Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-17 / 189. szám
8 IRODALOM — MŰVÉSZET, AZ L S árga fény villant a szemembe, és hatalmas robbanás rázta meg a dobhártyámat. Hosszú csörömpöléssel hullt ripityára az üveg.- Ez a vég - villant át rajtam a félelem. - Kitört a háború! Nem tudtam, mi történik velem. Zúgott a fejem, forgott velem a szoba, fájdalom hasított az oldalamba. Elnyúlva hevertem a parkettán. Körülöttem lángolva, pattogva égtek a bútorok, a könyvek, sercegett a tapéta, lepkeként hullott le a törött ablakról a függöny. A televízió, vagyis amit azelőtt annak neveztünk, feketén és üresen meredt rám. Az ásító űrből cafatokban lógtak ki a szálak.- Gyerekek! Marika! - kiáltottam, talpra ugrottam, és rohantam a sírva-reszkető gyerekekért. Valahonnan vízcsobogást hallottam, Marika ebben a pillanatban zárta el a csapot a fürdőszobában. Mikit ölbe kaptam, Attilára rákiáltottam: - Menekülj! Gyere! - S szaladtam a kicsivel a lépcsőházba, letettem a hideg kőre, majd egyetlen mozdulattal a villanyórához ugrottam, kikapcsoltam az áramot.- Anyu, anyukám! - sírták a gyerekek, én meg rohantam vissza a konyhába, előkaptam a slagot, amivel nyaranta az erkélyt szoktuk lemosni.- Mi van, mi történt? - kiabált Mari, még mindig a fürdőszobában.- Vedd be a slagot - nyújtottam be a szellőzőn -, csatlakoztasd a vízcsaphoz! Szorítsd rá! Nyisd ki a vizet, erősen!- Tűz van?- Rajta van? Engedd rá a vizet! Szorítsd rá! Álltam a szoba közepén, kezemben slaggal, s csak néztem a viharos gyorsasággal terjedő tüzet, a parázsló-lángoló bútorokat, az izzó könyveket. Csak át ne terjedjen a másik falra!- Jön már? - üvöltöttem, a gyerekek meg a hideg lépcsőházban sírtak. Hirtelen éles sugárban lövellt ki a slagon a víz. Ráirányítottam a nagyszekrényre, nehogy átterjedjenek a lángok az íróasztalomra, a rajta felhalmozott könyvekre, és kiterített kéz-iratomra. Egyenletes karmozdulatokkal fröcsköltem végig a falat, a bútorokat, a könyvespolcot. Legjobban a tévé környéke lángolt. Fuldokoltam a füstben és a gőzben, fekete foltokban rajzolódtak ki az elszenesedő bútorok. Sietve oltottam a tüzet, nehogy lángra kapjanak a bennük levő ruhák, mert akkor az se lesz, amit magunkra vegyünk. Öt, vagy talán tíz perc alatt sikerült megfékezni a lángokat. Tocsogtam a vízben, égett, büdös szag terjengett a szobában. Az ablakon kiáramló füst és gőz nyomán ijesztő látvány bontakozott ki.- Na - mondom -, ennek a berendezésnek vége. A bútorok nagyobb részén felpöndörödött a dekorit lemez, az oldallaBenke László: A tüzesember pok félig-meddig elszenesedtek, cafatokban lógott a szétázott tapéta, a tévé körül tökéletesen kiégett a könyvespolc. Röhejesen néztem ki, kezemben slaggal, pizsamában, és iszonyatos düh fogott el. Ledobtam a slagot, kimentem a konyhába, elővettem a húsklopfolót, és kimért csapásokkal szétvertem a Color Star maradékát.- Mi történt? - dugta be orrát az előszobába Iván szomszéd.- Felrobbantunk. Nem láttad a gyerekeket?- Nálunk vannak.- Elvittétek?- El. Mit segítsek?- Menj haza! - üvöltöttem rá. - Amikor nem kell, mindig akkor jössz, a többi szomszéd is lapul, mint szar a fűben! Mari lépett be a kiégett szobába, és sírva, jajveszékelve roskadt a félig elégett paplanra. Nem törődtem vele. - Végünk van, mi lesz velünk, mi lesz velünk? - jajveszékelte.- Mi lesz, mi lesz? Majd az amerikaiak segítenek.- Tökfej, te marha, te! Még ilyenkor se hagyod abba?- Miért? Kire számítottál? Talán a kedves szomszédainkra? Kiszórjuk az egész szart, veszünk helyette újat, telik a kölcsönből, azért van a biztosítás is! Iván eloldalgott.- Hol vannak a tisztelt barátaid? Most hova pucoltak? - támadtam rá Marira, az meg csak sírt, jajveszékelt, hogy oda van mindenünk. íróasztalomhoz léptem, leroskadtam a székre. Hideget éreztem a combomon. Nedves volt a pizsamám. Ott hevert asztalomon önéletrajzi regényem kézirata, két példányban, margóig megperzse- lődve. - Eléghettünk volna - dörmög- tem. Nikotintól bűzlött a szám, cigaretta után kotorásztam, s rámeredtem a lapra: ELŐTTEM KITERÍTVE. - Még nem jelent meg - motyogtam. Felkattintottam öngyújtómat, és lassan, félve közelítettem a lángot. Táncoltak előttem a betűk. S mint gyerekkoromban, valahányszor magas lázban égtem, nyílt az ajtó. De csak résnyire. Csak akkora rés támadt, amekkorán akadálytalanul átférhetett a tüzesember. De nem jött - se be, se ki. Megállt a résben, talpig parázsban, s nézett. Le nem vette volna rólam a szemét. Állt és nézett. Hiába akartam elfordítani a tekintetemet, hiába súgtam, hogy azokban a mennyezeti, repedt gerendákban szárnyra kelnek a göcsörtök, felizzik a betonban a vasszerkezet, kifényesedik a levegő, és ezüstfehéren tódul ki a résen. A tüzesember kicsit megemelkedett, de nem mozdult tovább, csak intett három ujjával, könnyedén, egészen súlytalanul.- Cseréljünk.- Cseréljünk - mozogta a szám. Két-három lépés az asztal. Csak két-három lépés. Gyere, akartam mondani, s ahogy megmozdult kicsit újra, szikrák röppentek ki az ízületeiből. Vigyázz a szőnyegre, versből van. Égett, fekete nyomok maradtak utána. M egálltam az ajtórésben, ő meg asztalomhoz ült, és ismét izzó szikrák röppentek szét a szobámban. Rámeredt kéziratomra, motyogott valamit, és rám emelte tekintetét. Megpróbáltam a szemébe nézni, de csak azt a két izzó parazsat érzékeltem, s a közepükben egy-egy pici, fekete pontot. Alig észrevehetően bólintott, és ráomlott kéziratomra. Pirosán csaptak fel a lángok. Kitekintő Lámaista szobrászat Kiállítás a Kelet-ázsiai Múzeumban Tárgykörében minden eddiginél teljesebb kiállítással várja egy esztendőn keresztül az érdeklődőket a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum (Andrássy út 103). Egy ízben (1984-ben), Körösi Csorna Sándor születésének kétszázadik évfordulóján már volt hasonló témájú tárlat. De a buddhizmus művészetét bemutató, most induló sorozat első része, a LáGautama Sakjamuni ember-buddha (Tibet; 16. század) maista szobrászat a múzeum szinte valamennyi lámaista plasztikáját felvonultatja. És ez a gyűjtemény felettébb gazdag. Időben négy évszázadot ölel át (a 16-tól a 18. századig). Térben Nepál, Kína, Tibet és Mongólia művészetét prezentálja. A másfél száz műtárgy különböző korok és stílusok jellegzetességeit mutatja be. Buddhák, istenek, démonok - aranyból, bronzból, fából, vörös- és sárgarézből, drágakő díszítéssel. Kevés európai múzeumnak van olyan rangos kelet-ázsiai gyűjteménye képző- és iparművészeti tárgyakból, mint a magyarországinak. Szerencsés adottságok révén - műgyűjtők, adakozó kereskedők, mecénások, lelkes múzeumigazgatók közreműködésével - alakult ki a mi különlegesen gazdag és színvonalas kelet-ázsiai műgyűjteményünk. A lámaista kisplasztikái anyagot a század 30-as éveiben kapta meg a múzeum, mégpedig a Delhiben élő kereskedő és műgyűjtő Schwaiger Imre ajándékaként. És alig két évvel ezelőtt is jelentős hagyatékkal gyarapodott a buddhista kisplasztikái gyűjtemény. Ekkor került a múzeumba Csapek KáA „Nagy Fekete” tanvédő isten (Mongólia; 19. század) rolynak, a Herendi Porcelángyár egykori tervezőjének a hagyatéka. Csapek gyűjteményében felbecsülhetetlen értékű 18-19. századi munkák vannak. Jelentős mongol anyagot szerzett a múzeumnak Ferenczy László művészettörténész is. Mindezekkel most ismerkedhet a nagyközönség. És fontos 19. századi külső mongóliai lámaista műveket kölcsönzött a kiállításra a Néprajzi Múzeum is, amelyeket Hans Leder gyűjtött a századfordulón. K.M. Főiskola a ligetben Az átalakított, hangulatos könyvtár egyben tanulószoba is. Új felsőoktatási intézménnyel gyarapodott az idén a megye. Szolnokon, a Tiszaligetben, a volt MSZMP Oktatási Igazgatósága épületében megnyit tóttá kapuit a Külkereskedelmi Főiskola tagozata. A nyolcvan elsőéves hallgató eleinte nem túl kitörő lelkesedéssel vette tudomásul, hogy a főváros helyett Szolnokon, egy újonnan induló iskolában kezdi meg felsőfokú tanulmányait. Az évnyitó ünnepség után aztán nem győzték dicsérni az épület valóban idilli környezetét. Az iskolától kőhajításnyira folyik a Tisza, fák, csend, nyugalom, tiszta levegő mindenütt. A hely kiválóan alkalmas a tanulásra, gondolkodásra, meditációra. A tagozat ugyan nem kis erőfeszítések árán valósult meg, az épület fel- tételei azonban már nem olyan idillikusak, mint a külső környéke. Bár jelen pillanatban még igazából nem panaszkodnak a főiskolán. „A körülményekhez képest, köszönjük, jól vagyunk” - mondják az első két hónap után az oktatók s a hallgatók. S ezúttal nemcsak a saját körülményeikre gondolnak, hanem az egész hazai felsőoktatás válságos helyzetére. Az iskola tárgyi feltételei többé- kevésbé megfelelnek a nyolcvan elsőéves oktatásához, bizonyos szempontból jobbak, más szempontból rosszabbak az átlagnál. A jól fel- szerelt előadóterem megfelel az elvárásoknak, s most még elegendő a tíz, szemináriumi foglalkozásokra alkalmas helyiség is. A kollégiumban mind a nyolcvan hallgatót el tudták helyezni. Nincs viszont tornaterem, s röv idesen melegítőkonyhává degradálódik a háromszáz adagos főzőkonyha. A főiskola ugyanis nem tudja finanszírozni a ráfizetést. Az oktatók számítása szerint csak 84 forintos ebé- dámál érné meg a fenntartása a jelen- legi formában. Inkább további villanytűzhelyeket vásárolnak a hallgatóknak a kollégiumba, amelyeken elkészíthetik a vacsorájukat, az ebédet pedig más konyháról szállítják. Némi átalakítással sikerült megnagyobbítani a könyvtárt, s helyben olvsásra is van lehetőség. A kiselejtezett könyvek után is mintegy 20 ezer kötet várja a hallgatókat. Hiányzik azonban még sok szakkönyv, nyelvköny, amire a hallgatóknak szükségük van vagy lesz, illetve jóval több példányban igényelnék. Szeretnének a hallgatók jazzklubot, videoerősítőt s más eszközöket is, ám az iskolának ezekre nincsen pénze. Mindenből csak a legszükségesebbekre futotta. Abban viszont teljesült a hallgatók kívánsága, hoy péntekenként nincsenek kötött órák, csak konzultációk. így azok, akiknek szülei több száz kilométerre laknak Szolnoktól, gyakrabban hazalátogathatnak. Ez a kedvezmény a továbbiakban azonban a félévi vizsgák eredményétől függ. A nappali tagozatos hallgatók mellett nyolcvanketten iratkoztak be a tagozatra második diplomát szerezni. Úgy tűnik, a külkereskedelem iránt igencsak megnövekedett az érdeklődés, hiszen a jelentkezők negyven százaléka saját költségén (21 ezer forint egy félévre) tanul. Akad közöttük orvos, tanár, mérnök. A tagozat oktatói kara jelenleg nyolc idegennyelv-szakos, egy számítástechnikai, egy marketing- és egy matematikatanárból áll. A többi tantárgyat az anyaiskola tanárai oktatják, s ez egyben garancia arra, hogy a szolnoki diploma ugyanolyan értékű legyen, mint a budapesti. Ez azonban nyilván hosszabb távon nem tartható, hiszen a következő évektől fokozatosan nő a hallgatók létszáma. Ráadásul a tervek között a tanulmányi idő meghosszabbítása - nyolc szemeszterre - is szerepel. A következő tanévre újabb nyolc idegennyelv-szakos tanárra lesz szükség a tagozaton. A jelenlegi négyről - angol, német, francia, orosz - hatra növelik az idegen nyelvi kínálatot. Két év múlva pedig - amikor már három évfolyam tanul a tagozaton - ugyancsak újabb nyolc nyelvtanárt keres az iskola. S ez csak az idegen nyelvi oktatás. A személyi feltételek megteremtése ennek ellenére úgy tűnik, mégis talán könnyebb lesz, mint a többi. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi épület már kicsi lesz két-három év múlva. Egy előadóterem, tíz szemináriumi helyiség, s a maximum kilencven személyes kollégium már nem lesz elegendő 240, netán ennél is több hallgató oktatására. Az igazi megoldás egy emeletráépítés lenne a már meglévő épületre. Erről azonban legfeljebb csak álmodozni lehet, reális esélye nem nagyon van. Legalábbis az iskola költségvetését tekintve nem. A tagozat indulásakor 1991-re 30 milliót, 1992-re 38 millió forintot irányoztak elő. Ezt azóta még senki nem vonta vissza, de meg sem erősítette. Mindenesetre a jelzett összeg alighanem csak a működtetésre futja majd, ha futja. Átmeneti megoldásnak csak az tűnhet, ha a tagozat megkaphatná az MSZP szomszédos vendégházát, az egykori KISZ-tábort, s az úttörőelnökség épületét is. Ezek átalakítása segíthetne a tagozat rövidesen jelentkező gondjainak orvoslásában. Hiszen azzal, hogy egy megüresedett épületben megnyílhatott a tagozat, még csak a kezdeti lépéseket tette meg a város, a megye azért, hbgy legyen még egy polgári felsőfokú oktatási intézmény a megyeszékhelyen. Most úgy tűnik - az erőfeszítések ellenére is - ez volt a könnyebb. Tál Gizella Fotó: T. Z.
