Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-24 / 195. szám

1990. NOVEMBER 24. Néplap 3 Tiszaföldváron még nincs munkanélküliség Hogy ebben a közel 13 ezer lakosú, városnyi nagyközségben sem könnyű az élet, de még inkább az új közélet gyakorlása, azt jól bizonyította a csütörtök esti több, mint négyórás testületi ülés és lakossági fórum, melyet az új önkormányzati testület második ülése alkalmából tartottak. A 19 képviselő-testületi tag hivatalos nyilvános ülését mintegy hatvan földvári polgár kísérte élénk figyelemmel a helyszínen, s tett fel közérdekű kérdéseket a polgármesternek és a jelen lévő Molnár István országgyűlési képviselőnek és a szakapparátus dolgozóinak az egyes napirendeknél. Ez az azonnali helyszíni lakos­sági tájékozódás és véleménynyilvánítás egy testületi ülésen korábban elképzelhetetlen lett volna. A nyilvános ülés hangulatát nagyban meghatározta Marosfalvi Ernő polgármester higgadt, kor­rekt, tárgyszerű ülésvezetése. Az új polgármester 60 éves technikus, földvári őslakos, aki 1956 után nyolc évet kapott, amnesztiával szabadult, de egyetemen már soha többé nem tanulhatott tovább, sőt évekig munkát sem kapott. Nős, az egyik gyermeke a szolnoki Ver­seghy Gimnáziumban tanít, a má­sik pedig a Bocsi Sörgyárban dol­gozik. Az SZDSZ felkérésére vál­lalta a jelöltséget és a polgármesteri funkció ellátását. Pedig könnyen nemet mondhatott volna, hisz nyugdíjkorú. 1956-ban a martfűi munkástanács vezetője volt, ezért részesült az akkori megtorlás kö­vetkezményeiben. Most szülőhe­lyéért, Tiszaföldvárért szeretne mi­nél többet tenni ebben a pénzínsé­ges helyzetben is. Nem szereti az ígéreteket, annál inkább az emberi tetteket a közösség érdekében. Hogy ezt ő is és a képviselő-testü­let is meg tudja tenni, pontos értel­mező jogszabályok szükségesek, és az önkormányzati tulajdonlást szavatoló új földtörvény parlamen­ti megalkotása. Az önkormányzati üléssel egy­bekötött fórumon nyolc napirendet tárgyaltak, melyeknek közérdekű részére: a községi gázprogram és telefonhálózat fejlesztésének meg­beszélésére bevonták a megjelent földvári polgárokat is. A napiren­dek előtt Ferenczy György gimná­ziumigazgató - miután az öt továb­bi képviselő átvette megbízóleve­lét - felvetette, hogy-a Tiszaföldvá- ri Polgári Társulat, amely a helyha­tósági választásokon jelölteket in­dított, de nem pártként működik, elismeri a nagyközség képviselő­testülete és a polgármester legiti­mitását a korábban az egyenlő sza­vazati arányok miatt felvetődött jo­gi viták ellenére is. Nem szeretnék, ha politikai természetű kérdések uralnák el a testület munkáját, mert a település érdeke most azt kívánja, hogy szakértő módon döntsenek egységesen a legégetőbb kérdések­ben. „A múltat el kell felejteni, a sebeket nem szabad tovább fel­szaggatni, hanem dolgozni kell az itt élők érdekében” - hangsúlyoz­ta. A megjelent polgárok által élénk érdeklődéssel kísért önkormányza­ti testületi ülésen kiderült, hogy a jogszabályi hiányok útvesztőiben kell működtetni az új önkormány­zatot. A helyi tulajdonlást szabályozó földtörvényen túl hiányzik az ön- kormányzatok egységes szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ), amely nélkül rendkívül Marosfalvi Ernő polgármes­ter válaszolt a kérdésekre. nehéz érdemben cselekedni. De- mecs József beruházási főelőadó elmondotta, hogy a gázátadó meg­építése befejeződött, jelenleg hét utcában van élő gerincgázvezeték, amely ebben az évben több mint tíz kilométeres vezetékelést, azaz 629 lakás bekapcsolását tette lehetővé. 1990-re még további öt kilomé­teres vezeték építésére kaptak en­gedélyt három utcában, amely to­vábbi 320 lakás gázszolgáltatását teszi lehetővé. így összesen jelen­leg Tiszaföldváron 1150 lakás gáz­fűtésére van lehetőség, de ennek ma még kb. 60 százalékát haszno­sítják a lakosok, mivel az egy la­kásra most jutó 16 ezer forintos nettó bekötési költséget nem tudja mindenki vállalni. Nehezíti a hely­zetet a Tigáz által történő műszaki átvételt követő vagyonjogi átadás nehézsége is. Többek között ezért nem kaphatnak még gázt a Rákóczi és Öcsödi utcában lakók. A polgár- mester megígérte, hogy a legrövi­debb időn belül intézkednek annak érdekében, hogy még az igazi tél beköszönte előtt a gázra szerelt la­kások megkapják a fűtési energiát. (A bekerülési költségek 15 száza­„Levegyük vagy ne vegyük le a csillagot?” léka a személyi jövedelemadóból leírható a jelenlegi jogszabályok szerint a beruházó utcaközösség ja­vára.) Kovács János gazdasági és mű­szaki csoportvezető a telefonháló­zat korszerűsítéséről elmondta, hogy nemsokára megkapják a Ti­szafüreden felszabadult ezerállo­másos automata konténerközpon­tot, amely lehetővé teszi a földvári crossbarhívást is, és jelentősen nö­veli a bekapcsolható új állomások számát. A további fejlesztés, amely kb. húszmillió forintos befektetést igényel az 1989-es árszinten, a jö­vő év végéig megvalósítható. Tanulságos vonulata volt az ülésnek az értékesíthető lakások vevőinek kijelölése körül zajló vi­ta, és az a hosszas dilemma, amely akörül dúlt, hogy levegyék-e vagy ne vegyék le a szovjet hősi emlék­mű csúcsán lévő kis vörös csilla­got A lakáselosztás megszavazá­sánál magasra csaptak a szemé­lyeskedő indulatok. A végül is a tárgyilagosan meghozott döntésen túl kiderült, hogy egy ilyen arány­lag kis településen mindenki min­denkit ismer, ezért a döntésekben összecsaphatnak az érvek és az elő­ítéletek. A vörös csillag levételével kap­csolatban még forróbb volt a vita. A jelenlévők egyik része azzal ér­velt, hogy a rendszerváltás minden nyilvános épületről megkívánja a régi jelképek eltávolítását. A másik fél pedig azt hangsúlyozta, hogy a történelmi értékű és jelképű szob­rok, emlékművek megcsonkítása nem méltó ahhoz, amit hirdetünk, mert különben - mint Király Ferenc főorvos hangsúlyozta - „elítélhető magyar módra minden értékünkbe belegázolunk, de akkor a török fél­holdakat le kellene szedni a több évszázados, patinás történelmi mű­emlékeinkről.” Egy másik hozzá­szóló pedig azt erősítette meg, hogy nekünk ugyanúgy meg kell becsülnünk a mi földünkön ártatla­nul elesett orosz katonák emlékét, ahogyan elvárjuk azt, hogy a Szov­jetunió területén is tiszteljék a mi oktalanul ottveszett hazánkfiait. A képviselő-testület végül is úgy döntött, hogy a közmegbékélés ér­dekében eltávolítják a csillagot, az emlékművet viszont a helyén hagyják, biztosítva állagmegóvá­sát is. A végső sorsát későbbi tes­tületi vagy lakossági határozat dönti el. L. Gy. Új Néplap-fórum: Kérdezzen velünk! Jászberényben az önkormányzat irányítja a várost Kérdezzen velünk, hirdette meg az Új Néplap Jászberényben is azt a fórumot, amelyet a megye vala­mennyi városában a napokban rendeznek, hogy polgármesterével találkozhasson a választó. A polgármesteri hivatal nagyter­mében tartott fórumon mintegy negyvenen jelentek meg, többsé­gükben olyanok, akik kérdezni akartak. Dr. Magyar Levente polgár- mester megerősítette, hogy a helyi politikában nincsenek pártok, ön- kormányzat van. Pártérdekek he­lyett tettvágytól fűtön képviselő- testület van, amely keresi és hama­rosan meg fogja találni a formáját az együttdolgozásnak. Lényeg a munka, a felelősség és az aggódás a város, a város polgárainak jövő­jéért. Hagyó Miklós aggódva kérdez­te a polgármestert egy, az Új Nép­lapban ellene megjelent nyílt levél miatt. Ha a kórházigazgató ilyet ír - mondta, akkor további kellemet­len feszültségek keletkezhetnek az egészségügyi ellátásban. A pol­gármester megnyugtatta, hogy dr. Jakus Zoltán igazgató főorvossal sebészként sem volt, azóta sincs semmilyen konfliktusa. Azt a le­velet egyébként sem ő, hanem egyik volt sebész kollégája írta. A fórumon jelenlévő levélíró, dr. Jánosi Gábor magyarázattal is szolgált: dr. Magyar Levente 48 ezer forintos fizetését csak példa­ként említette cikkében, mellyel egy országos jelenség visszássá­gára akarta a figyelmet felhívni. A polgármester fizetését pedig azért sem irigyli, mert tudja jól, hogy (annak nettó részénél) a kórházban többet is meg lehetett keresni. Dr. Magyar Levente hozzátette, még ingyen, fizetés nélkül is elvállalta volna a polgármesterséget. Az ezer éves eszmének, a Szent István-i gondolat megvalósításának lehe­tősége, hogy közel kerüljünk a Lajtától nyugatra fekvő kultúrák­hoz. Neki ez megérte volna ezt az áldozatot is. Úgy érzi - mondta -, ennyivel tartozik gyerekeinek, unokáinak. Már így is nehéz az élet, vetették közbe. A helyi adó egy lehetőség, válaszolta a polgármester, amivel nem biztos, hogy él az önkor­mányzat. Állítani azonban azt sem lehet, hogy a kiesések miatt a nél­kül is életben tarthatók a város kö­telező funkciói. Csak példaként említette a vízelvezetést, orvosi el­látást, tanítást. Nagy János a 4-es számú vá­lasztókörzet lakóinak nevében tet­te fel kérdéseit. Megszűntek a ta­nácstagi beszámolók, ahol a vá­lasztók találkozhattak képviselő­jükkel. Hogyan készülnek most a képviselők a döntésekre, a válasz­tókat bevonják-e azokba, és ho­gyan tájékoztatják a lakókat dön­tésekről? Néhány kivételtől elte­kintve, a testületi ülések nyitottak, válaszolta dr. Magyar Levente, ülések előtt öt nappal pedig a napi­rendi témák hozzáférhetőek, így véleményezhetők is. A tájékoz­tatásban elsősorban már a közeljö­vőben (változatlan áron) kétheten­ként megjelenő Jászkiirt újságra építenek, amit az önkormányzat szeretne heti lappá fejleszteni, va­lamint a kábeltévére. Számítanak továbbra is az Új Néplapra, de sze­retnék, ha ott az önkormányzatról nemcsak több, hanem a külsősége­ken túl a lényegei munkáról, a fon­tos döntésekről szóló információk is helyet kapnának! Kovács Endre - kérve az Új Néplapot, mint hiteles hírforrást, hogy az eddigiekhez hasonlóan to­vábbra is nyíltan írja meg, ami a városban történik - a polgármester személyének kiválasztásáról ér­deklődött. Nemes versenyben mé­rettem meg, az SZDSZ-ben és az egyezkedő pártok között is - mondta dr. Magyar Levente. Vé­gül én kaptam több szavazatot, és a demokrácia szabályai szerint én is töltöm be ezt a tisztséget. Ve- télytársamnak azonban tág tere van az önkormányzatban ahhoz, hogy az egyébként nagyra becsült programját, mely gyakorlatilag in­gyen lakáshoz juttatná Jászbe­rényt, megvalósítsa. Mészáros Istvánná a most még egyesült szociális intézet dolgozó­inak aggodalmával jött. Úgy hall­ják ugyanis, hogy már a közeljö­vőben az egyház megkapja az egyik részt. A szétválással azon­ban konyha és mosoda nélkül ma­rad a világi otthon, de az ápolók, gondozók munkahelye sincs ga­rantálva. Kérte a polgármestert, nélkülük ne döntsenek az ügyben. Dr. Magyar Levente, Jászbe­rény polgármestere. (Fotó: N. Zs.) de legalábbis idejében tájkoztas- sák az ott dolgozókat a változásról. Az otthon lakóinak jövője is ezt kívánja. Szűcs Kálmán a Suba utca év­tizedek óta megoldatlan vízelveze­tése miatt panaszkodott, egy asz- szony pedig azért, mert a korábbi gyakorlattól eltérően a sátoros áru­sítókat egy helyre zsúfolják össze, és nem engedik a városközpont­ban szétszórtan a települést. A víz- elvezetés, a csatornázás átfogó koncepció szerint történhet, erre fog az önkormányzat törekedni, hangzott az egyelőre csak reményt keltő válasz. A széttelepülést pe­dig a főtér tisztasága, rendezettsé­ge miatt nem engedélyezik. A volt pártház előtti parkolóban bárki fel­ütheti a sátrát, szilveszter napján azonban mindenki maga választ­hat elárusítóhelyet. * Dr. Magyar Levente polgár- mester a következőket mondta el önmagáról: Szentgotthárd mellett születtem a háború végén. Apám erdélyi származású, Belényesen szület­tem, anyám jásztelki. A trianoni döntés után került apám Jászapátira, ahol a Tiszavi- déki Bank iazgatója volt 1941-ig, majd a háború után is. Jászapátiról 1949-ben költöztünk fel Pestre, de kapcsolatom a Jászsággal a nagy­szülői látogatások révén később sem szakadt meg. A jászberényi kórházban a diploma megszerzé­sétől - 1974-től - dolgozom, mint sebész. Jászdózsán kaptunk szol­gálati lakást, ahol feleségem jelen­leg is körzeti fogorvos. Közben vá­sároltam Jászberényben egy lakást (nem olcsón, nem a Gács László utcában, ahogy a hír járja), úgy­hogy jászberényinek is tekintem magam. Mindezeket azért tartom fontos­nak elmondani, mert vád ért jász­ságijászberényi eredetemet illető­en. Megértem ezt az aggodalmat, hiszen itt a negyven év alatt rendre idegenek váltották egymást a ve­zetői székben, de én itt a Jász­ságban és Jászberényben nem tar­tom magam idegennek. Felmenő­im között a jászsági virilis képvi­selők vannak, de büszke vagyok erdélyi eredetemre is, ahol egyik ősöm Bemnek volt tüzérparancs­noka. Piarista gimnáziumban érettsé­giztem, világnézeti okok miatt öt évig nem is vettek fel az egyetem­re. Volt iskolámmal és az egyház­zal a kapcsolatom azóta sem sza­kadt meg. Orvosi diplomával min­denképpen vidékre akartam men­ni, mert fiatal sebésznek egy vidé­ki kis kórház az igazi iskola. így kerültem vissza a Jászságba. Dr. Detki Barna főorvost nemcsak mesterként, hanem második apámként is tiszteltem, s halála után 1985 decembertől szakér­tőként három évet Algériában töl­töttem. Ahogy hazakerültem rög­tön bekapcsolódtam a politikába, alapító tagja vagyok az SZDSZ he­lyi szervezetének. L. P. A KUNSÁG EVKV. EXPORT-IMPORT RAKTÁRHÁZÁBAN ttomon, PfliFi jams űt i.sz. tel. -42-205. DAVOS *ZRHK0 : 599.-Ft 2 SlEmilVE* HÄmCO : 544 .-F* MEGLEPETÉSKÉNT I DB KINDER TOMI AJÁnDÉKOZRíHOZ SZÉLES RRUVfllfittTÉKKRL VRR3UK KEDVE* VflíflRLÖinKRT DECEmBER MÓL KHRBGSOnVIO (SIOmBftT - VRSRRnflP IS 8-12-16) EGESZ NAPOS TŐZSDETANFOLYAM AZ ÁRUTŐZSDE SZAKEMBEREIVEL IDŐPONTJA: 1990. december 4., 9-15 óráig HELYE: Vetőmag Vállalat Oktatási Központ, Mezőtúr SZERVEZŐK: JÁSZ-KUN Vetőmagtermelő és Értékesítő Kft., Szolnok Jász-Nagykun Gabona Kft, Szolnok Budapesti Árutőzsde RÉSZVÉTELI DÍJ: 2000 Fl/fő + áfa, mely magában foglalja az írásos anyagokat és az ebédet JELENTKEZNI LEHET: Tóth Csaba osztályvezetőnél a 35-111 (408 m.), Harasztosi József tőzsdetagnál a 41-024,35-745 telefonszámokon, 1990. november 29-ig. *41208/1* 1990. DCG-3-fin mm váró* déli rniíw ÚJ ÜZEMANYAGTÖLTŐ- ÁLLOMÁS NYÍLIK fi KOROM ÚT 43 ttfifR IT1ELLETÍ, R KŐOLAJKUTATÓ VRLLRLRT TELEPHELVÉVEL níMíW NyiTVA TARTÁS: HÉTFŐTŐL-PÉNTEKIG 6-1© ÓRÁIG ttOmBRTOn 6-14 ÓRÁIG ßfiZ0fcRJ,92-E*, 86-0* BEIUin !* 86-0* KEVERÉK, KEnŐOLRJOK, FR6VRLLÓF01VRDÉK, ÖURUKÖPEIWEK ,01RJ- É* LEVE60ÍÍŰRŐK, TÖmÍTÉSEK , 6VÚJTÓ6VERTVRK , RUTÓRPOLR*! CIKKEK, FRGVRLLÓ BEmÉRÉ*, LEVE&ŐKOmPRESaOR. ■^öbbv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents