Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-14 / 186. szám
4 Néplap 1990. NOVEMBER 14. WKT NYÍLT TÉR Jjj Szakemberek kellenek! Önkormányzati dilemmák miként kell kialakítani az önkorMSZP-nézöpontból Gazdasági, szociális válságkezelés A kezdő tanár, a mérnök, az orvos, a frissen végzett lakatos, a marós szakmunkás vagy bármely szakember fizetése a pályakezdés idején nem ói el a 6-12 ezer forintot Mi indokolja akkor, hogy a kezdő polgármester juttatása 48 ezer forint felett legyen? Amíg az önkormányzatok anyagi alapjai jogilag és gyakorlatilag nem tisztázódnak, addig az állam biztosítja a pénzügyi fedezetet Ismerve az ország anyagi helyzetét tisztességtelen akkora összeg megajánlása, de elfogadása is. Amíg az állami nagykasszából történik annak a kifizetése, addig a helyi, az önkormányzatokhoz tartozó közösség nem érzi köz- vedenül ennek a súlyát A kialkudott irreálisan magas fizetés kényszerítőén hat az önállósodó önkormányzatokra. A középkorban a polihisztor egymaga több területen is - építészet csillagászat orvoslás, kémia, stb. - évszázadokra szóló érdemeket szerzett A mai szakemberek, akik kimagasló szinten dolgoznak, erősen specializálódnak. A szakma egészére csak rá-, tekintésük van, más területekre pedig érintőlegesen tudnak odafigyelni. Az általános és hiányos ismeretek ebben a bonyolult és kiélezett helyzetben semmiképpen sem elégségesek. A politikai elkötelezettség önmagában igen kevés a helyes út megtalálásához, amelyen mindannyiunk felemelkedésére, egyensúlyozva végig lehet menni. A politika az általa hozott törvényekkel meghatározta, hogy A Magyarországi Szociáldemokrata Párt XXXVII., sikeresnek nem nevezhető kongresszusáról igen részletes, többnyire hiteles tájékoztatást kaptak az újságolvasók. A tudósítások továbbra is előszeretettel foglalkoztak a párt botrányaival. Sajnos a kongresszus minden előzetes várakozásnak „megfelelt’ ’! A párt élnek asszonya hetekkel korábban kijelentette, hogy az előkészítésben és a lebonyolításban nem kíván részt venni, nehogy részrehajlással vádolják! ígéretét megtartotta, háttérben maradt, onnan irányított minden mozzanatot! Saját maga választotta ki a mandátumvizsgálókat, akik könyörtelenül megvonták a mandátumot mindazoktól, akiknek saját véleményük is van. Ehhez megyénkből is akadt néhány önkéntes! Manipulált volt az egész kongresszus, csak a kidobólegények, azok nem!! Szemtanúk előtt rugdosták ki a bejáraton Hahn Györgyöt, aki egyébként a párt egyik önkormányzati képviselője a fővárosban. Az elnök megválasztásának körülménye nemcsak a matematika törvényeit veszi semmibe, hanem egyszerűen csalás! A mányzatokat. Ennek az lett az eredménye, hogy a lakosság nagy része nem vett részt ebben a mindenkit érintő feladat kialakításában. így alakulhatott ki az is, hogy egyes önkormányzatok ba bekerülhettek azok is, akiket csak a lakosság 15 százaléka ajánlott. Milyen alkotó feladatra képes az az önkormányzat, ahol a lakosság ellene van, nem tud azonosulni azzal a feladattal, amit elébiik tártak? Nem a megmérettetésben részt vett emberek hibája, hogy így alakult, hanem azé a módszeré, amelyben ez létrejöhetett. A valódi és működő demokráciában ez nem következhetett volna be. Az egyetlen helyes megoldás a többsíkú képviselet lehetett volna. Mit jelent ez? A többsíkú szerveződés már spontán is megindult. Megalakultak a legkülönbözőbb kamarák: orvos, jogász, pedagógus, fuvarozók, stb. A legkülönbözőbb szervezetek jöttek létre: nagycsaládosok, nyugdíjasok, a fiatalok, a lakókörzetek érdekképviseletei, a sportegyletek, stb. A területi elv rendszere eddig is megvalósult, de önmagában nem töltötte be a feladatát (a választott képviselő nem tudja, nem lehet képes, hogy a polgárok és az ott lévő üzemek, a kereskedelem, a közlekedés, stb. gondjait egyedül felvállalja és eredményesen meg is tudja oldani). Ezért is kell ezt tovább szélesíteni a közösségi képviselettel, amely azt jelenti, hogy az egyes emberek a lakóhelyükön vagy a munkahelyükön, vagy a tanulók „győzelem” viszont pürroszi, hiszen az új elnökség többsége nem az elnök asszony óhaja szerint tevékenykedik. A kongresszus legfontosabb, remélhetően történelmi mozzanata volt a szakszervezetekkel történt megállapodás! Ennek értelmében a párt 11 tagú elnöksége kiegészül az érdekvédelmi szervezetek (munkástanács, független és a reform szakszervezetek) hat, delegált vezetőjével. A döntés nyomán - történelmi aktualitásán túl - lehetővé válik, hogy a szakszervezetek és a szociáldemokrácia gazdasági követelései és politikai érdekei együttesen képviseljék a valós dolgozói érdekvédelmet. Ez a tevékenység egyre inkább szükségessé válik, hiszen a vállalati menedzsereket nem annyira a tulajdonosi érdek motiválja, hanem saját helyzetükön akarnak könnyíteni. Meggyőződésem, hogy a szociáldemokrata erők a szakszervezetekkel és minden érdekvédelmi szervezettel egyeztetve olyan szövetséget tudnak létrehozni, amely képes lesz átvezetni az országot ezen a súlyos és egyre mélyülő válságon. az iskolákban választanak maguk közül egy olyan képviselőt, akikben a legjobban megbíznak, akit a legalkalmasabbnak tartanak arra, hogy az érdekeikéi képviselje. Ugyanígy épülne ki az egyes szakmák, a nemzetiségiek, a kereskedők, a szállítók, a kisiparosok, a vallásos emberek, a pártok, a mezőgazdasági dolgozók, stb. képviselete. Mivel e megoldásban - javaslatban - minden terület, közösség és szakma delegálva van, nem maradhat egyetlen kérdés sem megválaszolatlan, megoldás nélkül. E rendszerben az önkormányzat területén lakó egyes polgár több képviseleti elv szerint is - lakóhely, munkahely, közösség, stb. - képviselve van, beleszólhat saját sorsa alakításába. E rendszer kialakításához a jogrendszer nem biztosította a jogi feltételeket. A kisebbségből, sőt talán ellenállásban működő, helyzetét reálisan megítélő ön- kormányzat akkor cselekszik helyesen, ha nem elsősorban politikailag elkötelezett, hanem a fentebb említett képviseleteknek megfelelően megválasztott, bizalmat kapott szakemberekre épít a döntések kialakításánál. A demokrácián ejtett durva csorbát így ki lehetne javítani. Dr. Jánosi Gábor Jászberény A deklarációk ideje lejárt! Tettekre van szükség! Türelemmel, megértéssel, szolidaritással. A kongresszus december elején folytatódik. A magyar társadalom helyzetét a rendszerváltás átmeneti állapota határozza meg. Ezen belül a gazdasági rendszerváltást és a termelési szerkezet átalakítását az teszi különösen nehézzé, hogy mindezt olyan időszakban kell végrehajtani, amikor a magyar gazdaság egyre mélyülő válságban van. A Magyar Szocialista Párt programjában hangsúlyosan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A hatalomra jutott politikai erők, úgy tűnik, nem képesek a gazdasági válság kezelésére. A válság tovább mélyül, olyan intézkedések születnek, amelyek nyomán egyszerre nő az infláció és a munkanélküliség. Ahhoz, hogy lényeges előrehaladás történjen a piacgazdaság kiépítésében és a szociális feszültségek oldásában, ki kell dolgozni egy olyan válságkezelő programot, amely megoldást keres a gazdasági és szociális élet legsúlyosabb problémáira. A szocialisták szerint a válság kezelésének első számú és alapvető feladata az infláció megfékezése. Az infláció magas szintjét már nem lehet elkerülni. Megfelelő intézkedésekkel meg lehet azonban akadályozni, hogy az infláció üteme kezelheteüenné váljon. Ehhez olyan kormányzati politikára van szükség, amely megtakarításra, vállalkozásra, a belső kínálat növelésére ösztönöz. A gyorsuló infláció a társadalomnak mind szélesebb körét sújtja. A legnehezebben elviselhető terheket a munkavállalóknak, a bérből, fizetésből élőknek kell elviselniük. Tudatában vagyunk annak, hogy az ország helyzete jelenleg nem teszi lehetővé az árak emelkedésének a bérekben való teljes kompenzálását. Azt azonban azonnal megoldandó feladatnak tartjuk, hogy a minimális bérek, az ezeknek megfelelő nyugdíjak, továbbá a családi pótlék és más szociális juttatások az infláció ütemével lépést tartva növekedjenek. Követeljük, hogy az ehhez szükséges törvényes feltételek megteremtésére a legsürgősebben sor kerüljön. A Szocialista Párt ugyanakkor kezdeményezi egy komplex antiinflációs politika koncepciójának kidolgozását is. A munkanélküliség egyre súlyosabb problémák elé állítja az országot A szocialisták követelik olyan országos és helyi programok kidolgozását amelyek új munkalehetőségeket teremtenek, illetve az átképzés korszerű rendszerével segítik a dolgozók elhelyezkedését Elengedheteüennek tartjuk olyan munkanélküli segélyrendszer alkalmazását, amely az átmenetileg munka nélkül maradók részére megélhetést biztosít Ezeket a követelményeket nemcsak általában, hanem minden olyan tulajdon- és szerkezetátalakítást szolgáló lépésnél érvényesíteni kell, ahol az állam jelen van. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek minden ilyen esetben konkrét dolgozóvédelmi rendelkezést érvényesítsenek. Egy válságkezelő programnak igen fontos, a lakosság jelentős rétegeit érintő eleme a lakásgazdálkodás rendszerének átalakítása. A felgyülemlett problémák megoldására hosszabb távon az teremthet esélyt, ha a lakásgazdálkodás is a piac szerves részévé válik. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a bérlakásokat - reális és méltányos feltételek mellett - a bérlők megvásárolhassák, illetve azok bérlőközösségi tulajdonba kerülhessenek. A szükségszerűen fennmaradó rész az önkormányzatok tulajdona lesz. Ezeknél elkerülhetetlennek tartjuk, hogy a lakbérek fedezzék a valóságos fenntartási költségeket, de törvényes biztosítékokra van szükség, hogy ne közvetítsék a lakáshiány és az ebből adódó lakásspekuláció költségeik Ugyanakkor szükségesnek tartjuk olyan rendszer kialakítását, amelyben az erre rászorulók személyre szólóan juthatnak lakbéreiket fedező támogatáshoz. A Szocialista Párt elfogadhatatlannak tartja, hogy a szociálisan hátrányos helyzetbe kerülő családok hajléktalanná váljanak, vagy lényegesen rosz- szabb lakáskörülmények közé kerüljenek a piacgazdálkodáson alapuló lakásgazdálkodás következtében. A válság miatt egyre fenyegetőbb veszély, hogy folytatódik és növekszik a lakosság elszegényedése. Ennek megakadál y ozása elsősorban az infláció és a munka- nélküliség megfékezésétől függ, de megfelelő szociálpolitikai intézkedésekre is szükség van. Sürgetjük a társadalombiztosítás önkormányzatának teljes kialakítását, vagyis szervezetének a kormány hatásköre alóli függetlení- tését és a pariament ellenőrzése alá helyezését. A Szocialista Párt felvállalja a munkahelyekről kiszorulók, a társadalom perifériájára sodródók problémáit. Javaslatok kidolgozásával, konkrét kezdeményezésekkel kívánunk érdemben hozzájárulni e rétegek és csoportok szociális védelméhez, ahhoz, hogy minimális létfeltételeik biztosítottak legyenek. Változatlanul támogatjuk az egészségügy és érdekviszonyainak gyökeres átalakítását. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormányzat kibújjon e terület finanszírozásának kötelezettsége és felelőssége alól. Nem engedhető meg, hogy kizárólag a biztosítás és az önkormányzatok viseljék a lakosság elöregedéséből és az egészségügy költségrobbanásából származó terheket. Támogatjuk a szabad orvosválasztás jogát, de a kiegyensúlyozott és egyenlő esélyeket nyújtó ellátás érdekében a kormány feladatának tekintjük a területi különbségek folyamatos felszámolását. Helyeseljük az egészségügyben is a privatizációt, de elfogadhatatlannak tartjuk az ellátásban a társadalmi rétegek szerinti elkülönülést A Szocialista Párt sürgeti a válság kezeléséhez nélkülözhetetlen szociális törvények megalkotását az állami költségvetés kötelezettségeinek és az önkormányzatok szociális feladatainak meghatározását A többszörösen hátrányos helyzetűek kiemelt támogatását döntőnek tartjuk, elvetjük azonban a szociálpolitika azonosítását a szegénypolitikával. A tulajdonviszonyok átalakításának iránya és jellege mellett döntően a szociálpolitika rendszerétől és jellegétől függ az, hogy a megszülető piacgazdaság mennyire lesz szociális. Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Irodája Boros János kongresszusi küldött Szolnok Megjegyzések Bódi István nyílt leveléhez A taxisok mellett, vagy ellenük? Az Új Néplap 1990. november 8-i számában megjelent egy olvasói levél ,A taxisok mellett” címmel. Állampolgári felelősségem késztet arra, hogy válaszoljak az írásra, mert azt alaptalan és felelőtlen hangulatkeltésnek tartom a demokrácia és a jogállam ellen. Vegyük sorra a levélben olvasható állításokat: aJ „A legutóbbi áremelésekért a jelenlegi kormány a felelős”. A benzin árának emeléséről a kormány döntött, de sem közgazdaságé sem erkölcsi értelemben nem ő a FELELŐS. Igenis a pártállam volt az, amely nem tűrte el a piaci viszonyokat az energiahordozók terén sem, és 1973 után is (első olajárrobbanás) megkísérelte befolyásolni a hazai árakat. Eközben mégis folyamatosan emelte mindennek az árát, sőt felhalmozott kb. 20 milliárd dollár nyugati adósságot is! bj A kormány „katasztrofális, dilettáns külpolitikája folytán” felelős az áremelkedésekért, állítja Bódi István. Ritka gyöngyszem! Még az ellenzéki pártok is a kormány legjobb oldalának tekintik a nyugati külpolitikát. Csak onnan (és Japántól, de ez itt egyre megy) kaphatunk továbbra is olyan kölcsönöket, amelyekkel részben modernizálhatjuk a gazdaságot, részben törleszthetjük a PÁRTÁLLAM által összegyűjtött 20 milliárdos adósság esedékes kamatait és töriesztőrészle- teit. A Szovjetunió még az 1989. évről fennálló kb. egymilliárd rubeles tartozását sem tudja Magyarországnak megfizetni. A korábbi szerződésekben rögzített kőolajmennyiséget sem nekünk, son a többi kelet-európai partnerének nem képes leszállítani. Mégpedig nem politikai, hanem egyszerű gazdasági okok miatt. Több mint 50 millió tonnával csökkent a kőolajtermelés náluk, és üzem- anyaghiány lépett fel már a nyár folyamán. (A támogatott, olcsó benzin és az elavult, energiafaló ipar és járműpark csak fokozza gondjaikat) Tehát nem a „nyugalbarátsággal párosulnak a számlák”, hanem keletről tartoznak nekünk. ej B. I. szerint „csődöt mondott a ...parlamenti demokrácia, ...az ún. jogállam, mert a hatalmon lévők ma már senkit se képviselnek.” Nos, nem mondott csődöt a jogállam. Csőd esetén vízágyúkkal vagy tankokkal lépett volna fel egy diktatúra a torlaszok ellen. Nálunk a néhány hónapos demokrácia a gazdasági válság közepette - némi bizonytalanság után - tárgyalásokra és megegyezésre késztette a kormányt Ne feledjük: a megegyezés lényege az üzemanyagárak felszabadítása, és ez éppen a kormány szándéka volt 1991. január 1-jétől. Tehát a kormány mégis képvisel fontos közös érdekeket? Úgy tűnik. Befejezésül: B. I. írása azt sugallja, hogy a „csődöt mondott parlamenti demokrácia” helyett valami másra van szüksége az országnak. Netán az erős kéz politikájára, egy diktatúrára? A gondolatmenetből ez következik. Akkor pedig B. I. és a hasonló gondolkodásúak nem a taxisok mellett, hanem ellenük (is) vannak. Mert a lakosság, a nép, az ország érdekei ellen hadakoznak. Pintér László Szolnok A beküldött írásokat változtatás nélkül közöljük, a megjelent anyagok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. YISZDP Kongresszus - közelről Az Új Néplap politikai vitafóruma
