Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-17 / 189. szám
Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Mark Palmer is meghívott volt Botját szorongató idős ember szólítja meg a községháza élőn Bognár Ferenc polgármestert. Meg ne sértse már, hogy útját állja: látja, épül az új postaház, meg itt van, ni, szemben az egészségház. Mindkettőbe pár lépcső vezet, a kész egészségházon a magafajta idős nem tud könnyen fölkapaszkodni azon a pár fokon se: korlát kéne, fogódzkodó az öregeknek. Bognár Ferenc bólint, s mondja, igazsága van, még nem késő egyik házon se, ezen segíteni fognak. Fogódzkodó elkelne különben másfelé is Tiszavárkonyban, az ismét önálló 1760 lelkes községben. Ugyan nem kerül nagy nehézségébe a fiatal polgármesternek, hogy megszámolja, mivel is kezdik az önálló életet - az egy iskola, egy bolt, egy óvoda, egy kis - ez legsuttogva mondanak csak a községben. Ez a falu egy kis Moszkva, itt - bizonyította a helyhatósági választás is - sok még a régi rendhez ragaszkodó erő - mégha a függetlenség új ruháját húzza is magára. Ugye, a választási küzdelem még mindig nem csitult el, följelentésekről tudnak a jólértesültek. (Mi tagadás, mi is kaptunk épp a napokban két falulakó által írt levelet, amit még a Nyílt tér rovatban se vállalunk közlésre. Nem másért, csak azért, mert érthetetlen.) A képviselő-testület pártállása tényleg érdekes képet mutat. Persze azt is, ha félős-szerényen, de Várkonyban is változik az idő. A kilenctagú testületben ugyanis a függetlenek mellett van már egy- egy képviselője a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpártnak, a Tiszavárkony A Tisza novemberi napfényben, átelleni partján a rákóczifalvi szép ligettel. alább korszerű - orvosi rendelő mindössze a vagyon - ha a többit nem számoljuk... Mert a számolás, az igazi még hátra van. Addig legföljebb hozzáteheti - mint ahogyan hozzá is teszi - a képviselő-testület az alkotóházat is - amely egyelőre ugyan több gazdát szolgál. (A lényeg azonban az: a község területén van, s aligha vitathatja el bárki a helyhatóságtól a már ismert törvény értelmében.) A fiatal polgármester különben átélte már első csalódását is. A közelmúltban kényelmes autóbuszt rendelt, meghívott sok falulakót egy aszódi kirándulásra. Ott működik ugyanis egy olyan hulladék- gyűjtő, amit a falunak ajánlanak valakik, s ami ellen a falu máris tiltakozik. így történt, hogy az autóbusz csak előállt, de nem indult a tetthelyre. Mindössze három ember jelent meg a hívó szóra, akik elutaztak volna. Bognár Ferenc az önállóság fényei és árnyai között Régi dicsőségünk - elhagyott, szégyenszemre elhanyagolt a tör ténelmi emlékmű a falu szélén. polgármester úr azt mondja most, lám tiltakozni tudnak, de megnézni, egyáltalán miről is lenne szó, arra már nem fáradnak! Mondom én erre (eszembe jut a kétpóiak kitartó ellenkezése) hátha nem közönyről volt szó - inkább hallani, látni se akarnak róla a gyönyörű Tisza-parti községben, hogy több megyényi hulladék temetője legyen a jobb sorsra érdemes várko- nyi föld. Az ám, a föld! A polgár- mester nem tud még igénylőről, földjéért, egykori birtokáért pereiéről. Nagy a várkonyi határ két és fél ezer hektáiján azonban de sokféle gazda van - ha gazdák valóban. Ugye, a tószegi Petőfi Tsz bírja a legnagyobb részét, de a Hé- ki Állami Gazdaság piroskai kerülete is „beleér” a falu határába, éppúgy, mint a jászkarajenői és ti- szakécskei szövetkezet és a NE- FAG is. Vajon miért nem jelentkeznek az idős várkonyiak, egykori jó gazdák a földjükért? Csak a kor, az öregség az akadály, vagy?- Félnek az itteni emberek - mondja a polgármester, s ezt utóbb néhány falulakó is megerősíti, szigorúan név nélkül, ki ne úja már az újság, miért, mitől félnek. A polgármester viszont kimondja, amit Földet senki nem akar - mintha félnének - mondja a polgár- mester, Bognár Ferenc. Kisgazdapártnak, az SZDSZ- MSZDP-nek, s igen, bejutott MSZMP színeiben induló is. Ez persze nem baj, csak felejtsék el pártharcaikat a képviselők, s húzzanak egy irányba - a faluért. A falura ráfér most, az ismét visszanyert önállóság első évében a képviselő-testület elszánt munkája, minden jó törekvése. Tizenhárom évig volt Tiszavárkony társközség - a vehemens falusiak szerint, tizenhárom évig nem volt gazdája a községnek. Bizonyítékul persze sok minden felhozható, s talán nem is vitatható. Ez az a falu a környéken, ahol máig nincs egy akármilyen kicsi tornaterem - - Darvasi Józsefné megbízott iskolaigazgató a helyét is megmutatja szívesen... Igaz, megmutatja a szolgálati lakásból technikateremmé átalakított tantermet is, ahol a polgármester szerint is életveszély fenyegeti a falai között tanulókat. Erre valahogy nem jutott pénz a nagy kalapból - bár mondják, jelentették, ahogy a rend megkívánta... A gazdátlanság különben máshol is tetten érhető, nemcsak a kétszáz általános iskolás tiszavárko- nyi kispolgár otthonában. A krónikás - hja, az idő eljár - visszaemlékszik, mekkora ünnepség volt, igazi falunap 1958 nyárutóján Tiszavárkonyban. Siet is legott a faluszéli kiserdőhöz, ahol méltatlan, elhagyott állapotban áll a harminckét éve avatott emlékmű. Ortutay Gyula mondott ünnepi beszédet, s a történész szavai bizonyították: Tiszavárkony 1958-ban már 900 éves település volt! Az emlékmű föliratát most betűzve lehet csak megfejteni. íme: „A néphagyomány szerint ezen a helyen állott Endre király vára, itt történt Endre és Béla között a történelem korona és kard-jelenet néven ismert eseménye - A 900. évfordulóra állította a község lakossága”. Hát, látható a képen is, mennyire elfelejtette a község saját emlékművét...- Azt beszélik a faluban, szombaton, ma egy hete amerikaiak jártak Várkonyban - kaptatok föl a keskeny lépcsőn az alkotóház igazgatói irodájába, Hegedűs Józsefhez. Válasza meglepő:- Járhattak volna, hiszen Mark Palmer, a volt nagykövet úr is a meghívottak között volt! Mark Palmer Tiszavárkonyban - nem rossz, de hát miért?- A múlt szombaton - előzetes bejelentkezés, rend szerint a CERD - a Közép-európai Fejlesztési Társaság budapesti képviselete volt a vendég az alkotóházban. Ugye, nálunk nemcsak az ősi kézművesség, népművészet gyakorlására van lehetőség, hanem szabad konyhánk, minden hozzávaló alkalmatosság révén igazi, falusi disznóölésre is. No hát, kérem, a Társaság vett két hízót, itt leölték, feldolgozták, megülték torát. De hát ez nem ritkaság, mert az alkotóház tavaly nyár óta, az önfenntartó gazdálkodás révén hívja, várja vendégeik- Nem is nézi jó szemmel a falu. Mondanak ám róla sok mindent. A legújabb házakkal a Bajcsy-Zsilinszky út, ahová kövesutat álmodik a polgármester. Hegedűs József nem lepődik meg, inkább azt mondja, valamiféle misztikum övezte tényleg a falu részéről a gyönyörű házat, amely * közvetlenül a Tisza partján áll nádtetős, pazar épületeivel. Mondanak róla sok mindent, mert nem ismerik. Ugye, a szauna miatt is - pedig egyszerűen a fürdőház kis szegletében van egy kicsiny szauna, s alig fűtötték még föl. És, már neki li utcába. Ha ugyanis a Bajcsy-Zsilinszky utca burkolt utat kapna, egyből eltűnne a falu főteréről (főtér az?) a balesetveszélyes, csúnya buszforduló, körúton járhatna az autóbusz - aminél ugye egyelőre semmi se fontosabb, mert a várkonyi polgár buszon közelíti meg a munkahelyét - és ez a 16 kilométerre fekvő megyeszékhely sok nagy- és kisüzeme. Bár a palettát már színesíti néhány vállalkozó, kiskereskedők nyitottak üzletecskéket, s így az egy áfész-áruház mellett már nemcsak három kocsma jelzi a települést. Sőt: ha az út is megépülne, meglehet sok vállalkozó fogadná a helyhatóság kedAlkotóház - a falusi turizmus egyik alapja lehetne. Ez itt a tornaterem - helye. Mutatja: Darvasi Józsefné mb. iskolaigazgató. elhihetem, itt nem volt úri dáridó, elvtársi eszem-iszom se, meg miegyéb. Csak hát amit nem ismernek, arról beszélnek. Gondolom magamban, megismerhetik tán rövidesen, hiszen a törvény szerint a falut illeti a szép telep. Erre persze Hegedűs József azt mondja, egyelőre még csak részben, igen kis részben, mert a magyar állam tulajdonjogának kezelője most a népművészek szövetsége, melyben csak igen kis százalékban részes Tószeg, meg Tiszavárkony. Majd, az elszámolásnál, majd a törvények beiktatása után ez is másképp lesz, nyugtamám magam, s arra gondolok, mondták a faluban: január elsejétől történik meg a gazdasági elszámolás, a teljes különválás a 13 éven át „anyaközségtől”. Bizony, az anyaközség gazdagabb, tehetősebb, mint kicsiny társa. A gázvezeték nem biztos, hogy Tószegről mostanában továbbjut Várkonyig. A polgármester egyelőre csak azt mondja bizton: az alapellátásért máris felelősséget érez a képviselő-testü- let, első az óvoda, az iskola, az orvosi alapellátás - és a tornatermet legszívesebben már jövő tavaszon alapoztatná, mint ahogyan kövesút kellene az új, most kiépülő faluszévezményét. Kis, mini bevásárló centrum építéséhez, boltok, üzletházak felhúzásához kedvezménynyel kaphatnának telket Várkonyban. Várkonyban, amely ottjártunk- kor novemberi napsütésben fürdő- zött. A Tisza partja a maga ősi szépségében kínálta magát. Falusi turizmus kellene ide, nem hulladékgyűjtő. Az alkotóház benne lenne - valamiféle közvéleménykutatásuk is van már, első szóra harminc család fogadna vendéget szívesen. Lenne hely belföldinek, külföldinek ezen a 932 éves településen. Az emberek szorgalmából, kitartásából épült családi házak ugyanis tágasak, korszerűek - sok jó vendég megférne tán száz falai között is. Most is azt beszélik a faluban, a múlt héten „amerikaiak jártak itt”. El ne felejtsem, mára ismét bejelentkeztek - már nem torra, megbeszélésre, hogyan lehetne a gyönyörű alkotóházba minél több kedves vendéget szívesen látni. Úgy tűnik, Tiszavárkony közelít a világhoz... S.J. Az oldal fotóit Mészáros János készítette.
