Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-19 / 190. szám
4 1990. NOVEMBER 19. A tárgyalóteremből Gondolataink egy jutalmazásról Értesültünk arról a hírről, melyben a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára közli, hogy a kormány tagjai, tisztviselői és a minisztériumi dolgozók - október 23-a alkalmából - kéthavi bruttó fizetésüknek megfelelő jutalmat kaptak. Nem minősítettük a döntést, nem vitattuk a jutalom jogosságát, csupán összehasonlítást végeztünk. Mi is jutalmat kaptunk, úgynevezett céljutalmat, ami - megyei, elkülönített alapból - azokat a pedagógusokat illeti meg, akik nehéz területen, hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekeket oktatnak, nevelnek. Karcag város ötvenkilenc pedagógusát (óvónők és tanárok) összesen bruttó 40 ezer forintban részesítették - egyéves munkájuk elismeréséül. Az egy főre jutó összeget leírni is szégyen, nemhogy átvenni. A hír kapcsán tett összehasonlításunk természetesen hiányos, mert mi csak a pénzt, és nem a munkát tettük egymás mellé. Ötvenkilenc karcagi pedagógus A nyugdíj nem könyöradomány Először a nyugdíjasokat küldjék el! címmel e rovatban jelent meg november 8-án - Cs. E. monogrammal - egy édesanya levele, aki egyedül neveli gyermekét, mégsem hosszabbították meg a szerzősését, a nyugdíjas dolgozók viszont maradhattak. Igazán sajnálatos, hogy egyre több ember küzd hasonló problémával - olyanok is, akik hosszú éveken keresztül dolgoztak egy- egy munkahelyen, s nem szerződéssel. Éppen ezért a nyugdíjasok foglalkoztatását - a nyugdíj összegétől függően - korlátozni kellene. Többségük azonban most is azért dolgozik - főleg ha egyedül álló -, mert egy nyugdíjból nem tud megélni! Igazságos lenne, ha most, amikor baj van a foglalkoztatottsággal, legelőször a nyugdíjasokat küldenék el? Azokat, akik eddig minden - a fiatalok és az aktív dolgozók által lenézett -, rangon alulinak tartott munkát elvállaltak, mint a portás, éjjeliőr, rendész, takarító, stb. - kivétel a szaktanácsadás? Én is felháborítónak tartom, hogy most a nyugdíjasok részére év végi juttatást adnak, mégpedig a következőkért: miért pont a nyugdíjasoknál kellene megvizsgálni, hogy ki van ráutalva erre a szánalmasan kevés, egyszeri juttatásra?! Miért nem vizsgálják év közben és végén azt, hogy mennyi részesedést, jutalmat osztanak szét a vezetők között, miközben dolgozóik egymás után kerülnek az utcára? Említhetném azokat a vállalatokat is, melyeket agyondotálnak, holott fűnek-fának tartoznak. Felháborítónak tartom, hogy a társadalombiztosítónak óriási összeggel tartoznak a vállalatok! Nem csoda, hogy nincs pénz egy elfogadható nyugdíjemelésre! De mit tudunk tenni? Petíciót nyújtsunk be a kormánynak, sztrájkoljunk? Ez mind az aktív dolgozók fegyvere. A nyugdíjasra ki figyel oda? Ez a réteg a legkiszolgáltatottabb. Mindenkinek tudomásul kellene már venni - lent is, fent is -, hogy a nyugdíj nem könyöradomány, az jár nekünk, mert mi már jó előre befizettük a nyugodt öregségünk biztosítására. Ezzel a pénzzel tartozik nekünk az állam! Most már illő lenne, hogy amíg élünk, tisztességesen - az inflációnak megfelelően - rendezze is a tartozását, ne vegye el tőlünk a tisztes öregkor megélési jogát. Nem igazságos, hogy az, akinek 40 éves munkaviszonya van, lassan kevesebb nyugdíjat kap, mint az, aki éppenhogy megszerezte a jogosultságot, az akkori 10 évet. Szociális intézkedések miatt évről évre a legkisebb nyugdíjakat emelik, így feltehetjük a kérdést: érdemes volt egy életen át keményen dolgozni, rohanni az otthon, a munkahely, a bölcsőde-óvoda között, ha most egyenlősdit játszanak velünk? Ne év végén próbálják kiegészíteni valamivel a nyugdíjakat, hanem mindig az infláció mértékének megfelelően emeljék. B. A. Nyulak a fürdőben?! Nem tévedés, a nyulak a fürdőben hevertek. Bevezetőül annyit, hogy a törökszentmiklósi strandfürdő a város szélén, nagyon szép környezetben fekszik. Ami ennél is örvendetesebb, amióta téliesítették, ősszel is kellemes meleg fogadja a látogatókat; a medencében legalább 35-40 fokos gyógyvízben lehet kúrálni a megfáradt csontjainkat. Ki lehet kapcsolódni a rádió és a televízió bénító rabságából - vagy legalábbis kellene, arra az egy-két órára, míg itt vagyunk. Szép csendes, igazán őszi vasárnap délután volt, amikor a fürdő felé vettem az utam. Szokatlan nyüzsgést tapasztaltam a szomszédságában, a helyi Dózsa Vadásztársaság tanyáján. Előtte olasz rendszámú autóbusz parkolt, ami arra engedett következtetni, hogy taljánhoni vendégek érkeztek. A meglepetés akkor ért, amikor a fürdőkertben a pénztáros-ruhatároshoz igyekeztem. Az ajtóban valami szokatlan szag csapta meg az orromat, ami nem emlékeztetett a fürdők megszokott, páradús illatára, majd a tágas előcsarnokban elébem tárult a kép: mintegy 400 nyuszi feküdt „kiterítve” a kövön, a sörétes puskáktól szétroncsolt, vérző végtagokkal. Megdöbbentő volt a látvány. Egy szemlélődő, helyi polgár megjegyezte: kétmilliót fizettek az olaszok ezekért a nyulakért, a vadászatért. Merthogy az olaszok vadásztak nálunk hajnal óta. A fürdőzőknek is ez volt a témájuk, s az egyik megjegyezte: az összeg egy része őt illetné, mert a 200 négyszögöles telkén lepusztították a termést. Én pedig azon morfondíroztam, hogy a nyulak számára talán jutott volna hely a hűtőházban, amíg megérkezik értük a hűtőkocsi, vagy addig kinyithatták volna a fürdő oldalbejáratát - lezárva az előcsarnokot... No nem az én dolgom, de ha az lett volna, nem a köz megbotránkoztatására, hanem tapintatosan intézem a „nyusziügyet”. - ics T örökszen tmiklós A központban nem lehet visszarendezni a csatornákat? Tudom, hogy a technika pénzbe kerül, és hogy közeledni kell Európához, fgy történt, hogy a korábbi 4 tévécsatorna helyett ma már - a kábeltévé segítségével - 8 csatornán vehetem az adást. Figyelembe véve a plusz 70 forint havi díjat, tulajdonképpen javult az egy csatornára eső önköltségem is. Mindez rendjén volt ez év tavaszáig, amikor is a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalatnak sikerült a Sat-1 adót olyan sávba tenni, hogy ismerőseim közül alig tudja valaki fogni - esetleg csak videón keresztül. Nem hiszem, hogy a Music Tv-adást többen néznék a Sat-1 helyett, és azt sem tudom, mi az akadálya, hogy a szolnoki csatorna a Sat-l-en legyen? Mindössze az bosszantott fel, hogy a postaládámban találtam egy kis cédulát, amely arról tudat, hogy a készülékemen „valakik” vállalják a Sat-1 áthangolását - csekély 600 forintért. Bízom benne, hogy nem rokonai, nem ismerősei senkinek, mégis megkérdezem: nem lehetne a központban visszarendezni a csatornákat? Séra Béla Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Kicserélték a telefonpóznát A közösség megtartó ereje címmel lapunk november 2-i számában - képpel illusztrálva - szóvá tettük, hogy Szelevény határában hetek óta már csak a drót, no meg a szentlélek tartja az egyik telefonoszlopot. Kovács László, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője arról tájékoztat, hogy - ellátási gondjaik miatt - csak november 8-án tudták kicserélni az oszlopot. A régit idegenjármű döntötte ki, de szerencsére a telefon-összeköttetésekben ez nem okozott zavart. A figyelemfelhívást ezúton is köszöni. A Sütő utcából se ki, se be... Gázvezeték-felújítás miatt teljes forgalomkorlátozás lépett életbe a szolnoki Sütő utcában. Az ott lakók közül többen nem értik - köztük Czeglédi György olvasónk sem -, hogy a felújítás időpontjáról miért nem tájékoztatták előzetesen az utca lakóit, és miért nem az esős idő beállta előtt végezték el ezt a munkát? Egyik napról a másikra kiszorultak a házuk közeléből, a garázsokból, gépkocsijaikat nem tudják biztonságosan elhelyezni. Gondjaik között említették a szemétszállítást is. Ez utóbbit - közbenjárásunkra - mindjárt megoldotta a kommunális üzem. Az utca mindkét végére nagyméretű szemét- gyűjtőt raktak, és az átmeneti időszakban - várhatóan december közepéig - oda hordhatják a lakók a szemetet. Az első két kérdésre viszont a munkálatokat végző hajdúszoboszlói TIGAZ illetékesétől várjuk a választ. (Fotó: K. E.) A mozi fő célja a bevétel, de... A „Forró mozi” című interjúban olvastam (október 30.) a Tisza Mozi Kft. ügyvezető igazgatójának a nyilatkozatát. Törekvésük, hogy minél nagyobb bevételhez jussanak, érthető, de az már elgondolkoztatott, hogy akár a „forró szex”, a pornográfia terjesztése árán* is. Cinikusnak is mondható az igazgató azon kijelentése, miszerint másképp kell valamint elnevezni, s máris zöld utat kapnak. Megjegyzem, a masszázsszalonoknál is jól ismert a fedőnév. Ez már a piacgazdaság lenne? Ugyanis az igazgató, Demeter István arra hivatkozott, hogy a pornó terjesztésével közönségigényt elégítenek ki. Micsoda rugalmasság! Bárcsak a szolgáltatás különböző területén mutatkozna ilyen megértés és készség. Lelkűk rajta, hogy mit rontanak még a jól szituált, idősebb korosztály erkölcsén - 70 forintért, bár nehezen tudom elhinni, hogy nem az ifjúság kíváncsiskodik jobban. Viszont megkérdezem: már teljesen elfeledkez-^ tek a jó pár éve működő nyugdíjasbérletről, amit azért vezettek be, hogy mi is eljuthassunk néha a moziba? Nem hiszem, hogy a kedvezmény megadásával az a veszély fenyegetné a céget, hogy megtöltjük a nézőteret, és kiszó- rakozzuk a vagyonából. Zádor Ilona Szolnok Lejmolás vagy rablás? Emlékezetem szerint a hetvenes években terjedt el fiatalok között az a kellemetlen szokás, hogy ismeretlenül két-három forintot kéregettek fiatalabb, gyengébb társaiktól az utcán, állomásokon. Még most is fülemben cseng az „Adj egy bélást!” felszólítás. Az „argó”-nak hívott külön nyelven a bélás a kétforintost jelenti, míg a pénzszerzési módot lejmolásnak hívják. Mindig is jelent bizonyos, több-kevesebb kényszerhelyzetet ez a felszólítás a kiszemelt „áldozat” részére, hiszen sose lehet tudni, mi lesz a következménye, ha megtagadják a pénz átadását. De hol van már az az idillikus korszak, amikor két forinttal le lehetett szerelni a kéregetőt? Ez év július 1-jén Szolnokon, az Ifjúsági és Művelődési Házban találkozott három barát, a fiatalkorú P. S., K. L. és a pár hónappal idősebb, már épp felnőtt korúvá vált S. R. Mivel éppen szokásos pénzzavarukban szenvedtek, így megegyeztek, hogy lejmolással töltik fel az üres kasszát. P. S. kinézett magának két kisebb fiút a Skála Áruház előtt, és pénzt kért tőlük. Megtagadták a „kérés” teljesítését, ezért P. S. ököllel arcul ütötte az egyik fiút, aki ezek után ijedtében tíz forintot adott át, míg társa úgy döntött, hogy a nála lévő negyven forintot verés nélkül is átadja. Az esetnek azonban szemtanúja volt két fiatalember, akik közbeléptek, és P. S-t megszabadították az ebül szerzett pénztől, azt visszaadták a jogos tulajdonosuknak. P. S. önérzetét ez mélyen sértette, s elpanaszolta társainak, hogyan járt. Az ügy eredményes befejezését K. L. és S. R. magára vállalva, megvárták, míg a két sértett kijött az áruházból, elébük álltak, és követelték, hogy adják vissza a barátjuktól „elvett” pénzt. Tiltakoztak és mondták, hogy csak a saját pénzüket kapták vissza, különben is az a fiú megütötte őket. K. L. gyorsan felvilágosította őket, hogy „az a verés nem is volt igazi verés!”. A két sértett - látva S. R. tekintélyes méreteit - ekkor már igazán megijedt, így inkább újra odaadták a pénzüket. .Mivel közben vettek egy-egy fagyit, az összeg már csak harminc forint volt. Az affért a közelben tartózkodó rendőrjárőr nyilvánította befejezettnek - a három vádlott előállításával. A vádlottakat a Szolnoki Városi Bíróság dr. Pongrácz Zsolt bíró tanácsa 1990. október 30-án rablás bűntettében mondta ki bűnösnek, amiért az elsőrendű fiatalkorú P. S.-t 1 év, a másodrendű fiatalkorú K. L.-t 1 év 6 hónap fiatalkorúak fogházára, míg S. R.-t 1 év 2 hónap börtönre ítélte. Az ítélet - az első- és másodrendű vádlottak fellebbezése folytán - nem jogerős. A kérdés azonban kézenfekvő: megért-e ennyit a vádlottaknak ötven forint megszerzése?- Bence Régi vágya teljesült a nagykörüieknek. Végre átadták azt a négyszáz adagos konyhát, ami nemcsak az óvodások és iskolások étkeztetését teszi lehetővé, hanem a rászoruló idős, beteg emberek ellátását is szolgálja. A régi kisegítő iskola épületében kialakított konyha a helyi tanács mintegy kétmillió forintos beruházásából készült el. (Fotó: I. Cs.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné ( i 1 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL
