Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-10 / 183. szám
1990. NOVEMBER 10. 5 Ha Ön lenne a miniszterelnök Hogyan alakítaná át a kormányt? „Mikor érik el a Horn-fokot?” Kedden Antall József miniszter- elnök a parlamentben bejelentette, hogy néhány miniszteri poszton személyi változás várható. A közvéleményt nem érte váratlanul a bejelentés. Az elégedetlenséget és a változtatás szükségét többen már korábban megfogalmazták - az emlékezetes taxisakció pedig csak megerősítette a közvéleményben kialakult álláspontot és igényt. Antall József bejelentése kapcsán feltettük a kérdést néhány szolnoki lakosnak: mi a véleménye a kormányról, és ha Ön volna a miniszterelnök, milyen személyi változtatásokat eszközölne? A válaszokból az is kiderül, hogy Antall József e tekintetben nincs könnyű helyzetben. Ugyanis a megkérdezettek többsége elégedetlenségének megfogalmazásán túl alig tudott konkrét személyi javaslatot tenni. Nézzük a válaszokat! Dr. Szűcs Levente, jogász: - Ha a kormányról van szó, én már egy ideje csalódott és elkeseredett vagyok. Korábban azt hittem, hogy a demokratikusan választott parlament végre olyan embereket állít a különböző tárcák élére, akik mindenki által elfogadottak, magas szakértelemmel rendelkeznek - ami alapján senki nem vitathatja el, hogy képesek az országot kivezetni a kátyúból. Sajnos, ez nem így történt. Meggyőződésem szerint And- rássy Gyula gróf óta nem volt Magyarországnak olyan külügyminisztere, mmint Horn Gyula. Nem tudom, honnan jött Jeszenszky Géza, mit csinált korábban, de úgy érzem, hogy a külügyek irányítására alkalmatlan. Az úgynevezett taxisválságban pedig azt tapasztaltam, hogy dr. Horváth Balázs belügyminiszter abszolút tájékozatlan. Nagyot csalódtam benne. Reggel fenyegetőzött, délben kö- nyörgött, este pedig magyarázkodott. Egyébként általános belügyi koncepciójával egyetértek, de a „taxis nap’ ’ árnyékot vetett személyére. Tulajdonképpen nekem ezzel a két miniszterrel van bajom, a többit nem nagyon ismerem. Ha én lennék Antall József, Jeszenszky Gézát visszacserélném Horn Gyulára. A belügyi tárcára nem tudok személyi javaslatot tenni, leglényegesebbnek a szakmai kompetenciát tartom a kiválasztásnál. Münnich Béla, üzletkötő: - Nem is tudom, mit válaszoljak a kérdésekre. A kormánnyal nem vagyok elégedett. Hivatalba lépésekor azt ígérte, hogy jobb lesz majd az élet, de eddig csak a nehézségek fokozódtak. En mellékállásban kisiparosi tevékenységet is végzek, a vállalkozások segítésében sem látok változásokat. Nem csökkent az adó, az áfa, semmi nem lett olcsóbb. Azt is megmondom őszintén, hogy nem kísérem komoly figyelemmel a politika alakulását, mert leköt a munkám. Mit tennék, ha én lennék Antall József? Talán nem is a kormánnyal van a baj, hanem a vállalatvezetőkkel, a gazdaságban kialakult klikkekkel. Azokat kellene megszüntetni, és magánkézbe adni a tulajdonokat. Ismerek néhány nagyüzemet, tudom, mit csinálnak a klikkek. Ha nekem kellene átalakítanom a kormányt, visszahoznám Horn Gyulát a külügyminiszteri posztra, neki ott lenne a helye. Azonkívül olyan embereket vinnék a legfelső vezetésbe, mint pl. Morvái, a kazánkirály - ő már bizonyította, hogy mire képes. Különben biztosan rossz miniszterelnök lennék, mert nem tudom, hogy igazából kit kire kellene lecserélni ahhoz, hogy az ország kimozduljon a bajból. Pintér Vendel, taxis: - Nagyon nehéz helyzetben van a kormány, hiszen egy rendszert átalakítani igazán nem egyszerű dolog. A kormány tagjait igazából nem ismerem. Az érdekegyeztető tárgyalások alkalmával viszont elég nagy határozatlanságot, bizonytalanságot tanúsítottak. Ezek az emberek biztosan jó anyagiakkal rendelkeznek és nem látják, mi van az életben, talán igazából nem is törődnek vele. Antall József legutóbbi megnyilatkozása viszont nagyon tetszett. Úgy érzem, hogy ő jól látja a helyzetet. A kormányt könnyű kritizálni, de látni kell, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Nekem mindenesetre hiányzik Horn Gyula a kormányból. Reális politikus volt Németh Miklós is, neki is a kormányban lenne a helye. Szerintem nem számít, hogy kommunisták voltak. Szakmailag, emberileg alkalmasak, és ez a lényeg. A kormánynál azt tartom gondnak, hogy nincs szakmai gyakorlatuk. A kormánypártok emberei vannak a vezető posztokon, és a szakmai alkalmasság háttérbe szorult a kiválasztásnál. Bíró Csaba, virágkereskedő: - Nehéz a kérdésre válaszolni, mert a kormány még csak rövid ideig tevékenykedik. Legalább egy év türelmi időt kellene adni nekik, nem száz napot. Azt hiszem, egy miniszternek elsősorban politikusnak kell lennie, de egyes posztokon elengedhetetlenek a jó szakmai ismeretek. Pl. a honvédelmi miniszter lehet civil is, de a földművelésügyi miniszternek jól kell értenie a mezőgazdasághoz. A Né- meth-kormányban több szakember volt, mint a mostaniban. Ha most konkrét neveket kell említenem, akkor azt mondom, hogy Jeszenszky csak ipari tanuló Horn Gyulához képest, és a taxismegmozdulás idején nem a rendőrök, hanem dr. Horváth Balázs volt „fakabát”. Nagy Ferenccel sem vagyok elégedett. Horn Gyulán kívül más konkrét javaslatom nincs. Talán szét kellene nézni a „süllyesztőben”, a talonban sok értékes, jó felkészültségű ember van. Az a baj, hogy mindenki pártemberekben gondolkodik. Antall fél a volt MSZMP-sektől, ezeket az embereket menesztették. Vannak közöttük olyanok, akikért kár. Rutkai György, magánvállalkozó: - Véleményem szerint a kormánynak hiteles és minden helyzetben szereplőképes emberekből kell állnia. Az elmúlt hét végi taxisdemonstráció is bebizonyította, hogy a kormányban személycserékre van szükség. Az átlagember ugyanis abból indul ki, hogy számára - különös tekintettel életkörülményeinek alakulására - milyen biztató és stabil megoldásokat tud garantálni a szabad választások hozta rendszerváltás új kormánya. Márpedig az utóbbi időben voltak ezzel kapcsolatban félreértések és kényelmetlen szituációk. Ebből mindenkinek le kell vonnia a maga számára szükséges következtetéseket. Többek között például az adóterhek csökkentésének szükségességét, a további áremelések visszafogását, az infláció mérséklését és a megélhetési feltételek jobbítását. Úgy gondolom, hogy három kulcstárca vezetőjének meg kell válnia tisztségétől: Horváth Balázs belügyminiszternek, Rabár Ferenc pénzügyminiszternek és Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszternek. Ez azért szükséges, hogy az Antall-kormánynak megmaradjon az eddig kivívott hitele, és érződjék, hogy képes a belső szervezeti és személyi megújulásra is. Pékár józsefné, adminisztrátor: - Megmondom őszintén, engem különösebben nem érdekel a politika. A kérdésre sem tudok mit mondani. Nekem mindegy, hogy ki, milyen párt embere ül a miniszteri székekben. Számomra az a lényeg, hogy jobban éljen a családom, ne legyenek olyan elviselhetetlenül magasak az árak. Mit tennék Antall József helyében? Erre sem tudok válaszolni. Az ő dolga és felelőssége. Én bízom abban, hogy elképzeléseihez megtalálja az embereit. A kisemberek a megélhetési viszonyok alakulásán mérnek le mindent. Berki Imre Sokszor voltunk szavazni, több választási kampányt éltünk át ebben az évben. Politikai plakátok ezreivel próbálták véleményünket befolyásolni, melyek elhelyezésük és tömegük folytán rontották az amúgy sem gyönyörű szolnoki városképet is. Elég hosszú idő telt el a parlamenti választások óta, talán ideje lenne eltüntetni a már régen idejét múlt plakátmaradványokat. Fotó: Mészáros Tejúton Megyünk teríteni. Nem ebédhez vagy vacsorához, hanem a boltokba. Terítésnek hívják - legalábbis a Szolnoki Tejipari Vállalatnál - azt, amikor kiszállítják az árut a kereskedelmi egységekbe. Vacogunk a hűvös, nyirkos novemberi reggelen, pedig nem kell sokat várni, a szállítmányt már felrakták, csak a papírokat ellenőrzik a kapunál és indulhatunk, emelik a sorompót. Hideg van, mondom a gépkocsi- vezetőnek nem azért, hogy az angolok társalgási modorában kezdjem, hanem tényleg fázom. És ezután csak hidegebb lesz, válaszolja Szabó Ferenc bölcsen, mert nyilván, megyünk a télbe. Hamarosan rájövök, nem csupán a télre gondolt, a tapasztalat is beszéft belőle: menet közben egyre hidegebb lesz a vezetőfülkében, akár nyitott kocsiban utaznánk.- Ehhez képest a Trabantban kánikula van - állapítja meg túlzás nélkül -, kértem, tegyenek be ide egy benzinkályhát, nincs rá pénz. Hajnalban negyedórát tekertem, amíg beindult, télen ez jóval több ideig tart, azalatt kétszer körbejárhatnám Szolnokot. Mínusz tíz fokos hidegben tiszta jégkocka a szélvédőm, mire végighúzom rajta az ujjam, rá is fagy. Állok a lámpánál, nem látok ki szinte semmit, a lámpa színét sem, nézem a mellettem álló gépkocsit, amikor elindul, indulok én is... Na, ez az első, a Mini ABC. Amíg sofőröm átvedlik rakodómunkássá, a boltvezetőt, Györfi Péternét kérdem, hogy van megelégedve általában a tejesek terítésével. Azt mondja, a tejjel semmi gond, külön áldja a szerencséjét, hogy közel a tejgyár, ha napközben valami hiányozna, gyorsan tudják pótolni. Ami a többi tejterméket illeti, főleg a habosítottakat, azzal már sajnálatosan más a helyzet, a konkurens cég, a Jásztej a rendelésnek sokszor csak az ötven százalékát teljesíti.- A lerakodást mindig a gépkocsivezető végzi? - kérdem Szabó Ferencet, mihelyt újból nyeregbe pattanunk.- Régebb más csinálta, minden kocsin volt rakodómunkás - feleli. - Most nincs, és így a vállalat is jól jár, mert olcsóbb a szállítás: két ember helyett egy után fizet adót, és nekünk nem fizetik ki a rakodó teljes bérét, azt a hétnyolcezer forintot. De ez nekünk is pluszjövedelmet jelent, mert a rakodásért kapunk vagy két-há- romezret, ráadásul hajnalban nem kell várakozni, amíg beérkezik a rakodó is a munkahelyre.- Maguk nem szoktak elkésni?- Egyesekkel ritkán előfordul, de érdekes, ha az irodában valaki elalszik, azt senki nem veszi észre. Ha közülünk késik néhány percet valaki, az már látványos. Különben nekem érdekem, hogy hamar bejöjjek, mert ha öt percet kések, előfordul, hogy emiatt egy órát kell várakoznom, míg sorra kerülök a rakodónál. És minél hamarabb végzek a két terítéssel, annál hamarabb mehetek haza. Nagyon nem vagyunk elkényeztetve, a rakodásért, a plusz órákért az éjszakai pótlékkal együtt naponta vagy 300 forintjön össze az alapbéren kívül. Na, ez a Jólét ABC... A boltvezető, Túri Béláné itt is csak a habosított tejtermékek szállítására panaszkodik és valamelyest a nem régi "szükségállapotra":- A blokád miatti zűrzavart követően most kezdjük utolérni magunkat. Annyit kellett módosítani a rendelést, hogy bele voltunk zavarodva. Itt annyi tej összegyűlt, hogy alig fért a hűtőládákban. A gépkocsivezető a rövid beszélgetés idejére is bezáija az ajtót a biztonság kedvéért...- Csak nem lopnak? - kérdem, hisz nem túl nagy értékről van szó.- De bizony. Volt már olyan, hogy bevittem a ládákat, és mire kijöttem, a legények már fenn voltak a kocsin, próbálták enyhíteni a társadalmi problémáikat... Amit ellopnak, azt sajnos nekünk kell megtéríteni, ráadásul a kiskereskedői forgalmazási áron. Na, ez a Szolnok ABC, hátha szerencsénk lesz, tegnap vagy egy órát vártam, összegyűltünk néhányan, húsosok, kenyeresek és egyebek egyszerre. Itt már besegít a bolt rakodója is, "jó napot" köszönésemet így fogadja: volt már jobb is, az sem tetszett... Juhász Katalin üzletvezető-helyettes pedig elmondja, hogy a rendelésük általában a vevők szükségleteinek az alakulása szerint módosul, hogy például, régebb az 1,5 százalékos zsírtartalmú tejből alig vásároltak, manapság pedig ebből a termékből, az úgynevezett "nyugdíjastejből" kell a legtöbb. A terítésből visszatérő útitársam meg azt magyarázza, hogy az akció nem is olyan egyszerű, ha egy kicsit is később végzi, amikor már beindult a vásárlási csúcs, hát nagyon nehéz a tejesládát a helyére húzni, mert "a kedves vevő az istennek sem állna arrébb". Mindezt igyekszem még a to- vábbindulás előtt leírni, mert menet közben jegyzetelni lehetetlen. Ez a teljesen lerobbant járgány annyira ráz, hogy arra gondolok, talán még a berakodott tej helyett is vajat pakolhatnának ki, ha nagyobb távolságokra szállítanák. A Márka ABC és a Barátság ABC vezetői újat már nem mondanak számomra, de mivel ezúttal kivételesen a hátsó bejáratok körül ólálkodom, lehetetlen nem észrevenni, hogy a legtöbb üzletben sokan vásárolnak itt, hátul is: gőzölgő cipókat és valami rejtélyes tartalmú dobozokat. Az biztos, hogy nem tej vagy tejtermék van bennük, hisz odabent a polcokon ezekből mindenütt elég bőséges a választék...- Na, ez a Híd ABC! - mondja a gépkocsivezető a következő állomásunkon, majd amikor a volán mögül háttal leugorva belelép a bokáig érő, hatalmas tócsába, mérgesen hozzáteszi: - Ez meg a csatornamű! Biztos a benzinár-emelésből telik erre... A végállomásról, a Vegyiművek melletti 31-esből visszafele zötyögve kérdem Szabó Ferencet: mennyi a havi jövedelme?- Papíron még elfogadható: húszezer körülbelül. Az adó és a nyugdíjjárulék levonása után már karcsúbb a boríték, csak tizennégyezer van benne. Ennyiért jár ő naponta a tej útján, és körülbelül ennyit (ünnep- és vésznapokon sokkal többet) tesz azért, hogy házi terítékünkre tejes dolgok is kerüljenek. Elváláskor arra kér, csak a jót, csak a szépet írjam meg. Nem tehetem. Azt viszont igen, hogy - kérésére - ezzel zárom a vele folytatott beszélgetést: szerinte minden szép, minden kitűnő, ő mindennel meg van elégedve. Bár ebben az elégedettségben sem vagyok biztos, a kérdéssel kapcsolatban nyilván vannak elégedetlenek is. Rázódik az a tej nem csak a rossz járművek miatt, és van a tejnek egy bizonyos visszaútja is. Egy más ember nézőpontjából talán érdemes lesz erre is kitérni. M.H.L. Törökszen tmiklóson nincs múzeum, így a helytörténeti emlékeket magánszemélyek, hivatalok őrzik. A református lelkészi hivatalban több helytörténeti, muzeális emléktárgy található. A képen a város legrégebbi anyakönyve látható, melyet 1749-ben kezdtek vezetni. Fotó: K. É.
