Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-19 / 190. szám

1990. NOVEMBER 19. Néplap 3 avagy kell-e városának a lemezgyár”? Alig telt el három hét, hogy hírt adtunk az Akkufer szászbe­rek üzemének elszakadási törek­véséről, s most ugyanennek a vállalatnak egy másik vidéki bás­tyája inog Kisújszálláson. Persze az olvasó már csak legyint az ef­félén és fejét csóválja: no, még egy! Ám, mivel itt a történet szo­katlan fordulatot vett, mégis azt ajánlom, tartsanak velünk ok­nyomozásunkon. A nyomok a városházára vezetnek... Tulajdonképpen egészen ki­csinyke üzemről van itt szó. Az Akkufer Akkumulátor és Fém­ipari Vállalat 38 dolgozót foglal­koztató gyáregységéről. Párká­nyokat, lefolyókat, gázcsöveket, egyéb horganyzott, lemezipari termékeket állítanak itt elő, ke­véske nyereséggel. Érdekessége rövid múltjuknak, hogy alapító­juk és kezelőjük a (volt) megyei tanács - azóta többször átszerve­ződött - Vasipari Vállalata. Mára éppen ez a gyámkodás vált ter­hessé. Úgy tarják az üzem dolgo­zói, hogy rájuk terpeszkedik és elszívja előlük azt a kevés leve­gőt is a szolnoki adminisztráció, s nem akaródzik már nekik a kö­zös zsebbe kotorni a garasokat. Ráadásul a központ csak részben látja el azokat a teendőket, ami­ket egy központtól elvárhatna az ember. A számfejtés egy része s a piackeresés, anyagbeszerzés döntő többsége itt, helyben való­sul meg. Gyakorlatilag „aládol­goznak” az anyavállalatnak. Ki­válási reményeiket már tolmá­csolták is, de a vállalatvezetés mind ez idáig mereven elzárkó­zik ettől. A harmincnyolc dolgo­zó természetesen fellebbezett a döntéssel szemben, s indítvá­nyuk most 60 napos kény­szerpihenőjét tölti az alakuló me­gyei önkormányzat asztalán. Ami még inkább eltökéltté tette elképzeléseik mellett ezeket a kétkezi embereket, az egy koráb­bi vállalati tanácsi ülés, ahol ki­látásba helyezték - mintegy ötlet­ként felvetve -, mi lenne, ha gaz­daságossági szempontok figye­lembe vételével átcsoportosíta­nának tíz-tizenöt szakmunkást egy másik, törökszentmiklósi gyáregységbe, s felszámolnák a kisújszállási üzemet. Mivel érte­lemszerűen a fennmaradó hánya­dot foglalkoztatni nem tudnák, ők az utcára kerülnének. Hang­súlyozom, ez csak „ötlet” volt! Azóta egy újabb verzió szerint a vállalatvezetés már a kft.-alapí- tás lehetőségét is felajánlotta az egységnek. No, eddig többé-kevésbé is­merős is lehet a történet, ám ezen a ponton meglepő lépésre szánta el magát a kis üzem „vezérkara”. Felkeresték új polgármesterüket, dr. Ducza Lajost, és „felajánlot­ták magukat”, 38-szor két kezü­ket az új önkormányzatnak. Persze csak így leírva tűnik ilyen pofonegyszerűnek a dolog. Bizonnyal hosszas mérlegelés előzte meg ezt a huszáros kezde­ményezést. A gyáregységben dolgozók rettegve attól, hogy Munkában a vasaló. Fotó: Dlyés egy tollvonással kiránthatják alóluk a létbiztonságot adó mun­kahelyet, rá kellett, hogy jöjje­nek: megnyugtató megoldást kell találni... S miért is ne? Álla­mi területen, állami (megyei) tu­lajdonban lévő épületekről van szó, ezek automatikusan átszár- maztathatók a város tulajdonába. Újabb elbírálás alá csak az álló­eszköz-állomány kellene, hogy kerüljön. Persze tengeri kígyó­ként tekerednek a probléma köré a joghézagok... Ducza úr is bizonyára megle­pődött, mikor először vetődött fel a lehetősége az „új házasság” köttetésének. Bár az eset nem példa nélküli. (A Gelka egyik it­teni kirendeltsége is kinyilvání­totta már ilyen szándékát.) A vá­laszadással mégsem vonakodott sokáig az önkormányzat és pol­gármester, bár eleinte visszari­asztotta őket, hogy vajon honnan teremtik elő az üzemeltetés fo­lyamatosságát biztosító anyag- beszerzés hitelforrásait. Mind­azonáltal, ha valaha is szárnyaik alá kerül a „lemezgyár”, nem is igen szeretnének „bábáskodni” fölötte. Úgy tartják, épp eléggé talpra esettek, rugalmasak mos­tani vezetői is. S - ki ne felejtsem- van még egy sarkalatos szem­pont, ami miatt nekik is hihetet­lenül fontos, hogy a fejlemények jó irányt vegyenek. Tudniillik nem kellene 10-20, újabb munka nélkül maradó segélyezésére csorgatni a város erszényéből, hisz már így is óriási tehertétel a városka körülbelül 100, kereset nélküli polgárának támogatása. Ezen túl még két lényegi érv­vel magyarázta a polgármester kedvező döntésüket. Egyrészt személyes felelősséget érez ami­att, hogy még csak lehetősége sem merülhessen fel „birodal­mában” egy jól prosperáló üzem bezárásának. Másrészt úgy tart­ják a városatyák, hogy ha azok a sokat emlegetett jövőbeli (jelen­ben érlelődő) önkormányzatok tényleg saját gazdálkodást foly­tató egységekké kívánnak ala­kulni, akkor egy ilyen kecsegtető ajánlatot illetlenség lenne nem elfogadni a sorstól. Persze sok múlik a mostanság formálódó megyei önkormány­zati testület majdani döntésén... Talán győz a józanság, és tény­leg önkormányzati vállalata lesz Kisújszállásnak. técsi Kérdezzen velünk! Füreden a csatornázás elkerülhetetlen, de miből? Péntek este folytatódott az új városi polgármestereket és a települések terveit, gondjait bemutató közéleti fórumsorozatunk.A Tiszafüredi Városháza B épületének tanácskozótermében több mint ötven helyi polgár jelent meg, magával hozva szomszédai, környezete felvetéseit is. A bőven záporozó kérdésekre - a bemutatkozás mellett - Dr. Doktor Zoltán polgármester és Kovács István városi tanácsnok válaszolt. A fórumon elhangzott észre­vételek, kérdések, kritikai meg­jegyzések sokaságát most lehe­tetlen részletesen felsorolni. Az azonban egyértelműen kiszűrhe­tő, hogy a füredi polgárokat je­lenleg a szennyvízelvezető csa­tornázás kiterjesztése és befeje­zése; a közbiztonság, az élelmi­szer-ellátás és az iskolák helyze­tének javítása; valamint az idő­sekről történő gondoskodás és a fenyegető munkanélküliség eny­hítésének lehetőségei izgatják. Az új polgármester egyetlen kérdést sem került meg, részlete­sen és a reálisan kivitelezhető el­képzeléseket is vázolva vála­szolt. Tehette ezt azért is, mert negyedszázada ebben a 15 ezer lakosú városban él, megválasztá­sáig itt dolgozott ügyvédként, így ismeri a helyi gondokat, az embereket és a közéleti-önkor­mányzati lehetőségeket is. Fe­lesége szintén helyben ügyvéd, két fiuk a füredi gimnázium tanu­lója, és saját családi házukban élnek a városban. Nincsenek illú­ziói, tisztában van a mai helyzet súlyos feszültségeivel, a megol­dandó helyi feladatok nagyságá­val. Közéleti érdeklődése, jobbí­tani akaró szándéka és a város­hoz való kötődése késztette az egyébként túrkevei születésű jo­gászt a korántsem hálás polgár- mesteri tisztség vállalására. A közösségért végzett munka nem idegen számára, hiszen majd egy évtizeden át társadalmi munkás­ként a helyi súlyemelő-szakosz­tály edzője volt. Ügyvédként pe­dig a legkülönfélébb emberi, gazdasági és városi problémák­kal szembesült, járatos a Tiszafü­redet és környékét, üdülőterüle­tét érintő kérdésekben. Foglalkoztatási gondok A késő estébe nyúló eszmecse­rén többek között János Lajos- né, Bujdosó István, Fekete Sán­dor, Szarvas György, Puczik László, Oláh Barnabásné és Hajdú István nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a város lét­kérdése a csatornázás kiteijeszté- se; újabb élelmiszerboltok létesí­tése; a rohamosan szaporodó bű­nözés visszaszorítása; a magá­nyos öregek felkarolása; a daru­gyárból elbocsátásra szánt kb. 800 ember foglalkoztatásának megoldása és az iskolák működé­séhez elengedhetetlen alapkölt­ségek biztosítása. Válaszában Doktor Zoltán hangsúlyozta: Tiszafüred arány­lag kedvező helyzetben van, és biztató jövő elé néz az idegenfor­galom kialakulása következté­ben. Az idei nyáron kb. 12 ezer, zömmel külföldi turista kereste fel a várost, ami minimum 39-40 ezer vendégéjszakát jelent, bizta­tóan növelve ezzel az itt élő pol­gárok és az önkormányzat bevé­teli lehetőségeit. Megnyerésü­kért, „ide csábításukért” azonban többet kell tenni, újabb szálláshe­lyeket létesíteni, s az ellátásukat biztosító infrastruktúrát fejlesz­teni. Ezzel kapcsolatban megol­dandó a ma még jószerével elle­nőrizhetetlen jövedelemmozgás szabályossá tétele is, mert ez egyaránt érdeke a vállalkozók­nak és a városnak is. Különösen a horgászturizmus élénkítésében látnak nagy lehetőségeket. Hogy mindez jobban működjön, most szervezik a Tisza-tó körüli hat település közös érdekvédelmi szervezetét, amellyel eredmé­nyesebben léphetnek fel az or­szágos szerveknél is, mint külön külön egyedül. A szennyvízelvezetésről szól­va kiemelte, hogy a társulás már működik, most tervezik a to- vábbszervezését. Ez olyan égető gondja a városnak, amelyet min­denképpen meg kell oldani. De csakis önkormányzati erőből nem megy, mert a város kasszája üres, sőt igen tetemes adósságál­lomány terheli. Be kell lépniük anyagi erővel is az érintett lako­soknak, mert ez rövid távon meg­térül. (Nem kell ui. emésztőt lé­tesíteni a házak udvarán, s nem kell a magas talajvíz miatt szinte havonta kiszippantatni!) Eddig az volt a fő gond, hogy nem szinkronban épült a nyomó- és az elvezető hálózat, a mostani szi­várogtató emésztők további mű­ködése pedig kritikus mosószer- és nitrátszennyezéssel fenyeget. A darugyár ügyében - mondot­ta a polgármester - az önkor­mányzat tehetetlen, mert az üzem várható megszűnése a központi gyár átszervezésével és az exportpiac drasztikus be­szűkülésével függ össze. Ettől függedenül valóban az új mun­kahelyteremtési lehetőségek ke­resésén kell munkálkodnia az önkormányzatnak is, mert az tarthatatlan, hogy máról holnap­ra több százan kerüljenek létbi­zonytalanságba, méghozzá kilá­tástalanul. Polgári őrséget szerveznek Szóba került még az élelmi­szer-ellátás jobbítása érdekében tervezett új diszkont raktáráru­ház létesítésének szükségessége is, melyre előrehaladott tárgya­lásokat folytat a város a Kunság Füszérttel. Szeretnék, ha ez ha­marosan megépülhetne a köz­pontban, mert - különösen nyá­ron - jelentősen javítaná a város és üdülőkörzete színvonalas el­látását. A közbiztonság erősítése és a bűnmegelőzés érdekében folyik a polgárőrség szervezése a helyi lakosokból, mert a rendőrség igényes tevékenysége mellett sem tudja mindig az egész városon és az üdülőrészen rajta tartani a szemét. A magá­nyos öregek gondozásának megoldására pedig vállalkozói társaságot hoznak létre az egyik elnéptelenedett bölcsőde átala­kításával, amelyben legalább negyven idős embernek tudnak majd állandó bentlakásos gon­dozást nyújtani. Kinek a kastélya? A fórum végót Vadász Mi­hály helyi lakos azt kérte a pol­gármestertől, hogy az új vezetés éljen gyakrabban az ilyen köz- veden eszmecserék lehetőségé­vel, mert a város lakói igénylik, váiják, csak a későbbiekben jó­val nagyobb propagandát adjon az ehhez hasonló rendezvények­nek az önkormányzat. Felvetette még azt is, hogy a jövőben a füredi Kemény-kastély ne csu­pán néhány kiváltságos vezető reprezentáló helye legyen, ha­nem hasznosítsák a köz érdeké­ben. Doktor Zoltán mindkét észre­vételre igent mondott, hangú- lyozva, hogy ők is többet kíván­nak találkozni a város polgárai­val, sőt bevezetik a köz veden meghallgatást, azt, amikor bárki az egész testület előtt mondhatja el problémáit, javaslatait. A kas­télyt pedig a város bevételeit nö­velő idegenforgalmi célokra hasznosítják. László Gyula napló Mi foglalkoztatja városuk életével kapcsolat­ban a karcagi fiatalokat? Min változtatnának? Mire hívják fel az önkormányzat figyelmét? Kö­zépiskolások írták le válaszaikat e kérdésekről. A legtöbb válaszban szerepel a közbiztonság javítása, néhol több felkiáltójellel nyomatéko- sítva, bizonyára az esti séták, a diszkók utáni csetepaték tapasztalatai alapján. Sokan szeret­nék tisztának, ápoltnak látni a várost és környé­két. Foglalkoztatja a diákokat a munkanélküli­ség, nyilván tisztában vannak azokkal a nehéz­ségekkel, amelyekkel érettségi után találják szembe magukat, ha el akarnak helyzekedni. Örökzöld téma az ifjúság kulturált szórakozásá­nak megoldatlansága, s ezzel kapcsolatban a Helyőrségi Művelődési Otthon további haszno­sítása is érdekli őket. A városban élő cigányság sorsa sem közöm­bös a fiatalok számára, szükségesnek tartják a szociális segélyezés újragondolását. Nagyon hi­ányolnak Karcagról egy uszodát, a sportok kö­zül a lovaglás és a tenisz vonzaná őket legjob­ban. Több parkot szeretnének a városban és a város mellett. Nem tetszenek nekik a szemétle­rakatok, aggasztja a tizenéveseket az arzénes víz, az utak, a járdák és az utcai világítás állapo­ta. Több telefont szeremének a városba, foglal­koznak az egészségügyi ellátással. Nagyon hiá­nyolnak Karcagról egy szállodát, fejlesztenék Berekfürdőt, kifogásolják a város éttermeinek a színvonalát. Felvetik egy kamionparkoló építé­sének az ötletét. Új munkahelyek létesítését vár­ják. Modernizálnák az iskolákat és az üzleteket, meditálnak a lakáshelyzeten, a lakások árain. És végül, igazán humánus gesztusként menhelyet szeretnének a kóbor állatoknak. Hogy azoknak is legyen otthonuk. De a fiatalok saját otthonu­kat is remélhetőleg ebben a városban képzelik el. Körmendi Lajos Kisvállalkozó-képzés Kisújszálláson (Folytatás az I. oldalról) sen át a felszámolásig. A sikere­sen végző diákokból bizonyára sikeres vállalkozók is lesznek, ám ha ehhez nincs a családnak tőkéje, akkor is igencsak talál­nak maguknak munkát a képzen szakembereket nélkülöző vállal­kozóknál. A képzés menetét a legapróbb részletekig kidolgozták a peda­gógusok, hogy mégis egyelőre csak terv, annak az az oka, hogy hátra van még a véleményezteté- si, engedélyeztetési procedúra. Az iskola tantestülete azt szeret­né, ha jövő szeptemberben el­kezdhetné tanulmányait egy osz­tálynyi - harminc diák - leendő kisvállalkozó. A képzés szemé­lyi feltételei szinte teljes mérték­ben adottak az iskolában. A tár­gyi feltételek is többé-kevésbé jók, de ehhez elkelne még a tá­mogatás pályázat, alapítvány vagy valamilyen más formában. Az iskola tanári kara mindene­setre abban reménykedik, hogy zöld utat kap a program, amely országosan egyedülálló, hiányt pótló kezdeményezés. Stílszerű­en szólva: maga is egy vállalko­zás. Kicsi az üzem, de nagy a bánata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents