vállalatok többségét. A Szolnoki (egykori Vörös Csillag) Ruhaipari Szö­vetkezet még időben felismerte a továbblépés szinte egyetlen le­hetőségét, a külföldi működő tő­ke bevonásának szükségességét. Állandó technikai, technológiai fejlesztés nélkül ugyanis - me­lyet önerőből a jelenlegi finan­szírozási feltételek közepette csaknem lehetetlen megvalósíta­ni - a szövetkezet termékeinek versenyképessége fokozatosan romlott volna a szigorú nyugati piacokon. Az új kihívásoknak megfelelő elképzeléseket hamarosan a tet­tek követték. Augusztus végén az utolsó pecsét is rákerült a Stel­la d’Oro Ruhaipari Kft. alapító okirataira. Az olasz-magyar ve­gyesvállalat 220 millió forintos alaptőkéjének egyik felét a Szol­noki Ruhaipari Szövetkezet épü­letek és gépek formájában vitte be a vállalkozásba, míg a másik felét a San Remo di Cantoni ITC SpA férfi divatcég tőkeapport­ként, illetve know-how-ként biz­tosította. A kft. élére pedig egy magyar és egy olasz ügyvezető igazgató került. A cégbírósági bejegyzést követően - a még meglévő rendelések teljesítése után - megindult az érdemi mun­ka. Megérkeztek az első speciá­lis gépek, és olasz szakértők irá­nyításával megkezdődött a var­rónők betanítása.- El kell felejtenünk mindazt, amit eddig tudtunk a zakógyár­tásról és teljesen új technológiá­ra kell átállnunk - hangsúlyozta dr. Lafferton Lászlóné, a kft. egyik ügyvezető igazgatója. Az átállás természetesen nem megy egyik napról a másikra. Az egyes, szorosan egymásra épülő munkafolyamatokat átszerve­zik, tökéletesítik, és ehhez iga­zítják az új gépek szállításának ütemezését is. A betanulás során minden eddiginél szigorúbb mi­nőségi követelményeknek kell eleget tenniük a dolgozóknak. A vegyesvállalat célja ugyanis az, hogy kisipari igényességgel, de nem a kisipar nehézkességé­vel állítsanak elő férfikonfekciót a nyugati piacra. A Stella d’Oro címkével ellátott öltönyökat az olasz partner saját értékesítési hálózatán keresztül forgalmaz­za, de a tervek szerint itthon is megvásárolhatók lesznek a ve­gyesvállalat termékei. LJL. Az olasz szakemberek a zakóbélés hátközepének összevarrását magyarázzák a varrónőknek. (Fotó: Illyés)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents