Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-17 / 189. szám

1990. NOVEMBER 17. Néplap Fellebben a fátyol Hétpecsétes titokként őrzött adatok Hiányzik a bűnmegelőzés intézményi rendszere Az illegális méreglerakók felszámolása százmilliókba kerül, de lesznek területek, amelyeket megművelni ezután sem szabad Föld alatti hordóerdő Jászberényben Bűnözők pedig - ha a „múlt ma­radványaként” még vannak is - nemsokára már nem lesznek, való­jába ez a probléma nem is létezik - mondatott ki, és mi, a társadalom, jó negyven évig úgy tettünk, mint­ha ez igaz is lett volna. Csak né­hány esztendeje kezdtük észreven­ni az utcán lerongyolódottan téblá- bolókat, az aluljárókban őgyelgő­ket, a pályaudvarokon alvókat, s azokat, akik a legkülönfélébb bűn- cselekményekből tartották fönn magukat. Eleinte lehetett legyinte- ni és rájuk sütni a bélyeget: csöve­sek, alkoholisták meg deviánsok. Szóval, a hivatalos politika sokáig próbálta elterelni a figyelmünket a valódi okokról. Nem véletlenül, ugyanis évtizedeken át az volt az uralkodó felfogás, hogy rövidesen sikerül megteremteni az igazságos társadalmi berendezkedést, és ak­kor ezek a bajok szinte önmaguk- tól megszűnnek. Ettől persze még nagyon messze állunk, már csak azért is, mert egyre többen vannak, akik nem éppen tisztességes mun­ka árán, sőt erőszakkal jutnak me­sés pénzekhez, javakhoz. Ma már éppen az volna a főbenjáró bűn, ha nem vennénk észre őket. Ezt a fajta megállapítást tá­masztja alá dr.Nyáry Katalinnal, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság munkatár­sával minap folytatott beszélgeté­sem is. Nem véletlenül éppen őt kerestem meg ez ügyben, hisz kan­didátusi értekezését pontosan a bűnmegelőzés témaköréből írta.- Tulajdonképpen arról van szó - kezdte -, hogy egy rendkívül rossz társadalompolitika elterelte az emberek figyelmét a bűnözésről és annak valódi okairól. Ennek kö­vetkezményeként aztán igen soká­ig hétpecsétes titokként kezelték az ezzel kapcsolatos adatokat. Ma­gyarországon ezt a hosszúra sike­rült hallgatást csak 1972-74 körül törte meg a kriminológiai szakiro­dalom. Attól kezdve, noha különö­sebb fátyol már nem lengte körül magát az adatrendszert, ám ugyan­akkor a társadalomnak csupán egy szűk rétege ismerhette meg azt. S így rendkívül kevesen foglalkoz­tak a bűnözés okainak a kutatásá­val, ami azt jelentette, hogy az ér­dekelteknek - vagyis a városok, községek lakóinak - halvány fogal­muk sem volt erről. Vagy ha igen, akkor meg nyíltan nem beszéltek róla. Ez a rendkívül torz kriminál- politi ka juttatta el a társadalmat ad­dig a szintig, hogy a bűnözés meg­előzésére semmiféle intézmény- rendszer sem alakult ki. Nem be­szélve arról, hogy a bűnmegelőzés mint civil lehetőség - magyarán, hogy az állampolgárok is részt ve­gyenek ebben a munkában - egy­szerűen föl sem merült.-Arról tannak adatai, hogy kül­földön másképp végzik ezt a mun­kát?- Igen. Például Svédországban már 1963-ban bűnmegelőzési osz­tályok működtek a rendőrségeken. De bármilyen nyugat-európai szakirodalmat akár felszínesen, akár részletesen végig néz az em­ber, nos azokból nagyon szépen kitűnik, hogy már évtizedek óta jelentős állami támogatásban ré­szesül a bűnmegelőzéssel foglal­kozó intézmény, vagy intézményi rendszer. Önálló kutatóintézetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel és különböző civil lehetőségek is vannak. Ez utóbbit azért hangsú­lyoznám, mert a rendőrségnek nem kimondottan a bűnmegelőzés a fel­adata. Hisz az tulajdonképpen a bűnüldözésre szervezett appará­tus. Tehát a rendőrség már csak akkor lép be, amikor a bűncselek­mény megtörtént. Az ezt megelőző állapotba nincs joguk beavatkozni. A bűnmegelőzés viszont pont ezt a területet ölelné fel. Elterelő politika Vannak inár jó példák Nemcsak rendőri feladat- Megmondom őszintén nem csodálkozom azon, hogy ezzel a kérdéssel sokáig nem foglalkoztak, hisz mint ön is említette, qz embe­reknek semmiféle ismeretük sem volt a bűnözés valódi nagyságáról.- Ez így is van. Én megnéztem 1980 és 1988 között a különböző napilapokban megjelent közbiz­tonságról szóló tájékoztatókat, amelyek egytől egyig felelős em­berek szájából hangzottak el. Nos, mindegyik cikkben egyöntetűen az volt olvasható, hogy nálunk a közrend és közbiztonság szilárd. Na most, hogy ez a szilárdság hir­telen összeomlott, számomra azt jelenti, hogy talán nem is volt annyira stabil, mint ahogy állítot­ták. Ez az egyik ok, a másik pedig az a válság, ami jelenleg nálunk van. Noha még 1988 májusában is azzal volt tele a sajtó, hogy itt még a válság jelei sem mutatkoznak. Szóval, ezek az ellentmondások el­vezettek oda, hogy ma már a bűnö­zés szempontjából is a szakadék szélén állunk. A legnagyobb hibát én abban látom, hogy a társadalmi bűnme­gelőzés fogalma oly mértékben le­egyszerűsödött, hogy az mint ön­ként és díjtalanul vállalt munka ment át a köztudatba. így aztán sokáig hiába is mondták az embe­reknek, hogy segítsenek, hozzanak létre különböző szervezeteket és finanszírozzanak bizonyos célo­kat. Nem ment. Persze ma már mű­ködik itt á megyei kapitányságon is egy bűnmegelőzési alapítvány, ám ez is egyfajta szereptévesztést mutat. Magyarán: összekevered­nek az állami és társadalmi, vala­mint a lakosság ezzel kapcsolatos feladatai, tehát teljes a zűrzavar.- Remélhetőleg nem sokáig lesz már így, hisz ha jól tudom, éppen ön volt az, aki kidolgozott egy kife­jezetten civil módszerekkel és esz­közökkel létrehozható bűnmegelő­zési modellt...- Valóban, s ebből tizenegyfélét tudnék felsorolni. Ugyanakkor ké­szítettem egy tanulmányt, amely a megyében a bűnözés regionális sa­játosságait taglalja. Ennek alapján egy-egy településről például nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy ott milyen fajta bűncselek­mények fordulnak leginkább elő. Erre a bűnözési településtipológiá­ra alapozva, helységenként tudjuk, hogy az adott községben, városban vagy faluban milyen bűnmegelő­zési modellt kellene alkalmazni.- Ha mindez létezik, akkor már csak a gyakorlati megvalósítás van hátra.- Ez Szolnokon már alakulóban van. Hisz létrejött egy bűnelköve­tői és a bűncselekmények áldoza­tává válását megelőző, társada­lomvédelmi egyesület. A neve úgy hiszem önmagáért beszél. Ami pe­dig a feladatait illeti: elsősorban egy részletes helyzetfeltárással az önkormányzatoknak kíván segít­séget nyújtani és igyekszik az in­tézményi rendszer kialakítását is előmozdítani. Elképzelések van­nak, reméljük a fogadókészséggel sem lesz baj. Például az új szolnoki önkormányzat is hajlandó mene­dzselni ezt a fajta tevékenységet.- Vannak már jó példák?- Hogyne. Olyan helyeken, ahol sok a fiatalkorú bűnelkövető, ne­velésorientált modelleket kell ki­alakítani. Most Szolnokon, az új­városi iskolában egy teljesen új tantervet dolgoznak ki, s abba a bűnmegelőzésre való nevelést is beiktatják. Ezt önmagában óriási eredménynek tartom.- Előfordulhat, hogy kétkedő­nek tart, de úgy hiszem, hogy le­hetnek itt bármilyen jó bűnmeg­előzési alapítványok, addig amíg ez az ország gazdaságilag nem kerül olyan helyzetbe, hogy min­denki megtalálja számítását, nem sok eredményt lehet elérni.- Ezzel tulajdonképpen egyetér­tek, de amit csak lehet, mégis meg kell tennünk. Ugyanis borzalma­san tájékozatlanok az emberek, hisz kizárólag a rendőrségtől vár­ják a helyzet megoldását. Még olyan gondokkal is oda fordulnak, ami éppenséggel nem az ő felada­tuk. Tehát a lakosság bűnmegelő­zési kultúrájának kialakítását min­denképpen segítenünk kell, mert ellenkező esetben hiába lesz itt majd valamikor jólét, könnyen elő­fordulhat, hogy sötétedés után még az utcára se merészkednek ki az emberek. Megszaporodtak a rákos meg­betegedések Jászberényben, halla­ni a városban, amit egyesek a Hű­tőgépgyár veszélyeshulladék-lera- kataival hoznak összefüggésbe. A Hűtőgépgyár másfél, két évtized­del ezelőtt elásott hordóiról készült írásában néhány országos napilap is, meg nem erősítve, megszellőz­teti a hírt.- Az utóbbi 2-3 évben valóban ugrásszerűen megnőtt a daganatos betegségek száma - mondja drJa- kus Zoltán, a jászberényi kórház­rendelőintézet igazgató főorvosa. - Különösen a rosszindulatú daga­natok szaporodtak meg. Ez igaz a belgyógyászaton, a sebészeten és a szakterületemen, a gégészeten is. Az orvostársadalom általános vé­leménye szerint azonban Cserno­bil az ok, már csak azért is, mert ez nemcsak herényi, vagy jászsági je­lenség. A hűtőgépgyári lerakatok- nak eddig nem volt egészségügyi következménye, ha valami jel mu­tatkoznék, akkor a környékbeli la­kókra külön gondot fordítanánk. A hordót vitte, aki érte Két-három méter mélyen nyug­szik most a föld alatt a méreg. Örök álmát azonban megzavarták, né­hány összetört hordót már be is szállítottak a gyár udvarára, ahon­nan a 70-es évek első felében vitték el. Gyűrött, rozsdás roncsok fe­szengenék a higiénikus konténe­rekben, csaknem patyolattiszta környezetben. Legalábbis a gyár­nak azon a részén különösen kont- rasztos képet fest a hulladék, ahogy a markoló homokkal, vegy­szerekkel vegyesen kiemelte a föld alól. A Jászfelsőszentgyörgyre veze­tő út mentén, alig egy kilométerre a 31-es úttól, sorakoznak azok a tanyák, amelyek közvetlenül érin­tettek lehetnek a szennyezésben. Kiss Béla nem tud ilyenről. Igaz nem lakik kint, csak műszak után géemkázik ott többedmagával a Hűtőgépgyár részére, de nem érzi veszélyeztetve magát. Néhány he­te feltúrták a tanya környékét, göd­röket ásak a letarolt kukoricatáblá­ban. Találtak is valamit, mert kika- róztak egy részt, mutatja a tetthely­re kivezetve, de visszatúrtak min­dent. Emlékszik még a gyerekkorá­ból, hogy azon a helyen valóban mindenféle lomot, műanyagot, fémtörmeléket gyűjtött össze a gyár. Azután betúrták, majd a tsz rendezte a terepet, s mikor lefara­gott a felszínből vagy másfél mé­tert, az ekék síétszórták a környé­kén a törmeléket. Beszéd közben a lábával meg is piszkál valamit. Tá­nyérnyi megkeményedett tömítő-, szigetelőanyag lehet. Nem messze onnan egy másik tanya lakói szívesen emlékeznek, bár ha lehet a nevüket megtartanák maguknak. Igaz Gorjanc Ignác, a gyár egykori nagy hatalmú vezér- igazgatója 5 éve halott, s más idő­ket is élünk már, de azért az ember nem megy fejjel a falnak. Közvet­len mellettük volt az a homokbá­nya, ahol a vállalat befejezte az ilyen jellegű hulladéklerakást.- Minket egyáltalán nem zavar­tak azok a hordók - vág vissza az idős tanyagazda -, de az én he­lyemben magát se zavarta volna. Ott dolgoztam a hűtőben, még az kellett volna, hogy kinyissam a számat. Különben is nemcsak, hogy kárát, hanem még hasznát is vettük ennek a lerakatnak. Teljesen jó, üres festékeshordókat szállított ki ide a gyár. Vitte, aki érte. Bicik­livel, lovas kocsival, több forduló­val. Azután rendészt állítottak ide, de holdfénynél továbbra is folyta­tódott a zsákmányolás. A MÉH-te- lepen 80 forintért adták akkor eze­ket a hordókat, itt meg ingyen hoz­zá lehetett jutni. Hoztam be én is vagy húszat Meg is mutatja a kamrában, ól­ban takarmánytárolásra befogott masszív edényeket A tanya körül, is hever néhány összezúzástól, be­temetéstől megmentett hordó.- Égetés nem volt?- Ki emlékszik már arra, de nem lehetetlen. Középkorú fia azonban határo­zottan állítja, hogy egyszer még a tűzoltókat is kihívták, olyan nagy tűz, meg füst keletkezett Az odább volt, a műanyag gödörnél, a közel­ben őrizte éppen a tehenet. Volt ott egy tó is, abból szívták a vizet Később a tavat is elnyelte a gyár technológiai hulladéka. Évek múl­va pedig a tsz-melioráció végleg eltüntette, egybemosta a nyomo­kat Búza, kukorica termett a zsí­rok, festékiszapok, üres hordát fe­lett. Mindenki elégedett volt a si­keresen megoldott feladat után. A gyár úgy tett, mint más hasonló vegyi hulladékot termelő cég az országban. Jogszabály nem lévén, törvényt sem sértettek. Ismeretlen dolog volt akkor a környezetvéde­lem mind a hatóságok, mind a köz­vélemény előtt. Azután predig, ahogy egyre szi­gorúbban szabályozták a veszélyes hulladék kezelését, a Hűtőgéprgyár is úgy követte az előírásokat. Élő­fordult ugyan, hogy bírsággal ösz­tönözték jobb belátásra, de áz 1984-es 4,4 millió forint büntetés óta veszélyes hulladék miatt nem fizettek. Amikor a neszüri gazdák két éve aláírásokat gyűjtöttek a nulladik dűlő közelében levő ide­iglenes méregtemető miatt, a ható­ságok akkor sem vonhatták fele­lősségre a vállalatot Megoldást ugyanis nem tudtak, hiszen az or­szágban sem volt az előírásoknak megfelelő tároló. Helyette a lakos­ság megnyugtatása érdekében újabb kikötéseket tettek, intézke­déseket hoztak és egy feltételezett jövőbeli állaprotnak megfelelően határidőt szabtak. Kiskapuval Aszódra A gyár taktikus időhúzásba kez­dett, nemcsak azért, mert annyi pénze nem volt, hanem mert a kí­nálkozó lehetőségek sem voltak megnyugtatóak. Legfőbb remé­nyüket, a kétpóí regionális méreg­temetőt, elsöprörte a demokrácia, az időközben felépült aszódiban predig nem fogadták őket. Ismét csak ideiglenes megoldás kínálko­zott több, mint 30 millióért. Ehe­lyett kiskaprut keresett és talált a gyár. így azután idén november el­sejére az összes galvániszaprot el­szállították Aszódra. Másnap át­vette a kiürített méregtemetőt a Földgép Környezetvédő és Szol­gáltató Leányvállalat, hogy hozzá­kezdjen a rekultivációhoz. Azóta be is szállították onnan az elföldelt hordóroncsokat a gyárudvarra. A várható munkálatokról a na- prokban tájékoztatót tartott Hor­váth István a vállalat bizton­ságtechnikai önálló osztályának vezetője, de a neszüri gazdák közül csak négyen jelentek meg. (Pedig milyen szép légi felvételeket is lát­hattak volna a betemetett vadlera­kókról). A talajvizsgálat szerint a terepszint alatt 1,4 méter mélyen még észleltek nehézfém vegyüle- tet, ezért másfél méter mélyen az egész területet kitermelik. Ott újra ellenőrzik a talajt, és az esetlegesen szükséges mélyítések után vastag, gumiszigetelésű fóliái terítenek le. Ebbe a teknőbe visz- szatermelik a mérgezett földet, majd erre 50 cm vastag tömör agyagréteg jön, hogy a felszíni vi­zek beszivárgását megakadályoz­zák, végül p>edig feltöltés és termő­föld. A területet bekerítik, vagyis nem szántják egybe a többivel. Művelésbe az a rész nem vonható. A talajvíz összetételét ptedig 4 figyelőkút segítségével rend­szeresen ellenőrzik. A munkálatok jövő év május végére fejeződnek be, melyért a tervező és kivitelező Földgép Leányvállalat 15 év ga­ranciát vállal. A rekultiváció 23, a neszüri veszélyes hulladéktároló felszámolása összesen 227 millió­ba (az ez évre tervezett nyereség csaknem kétharmadába) kerül - 3 év alatt - a vállalatnak. Az elföldelt vadlerakók azon­ban újabb százmilliókat igényel­nek. Az onnan vett talajminták la­boreredményei a vártnál kedve­zőbb képiét mutatnak, a tanyák kút- jaiban sem észleltek semmilyen el­változást A város ivóvízbázisa on­nan másfél, két kilométerre, mé­lyebben fekvő rétegekben van. A rendszeres vizsgálatok ott sem mu­tattak ki a hűtőgépgyári hulladék­ból eredő vegyszertartalmat Időben vagyunk, mondhatnánk, jászberény polgármestere is nyu­godt. Legfeljebb a Hűtőgépgyár privatizációja okozhat problémát mondja dr.Magyar Levente, ha az új gazda nem tartaná magára köte­lezőnek a kialakult állapxit meg­szüntetését A helyzet azonban ezen a téren is megnyugtatóbb. A svéd Elektrolux cég környezetvé­delmi illetékesei augusztus végén 3 napot töltöttek a vállalatnál, hogy a 100 kérdésből álló aggályaikra választ kapjanak. Meg sem lepőd­tek az elföldelt hordók miatt, hi­szen (igaz az 50-es, 60-as évek­ben), a nyugati vállalatok is hason­lóan cselekedtek. Ha kell, ezzel együtt viszik majd a gyárat. A lá­tottakkal, tapasztaltakkal megelé­gedve távoztak. Bizonyosan rosszabbra számítottak, mert még dicséretet is kapott a bizton­ságtechnikai osztály a környezet­védelmi ügyek kezeléséért. Véleményükkel összecseng Tölly Ttvadaménak, a rekultiváci­ós tervek készítőjének az értékelé­se, aki a Hűtőgépgyárat az erősen szennyező hazai vállalatok között, környezetvédelmi szempontból az egyik leglelkiismeretesebb, leg­korrektebb cégnek tartja. DrXis Zoltán, Jászberény országgyűlési képviselője azonban ennyire nem engedékeny. Amíg nyilvánosságot nem kapott az ügy, korántsem volt ilyen előzékeny a gyár, mondja. Szabályos nyomozás folyt A tavaszi választások előtt, még mikor képviselőjelöltként igyeke­zett adatokhoz jutni, eltitkolták előtte a tényeket. A szállítók és a tanyabéliek azonban emlékeztek. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyár sem volt könnyű helyzetben, mert ezekről a lerakásokról iratok alig voltak, az illetékesek piedig ki­cserélődtek azóta. Szabályos nyo­mozás, kutatás folyt a lerakók fel­derítéséért. Sorba szedték a közel­ben a néhai homokbányákat, majd egy megbízott cég, a Földgép Le­ányvállalat légi felvételeket készít­tetett, gödröket ásott. Hat helyen 15,2 hektárt ástak fel, és 1,2 hektá­ron meg is találták a hordókat. A vadlerakók felszámolására is készül a terv, a több százmilliós megvalósítással azonban aligha búr egyedül a gyár. A héten nyújtottak be 3 pályázatot a volt szocialista országok környezetvédelmi prob­lémáit támogató Phare pirogram- hoz. Kettő a felszámoláshoz, a har­madik predig veszélyeshulladék­megsemmisítő telepítéséhez kér támogatást. Lukácsi Pál Nagy Tibor napló Mennyi minden történt tegnap a világban! A magyar elnök például Dél-Koreában tárgyalt, a Szovjetunióban emelték egy csomó olyan termék árát, amiket egyébként sem lehet kapni, a Golf-krí­zis ügyében mégsem lesz arab csúcs, Berlinben talán vége a polgárháborús helyzetnek, százezrek tüntettek Romániában, és így tovább... De az én magántörténelmemben az első helyre mégis dr. Kubassek János látogatása kerül. A harminchárom éves geográfusról néhány adat a Magyar ki kicsoda című lexikonból: Debrecenben végzett egyetemet, 1983 óta az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igaz­gatója. 1980-81-ben tanulmányúton járt Indiában, Nepálban, Sri Lankában, az Andamán-szigeteken, a Maláj félszigeten, Bomeóban, 1983-ban Kubá­ban, Angliában, 1984-ben Skandináviában, Jugo­szláviában, a Kaukázusban, 1985-ben Thaiföldén, Kanadában, az USA-ban, a Hawaii-szigeteken, 1986-ban Puerto Ricóban, 1987-ben Indiában, Svájcban, Franciaországban, 1987-88-ban az MTA Afrjka-expedíciója tagjaként Tanzániában, Kenyá­ban, Ruandában, Burundiban és Zaire-ban, azóta még Kínában, a sarki Uraiban, hogy csak néhányat említsünk az eddig meglátogatott negyvenhét or­szág közül. Három könyve jelent meg mostanáig. Tegnap Karcagon járt, előadásokat tartott, vietnami útja előtt szakított rá időt, hogy érdeklődő fiatalok­kal és felnőttekkel megossza élményeit. Beszélget­tünk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy ez a rendkí­vül művelt, tájékozott fiatal tudós külföldi tapasz­talatainak fényében vizsgálja hazai viszonyainkat; hogy, mondjuk Angliáról, nem a jólét, hanem a demokrácia jut eszébe; ahogy most is zaklatott lett, amiért egykor csábították, maradjon az Egyesült Államokban... A jólét helyett természetesen ezt a nyomorult kis országot választotta, ösztöndíjakat megpályázva, a könyveiért, cikkeiért kapott piénzt összekuporgatva utazgat a világban, hogy megis- meije és megismertesse a magyar földrajzi felfede­zőket, utazókat, azok tudománytörténetét. De itt él. Ez a hazája. Körmendi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents