Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-10 / 183. szám
4 1990. NOVEMBER 10. \ Szombati jegyzet Alapítványok - adakozókra várva Aki egyszer feldolgozza a magyarországi alapítványok történetét, az utóbbi negyven esztendő anyaggyűjtésével vajmi kevés dolga akad. "Állam bácsi" szellemébe nem fértek bele az ilyen jellegű adományok. A "vas és acél" országa "gondoskodott" a kultúráról, egészségügyről, sportról, stb. No, meg ki is jótékonykodott volna, hiszen majd mindenki szegény volt, kivéve a vezetői réteget. Aki meg a "rothadó kapitalista országokban" élt, annak se személye, se pénze nem volt kívánatos idehaza. Később, amikor már csappant "állam bácsi" bukszája, egyre kevesebb telt olyan haszontalan, "improduktív" dolgokra, mint a kultúra. Úgynevezett "kulturális alap" létesítése címén "hadisarcot" vetettek ki hát a vállalatokra, termelőszövetkezetekre, s egyéb munkahelyekre. Jóllehet az alapítványok története egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza, s elterjedt az egész világon. Talán nincs is olyan kultúrállam, amelyben ne lenne valamilyen, az alapítványhoz hasonló jog- intézmény. Magyarországon már az állam- alapítással egyidőben jelentek meg alapítványnak nevezhető adományok. A századok során templomok, iskolák, kórházak, kulturális intézmények létesültek részben vagy teljes egészében alapítványokból, adományokból. Szegény sorsú diákok ezrei tanulhattak tovább ezek jóvoltából. Hogy mennyivel lettünk szegényebbek az alapítvány nélküli évtizedek miatt? Tény és való viszont, hogy az 1970-es évek végétől neves személyiségek végrendeletükben alapítványokat hoztak létre annak ellenére, hogy ezeknek törvényes alapjuk, szabályozásuk nem volt. Az alapítványtevők többsége olyan célokra, intézményeknek ajánlott fel különböző összegeket, amelyekhez érzelmileg kötődtek. A gyerekkori emlékek, a szülőföld iránt érzett elkötelezettség vezette Szegvári Károly festőművészt is, amikor 1980-ban 50 ezer forintos alapítványt hozott létre a tószegi iskolások továbbtanulásának támogatására. Néhány év múlva újabb 50 ezer forinttal toldotta meg az alapítvány induló tőkéjét, s így százezer forint kamatát kapja meg évente a három legjobban tanuló diák. Méghozzá rangsorban 5 ezer, 3 ezer, illetve 2 ezer forint a Szegváriösztöndíj. A tíz év alatt eddig harminc tószegi diák részesült az alapítványból. Szegvári Károly figyelemmel kíséri ösztöndíjasai további életútját, s rendszeresen találkozik velük. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szak- középiskolában két alapítvány is létesült az elmúlt évtizedben. Szente József és felesége 1982-ben - leányuk emlékére, aki az iskola diákja volt - létesített alapítványt, amelynek kamatát minden évben az intézmény legszebben beszélő tanulója kapja meg a tanévzáró ünnepségen. A másik alapítványt három éve hozta létre az iskola hajdani diákja, aki nem kívánja nyilvánosságra hozni a nevét. Olyannyira nem, hogy a tanulók, akik eddig elnyerték a díjat, sem tudják, hogy kinek írják a köszönő levelet, amelyet az iskola igazgatója címez meg. A 20 ezer forintos alapítvány kamatát egyébként az a diák kaphatja meg, aki továbbtanul, munkája, magatartása kiemelkedő, s igen fontos szempont, hogy szociálisan rászorul a támogatásra. Ez utóbbi alapítvány egyébként már akkor született meg, amikor hatályba lépett az az 1987. szeptember 1 -jével datált jogszabály, ami ismét lehetővé teszi hazánkban alapítvány létrehozását. Az utóbbi egy esztendőben pedig szinte kulcsszóvá lépett elő az alapítvány, továbbra is elsősorban a kultúrában, oktatásban, egészségügyben. "Alapítványt szeretnénk" létrehozni, újságolják nap mint nap iskolákban, könyvtárakban, a TIT-ben, ahol csak megfordulok. Sőt, a minap Vezseny polgármestere is azt mondta, alapítványt is létesítenek tengernyi gondjuk enyhítésére. Ahogy csökken az állami támogatás, úgy próbálkoznak az intézmények, települések alapítványokkal jobbítani sorsukon. Szűkebb hazánkban eddig negyvenegy alapítványt jegyeztettek be a megyei bíróságon, de várható, hogy ezek száma a továbbiakban gyarapodik. Ezt erősítették meg a bankok, OTP-fiókok is, ahol'-az alapítványokról érdeklődtem. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. szolnoki intézményénél jelenleg hat, az OTP Baross úti fiókjában ugyancsak hat alapítványt kezelnek, de naponta többen is érdeklődnek a létesítés feltételeiről. A kérdésre, hogy "csorognak-e" az adományok ezekre a számlákra, már nem volt túl kedvező a válasz. A vállalatoknak rengeteg a gondjuk, a magánszemélyek tekintélyes hányada az elszegényedés küszöbén vagy már alatta áll. így inkább "csepegnek", mint "csordogálnak" az adományok. Az mindenesetre biztató lehet, hogy az alapítványokra adott összegek levonhatóak az adóalapból, s jótékony hatása lenne annak is, ha az adományozókat megbecsülés, tisztelet övezné a társadalom köztudatában. S ne azt firtatnák, "miből van ennek ennyi pénze". Az alapítványok - függetlenül attól, hogy mekkora összeggel indultak - jó, hogy ismét zöld utat kaptak, még akkor is, ha túlzott illúziókat nem lehet fűzni hozzájuk. Nem pótolhatják az állami pénzek hiányát, legfeljebb kiegészíthetik az intézmények szinte "semmire sem elég" költségvetését. Kulisszatitkok Hiteles-e a kozmikus hazugság? Nemere István legutóbbi könyvének - Gagarin=Kozmikus hazugság? első mondata: „1961. április 12-én állítólag fellőtték a világűrbe Gaga- rint.” Az „állítólag” dőlt betűs szedése mindenképpen jelzi, hogy a szerző nem ért egyet a történelem sajátos korszakolásával, nevezetesen azzal, hogy az űr meghódítása Gagarin repülésével kezdődött. Merthogy nem is járt ott. Nemere több mint száz oldalon írta le érveit.- Milyen volt a könyv fogadtatása?- Vegyes. Azt hittük, hogy ez olyan szenzáció lesz, amire fölfigyel a sajtó. Eleinte ez is történt, aztán a fellángolás alábbhagyott. A könyv megjelenésének másnapján a tv interjút készített velem, de csak egy hónap múlva adták le. A rádió is fölrendelt vidékről, majd közölték, mégsem leszek adásban.- Nem gondolja, hogy mindebben éppen a hitelesség kritikáját kell látni? Netán lenyomozták közben az Ön állításait.- Ha ezt le lehetne nyomozni, én sem írtam volna a könyvet.- Ön például milyen forrásokból merített? És ez azért is érdekel, mert nyilván másokban is fölmerült, hogy miért nem lepte meg a világot ezzel a témával mondjuk egy amerikai, esetleg szovjet író?- Én 18 éve foglalkozom a témával, de korábban nem lehetett publikálni. Mégis azt kell mondanom, hogy szó sincs valamiféle titkos forrásról. Hiszen még a Szovjetunióból is segítettek könyvekkel. A lényeg, hogy éveken át gyűjtöttem részanyagokat, és ebből vezettem le a következtetést. 1971-ben már írtam róla, az anyag azonban elveszett, elkobozták. Az utóbbi években ismét módszeresen kutattam.- Mit gondol, az amerikaiak miért nem vállalkoztak erre a feladatra; azok, akiknek politikai érdeke is lehetett volna az Ön által hazugságnak tartott űrrepülés leleplezése?- Az a gyanúm - tehát nem állítom, hogy így is van -, hogy ez akkora hazugság, csalás volt, hogy egy nyugati ember fejében meg sem fordul ennek a lehetősége. Ezért aztán nem is gyűjtötték az erre vonatkozó anyagot. Aki keleten élt, az jobban odafigyelt az ideológia szolgálatában álló kis és nagy csalásokra.- Űrkutatók szerint az amerikaiak „rajta voltak” Gagarin repülésén, tehát figyelték.- Nem volt olyan technika, mint most, és az is tény, hogy az adott nap előtt is hallgattak beszélgetéseket, melyek sikertelen kísérletekből is származhattak.- Powers, a kémpilóta leírta, hogy milyen technikával dolgoztak, és hogy mindent tudtak a szovjet rakétakísérletekről.- De éppen Powers repülése bizonyítja, hogy oda kellett menniök a pontos információért.- Tud e a könyv amerikai visszhangjáról?- Nem, de most fordítják angolra, és akkor már vélemények is lesznek.- És a szovjet fogadtatásról?- Néma csend. A magyar lapokban bukkantam két hírre. E szerint felhívtak szovjet űrhajósokat, akik úgy nyilatkoztak, hogy ők erről az ügyről nem hallottak semmit. Aztán az Ogo- nyokban is megjelent egy cikk, amely közvetve engem igazol: olyan kísérleteket végeztek, amelyekkel a résztvevők életét kockáztatták. Az egyik kutató elmondta például, hogy amikor az amerikaiak bejelentették a páros Űrrepülés tervét, erre a szovjetek azonnal három emberrel kísérleteztek. Belezsúfolták őket abba az űrhajóba, amelybe kettő is nehezen fért el.- Tehát közvetlenül nem cáfolták az Ön állítását?- Nem. Kubászov azonban azt nyilatkozta, hogy kételkedik az értelmi képességemben. De érdekes módon az ő érve is az volt, hogy nem hallott ilyesmiről. Azt állíttotta, hogy ő ott volt az irányítóteremben, amikorGa- garin repült. Utánanéztem az életrajzának, és ebből kitűnik, hogy 1958-tól egy tervezőintézetben dolgozott és csak 1965 körül lett űrhajós. Nem valószínű, hogy civilként ott ülhetett volna a teremben. Egyébként a könyv végén meg is jegyeztem, hogy sokan tagadni fogják, amit mondok, de ebben a veszett tagadásban talán új adatok is felbukkannak. Nos, most már új dolgokról is beszámolhatok, azokról, melyeket ez a könyv hozott felszínre. K. E. Virágpor, propolisz és a többi csodaszer Tiszafüredet a horgászok és fürdőzők paradicsomán kívül méltán nevezhetnénk a méhészek városának is, hiszen mintegy százan foglalkoznak a szorgalmas rovarok tenyésztésével. A folyó menti fűzfaerdők és a közeli hegyek kedvező életfeltételeket biztosítanak a méheknek, akik a gondoskodást bőséges mézterméssel hálálják meg. A méhészetből meg is lehet élni, ezt bizonyítja, hogy többen hivatásszerűen űzik ezt a mind a mai napig kevéssé ismert mesterséget. Egyikük Tóth Árpád, aki azonban nemcsak az "édes" termékek előállítására vállalkozik, hanem a propolilszt, a méhpempőt és a virágport egyedi receptek alapján gyógyászati anyagok készítéséhez is felhasználja. alapján készítenek. De ne is kérdezze hogyan, mert úgysem fogom elárulni a sebkenőcs és a reumakenőcs előállításának módját.- Itt Füreden, de a tágabb értelemben vett környéken sem ismerek olyan méhészt, aki olyan kenőcsöket készít, mint mi - veti közbe az ifjabbik Tóth Árpád. - De a propoliszból csinálunk alkoholos oldatot, tinktúrát is - folytatja -, amely ugyancsak Tóth Árpád és fia kínai receptek alapján természetes alapú gyógyszereket is készít Fotó: Mészáros János Két virgonc, bozontos foxter- rier fogad bennünket a méhész portáján, majd kisvártatva megjelenik a gazda és a fia a kapuban. A bemutatkozást követően a lakóház mögötti mellék- épületbe invitál Tóth Árpád, ahol a "laboratórium" is található. A kisebb, szobaméretű helyiségben mézzel teli műanyag kancsók sorakoznak az asztalon. A fal melletti polcokon egy konyhai mérleg, valamint számunkra ismeretlen méhészeti anyagok és eszközök kaptak helyet.-.Tizenkét éve kezdtem el méac he,ket tenyészteni. Először főállás mellett, majd 1981 óta hivatásos méhészként tevékenykedem - meséli a csaknem mindig vidám ember, miközben munkához'lát. A műanyag kancsókból literes befőttesüvegekbe tölti az aranyszínű, sűrű, édes nedűt.- Hogyan lesz valakiből méhész? - érdeklődöm a gazdától, aki széles mosollyal fogadja kérdésemet.- Aki nem szereti a természetet és fél a méhektől, az semmi esetre se válassza ezt a szakmát. A méhcsípést ugyanis nem lehet elkerülni, ez a legnagyobb óvatosság mellett is bekövetkezik. Mivel állatokról van szó, ezért minden munkát időben el kell végezni és nem nélkülözhető a szakértelem. Lassan megtelnek a befőttes- üvegek mézzel és az ifjabbik mé-. hész virágport kezd kimérni nejlonzacskókba. Az érzékeny konyhai mérleg néha megtréfálja használóját, ezért bizony türelemjáték kiskanállal a virágpor pontos mérése. Amikor a gazdát a méhészeti termékek piaci helyzetéről kérdezem, egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcáról.- Sajnos egyre kevesebb mézet fogyasztunk, annak ellenére, hogy rendkívül egészséges. Ha nem lenne ilyen jelentős az export, akkor már sok méhésznek kellett volna a szögre akasztania a pergetőt. A külföldiek azonban nagyra értékelik a méhek produktumait. Egyszer járt nálam egy nyugatnémet férfi, aki egyszerre öt kiló virágport vásárolt. A belföldi kereslet tehát lanyha, de nekem már kialakult a vevőköröm. Minden nap piacokra és kirakodóvásárokra járok, Karcagtól Miskolcig.- Gondolom, a méhészek legnagyobb ellensége a szakszerűtlen növényvédelem...- Az utóbbi években sokan béreltek földet, ahol gazdálkodnak. Ez még nem is lenne baj, de legtöbb téesszel ellentétben nem jelentik be a növényvédelmi kezeléseket, ez pedig komoly veszélyt jelent a méhcsaládokra. A permetezéstől függetlenül is nagyon ügyelnie kell a méhészeknek, hová telepítsék az állományt. Meg kell nézni például a napraforgónál, milyen fajta mellé kerülhetnek a kaptárak.- A méhészekre minden esetre nem jellemző, hogy különféle gyógyászati célokra haszálható készítményeket is előállítanak.- Ez valóban így van - válaszol Tóth Árpád, majd a szomszéd szoba felé veszi az irányt. Egy perc múlva kezében kenőcsökkel és orvosi üvegcsékkel tér vissza. - A propolisz gyógyító hatását már a középkorban is jól ismerték. Napjainkban pedig az AIDS ellen is megpróbálták bevetni ezt a csodaszert, amit a méhek a fák rügyeiből készítenek. A nemzetközi tudományos kutatások igazolják, hogy a propolisz meglepően jó eredménnyel használható több betegség leküzdésére. Baktériumölő hatása egyedülálló és fájdalomcsillapítóként is kiváló. A propolisz képezi az alapanyagát azoknak a kenőcsöknek, melyeket kínai recept többféle bajra lehet gyógyszer.- Úgy vélem - veszi vissza a szót az apa -, hogy az emberek ismét a természet felé fordulnak. Ez érthető, hiszen a szintetikus alapú készítmények mellékhatásai ismertek, míg a természetes anyagok, így propolisz vagy a virágpor fogyasztása mellett nem lépnek fel kellemetlen jelenségek. A Köjál megvizsgálta a kenőcsöket és engedélyezte a forgalmazásukat, azóta pedig sok emberen segítettek ezek a készítmények. De hogy ne csak a levegőbe beszéljek... A gazda a szekrényhez megy és onnan levélköteget vesz ki.- Több olyan levelet kapunk, melyek arról tájékoztatnak, hogy valóban használtak a készítményeim és elősegítették a beteg emberek felépülését. Itt van például ez a levél - böngészi tekintetével az egyik kézzel írt papirost -, egy idős néni írja, hogy a reumakenőcs megszüntette a térdízületi fájdalmait.- Nekem a hajam kezdett el kihullani - fordul felém a fiatalabbik méhész. Amióta azonban propoliszt fogyasztok, azóta hál’istennek megállt ez a kellemetlen folyamat.- Örülünk annak, hogy nem dolgozunk hiába és több emberen segíthetünk a természetes gyógyszereinkkel - mondja Tóth Árpád. Ha nem is helyettesíthetik az efféle készítmények a szintetikus gyógyszereket, jelentőségük azonban egyre nő. Már csak azért is, mert napjainkban már magunk sem tudjuk, milyen mennyiségben kerülnek a szervezetünkbe a természettől teljesen idegen kémiai anyagok és vegyületek, melyek egészségkárosító hatását ma még gyakran a tudomány sem képes előre jelezni. Laczi Zoltán
