Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-26 / 196. szám
4 1990. NOVEMBER 26. A szerkesztőség postájából „Velünk fizettetik meg az aszálykárt?” Jászladányi olvasóinktól kaptuk az alábbi, keserű hangú sorokat. Az Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugdíjas tagjai vagyunk és azért ragadtunk tollat, mert az utóbbi időben a szövetkezet vezetősége nem törődik velünk. Erre példaként említjük, hogy nemrég kedvezményes cukor- és mosóporakciót szerveztek, de nekünk senki sem szólt. Utólag értesültünk róla, holott jól tudják: a kis nyugdíjunk az éhhalálhoz sok, a megélhetéshez viszont kevés. A háztáji kukorica művelési költségét először rajtunk, nyugdíjas tsz-tagokon vasalják be, és ez holdanként 7 746 forintot tesz ki. Úgy véljük, magasan állapították meg a költséget. Velünk akarják megfizettetni az aszálykárt? További kérdésünk: miből? Közel a karácsony, és ha kifizetjük a tartozást, mehetünk koldulni. Sajnos, hogy ezt is megértük. Köszönet a jólelkü polgármesternek Farkas Ilies Erzsébet, rá- kóczifalvi olvasónk Erdélyből települt át, mert mint levelében írja, beteg gyermeke orvosi kezelésére, gyógyítására itt látott lehetőséget. Sok nehézség árán, és a jó emberek segítségével jutott el odáig, hogy egy kis házat vegyen, ahová a mun- kásszállásról költözhetett. OTP-tartozása és egyéb kiadásai miatt anyagi erejéből bútorra, tüzelőre már nem futotta. A község polgármesterének támogatásával megkapta egy idős, magányos ember hagyatékát - közte bútor és tüzelő is volt. Kétségbeesett helyzetében 1000 forinttal is kisegítette a polgármester, amit a saját pénztárcájából nyújtott át. Adja a jó Isten, hogy egészségben, sikerekben gazdag élete legyen - írta végezetül. Szigorú törvényt a pornóáradat ellen! A napnál világosabban beigazolódott, hogy közel négy évtized alatt kis hazánk nemcsak a totális gazdasági csőd minden oldalról léket kapott hajóján küzd az elmerü- lés ellen, hanem mély erkölcsi válságba is jutott. Hol vagyunk már a Bibliában több mint 1900 évvel ezelőtt megfogalmazott erkölcsi értékektől? - a mózesi törvények szigoráról nem is beszélve. Az 1960-70-es években, amikor a nyugati országok zömében végigsöpört a szexuális forradalomnak nevezett szennyáradat, még harsányan hirdettük, a már akkor sem létező szocialista erkölcs magasabbrendűségét, aztán lassan, de szemmel láthatóan és kézzel foghatóan kellett tudomásul vennünk, hogy - sok más egyébbel együtt - ez is begyűrűzött hozzánk, nem kímélve a lap- és könyvkiadást, a telekommunikáció egyéb csatornáit sem. Sajnos, de tény, hogy ma már a nemi aktus látszólag ártalmatlan játékká degradálódott, s vele együtt a prostitúció, a kábítószerezés, a bűnözés és az AIDS terjedése is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Ez a féktelen szexuális szabadság nem látszik igazolni Jean-Paul Sartre francia filozófus nézőpontját, mely szerint erkölcsi kérdésekben minden ember saját maga legyen tetteinek bírája. Erre egy téveszmében nevelt, hazugságok között ingadozó, erkölcsi és hittalajától megfosztott generáció képtelen! A demokrácia alapköve csakis a törvényes rend lehet az élet minden területén, e nélkül anarchiába torkollik. Kétség nem férhet hozzá, hogy minden kardinális kérdést - így az erkölcstelenséget is - törvények alkotásával, azok szigorú betartásával és betarttatásával kell az össztársadalmi érdekeket szolgáló keretek között tartani. (Nem véletlen, hogy a válási statisztikában a világranglétra „előkelő” helyén állunk, egyre több a csonka család,rohamosan növekszik az állami gondozást igénylő gyerekek száma - amit még csak katalizálni fog az egyre romló gazdasági helyzetünk!) Több mint felháborító, hogy már az ABC-üzletek polcait is elöntötte a tömény pornó „színskálájának” nyomdaterméke. (Szegény Gutenberg szégyenkezve foroghat sírjában, mert minden bizonnyal nem erre szánta találmányát.) A* „hagyományos” kiadványok mellé már felsorakoztak a homoszexuálisok, leszbikusok egyedi ocsmányságait publikáló és ilEXPRESS MONEY lusztráló kiadványok is. A tv-képernyőkön, mozivásznakon, videokazettákon gátlástalanul pereg a tömény szex, erőszak, horror. Tisztelettel és aggodalommal kérdezem, mire és meddig várnak még a koalíciós pártokba tömörült honatyáink, igazságügyi és bűnüldöző szakembereink, egy demokratikusan választott parlamentben, és egy demokratizálódó országban, hogy a törvény szigorával vessenek véget ennek az abnormális helyzetnek?! Tudom, seregnyi fontosabb teendőjük is van, de azt sem szabad elfelejteni, hogy stabil lábakon álló, tiszta erkölcs nélkül, az összes többi sem oldható meg maradéktalanul. Nincs tehát más alternatíva, mint az egyetemes erkölcsiségen belül a szexuális erkölcsöt visszaterelni abba a szférába, ahová való: az intimitáséba, mert ami napjainkra kialakult, az már nem az okos, szükséges szexuális felvilágosítás igénye, hanem olyan áradat, melynek belátható időn belül csak Szodoma és Gomora analógiájára lehet véget vetni - annak ellenére, hogy már a francia Encyclo- poedia Universalis megjelenése óta tudjuk: „Az erkölcs olyan szabályrendszer, amit az ember követ (vagy amit követnie kellene) egyéni életében vagy társadalmi életében. ” Követni csak azt lehet, ami van. Ami pedig most van, az több mint követésre méltatlan: tehetetlenség, szégyen és gyalázat!. Szilárd Ádám tanár Szerencsét próbáló, játékos kedvű olvasóink hívták fel a figyelmünket arra a csalafintaságra, amit a címben említett sorsjegy beváltásakor tapasztaltak, azazhogy nem juthattak gyorsan a pénzükhöz. Utánanéztem, hogy miért nem zavartalan nálunk a világszerte elterjedt .játékőrület”. Azt már bizonyára tudják, hogy ötszáz forintig az utcai árusok helyben fizették a nyereményt, a kétezres és ennél nagyobb összeget a kijelölt postahivatalok, valamint a GAMEX Kft. budapesti pénztára. Igen ám, csakhogy Jász- Nagykun-Szolnok megyében hiába futott a szerencsés nyertes egyik postától a másikig, a kártya hátoldali ígéretét nem teljesítették. Mégpedig azért, mert a postások keveset kaptak a sorsjegyből, miközben boldog-boldogtalan árulja. Hamar eladták, leszámoltak az összeggel, s nem volt miből fizetni a nyerteseket. A GAMEX Kft. persze megelőlegezhetett volna egy bizonyos összeget a postahivataloknak, amiből bármikor kifizethetik - utólag is - a nyereményeket, erre azonban a megállapodásukban nem tértek ki. Amint újra kapnak a sorsjegyből a postahivatalok, anyagilag érdekeltek, 2000 forintig máris fizetik a nyereményt - mondta a Debreceni Postaigazgatóság illetékese. Szerencsére nem kell sokáig várni, legalábbis reméljük, mert a GAMEX Kft. nevében Pozsonyi Vilmos telefonhívásunkkor azt ígérte, hogy november 26-tól 15 millió sorsjeggyel terítik a postahivatalokat. Ezzel egyidőben lehetővé tették, hogy a 2000 forintos nyereményt az utcai árusok is kifizethessék. (Nem kötelezően!) Mint mondta, az Express money iránt olyan óriási az érdeklődés, hogy minden várakozásukat felülmúlta. Ettől függetlenül a későbbiekben sem utalnak nyereményelőleget a postahivatalokhoz. így tehát nyertesek, figyelem! Addig juthatnak GYORSAN a pénzükhöz, ameddig a posta készlete tart! (Fenti felvételünk a bűvös számok kaparga- tását örökítette meg.- cs Szálka a nép szemében Csak gratulálni tudunk a Harc a Péter-fillérekért című íráshoz, mely az Új Néplap november 20-i számában jelent meg. Minden sorával mélységesen egyetértünk! Mi, megfáradt asszonyok, akik öt-hat évvel a nyugdíj és a munkanélküliség veszélye előtt állunk, ugyanezeket a sérelmeket érezzük, csak nincs kinek elmondani. Bizony, a mi városunkban is sokan vonultak korengedmény- nyel nyugdíjba (nők, férfiak egyaránt), akik erejük teljében, tudásuk hiányában élvezik most a pihenést; több pénzt kapnak mint mi, 30-35 éves munkaviszony után és aktív keresőként. Konkrétan tudjuk, hogy kik azok, akik magas nyugdíjjal egész nap a városban sétálgatnak, mi pedig fáradtan, betegen rohanunk a munkahelyünkre, s ott tartunk, hogy a betegségünket is elhallgatjuk, mert egyszerűen nem hiányozhatunk a munkából. A fiatalok most kezdenék az életet, de hogyan, s mi lesz velük, Kunhegyesen akad Újváros, Keleti város, Belváros és legújabban Szel- lemváros elnevezésű településrész is. Az utóbbi a tisza- gyendai kövesút bal oldalára épült mutatós házak sora, amelyek majdnem a temető sarkáig nyúlnak. Aki mindezek után sem tudná, innen a titulus... A tá r■£*vaIóterem bői Heten voltak, akár a gonoszok A 26 éves jászberényi Vastag István (Kürt utca 8. szám) és hat társa bírósági aktáit lapozgatva megszámoltam, hogy a kompániát eddig huszonöt esetben ítélték el. Az okok szerfölött színesek, hiszen szerepelt közöttük lopás, súlyos testi sértés, magánlaksértés, természet elleni erőszakos fajtalankodás, garázdaság, rablás, orgazdaság, hivatalos személy elleni erőszak és szemérem elleni erőszak egyaránt. Bizony ez a huszonöt ítélet tekintélyes szám, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy közülük egyetlen személy a negyven éven felüli, a többi pedig tulajdonképpen fiatal. Úgy tűnik, mint nagyon sok embernek, a tizenhárom nekik sem jelent szerencsét, hiszen az idén január 13-án történt az az egyik eset, amiért hatan a rácsok mögé kerülnek. Berényben a Kőhidi vendéglőben, majd a Lehel étteremben iszogattak. Páran közülük el is áztak, és este a Vastag vezette díszes csoport és Ü. Pál, szintén ott iszogató vendég között valami miatt vita, dulakodás kezdődött. Egy ütés ide, egy oda, és jó szesztestvérekhez illően a Vastag-csoport együttes erővel kidobta U. Pált az utcára. A sértett jól érhetett talajt, mert felkelve tartott a további támadástól, ezért egy karót vett magához. Nem sokáig, mert a túlerőben lévő ellentábor három legharciasabbja elvette tőle a husángot. Ezután alapos leszámolás kezdődött: mind a hét ember (köztük két nő is) ütötte, vágta a sértettet. Hasba, mellbe rúgták, az arcára tapostak, és a karóval is kapott annyit, hogy számolni sem bírta a szerencsétlen. Hogy mekkora lehetett a verés, bizonyítja, hogy az arca terepszínűvé vált, a hasfala zúzódott, sőt bélszakadása miatt közvetlen életveszélybe került. A túlvilágtól csak egy idejében elvégzett, gyors operáció mentette meg. A teljességhez hozzátartozik, hogy ezcsak azegyik „tettük” volt, mert közülük öten pár nappal korábban a Kati-patika nevű szórakozóhely előtt közrefogtak egy kapatos férfit, és megszabadították 1 ezer 100 forintjától. Nem sokáig tartott, mert az összeget tüstént italra költötték. A verekedő haramiák ügyét első fokon a Szolnok Megyei Bíróság dr. Nikula Valéria tanácsa tárgyalta, ahol a vétkeseknek összesen tizenkét év elzárást osztottak ki. Igaz, a negyedrendű vádlott 1 éves elzárását 3 év próbaidőre felfüggesztették, de a főkolompos Vastag István és testvére, Vastag József társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntette és lopás vétsége miatt három, illetve két év fegyházat kapott. Rafael András büntetése egy év, Banya Sándoré kettő, Varga ístvánnéé két év, Völgyi Ilonáé pedig egy év. Mindezeken kívül a Jászberényben, Budapesten és Hevesen lakó vádlottak kötelesek megtéríteni eddig több mint harmincezer forint bűnügyi költséget. Az ítéletek nem jogerősek. D.Sz.M. Tessék mondani, mikor neveljük a gyereket? ha nincs a számukra munkalehetőség? A nagyságos asszonyok, az urak elveszik tőlük, mert nyugdíjasként is dolgoznak. Sokan közülük nem a pénzért, hanem azért, mert otthon unatkoznak. Nem egy házaspárról tudunk, akik pártbizottságról - más hasonló funkciós munkahelyről mentek nyugdíjba, s a mellette szerzett keresettel havonta 45 ezer forintot kapnak tisztán! Hol keres egy aktív becsületes dolgozó ma ennyit, aki mellesleg családot, gyerekeket - sok helyen idős szülőket - tart el? Vegyék vissza a nagy nyugdíjat azoktól, akik nem érdemelték meg. Menjenek el újra dolgozni - mégha 5-6 évre is, hogy tudják meg, mi az igazi munka. Több hasonló cikket szeretnénk olvasni az újságban, hogy végre azok is lássák, akik az igazságtalanság, a visszásság ellen tehetnek. Búzás Imréné és munkatársai Torok szentmiklos A jóslat igaz! című, a november 10-i Néplapban megjelent cikkel teljes mértékben egyetértek - kivéve két mondatát, mely így szól: „A legsúlyosabb felelősség azokon nyugszik, akik vállalják az ifjúság nevelését, jellemük képzését. Ez elsősorban az anyák munkája, ők oktassák gyermekeiket, hogy jóra szokjanak és tiszta életvitelre igyekezzenek, így igazi erkölcsi értékeket kapjanak.” Na igen. De tessék mondani, mikor? Mert 3 éves korban - mondhatni elveszik tőlünk a gyerekeket, hiszen óvodában, majd iskolában és napköziben töltik a napot, csak vacsorázni és aludni járnak haza. Estére bizony már ők is fáradtak. Neveljük őket szombat- vasárnap? Akkor, amikorra már a házimunka is összetomyosult? Akkor kérhetnek tőlünk tiszta lelkű és erkölcsű generációt, ha megérjük - vagy elérjük, hogy az anyukáknak nem kell munkába járni, látástól vakulásig dolgozni! Ahogy az ország helyzetét látom, ez nem mostanában lesz. Az utazóközönségért E rovatban jelent meg a Foglalkozzanak az utasok sérelmével című olvasói levél (X.8.), mellyel kapcsolatban Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója - miután kivizsgáltatta a panaszt, többek között az alábbiakról tájékoztat. Október 2-án, a szolnoki Vosz- tok úti végállomásról induló, 2-es jelzésű járat kimaradt, mivel a BZ 91-04 rendszámú autóbusz műszakilag meghibásodott. A panaszos kétszer szóvá tette a forgalmi irodában, hogy több autóbusz ment el a végállomásról - jelzés nélkül. Ezekkel viszont nem pótolhatták a kimaradt járatot, mivel valamennyi busz meghatározott úticéllal települt át; tartalékbusz nem volt. A végállomáson van panaszkönyv, de tekintettel a bérletárusítási forgalomra és a tisztelt panaszos türelmetlenségére, aki csupán annyi ideig tartózkodott a forgalmi irodában, míg reklamált, a könyvet nem tudták átadni. A tisztelt utas sajnos nem adott módot akkor az érdemi válaszadásra. Az esetre tekintettel felhívta a forgalmi szolgálatban dolgozók figyelmét, hogy az utas reklamálásakor azonnal adják át a panaszkönyvet. A hasonló viták elkerülése érdekében ezúton is kéri az utazóközönséget, hogy érdemi észrevételeikkel segítsék a Volán munkáját, és a türelem, az emberi tiszteletadás legyen kölcsönös. A vállalat vezetőit érdekli az utasok véleménye - még akkor is, ha azt a panasz- könyvbe jegyzik. Az igazgató végezetül így zárta sorait: „Valljuk, hogy mi vagyunk az utazóközönségért, melynek érdekében - az elvárhatóság szintjén - a jövőben is mindent megteszünk. A járatkimaradásért és a kellemetlen eseményért szíves elnézést kérünk.” A guberálók után rendet tettek Az Új Néplap november 15-i számában megjelent „Környezetünkért” című, képpel illusztrált észrevétel jogos. A szolnoki, Csokonai úti emeletes lakóépületeknél elhelyezett hulladékgyűjtők környékén rendetlenség volt. Sajnos a guberálók túrták ki a szemetet a kukákból, erre utalt az is, hogy egy részük üresen állt. A szeméttároló kalodák környékét rendbe tettük, s ezt a szállító dolgozóinktól a jövőben is megköveteljük. Molnár Gyula a kommunális üzem igazgatója Szerkesztői üzenet Tóth András, Szolnok: Kérdéseire a fegyelmi határozat ismerete nélkül nem tudunk válaszolni. Kérjük, hogy mielőbb juttassa<el hozzánk, hogy segíthessünk. _________________________________ A z odalt összeállította: Csankó Miklósné Hozzászólás cikkeinkhez
