Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-22 / 193. szám
1990. NOVEMBER 22. 5 HÚSZON INNEN -TÍZEN TÚL V____________________________________________________________________/ Sok a.../ Mindent elönt a szenny. Medréből kilépve hömpölyög a pornográf áradat, kéj, üzekedés, amerre a szem ellát. Emitt kilógatott keblek parancsolnak álljt a vándornak, amott széttárt combok felfedett zegzugai ejtik egyik ámulatból a másikba a né- zelődőt. ... Nem is beszélve a borítók mögötti csudákról. S mindez miért kellett nekünk? Mondjátok meg nekem, miért? Persze én is ismerem a kivédhetetlen érvet: csak! így kell ennek lennie ott, ahol divatba jön a demokrácia. (Sajnálom ezt az országot mohó nyugat-majmolásá- ért.) Másrészről igaz, legalább vizuálisan lakjon jól a magyar, ha másképpen már nem is mindig. (Lásd: Éhes makkal disznókat álmodsz!) De irgum-burgum, teremtette! - húzza meg végre valaki jó vastag vonalakkal a határokat. Mettől-meddig tartson a „szerelem”. Vagy van még valaki ebben az országban, aki nem látott csodálkozó, tágra nyílt szemű kisfiút, amint a kirakat előtt álldogálva, érdeklődéssel fürkészi a „néni szőrös micsodáját”? Szemmagasságban, karnyújtásnyira. Tudom, az már nem is lehet ellenérv, hogy minden eltűnő irodalmi, megyei lapocska helyén rögtön ott terem két új pornófüzet. A válasz itt is kézenfekvő, már-már logikus: versenyhelyzet van! A kereslet-kínálat farkastörvényei uralkodnak rajtunk. ... Tudjátok, nem is bánnám én már, elvégre a libidó az libidó! S mi tagadás, lett belénk alaposan invesztálva a teremtéskor. S ez a huncut persze végzi a dolgát, rág odabenn, vágyakat gerjeszt, s hajszol a Másik felé. Kétségtelen, eleinte - az első hullám betörésekor - még csak-csak megmoccant a „hancúrléc”, s ficánkolt egyet-kettőt börtönében. Újabban azonban már nem kapja fel a „fejét” akármilyen látványosságra a szilaj magyar szerszám. Az extrákon, igaz, még eleimélázik a sokat látott, Don-ka- nyarból megtért honfi tekintete is. (S ma már nem szégyellnek megmutatni nem mindennapi gyönyöröket sem.) Csak bátran, merészen! Az üzlet, az üzlet. De óvd meg Isten a magyart, mert ha már kibírta ezer éven át, akkor talán eztán sem jut eszébe magától a honpolgárnak, hogy a fejlett A hatodik Szolnok Megyei Fotópályázat kiállításán Szabó Éva másodéves fényképésztanuló La Charme című képe nívódíjat kapott.Többek között az ö képei is megtekinthetők a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ első emeletén. Ábránd Péntek délután van. Ideje, hogy végre kipihenjem a hét fáradalmait, a tanulást, mert már elegem van belőle. El szeretnék menni valahová Szolnokon, ahol megihatok egy üveg kólát, jó zenét hallgathatok, beszélgethetek számomra fontos emberekkel. Egyszerűen egy jó közösségre vágyom. Végiggondolom, hová is mehetnék. Nehéz kérdés. Egyik sem nekem való! Kocsmák! A Klub 200 jó kis hely, de nem játszanak Zeppelint, Deep világban nemcsak a honleánnyal lehet jót pajzánkodni, ... nem is beszélve a munkásökölről. Még szerencse, hogy ma már azért nem fordulhat elő, hogy a Sexy Lady No. 8. odakeveredik (a helyzet fintoraként) Élet és Irodalom, Hócipő és Dörmögő Dömötör közé. Ugyanis egy ideje már külön polcok roskadoznak a ringó-bingó, édes kis didiktől. Magára valamennyit adó videokölcsönző is öt-hat igényes pornókazettát tár vásárlóközönsége elé. S a szalagokon immár minden, ami csak belefér! Manapság a mi S taller Ilonkánk is a romantikus, érzelmes vonal képviselőjévé szelídült a „tehetséges” szexgéputódaihoz képest. Meséink Argyélus királyfiját is felváltotta az élen John Holmes, az igényes spermabank kan. E területen tehát beérettek a változások, a szemérem végképp kiment a divatból. Nincs rá idő. Zuhan alattunk a talaj, zuhanunk vele mi is, s közben felfokozott tempóban „szeretjük egymást”. Mindenki mindenkit. Ugyanakkor már azon is csak nosztalgiázik a halandó, mikor úgy egy éve a jó öreg magyar Playboyt bekö- szöntötték a Tv-híradóban... técsizé Purple-t. Nem hiszem, hogy erre a műfajra nem lenne érdeklődés egy 80 ezres városban, ahol a lakosság egynegyede tizenéves. Összeültünk egy-két fiatal haverommal, hogy nekünk való hely kialakításáról beszéljünk. Megpályáztuk az OB Art vezetőjével a Fidesz-központ által kiírt Narancs-klub alapítványt, kaptunk 45 ezer forintot. Egy olyan klub létrehozására törekszünk, amely pártoktól független, és bárki eljöhet, aki jó társaságra vágyik. Egy pincére gondoltunk, ahol a fal tele van tehetséges diákok képeivel. Külön helyiséget szánnánk olvasókörnek. Szolnokon működik a HÍD színpad, tehetséges, amatőr fiatalokkal, akik még talán örömből játszanak. Nem feledkezhetünk meg a discóról sem, de nem a Bross-ra, vagy a Depeche Mode-ra gondolok. Isten őrizz! Igazi zenére vágyom, az előbb említett együttesekkel és még sorolhatnám... A klub elmaradhatatlan része lenne egy büfé, ahol kólát és gyenge alkoholtartalmú söröket árulnánk. Ez a pénz nagyon kevés. Nem elég még egy 100 négyzetméteres hely egy havi bérleti díjára sem. Mi lenne, ha hirdetnénk - gondoltam. Ez rossz ötlet - hur- rogtak le a többiek, hiszen 10 ezer forint sem elég egy valamire való reklámra. De hát akkor hogyan? Ez csak támogatók segítségével lehet, vagy összefogással. Kik lehetnek azok a szponzorok, megszállottak, akik ebben a kriminális gazdasági helyzetben a kultúrát támogatnák. Én reménykedem. Egy olyan helyet szeretnénk, ami ki tudja elégíteni a diákok kívánságait. Ezt csakis összefogással és pénzzel lehet. Várjuk ezeket a megszállottakat! Kulcsár Péter Mozimesék Peter Greenaway: A szakács, a tolvaj, a felesége és annak szeretője Az angol filmes hagyományok ismeretében soha nem meglepő, ha egy újabb filmtörténeti remekmű kerül ki a szigetország műhelyeiből. Kétségtelen ilyennel állunk most is szemben. Előzmények, útjelzők azért akadnak szép számmal. Derek Jarman (Caravaggio), Ken Russel (A fehér féreg búvóhelye), Terry Gilliam (Brazil), Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok), Terence Davies (Távoli hangok, csendes életek) a nyolcvanas évek egy karakteresebb vonalának kialakításában központi szerepet töltöttek be, új irányokat mutatva a film továbbfejlődése szempontjából. Peter Greenaway életműve, fontosságával a felsoroltak közül is kiemelkedik, bár neve, filmjei hazánkban talán nem csengenek ismerősen. Motívumai koncentráltan hordozzák azokat az alapjegyeket, amelyek jellemzik ma az angol törekvéseket. A teátrá- lis, képileg roskadozó felépítmény legtöbbször nála is valamilyen visszataszítóan agresszív magatartásformával társul. Gyakran a képek önálló életet élnek. Munkára fogja a színeket és hangokat, plusztartalmat szánva a zenének és a díszleteknek. Nem ritka'az sem, hogy társművészeteket hív segítségül a komplex hatáskeltés érdekében. A história maga most sem más, mint képzőművészeti alkotás alaposságával formált (megfestett?) monumentális színházi darab. A „nyitányban” szemünk előtt fel is gördül valamilyen valóságos függöny, amely végül újra lehull... Tényleg színházban ülünk! A történetfolyam dagályos, eredete származtathatatlan. A központi szerepet egy fantázia szülte étteremlátomás tölti be. A Holland. Kiszakítva időből, térből, paraméterek nélkül, a „világűr” feltételezett részeként. A kamera szisztematikusan, rendszerint egyetlen egyenes mentén siklik, sajátos ritmust kölcsönözve a filmnek. Szemfényvesztő játékot űz Greenaway a színek, „szagok’ ’, hangok (zene) kellékvilágával. S a „vendég” kábul tan szédeleg a történet mentén, megkísérelve megkapaszkodni a szálakban. Közben szemlátomást erősen megoszló vélemények kavarod- nak a nézőtéren. Idővel sokan távoznak is. A film semmi másról nem szól, csak az evésről. Észrevétlenül, két órányi, roppant „bélcsa- tomán” halad végig, mint „táplálék”, a mozilátogató. Raktér, hangámyi konyha, fényűző étterem, toalett. Ebbe a zárt világba (a táplálkozás folyamatának stádiumaiba) ágyazódik a darab. Tíz este (egyben tíz felvonás) tíz vacsorájának tivomyatörténései mentén szövődik minden. A cím majdnem mindent elárul. Utal a főszereplői négyes összetételére. Közülük a Szakács, aki igazi francia ínyenc, s fondorlatosán irányít a háttérből, mindvégig kívül és felül áll világán. Figurája meghatározó, már- már istenszerep azáltal, hogy elkészíti a vacsorát, teremt. A Tolvaj érdekes szintézis terméke, egyszerre kalózkapitány, zsoldos és gengszter. A velejéig gonoszt testesíti meg. A Feleség, aki testi szerelemre lobban egy titokzatos könyvtáros iránt (ő a Szerető), szexuálisan aberrált férje gátlástalan „játékaitól” szenved. A váz tehát látszólag egyszerű. A megcsalt férj gyanakodni kezd, majd jön a fortissimo: a leleplezés és kegyetlen leszámolás. S valóságos mértan, ahogy ezt a vázlatot kiszínezi Greenaway. Feltűnik a filmben egy albínó konyhaszolga is, aki sok más epizódfigurával együtt áldozata lesz a Tolvaj brutalitásának. Szerepe mindvégig tisztázatlan, csak vélni lehet, ő az ítéletet magában hordozó angyal, a hírnök. Más biblikus utalás is felbukkan helyenként, találkozunk a menekülő emberpár, a kiűzetés mitológiájával is. A végjáték aztán elementáris erővel hat, szinte sokkoló erejű. A szálak egyetlen pontban összpontosulnak, igazi megoldás közeledik. A meggyilkolt Szeretőt a Szakács a Feleség kérésére sültként szervírozza a Tolvaj asztalára. Lakolnia kell hát a gonosznak, s az ítélet: pusztulás! Minden kérdésre választ ad Greenaway, s a nézőt az abszolút csúcson, a katarzis pontján bocsátja el a moziból. S te megsem- misülten ülsz, egyszerűen nem akarsz már hinni a szemednek... técsi TINITÜKÖR XI NI.II NOB • • •• A Media Shop tulajdonosa előadóból lett eladó. Zenészberkekben nem kell bemutatni Kiss Károlyt. Szakmáját és hobbiját ötvözi a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban található üzletével. Hangszerek, kazetták, lemezek - csak egy töredéke a választéknak. A Casio hangszerekből több mint tíz típus vásárolható itt, emellett hasonló márkájú órákat is kínál. Csak nem ezért rendezték itt a cég bemutatóját? Na, de komolyra fordítva a szót, nézzük az üzlet műsoros kazettáiból összeállított listát: 1. Snap: The Power 2. New Kids on the Block: Tonight 3. Santana: Jin-Go-Lo-Ba 4. Sinead O’Connor: Jerusalem 5. Pa-Dö- Dö: Bye-bye Szása 6. Pink Floyd: The Wall 7. Mozart: B-dúr zongoraverseny 8. Betli duó: Boldogság, szerelem 9. Moby Dick: Ugass, kutya 10. 100 folk Celcius: Tv-Maci