Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-14 / 186. szám

Néplap Jól Vizsgázik & Cclladam« Nagy számú vizsgálat után elmondható, hogy a Celladam gyógyhatású készítmény a citosztatikus kezelések mellett alkalmazva pozitív hatást fejt ki. Az eddigi megfigye­lések alapján kijelenthető, hogy a rákos folyamat lelassul, jelentősen javul a betegek életminősége. A közeljö­vőben remélhetőleg elindul a szer kontrollált klinikai vizsgálata, és így kiderülhet, hogy a Celladam mennyit ér önmagában. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének épületében működő BIOPHARM laboratóriumában hatásigazoló vizsgálatokat folytatnak a Celladam-injekció minél előbbi törzskönyvezéséhez. MTI-fotó: Balaton József Öntsünk tiszta tejet a pohárba! Pénz» Money» das Geld Megváltozik a KGST elszámolási rendszere 1990. NOVEMBER 14. Egy ország életszínvonalát ki le­het fejezni az egy főre jutó tejter­mékfogyasztás mennyiségével is. Mondják, e tekintetben is van némi lemaradásunk Európától. A vá­laszték és a minőség olyan, ami­lyen, ezt most ne firtassuk. Viszont a meglévő termékeknek a fogyasz­tókhoz való eljuttatása sem éppen- Nekünk különösebb ellátási gondjaink nincsenek, megítélé­sem szerint elegendő az alapanyag is. Bár vannak az országban úgy­nevezett tejhiányos megyék, mi nem tartozunk ezek közé. A kiszál­lítással már vannak problémák. A gépjárműparkunk kiöregedett, több nullára leírt gépkocsink van, újak beszerzésére nincs elég pénz. Ezért a hideg idő beálltával gyak­ran fordulnak elő műszaki hibák, és ezek okozhatnak gyakori késést a szállításban. Ugyanis a tejet, a kakaót, a karamellás tejet mi nyitás előtt vagyunk kötelesek teríteni a boltokhoz, és úgy néz ki, ezen a télen sem lesz minden esetben nyi­tás előtt a boltoknál a tej. Ebben az időszakban a tej fogyaszthatósági ideje már nem egy, hanem két nap, és megpróbáltuk tudatosítani a boltvezetőkben, hogy tartsanak egy biztonsági készletet másnapra is. Nekik ezzel kapcsolatban az a gondjuk, hogy nem minden egy­ségben van megfelelő hűtőkapaci­tás, nemhogy hűtőkamrája, de még hűtőszekrénye sincs mindegyik­nek. A boltvezetők nem mindig ala­posan átgondolt rendelései okoz­nak még néhány anomáliát. A ka­kaót például úgy ismeri a kereske­delem, hogy ez egy reggeli ital, amit csak korán reggel vásárolnak. Ez nem egészen így van, mert so­kan vennének még 10-11 órakor is kakaót, és a legtöbb helyen nem lehet kapni. Nem általános jelenség, de elég sokszor előfordul - főleg falusi üz­letekben -, hogy kevesebbet ren­delnek a tejből a megszokott vevő­kör kielégítésére, és a későbbi vá­sárlók, úgy tíz órától kezdve már csak féltartós tejet találnak a bol­tokban. Általában konfliktusmentes a viszonyunk a boltvezetőkkel, néha tapasztalható részükről türelmet­lenség. Ha mondjuk, pontosan tíz­re nem érkezik meg a délelőtti szál­lítmány, már telefonálnak, hogy mi van. Mi igyekszünk rugalma­san alkalmazkodni a követelmé­nyekhez. Több napos ünnep előtt, vagy most is, hogy volt ez a taxis­demonstráció mi pótoltuk a hirte­len keletkezett áruhiányt. A már hazamenni készülő gépkocsiveze­tőink nem mentek haza, vállalták a többletfuvart és bizony, még este hatkor is vittük a tejet oda, ahova kellett. világszínvonalú. A szállítók és ke­reskedők nem kis erőfeszítésébe kerül úgy biztosítani a lakosság zökkenőmentes ellátását, hogy a maga költségeivel ne növelje az amúgy is felfele futó árakat. Né­hány konkrétummal Kiss Károly, a Szolnoki Tejipari Vállalat főmű­vezetője állt rendelkezésünkre: Mi tudomásul vettük ezt és azt is, hogy a nagyobb boltoknak is vannak tárolási gondjaik a napi egyszeri szállítás esetében, ezért egyeztünk bele abba, hogy a haj­nali terítésen kívül napközben is szállítunk az előzetes vagy még aznap reggel módosított rendelés­nek megfelelően.- Visszafogottabbak a rendelé­sek?- Az év eleji áremeléskor volt egy olyan 20 százalékos vissza­esés, de ez év folyamán az arány javult és egyre jobban megközelíti a tavalyit. Egész pontos adatot mondhatok: a tavalyi tejeladáshoz viszonyítva 93,6 százalékos az idei első három negyedévi eladás a szolnoki üzemnél. Persze, mi is igyekeztünk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Például, az alacsonyabb zsírtartal­mú tejekből régebb nem volt félli­teres kiszerelésű, az utóbbi időben már bőven gyártunk és szállítunk ebből az alacsonyabb árfekvésű tejből azért, mert a nyugdíjasok­nak spórolni kell..., és már nem csak nekik.- A műszaki okokon kívül, az önök hibájából nem fordul elő ké­sés?- De igen, ha valamelyik gépko­csivezető váratlanul nem jön be. Van egy türelmi idő, mert előfor­dulhat, hogy elaludt, félórát vá­runk, és akkor kimegy a lakására az ügyeletes gépkocsi. Ha az illető betegség miatt nem jött be, akkor a szabadnapon lévőket kell gyorsan felkeresni és pótolni sürgősen a ki­esőt.-Azt a fényűzést nem engedhetik meg maguknak, hogy naponta le­gyen egy tartalék gépkocsivezető ügyeletben?- Régebb volt két fő, de sajnos, most úgy nézünk ki, hogy eléggé ki van számítva a létszám, tarta­lékolásra nincs lehetőség.- Hát olyan előfordul-e, hogy visszahozzák a tejet?- Igen. Ez adódhat abból, hogy a boltvezető írásban vagy telefonon módosítja, azaz csökkenti a rende­lést, és itt nálunk az árukiíró cso­port valamilyen ok folytán elsiklik fölötte, vagy nem jut fel hozzájuk időben a módosítás, vagy a fiúk, akik a számítógépet kezelik, hát ők is tévedhetnek. Mi kivisszük a töb­bet, a boltvezető ragaszkodik a módosításhoz.- Mi történik azzal a tejjel, amit visszaszállítanak?- Háromféle visszaárazási minő­sítés van: teljes értékben, ötven százalékban és takarmányáron. Ha épen jön vissza és a fogyasztható­sági idő megengedi, eladhatjuk más egységbe; ha nem, akkor ki­bontjuk, és újrapasztőrözve ismét forgalomba kerül. A "szakadt tej" már szennyezett a ládáktól, ezt már csak állati takarmányozásra lehet fordítani.- Talán előfordul, hogy néhány boltban marad még valamennyi tej, és amikor nagyon a szavatos­sági idő vége fele jár, akkor azt visszaszállítják"ötvenszázalékos" - ként. Ha záróra előtt a még fo­gyaszthatósági időn belüli, de reg­gelre már azon kívüli tejet ott, az üzletben árusítanak féláron, nem csak a visszaszállítási, az újrafel- dolgozási és az újrakiszállítási költséget lehetne megtakarítani, hanem néhány szegényebb ember féláron jutna tejhez.- Hát biztos vagyok benne, hogy faluhelyen meg is teszik ezt, mert lényegesen rugalmasabbak.- Van valami értelme megvárni azt, amíg megsavanyodik a tej, vagy csak a sertések takar­mányozására lesz jó? Itt, Szolno­kon az ötven százalékban visszavá­sárolt tejnél milyen mennyiségek­ről van szó? A boltnak mindegy- Amikor kétnapos a szavatossá­gi idő, 50-100 liter is van naponta, amikor egynapos, akkor ennek a többszöröse, napi 4Ö0-500 liter.- Ez bizony nem elhanyagolható.- Biztos így van, mert tulajdon­képpen a boltnak mindegy, hogy ki fizet neki. És mi ezt később is írjuk jóvá, ott megkapnák érte ezt a fél­árat rögtön. Biztos sokaknak meg­érné, sokan jól járnának.- Akkor meg miért nem teszik ezt Szolnokon is?- Nem tőlem kell megkérdezni. M.H.L. Igen közel van az az időpont, amikor a KGST-országok között véget ér egy igen hosszú perió­dus és áttérnek a konvertibilis valutában való kereskedelemre. Az erre vonatkozó tárgyalások még gyakorlatilag nem fejeződ­tek be, így következményeinek pontosabb elemzésére is várni kell még. Aki azonban az egyez­mény aláírására vár, és a gazda­sági életben döntési helyzetben van, igencsak rosszul teszi. Sőt, aki már korábban nem számolt ezzel, alapvetően rossz helyzet­be kerülhet. A gond ugyanis nemcsak az, hogy áttérünk egy új elszámolási rendszerre, amely átértékeli az egész termékstruk­túrát az érintett országok egymás közötti kereskedelmében. A gond abból is fakad, hogy ezen­közben a legfőbb partnerország, a Szovjetunió gyorsuló ütemben halad a gazdasági szétesés felé. Ebben a helyzetben persze telje­sen mindegy, hogy miért szoru­lunk ki erről a piacról. Hátország nélkül maradunk Az a sajátos helyzet alakulhat ki tehát, hogy úgy esik szét a "keleti kapcsolat", hogy igazá­ból nem vagyunk bent a "nyugati rendszerben" sem, s így hátor­szág nélkül vehetjük fel a harcot a világgazdaság erőivel. A szov­jet helyzet jó példa arra is, hogy korábbi ottlétünk nem sok előnyt jelenthet a jövőben. Az ottani pi­ac kialakulatlansága, a gazdaság legyengült állapota ugyanis igen nehézzé teszi a velük való kap­csolatot. Hosszabb távon az tud berendezkedni stabilan a szovjet piacon, aki hitelekkel, saját pénzügyi forrásaival meg tudja finanszírozni a kapcsolatokat. Magyarul ez azt jelenti, hogy le­hetőséget kell adni a szovje­teknek arra, hogy tudjanak tő­lünk vásárolni. Átmeneti állapo­taink miatt erre mi kevésbé va­gyunk alkalmasak. Az új rend­szer bevezetésekor tehát eleve versenyhátrányba kerülünk. S ehhez nem is kell a külpolitika (Folytatás az 1. oldalról) Hízósertésből ugyancsak túlkí­nálat van, de az állatokat mégsem érdemes levágni, mert húsuk elad­hatatlan. Az egyetlen megoldás­nak itt is az export kínálkozik, a legjobb piac pedig a Szovjetunió esetleges hibás lépése. Sajnos megy ez magától is. Ez még ak­kor is így van, ha a Szovjetunió fejlettségi színvonala alapján természetes partnere a magyar gazdaságnak. Ezt is valószínűleg a nyugati tőke segítségével lehet majd realizálni. Kérdés: mit szól hozzá a nyugati fél? Számolni kell a leértékelődéssel Ami a konkrét következmé­nyeket illeti, azok is sokrétűek. Az egyik ilyen az, amit kicsit már érintettünk is, hogy a ma­gyar gazdaság nem tud olyan hir­telen átállni, mint amilyen hirte­len megszűnik a régi rendszer. Ennek önmagában is kellemet­len kihatásai lesznek, elsősorban az átalakuláshoz kapcsolódó munkanélküliség révén. Bár eb­ben az évben, úgy tűnik sokak számára meglepetésszerűen, si­került az export egy részét átte­relni nyugatra, ez azonban a jö­vőben, főleg strukturális, minő­ségi okok miatt nem lesz ilyen könnyű. Az áttérés mostani üte­mének fenntartásához ugyanis erőteljes költségcsökkentésre lenne szükség, a minőség egy­idejű emelésével. Az előbbire in­kább van lehetőség, de mint az Új Néplapban is többször volt róla szó, a lehetőség kihasználá­sa sokak ellenállásába ütközik. Ez ugyanis mindenekelőtt a vál­lalati költségek szigorú átvilágí­tását tenné szükségessé, ahol ki­derülne, hogy legkevésbé az át­világítást elrendelőre van szük­ség. Ma még nem lehet tudni pontosan azt sem, milyen árakat fognak figyelembe venni. Számunkra ez most kevéssé érdekes, hiszen az olvasót in­kább itt is a következmény ér­dekli. Ez pedig nem túl biztató. Még akkor is, ha például a nyers­anyagpiacon nem lehet egyértel­mű képet felrajzolni. S nemcsak azért, mert az árak itt sűrűn lif­teznek, hanem azért sem, mert a beruházási hozzájárulások, ame­lyek eleve vitatottak, igen eltor­zítják a napi árakat. A gondot lehetne. De mint azt Fazekas Sán­dor, a vállalat középtiszavidéki te­rületi igazgatóhelyettese megfo­galmazta, óriási hiba volt a szovjet piac elbagatellizálása, hiszen a sertéshúsért most akár kőolajat is hozhatnánk be. Az értékesítési feszültségek abban látom, hogy az eddig vi­szonylag zárt rendszer kevesebb teret adott a verseny számára. Az új rendszerben nyilván a kedve­zőbb ajánlatokat fogják elfogad­ni, ami exporttermékeink vi­szonylagos leértékelődésével jár együtt. S ha valakinek kétségei vannak, ez ügyben javasolható, hogy nézzen szét a "fejlődő" or­szágok piacán is, főleg a Távol- Keleten. A szovjet számítások szerint, ha ugyanazt a terméket nyugaton veszik meg, amit eddig nálunk és más KGST-országokban, akkor 10-12 milliárd dollár pluszbevé­telhez jutnak. Értelemszerűen ennyivel értékelődik le a többi KGST-ország exportja, benne Magyarországé is, s ez önmagá­ban is felfelé hajtja az inflációt. Bizonyíték a csőd . A változásoknak, s hatásai­nak azonban ezzel még nincs vé­ge. Változik a korábbi vámrend­szer, megszűnnek az "ideoló­giai" alapon működő tarifák. Várhatóan visszaesik a gép- és berendezésexport. A termelési tényezők árai, s így a termelési költségek meg­nőnek, ami szintén inflációs ha­tású, ugyanakkor rontja a nyuga­ti export versenyképességét. Mindez a forint további gyengü­léséhez, s így az import forintban kifejezett árainak növekedésé­hez vezet, ami szintén nem javít­ja esélyeinket. Ezekkel számolni kell, de ez nem azt jelenti, hogy hosszabb távon is rossz "üzlet" az elszámolási rendszer megvál­tozása. A verseny megélénkülé­se ugyanis kikényszeríti a haté­konyság növekedését. Részben a gazdaságtalan, csak a KGST-re szakosodott struktúrák felszá­molása révén, vagy az innen jö­vő importra épülő energiafaló ágazatok leépülése útján. A helyzetet az súlyosbítja, hogy mindezt a rendszerváltás időszakában vagyunk kénytele­nek megtenni. Persze nem vélet­len a rendszerváltás sem. Szük­ségességét a KGST csődje is bi­zonyítja. Füle István megszüntetése érdekében a rész­vénytársaság még az idén egy fel­vásárló szervezetet kíván létrehoz­ni, amely nagykereskedelmi áron biztosítaná a takarmányt a terme­lőknek és felvállalja az állatok ér­tékesítését. A szakmai ismeretteijesztést és az érdekvédelmet szolgálja a nem­régen megalakult Pannonhibrid Társaság, melynek kistermelők is tagjai lehetnek. A sertéstenyésztők "kamarájának" is nevezhető társa­ság elsősorban a fajtahasználat és a tartás technológia terén nyújt se­gítséget a kistermelőknek. Az érté­kesebb fajták elteijedése ugyanis ma még lassúbb a kívánatosnál, s ezért a mezőgazdasági vállalko­zóknál is szemléletváltozásra van szükség. Már csak azért is, mert a megter­melt hízósertés zöme a ház körüli gazdaságokból származik. Ahhoz pedig, hogy az ágazat minőségi árut állítson elő, nélkülözhetetlen a kiváló fajta, a magas biológiai ér­tékű takarmány és nem utolsósor­ban a szakértelem. A sertéságazat akut problémái­nak megoldása nem tűr halasztást. Átfogó, hatékony intézkedések hi­ányában ugyanis hamarosan ve­szélyes mértékben lecsökkenhet a sertésállomány, és a kistermelők a saját hűtőládájukba fognak termel­ni, nem pedig a piacra. L.Z. = napló Számomra szenzációs a hír: november végén kiállítása nyílik Finta Sándornak Los Angeles­ben, a Beverly Hills legelegánsabb galériájában. Ez az a hely, ahol évekre előre betábláznak minden napot, s ahol, hogy kiállíthassanak, sor­ban állnak világhírű művészek is. A fiatal túr- kevei szobrász már több ízben töltött hosszabb- rövidebb időt az Egyesült Államokban, s úgy tűnik, nem tétlenkedett. Kitűnő a menedzselése is, türelmesen, okosan építették ki egyrészt a lehetőségeket, másrészt, ahogy mondják, a mű­vész imázsát, ez utóbbiból nem kifeledve az egykor szintén túrkevei, majd szintén Ameriká­ban sikeres, azonos nevű nagyapa vonzerejét sem. Egy kívülállónak érdekes megfigyelnie Finta Sándor sajtóját. Menedzserei rendkívül tudatosan tervezték meg ezt is: először csak a nyugati part magyar nyelvű lapjaiban bukkant fel a neve, méghozzá a társasági rovatban, s innen jutott el a Los Angeles Times fotókkal illusztrált cikkéig. S ez utóbbi cikk is nagysze­rűen volt időzítve, hiszen a világsajtó akkor az alaszkai partoknál a jég fogságában rekedt bál­nákkal és az őket kiszabadító szovjet hajósok­kal, továbbá Gorbacsov amerikai látogatásával volt tele. Ekkor ajándékozta volna az amerikai elnök Gorbacsovnak Finta Sándor szobrát, mely ”A bálna farka" címet viselte. A menedzseri stratégia okosan eltervezte, hogy a fiatal túrke­vei művész neve akkor is foroghat a köztudat­ban, ha történetesen a nagyapa nevét emlegetik, mint legutóbb, Antall József amerikai látogatá­sakor, mikor is a magyar miniszterelnöknek ajándékozták a nagyapa Finta Sándor művét, melyet 1956-ban készített a forradalom ihleté­sére. Ma ebből az alkalomból is tanulják az amerikaiak Finta Sándor, az unoka nevét. És most következik kiállítása a Beverly Hülsen, ott, ahol igazán fizetőképes kereslet jelenik meg a tárlatokon. Örülök Finta Sándor sikerének, szépen ívelő pályafutásának. Közben, míg meg­emésztem e nem mindennapi szenzációt, arra gondolok, mikor tanuljuk meg itthon a mene­dzselés művészetét, hogy ismertté tegyük a vi­lágban értékeinket? Körmendi Lajos Még hűtőszekrény sincs Kakaót, délben Válságban a sertéságazat Nem kell a hús és a tenyészállat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents