Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-22 / 193. szám

4 1990. NOVEMBER 22. A tárgyalóteremből Régi zár, új zár, neki mindegy Felrúgták a gázbekötés szabályait A lakosság - látva és tapasz­talva az ország nehéz gazdasági helyzetét, a tanácsok pénztelen­ségét - egyre inkább saját maga kezdeményezte, szervezte, bo­nyolította a közművesítést, a gá­zosítást. így történt a mi esetünk­ben is, amikor három évvel eze­lőtt - tizenhat fővel - meglakítot- tuk a karcagi Kiss Antal utcában a gáztársaságot. Az ezzel kap­csolatos szerződésünket benyúj­tottuk a városi tanácshoz, amit sem szóban, sem írásban nem ki­fogásoltak. A későbbiekben vi­szont azt tapasztaltuk, hogy a szerződésben foglaltakat az ille­tékesek figyelmen kívül hagy­ják; annak engedélyezik a rákö­tést, attól kérik a hozzájárulást, akitől akarják. így például tavaly a hozzájárulásunk nélkül kötöt­tek rá a vezetékre egy családot, s bár a díjat befizették a tanács kasszájába, az összeget nem utalták a számlánkra. Társaságunk tagjai között sok a kisnyugdíjas, lemondás és ne­hézségek árán spórolták meg a rájuk eső részt - abban a hitben, hogy a további rákötök hozzájá­rulásából majd kapnak vissza né­mi összeget. Ugyanakkor a vá­rosgazdálkodási vállalatnak eb­ben az évben díjmentesen enge­délyezte a városi tanács, hogy négy lakást rákössön a gázveze­tékre. Megjegyzem: a társasági szerződésünk 5 évre kizárja a ta­nács egyoldalú engedélyezését. Az ilyen és ehhez hasonló meg­nyilvánulással nem segítik elő az önerős beruházások vállalását. A vezeték építése idején megkeres­tük a szóban forgó vállalatot, hogy lépjen be, járuljon hozzá a kivitelezés költségéhez, de elzár­kózott. Bizonyára így gondol­kodtak: minek fizessenek, ha a város vezetői úgyis engedélye­zik a rákötést - a lakosság szám­lájára. A szabályokat éppen azok rúgják fel, akiknek be kellene tartatni! Társaságunk nem áll el a köve­telésétől, mert az említett eset nemcsak igazságtalan, de tör­vénysértő is. A Kiss Antal utcai gáztársaság közös képviselője: Kacsándi Mihály Karcag Egy tollvonással megvonták a kedvezményt A kormány egy rendelet mó­dosításával szűkítette azoknak a körét, akik - a tartósan beteg gyermekük után emelt összegű családi pótlékra, közgyógyel lá­tási igazolványra voltak jogosul­tak. Hogy mit jelent ez konkré­tan, családom példáján keresztül érzékeltetem: Kislányom 1986 óta diagnosztizáltan allergikus jellegű, krónikus asztmabeteg­ségben szenved, fokozott gon­doskodást igényel. (11 éves, a súlya 28 kiló.) Négyévi kezelés után bizonyos javulás tapasz­talható ugyan nála, de továbbra is naponta gyógyszeres kezelésre szorul; bizonyos időszakban megfázásos, lázas betegségre hajlamos. A gyógyszerek közül kétfélét ingyen kap, de azokért havonta Kunhegyesre kell utaz­nom. Ez év októberétől a beteg kislányom részére már nem igé­nyelhettem az emelt összegű csa- ládi pótlékot. Úgy látszik, könnyen döntenek mások sorsa felett azok, akik havonta 25-40 ezer forintot vágnak zsebre. Ti­zennyolc éve dolgozom, férjem diplomás tanár, és szolgálati la­kásban lakunk, ami azt is jelenti, hogy nincs vagyonunk, kocsink, se megtakarított pénzünk. Két gyereket nevelünk, és eddig min­dent csak OTP-részletre tudtunk vásárolni. A beteg kislányunk után nyújtott támogatás megvo­nása - figyelembe véve az adó- kedvezményt is -, számunkra, és nagyon sok hozzánk hasonló család számára havi 2000 forint jövedelemkiesést jelent. Nem hagyhattam szó nélkül, mert az intézkedést igazságtalannak tar­tom. Farkasné Ady Márta Kenderes Csalódtam a Tisza Taxiban Mozgássérült vagyok, nem is fiatal, így ha valahová el kell mennem, kénytelen vagyok taxi­val közlekedni. Ebben az évben gyakran igénybe vettem a Tisza taxi szolgáltatását, legutóbb no­vember 5-én, amikor orvoshoz mentem. Az a gépkocsivezető, akivel akkor utaztam, kérésemre - s a fülem hallatára - rendelte meg november 7-re a kocsit, amikor ismét orvoshoz kellett mennem. A megállapodás sze­rint reggel 9-re jött volna értem a taxi, de negyed tízig hiába vár­tam. November 12- én ugyanígy jártam. Több, nagyon rendes embert ismertem meg a Tisza Taxinál, akik a szállítás mellett maximá­lisan segítettek, ezért nem talá­lok magyarázatot arra, hogy a legutóbbi kéréseimet miért nem teljesítették? Higgyék el, nem az a lényeges, felszámítanak-e vagy sem kiállási díjat - ahogyan erről tájkoztatták az utasokat -, hanem az, hogy az előrendelésekben, a sürgős esetekben mennyire meg­bízhatóak. Végül is nem egyedül vannak a piacon. Bódi Mária Szolnok Levél az eltávozott anyához Tudom, hogy a tény megmásít­hatatlan, hogy a tested már nincs közöttünk, de még mindig vá­rom, hogy betoppansz, hiszen nem hagytál itt minket. Kell, hogy tudd, valahogy boldogu­lunk, de nélküled még nehezeb­ben. Mindig csak értünk éltél, utolsó gondolataid is mi voltunk. Fáj, hogy a sok jóból semmit sem tudunk viszonozni, nem hagytál rá időt. Boldog és nyugodt öreg­kort akartunk neked, de tervein­ket a „sors” gyorsan szétrom­bolta: fiatalon távozni kény­szerültél. Anyukám! Jól vagyunk, apa újra tanít, a húgom tanul, és a munkahelyén megbecsülik. A vejed meggyógyult, már saját lá­bán jár ésújra dolgozik. Megszü­letett az unokád, Kristófnak hív­ják. Tudtad, hogy várjuk, de már nem mertél neki örülni, hiszen kimondatlanul is tisztában voltál vele, mi vár rád. Erős voltál, s megtanítottál bennünket arra, mi mindent kell az embernek elvi­selni, tűrni. Az utolsó karácsonyunkat so­sem felejtem: milyen erőfeszíté­sedbe került örülni, mosolyogni a családi körben. Minden karácsonyon egy gyertya csak érted fog égni. Soha nem felejtő nagyobbik lá­nyod: Darókné Juhász Katalin Zagyvarékas Már az is szerencse, ha akkora fémet talál az ember a kenyeré­ben, amit nem tud lenyelni? Molnár Pál olvasónk asztalára került a képen látható, szöggel bélelt mindennapi, amit Szolnokon az 1-es számú élelmiszerboltban vásárolt. (Fotó: I.Cs.) Illeték Több évig volt a szolnoki váro­si tanácsnál lakásigénylésünk, azonban nem sok reményt fűz­tünk ahhoz, hogy meg is kapjuk, ezért tavaly augusztusában az OTP-től vásároltunk egy tanácsi kiutalású lakást. Tízezer forint il­letéket kellett fizetnünk, noha nem mi voltunk az első tulajdo­nosok. Engedélyezték, hogy 5 havi részletben, 2000 forinton­ként fizessük ki. Ez év májusá­ban fizettem be az utolsó részle­tet, ám júliusban kaptam egy fel­szólítást, hogy 863 forint kamat­tal tartozom. Ez az, amit nem ér­tek, nem is fizettem be - írta töb­bek között D.L.-né szolnoki ol­vasónk. Észrevételére Miskó Istvánné- tól, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Illetékhivatal helyettes vezetőjétől kértünk választ. Mi­után kivizsgálta az ügyet, a kö­vetkezőkről tájékoztat: D.L.-né- nek - méltányosságból - mintegy 50 százalékos engedményt, vala­mint részletfizetési kedvezményt adtak. így - a jogszabály értelmé­ben - a mindenkori befizetésnél fennálló tőketartozásra 2 száza­lékos adópótlékot számoltak. Ez a pótlék volt júliusban 863 forint, s erre hívták fel az ügyfél figyel­mét. „Sok van, mi csodálatos...” Az utóbbi időben egyre több­ször hajtogatom: nem, nem lehet igaz, ezt nem hiszem, hiába lá­tom, hallom, vagy olvasom. Leg­utóbb az borított ki, hogy a jelen­legi feltevések szerint Gagarin nem járt az űrben. Kérdezem: hány és hány ember játszott sze­repet a valótlan hír terjesztésé­ben, járult hozzá a népek félreve­zetéséhez? Gagarin esetéhez ha­sonló, hogy emberek ezreit lehe­tett az elmúlt időkben ártatlanul elítélni, normális, ép ésszel bo­londok házába zárni. Már nem tudom, hogy mit higgyek el és mit ne. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb”. Az ember által változik, alakul a lét, az élet. Hátha tud ez a csodá­latos lény még újat alkotni, hitet adni az embereknek. Szeretném megérni, hogy mindenki csak az igazat írja, mondja mindenkor: a jelenben s a jövőben egyaránt. Molnár Ferencé Szolnok A játék birodalmából Új, állandó kiállítás megnyitá­sára telt meg november 9-én a jászberényi gyermekintézmény. Hortiné Bathó Edit, a Jász Múze­um munkatársa nyitotta meg a Játékország csodái című tárlatot, mely a múzeum anyagából válo­gatva mutatja be a századfordu­lótól napjainkig fellelhető játéko­kat. A vitrinekben a természetes anyagokból otthon készült játé­kok éppúgy megtalálhatóak, mint az ügyes kezű mesterek ké­szítményei, vagy a boltban kap­ható játékok. Több vitrint tölte­nek meg a különböző babák, me­lyek között látható matyó, kalo­csai, sárközi, zsámboki és szanyi viseletbe öltöztetett. A kiállítás legértékesebb da­rabja, az úgynevezett gömbcsuk­lós baba, a század elején, Fran­ciaországban készült - Armand Marseille gyárában. A megnyitó után a gyerekek gyöngyfűzésben és papírhajtogatásban próbálhat­ták ki ügyességüket. Faragó László Jászberény A régi zárat könnyedén, mint­ha csak játszana, úgy nyitotta ki (törte fel). A kicserélt új zár ki­nyitása se okozott túl nagy fejtö­rést. A szerkezetét kutató tapin­tás után egy-két mozdulat, és a zár már semmit sem zárt. Azt, akinél a biztonságot ígérő szer­kezet nem jelentett zárt ajtót, hosszú évek gyakorlata tette „mesterré”. A zárak „aranykezű mestere”, Bolgár János, Budapest, Nép­színház utca 17. szám alatti la­kos. Ő hatolt be sok olyan zárt helyiségbe, ahonnan el lehetett lopni valamit. Mert szeretett lop­ni. Szórakoztatta, mindig jó kedvre derítette az ilyen próbál­kozás. Legutóbb is lopás bűntet­te miatt ítélte 10 hónapi szabad­ságvesztésre a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Büntetését letöltve, 1989. no­vember 15-én szabadult a bör­tönből. A rács mögött eltöltött időt nem sírta vissza, annál in­kább a lopással járó izgalmak emlékét. Ezek az emlékek ültet­ték vonatra szabadulása után egy héttel, és Jászberénybe már kész tervvel érkezett. Természetesen ez lopás volt, de mert az újrakez­désnél nem akart túl sokat koc­káztatni, elhatározta, hogy neve­lőapja neszűri, hétvégi házában kezdi el a fosztogatást. • Az ajtózár nem jelentett sem­miféle akadályt. Nemcsak azért, mert ismerős helyen „szorgos­kodott”, hanem mert még min­dig a kisujjában volt a csukott ajtók feltörésének tudománya. Sovány zsákmánnyal, használt ruhaneműkkel és egyéb, a hétvé­gi házakban tárolt limlomokkal távozott. Neki mégis megérte, hiszen lophatott, azt tehette, amihez mindig is kedvet érzett. Két nap múlva ugyanott birkó­zott meg a zárt ajtóval. Ezúttal az alig pár órája felszerelt bizton­ságosabbnak tűnő új zárnál pró­bálta ki képességeit. Sok elvin­nivalót most sem talált, ezért a házhoz tartozó faépületbe (kam­rába) is betört. A lakat leverésé­vel hatolt be, és élelmiszerfélét, szerszámokat, használt ruhane­műket vitt el. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet a jótevőjét, nevelőapját kétszer is meglopó tolvaj ügyében. Bolgár Jánost többrendbeli lopás bűntette mi­att - mint többszörös visszaesőt - 7 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott feltéte­les szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős.- ésal­Hozzászólás cikkeinkhez Lakáseladás - csalárdsággal Az Új Néplap november 12-i számában olvastam a szolnoki, Gutenberg téri lakásvásárlók ke- serveit, melyek azonosak a gondjainkkal. Mi, a szolnoki, Ságvári krt. 65. számú ház lakói, 1989. augusztus 23-án lettünk társasházzá - ugyanilyen megté­vesztő ingtatlanleltár szerint. Azzal a különbséggel, hogy ab­ban az időben az a hír járta: aki nem veszi meg a bérleményét, egy idő múlva kiköltöztetik a la­kásból. Harminc-harmincöt éve lakunk a 10 évvel ezelőtt amor­tizálódott, alapos felújításra szo­ruló, de megszokott otthonun- ban, nem kívántuk elhagyni, így megvettük. (Természetesen azonnal írtunk az IKV igazgató­jának, a tanácselnöknek, de hiá­ba.) Szerintünk a következő a helyzet: Az IKV - a leromlott lakások eladásával - megszaba­dul a terheitől, a légópincékből viszont - bérletezés útján - jöve­delmet húz! A pincéket sorra ki­adták különböző cégeknek, akik többnyire raktárhelyiségként használják, holott egy épület a pincétől a padlásig egész. Mivel általános világbéke van kialaku­lóban, nem lesz szükség a légó- pincékre, ami modem háború­ban tömegsír lenne. Az eladási leltárban szerepel a pince is, és sehol nincs korrekt módon feltüntetve, hogy az IKV-használatban marad. A Földhivatal természetesen be­jegyzi a tulajdon-, illetve kezelői jogot, hiszen számára szabályos okiratot kap. Ezzel a csalárdság­gal viszik végig az eladásokat - 1989 óta. S.V.-né Szolnok Májusban alakult a polgári őrség A Kérdezzen velünk című írás (Néplap november 19.) egyik al­címe - Polgári őrséget szervez­nek - téves, hiszen Tiszafüreden a polgári őrség (a megyében má­sodikként) ez év májusában megalakult. Azóta is a Tiszafü­redi Rendőrkapitányság támoga­tásával működik; tevékenyen részt vállal a város és vonzáskör­zetének közbiztonsági feladatai­ból. Ábrahám Tamás a polgári őrség képviselője Sérelmét az indulat szülte A szakadékban marad-e az igazság? című írásban foglalta­kat (október 30.), mely Faragó Sándomé tiszafüredi lakos pana­szával volt kapcsolatos, kivizs­gáltam. Tájékoztatásul közlöm, hogy dolgozónk esetében a te­lephelyváltozás munkajogilag nem minősül áthelyezésnek. A takarítói teendőket kérésére - be­dolgozói munkájára figyelem­mel - végezte, osztott műszak­ban. Szabadságát igyekeztünk az általa kért időpontokban biz­tosítani, amit több esetben önké­nyesen megváltoztatott. Továb­bi sérelmeit is az indulat szülte, viszonya nem csak vezetőivel, de munkatársaival is feszült. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából

Next

/
Thumbnails
Contents