Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-10 / 183. szám

1990. NOVEMBER 10. 5 Ha Ön lenne a miniszterelnök Hogyan alakítaná át a kormányt? „Mikor érik el a Horn-fokot?” Kedden Antall József miniszter- elnök a parlamentben bejelentette, hogy néhány miniszteri poszton személyi változás várható. A köz­véleményt nem érte váratlanul a bejelentés. Az elégedetlenséget és a változtatás szükségét többen már korábban megfogalmazták - az emlékezetes taxisakció pedig csak megerősítette a közvéleményben kialakult álláspontot és igényt. An­tall József bejelentése kapcsán fel­tettük a kérdést néhány szolnoki lakosnak: mi a véleménye a kor­mányról, és ha Ön volna a minisz­terelnök, milyen személyi változ­tatásokat eszközölne? A válaszok­ból az is kiderül, hogy Antall Jó­zsef e tekintetben nincs könnyű helyzetben. Ugyanis a megkérde­zettek többsége elégedetlenségé­nek megfogalmazásán túl alig tu­dott konkrét személyi javaslatot tenni. Nézzük a válaszokat! Dr. Szűcs Levente, jogász: - Ha a kormányról van szó, én már egy ideje csalódott és elkeseredett va­gyok. Korábban azt hittem, hogy a demokratikusan választott parla­ment végre olyan embereket állít a különböző tárcák élére, akik min­denki által elfogadottak, magas szakértelemmel rendelkeznek - ami alapján senki nem vitathatja el, hogy képesek az országot kivezet­ni a kátyúból. Sajnos, ez nem így történt. Meggyőződésem szerint And- rássy Gyula gróf óta nem volt Ma­gyarországnak olyan külügymi­nisztere, mmint Horn Gyula. Nem tudom, honnan jött Jeszenszky Gé­za, mit csinált korábban, de úgy érzem, hogy a külügyek irányításá­ra alkalmatlan. Az úgynevezett ta­xisválságban pedig azt tapasz­taltam, hogy dr. Horváth Balázs belügyminiszter abszolút tájéko­zatlan. Nagyot csalódtam benne. Reggel fenyegetőzött, délben kö- nyörgött, este pedig magyarázko­dott. Egyébként általános belügyi koncepciójával egyetértek, de a „taxis nap’ ’ árnyékot vetett szemé­lyére. Tulajdonképpen nekem ez­zel a két miniszterrel van bajom, a többit nem nagyon ismerem. Ha én lennék Antall József, Jeszenszky Gézát visszacserélném Horn Gyu­lára. A belügyi tárcára nem tudok személyi javaslatot tenni, leglé­nyegesebbnek a szakmai kompe­tenciát tartom a kiválasztásnál. Münnich Béla, üzletkötő: - Nem is tudom, mit válaszoljak a kérdésekre. A kormánnyal nem va­gyok elégedett. Hivatalba lépése­kor azt ígérte, hogy jobb lesz majd az élet, de eddig csak a nehézségek fokozódtak. En mellékállásban kisiparosi tevékenységet is vég­zek, a vállalkozások segítésében sem látok változásokat. Nem csök­kent az adó, az áfa, semmi nem lett olcsóbb. Azt is megmondom őszintén, hogy nem kísérem ko­moly figyelemmel a politika ala­kulását, mert leköt a munkám. Mit tennék, ha én lennék Antall József? Talán nem is a kormánnyal van a baj, hanem a vállalatvezetők­kel, a gazdaságban kialakult klik­kekkel. Azokat kellene megszün­tetni, és magánkézbe adni a tulaj­donokat. Ismerek néhány nagy­üzemet, tudom, mit csinálnak a klikkek. Ha nekem kellene átalakí­tanom a kormányt, visszahoznám Horn Gyulát a külügyminiszteri posztra, neki ott lenne a helye. Azonkívül olyan embereket vin­nék a legfelső vezetésbe, mint pl. Morvái, a kazánkirály - ő már bi­zonyította, hogy mire képes. Kü­lönben biztosan rossz miniszterel­nök lennék, mert nem tudom, hogy igazából kit kire kellene lecserélni ahhoz, hogy az ország kimozdul­jon a bajból. Pintér Vendel, taxis: - Nagyon nehéz helyzetben van a kormány, hiszen egy rendszert átalakítani igazán nem egyszerű dolog. A kor­mány tagjait igazából nem isme­rem. Az érdekegyeztető tárgyalá­sok alkalmával viszont elég nagy határozatlanságot, bizonytalansá­got tanúsítottak. Ezek az emberek biztosan jó anyagiakkal rendelkez­nek és nem látják, mi van az élet­ben, talán igazából nem is törőd­nek vele. Antall József legutóbbi megnyilatkozása viszont nagyon tetszett. Úgy érzem, hogy ő jól látja a helyzetet. A kormányt könnyű kritizálni, de látni kell, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Nekem mindenesetre hiányzik Horn Gyu­la a kormányból. Reális politikus volt Németh Miklós is, neki is a kormányban lenne a helye. Szerin­tem nem számít, hogy kommunis­ták voltak. Szakmailag, emberileg alkalmasak, és ez a lényeg. A kor­mánynál azt tartom gondnak, hogy nincs szakmai gyakorlatuk. A kor­mánypártok emberei vannak a ve­zető posztokon, és a szakmai alkal­masság háttérbe szorult a kiválasz­tásnál. Bíró Csaba, virágkereskedő: - Nehéz a kérdésre válaszolni, mert a kormány még csak rövid ideig tevékenykedik. Legalább egy év türelmi időt kellene adni nekik, nem száz napot. Azt hiszem, egy miniszternek elsősorban politikus­nak kell lennie, de egyes poszto­kon elengedhetetlenek a jó szak­mai ismeretek. Pl. a honvédelmi miniszter lehet civil is, de a föld­művelésügyi miniszternek jól kell értenie a mezőgazdasághoz. A Né- meth-kormányban több szakem­ber volt, mint a mostaniban. Ha most konkrét neveket kell említenem, akkor azt mondom, hogy Jeszenszky csak ipari tanuló Horn Gyulához képest, és a taxis­megmozdulás idején nem a rendő­rök, hanem dr. Horváth Balázs volt „fakabát”. Nagy Ferenccel sem vagyok elégedett. Horn Gyulán kí­vül más konkrét javaslatom nincs. Talán szét kellene nézni a „sül­lyesztőben”, a talonban sok érté­kes, jó felkészültségű ember van. Az a baj, hogy mindenki pártem­berekben gondolkodik. Antall fél a volt MSZMP-sektől, ezeket az em­bereket menesztették. Vannak kö­zöttük olyanok, akikért kár. Rutkai György, magánvállal­kozó: - Véleményem szerint a kor­mánynak hiteles és minden hely­zetben szereplőképes emberekből kell állnia. Az elmúlt hét végi ta­xisdemonstráció is bebizonyította, hogy a kormányban személycse­rékre van szükség. Az átlagember ugyanis abból indul ki, hogy szá­mára - különös tekintettel életkö­rülményeinek alakulására - milyen biztató és stabil megoldásokat tud garantálni a szabad választások hozta rendszerváltás új kormánya. Márpedig az utóbbi időben vol­tak ezzel kapcsolatban félreértések és kényelmetlen szituációk. Ebből mindenkinek le kell vonnia a maga számára szükséges következteté­seket. Többek között például az adóterhek csökkentésének szüksé­gességét, a további áremelések visszafogását, az infláció mérsék­lését és a megélhetési feltételek jobbítását. Úgy gondolom, hogy három kulcstárca vezetőjének meg kell válnia tisztségétől: Horváth Balázs belügyminiszternek, Rabár Ferenc pénzügyminiszternek és Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszternek. Ez azért szükséges, hogy az Antall-kormánynak meg­maradjon az eddig kivívott hitele, és érződjék, hogy képes a belső szervezeti és személyi megújulás­ra is. Pékár józsefné, adminisztrátor: - Megmondom őszintén, engem különösebben nem érdekel a poli­tika. A kérdésre sem tudok mit mondani. Nekem mindegy, hogy ki, milyen párt embere ül a minisz­teri székekben. Számomra az a lé­nyeg, hogy jobban éljen a csalá­dom, ne legyenek olyan elviselhe­tetlenül magasak az árak. Mit ten­nék Antall József helyében? Erre sem tudok válaszolni. Az ő dolga és felelőssége. Én bízom abban, hogy elképzeléseihez megtalálja az embereit. A kisemberek a meg­élhetési viszonyok alakulásán mérnek le mindent. Berki Imre Sokszor voltunk szavazni, több választási kampányt éltünk át ebben az évben. Politikai plakátok ezreivel próbálták véleményünket befolyásolni, melyek elhe­lyezésük és tömegük folytán rontották az amúgy sem gyönyörű szolnoki városké­pet is. Elég hosszú idő telt el a parlamenti választások óta, talán ideje lenne eltün­tetni a már régen idejét múlt plakátmaradványo­kat. Fotó: Mészáros Tejúton Megyünk teríteni. Nem ebéd­hez vagy vacsorához, hanem a boltokba. Terítésnek hívják - legalábbis a Szolnoki Tejipari Vállalatnál - azt, amikor kiszál­lítják az árut a kereskedelmi egy­ségekbe. Vacogunk a hűvös, nyirkos novemberi reggelen, pe­dig nem kell sokat várni, a szál­lítmányt már felrakták, csak a papírokat ellenőrzik a kapunál és indulhatunk, emelik a sorompót. Hideg van, mondom a gépkocsi- vezetőnek nem azért, hogy az angolok társalgási modorában kezdjem, hanem tényleg fázom. És ezután csak hidegebb lesz, válaszolja Szabó Ferenc böl­csen, mert nyilván, megyünk a télbe. Hamarosan rájövök, nem csupán a télre gondolt, a tapasz­talat is beszéft belőle: menet köz­ben egyre hidegebb lesz a veze­tőfülkében, akár nyitott kocsi­ban utaznánk.- Ehhez képest a Trabantban kánikula van - állapítja meg túl­zás nélkül -, kértem, tegyenek be ide egy benzinkályhát, nincs rá pénz. Hajnalban negyedórát te­kertem, amíg beindult, télen ez jóval több ideig tart, azalatt két­szer körbejárhatnám Szolnokot. Mínusz tíz fokos hidegben tiszta jégkocka a szélvédőm, mire vé­gighúzom rajta az ujjam, rá is fagy. Állok a lámpánál, nem lá­tok ki szinte semmit, a lámpa színét sem, nézem a mellettem álló gépkocsit, amikor elindul, indulok én is... Na, ez az első, a Mini ABC. Amíg sofőröm átvedlik rako­dómunkássá, a boltvezetőt, Györfi Péternét kérdem, hogy van megelégedve általában a te­jesek terítésével. Azt mondja, a tejjel semmi gond, külön áldja a szerencséjét, hogy közel a tej­gyár, ha napközben valami hiá­nyozna, gyorsan tudják pótolni. Ami a többi tejterméket illeti, főleg a habosítottakat, azzal már sajnálatosan más a helyzet, a konkurens cég, a Jásztej a rende­lésnek sokszor csak az ötven szá­zalékát teljesíti.- A lerakodást mindig a gépko­csivezető végzi? - kérdem Szabó Ferencet, mihelyt újból nyereg­be pattanunk.- Régebb más csinálta, minden kocsin volt rakodómunkás - fe­leli. - Most nincs, és így a vállalat is jól jár, mert olcsóbb a szállítás: két ember helyett egy után fizet adót, és nekünk nem fizetik ki a rakodó teljes bérét, azt a hét­nyolcezer forintot. De ez nekünk is pluszjövedelmet jelent, mert a rakodásért kapunk vagy két-há- romezret, ráadásul hajnalban nem kell várakozni, amíg beér­kezik a rakodó is a munkahelyre.- Maguk nem szoktak elkésni?- Egyesekkel ritkán előfordul, de érdekes, ha az irodában valaki elalszik, azt senki nem veszi ész­re. Ha közülünk késik néhány percet valaki, az már látványos. Különben nekem érdekem, hogy hamar bejöjjek, mert ha öt percet kések, előfordul, hogy emiatt egy órát kell várakoznom, míg sorra kerülök a rakodónál. És mi­nél hamarabb végzek a két terí­téssel, annál hamarabb mehetek haza. Nagyon nem vagyunk el­kényeztetve, a rakodásért, a plusz órákért az éjszakai pótlék­kal együtt naponta vagy 300 fo­rintjön össze az alapbéren kívül. Na, ez a Jólét ABC... A boltvezető, Túri Béláné itt is csak a habosított tejtermékek szállítására panaszkodik és vala­melyest a nem régi "szükségálla­potra":- A blokád miatti zűrzavart kö­vetően most kezdjük utolérni magunkat. Annyit kellett módo­sítani a rendelést, hogy bele vol­tunk zavarodva. Itt annyi tej összegyűlt, hogy alig fért a hűtő­ládákban. A gépkocsivezető a rövid be­szélgetés idejére is bezáija az aj­tót a biztonság kedvéért...- Csak nem lopnak? - kérdem, hisz nem túl nagy értékről van szó.- De bizony. Volt már olyan, hogy bevittem a ládákat, és mire kijöttem, a legények már fenn voltak a kocsin, próbálták enyhí­teni a társadalmi problémáikat... Amit ellopnak, azt sajnos ne­künk kell megtéríteni, ráadásul a kiskereskedői forgalmazási áron. Na, ez a Szolnok ABC, hát­ha szerencsénk lesz, tegnap vagy egy órát vártam, összegyűltünk néhányan, húsosok, kenyeresek és egyebek egyszerre. Itt már besegít a bolt rakodója is, "jó napot" köszönésemet így fogadja: volt már jobb is, az sem tetszett... Juhász Katalin üzlet­vezető-helyettes pedig elmond­ja, hogy a rendelésük általában a vevők szükségleteinek az alaku­lása szerint módosul, hogy pél­dául, régebb az 1,5 százalékos zsírtartalmú tejből alig vásárol­tak, manapság pedig ebből a ter­mékből, az úgynevezett "nyug­díjastejből" kell a legtöbb. A terítésből visszatérő útitár­sam meg azt magyarázza, hogy az akció nem is olyan egyszerű, ha egy kicsit is később végzi, amikor már beindult a vásárlási csúcs, hát nagyon nehéz a tejes­ládát a helyére húzni, mert "a kedves vevő az istennek sem áll­na arrébb". Mindezt igyekszem még a to- vábbindulás előtt leírni, mert menet közben jegyzetelni lehe­tetlen. Ez a teljesen lerobbant járgány annyira ráz, hogy arra gondolok, talán még a berako­dott tej helyett is vajat pakolhat­nának ki, ha nagyobb távolsá­gokra szállítanák. A Márka ABC és a Barátság ABC vezetői újat már nem mon­danak számomra, de mivel ezút­tal kivételesen a hátsó bejáratok körül ólálkodom, lehetetlen nem észrevenni, hogy a legtöbb üzlet­ben sokan vásárolnak itt, hátul is: gőzölgő cipókat és valami rej­télyes tartalmú dobozokat. Az biztos, hogy nem tej vagy tejter­mék van bennük, hisz odabent a polcokon ezekből mindenütt elég bőséges a választék...- Na, ez a Híd ABC! - mondja a gépkocsivezető a következő ál­lomásunkon, majd amikor a vo­lán mögül háttal leugorva bele­lép a bokáig érő, hatalmas tócsá­ba, mérgesen hozzáteszi: - Ez meg a csatornamű! Biztos a ben­zinár-emelésből telik erre... A végállomásról, a Vegyimű­vek melletti 31-esből visszafele zötyögve kérdem Szabó Feren­cet: mennyi a havi jövedelme?- Papíron még elfogadható: húszezer körülbelül. Az adó és a nyugdíjjárulék levonása után már karcsúbb a boríték, csak ti­zennégyezer van benne. Ennyiért jár ő naponta a tej útján, és körülbelül ennyit (ün­nep- és vésznapokon sokkal töb­bet) tesz azért, hogy házi teríté­künkre tejes dolgok is kerülje­nek. Elváláskor arra kér, csak a jót, csak a szépet írjam meg. Nem tehetem. Azt viszont igen, hogy - kérésére - ezzel zárom a vele folytatott beszélgetést: sze­rinte minden szép, minden kitű­nő, ő mindennel meg van eléged­ve. Bár ebben az elégedettségben sem vagyok biztos, a kérdéssel kapcsolatban nyilván vannak elégedetlenek is. Rázódik az a tej nem csak a rossz járművek miatt, és van a tejnek egy bizonyos visszaútja is. Egy más ember né­zőpontjából talán érdemes lesz erre is kitérni. M.H.L. Törökszen tmiklóson nincs múzeum, így a helytörténeti emlékeket magánszemélyek, hivatalok őrzik. A református lelkészi hivatalban több helytörténeti, muzeális emléktárgy található. A képen a város legrégebbi anyakönyve látható, melyet 1749-ben kezdtek vezetni. Fotó: K. É.

Next

/
Thumbnails
Contents