Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-21 / 167. szám

1990. OKTÓBER 21. Néplap 7 Azt beszélik a faluban Azt beszélik a faluban Azt beszélik a faluban Azt beszélik a faluban Kenderes: - A választásokon Kisgazda-győzelem - Ufót láttak a diákok — Hazahozzák a kormányzó hamvait? A Kisgazdapárt programja áll legközelebb hozzám - mondja Baranyi Mihály polgármes­ter. Az álomszép Horthy-kastély. A deresebb halántékú kenderesiek azt beszélik, hogy a negyvenes évek végén Apostol Ferencnek hívták a település legutolsó jegyzőjét. Noha szerette a község: nem volt pardon, Tiszavár- konyba helyezték, majd hat hónapra le­csukták. Mi volt a bűne? Semmi más, csak az, hogy szolgált az előző rend­szerben is. Kiszabadulása után kerék­párral járt át naponta Surjánba, a raktár­ba, majd a növényvédő állomáson lett könyvelő, főkönyvelő. Két éve temet­ték, és már nem érhette meg, hogy a vejét nem jegyzőnek, de polgármester­nek választották. Mégpedig ugyaneb­ben a faluban. Baranyi Mihályról van szó, aki noha születésileg boldogházi, tizennyolc éve a nagyközségben él, ahol a helyi téesz ágazatvezetője volt. A tör­ténelmi hűség kedvéért egészen 1990. szeptember 30-án éjfélig, amikor kihir­dették azt, hogy negyvenegy év után ő az első demokratikusan választott pol­gármestere Kenderesnek. Korábban sem titkolta, ma sem titkolja: noha min­den párt nézetét tiszteletben tartja, ő kisgazdapártinak érzi magát. Vajon mi­ért? Szülői indíttatás- Egyszerű a válaszom: szüleim, nagyapám középparasztoknak számí­tottak Boldogházán, így korán megis­mertem ezt az életmódot. Nem beszélve arról, hogy a párt programja: a magán- tulajdon szentsége, a keresztyén alap számomra a legközelebb áll.- Miközben a kisgazdák, ha nem is csatát, de teret veszítettek.- Már ahol, hiszen vidéken a pártok közül a független jelöltek után mi jutot­tunk hozzá a legtöbb polgármesteri székhez. Három megyében pedig - így a miénkben is - a pártlistás választások élén végeztünk. így például nálunk, Kenderesen a 14 tagú képviselő-testület fele kisgazda, fele pedig független je­lölt. A kérdésére válaszolva ugyanakkor azt is elismerem, hogy sajnos, a paraszt­ság nem tud istenigazából politizálni. Úri huncutság ez, vallotta mindig a föld népe, és úgy voksolt: hogy a széljárástól függetlenül szántott, vetett, aratott, el­látta a jószágot, mikor mit kellett csinál­nia. Mint agrármérnök, ma is állítom: nagyobb igazság a föld népének igazá­tól nincsen, hiszen ezeknek az emberek­nek a mindennapjait a természet, az év­szakok irányítják. További diskurzusra nincs idő, mert érkezik egy idős férfi: Herceg Joachim, aki noha a nyolcvanadik esztendejét ta­possa, magángazdálkodó.- írja le nyugodtan, a kormányzó úrral voltam mezsgyeszomszéd a falu északi részén. Ott béreltünk ötven köblöst az apámmal meg a fiútestvéreimmel együtt. Nyolcvan mázsa búzát, hízókat, ezt-azt fizettünk érte. Úgy tűnik, megér­te; mert a haszonból meg a kuporgatás- ból hamarosan 35 köblös már a neve­men volt, amikor megszabadítottak tő­le.- így azóta föld nélküli.- Időközben lett ötköblösöm, amibe az idén szemestakarmány került. Ha szántanak, vetnek, kiállók a mezsgye szélére, mert szeretem látni: mit, ho­gyan csinál az, akit megbízok.- Véleménye szerint miről beszélnek a faluban?- Menjen ki a piactérre, ott mindent megtud. Azt hiszik ezek az aszfaltkop­tató városiak, hogy a paraszt tájékozat­lan. Ezen nevetnem kell, mivel jobban fog azoknak az eszük, mint a parlamen­té, mert úgy látom, ott sok a helyben járás - nevet egyet az idős ember, és veszi a kalapját, miután átadta a szüksé­ges iratokat a polgármesternek. A községházától kőhajításnyira zsi­bong a piac, és fél dél felé már csak néhány kitartó árus várja a vevőket. Tő­lük nyolc-tíz méterre nyugdíjasok be­szélgetnek. Azt mondják, itt naponta találok néhány olyan politizáló kende- resit, akiknek már a postás hordja a fi­zetést. Közülük Csík András mutatko­zik be először. Miről is folyhatna a szó, mint a földről.- Nekem hatköblös volt, de megmon­dom magának, ha most visszaadnák, Ez is a piachoz tartozik. nem kellene. Mivel fognék hozzá, ami­kor csak kapám, ásóm, gereblyém van? Esetleg bérbe adnám. Most a téesz hasz­nálja, ámbár mifelénk annyi mende­monda járja, hogy az ember csak le­gyint. Ide figyeljen: tőlem már három­szor elvették, majd visszaadták a földet, így azután az a véleményem, hogy ha valóságos tulajdonosa lehetne hosszabb időre is a paraszt, akkor majd többen ragaszkodnának hozzá. Azt várjuk, oda­fenn ne csak a hordóról vitatkozzanak, hanem ennél hasznosabbat is csinálja­nak már! Szóval, valami alakuljon. A földből éltek Társa, Csanádi Zsigmond így szól:- Nem véletlen, hogy a falvak, a köz­ségek emberét ez érdekli a legjobban, hiszen emberöltők óta az anyaföldből él. Nekünk is akadt tizenegy és fél köb­lös, és vidéken ez jelentett mindent. Me­gyek a kertembe, a földemre, nem volt ennél szebben hangzó mondat a hoz­zánk hasonlóak szájából. Szóval erről megy a szöveg, meg arról, hogy a szak­iskolás vagy milyen gyerekek ufót lát­tak a falu felett.- Micsodát?!- Úgy, ahogy mondom: ufót. Ballag­jon csak át a Horthy-kastélyba, ott bizo­nyára bővebbet is megtud róla! Nosza, irány az álomszép kastély, amelyik hátsó udvarában kék munkaru­hába öltözött srácokkal hoz össze a vé­letlen. Kíváncsiskodásomra megerősí­tik a piacon hallottakat: igen, tényleg látta az ufót három diák; két fiú és egy lány. Most már csak az kérdés, hogy melyikőjüket találom meg. Nos, a szeb­bik nem képviselőjét, akiről kiderül: gazdaasszonyképzőbe jár. Ez a képző a kastély egyik oldalági szárnyában ka­pott helyet, ahol harminchat, tizennégy- tizenhét év közötti karcagi, kisújszállá­si, kenderesi, dévaványai ifjú hölgy igyekszik elsajátítani a sütés-főzés, a kertészkedés, az állattenyésztés, az egészséges életmód ismérveit. A lányok éppen főznek a tanár néni, Boda Zoltán­ná vezetésével, aki olyannyira fiatal, hogy jószerével elvegyül szorgoskodó diákjai között. Hamarosan azt is meg­tudjuk, hogy a szerencsés szemlélő a tizenöt éves, dévaványai Balogh Anikó volt.- Mindez az idén, október 4-én tör­tént, amikor ismerkedési estet tartot­tunk. Két fiúval beszélgettem a park­ban, és az egyik így szólt: nézzetek fel az égre! Ahogy figyeltem, sárga és piros csíkok haladtak odafenn. Szétváltak, azután ismét egymás mellett rohantak Szolnok irányába. Talán két percig, ha tarthatott az egész, majd eltűntek a messzeségben. Azóta Anikó keresett ember, akinek jószerével naponta el kell mesélnie az egészet. Akad, aki csak a fejét csóválja, míg mások esténként kitartóan fürké­szik az eget, hátha éppen akkor bukkan ki egy ismeretlen rendeltetésű jármű. Mi is néztük a felhőket, bár aznap aligha lehetett ufójárás, mert még egy aprócska sem tűnt fel. Jött helyette vi­szont a sarkon alapos csörgés-csattogás közepette egy lovaskocsi. Igyekezett a határba, mert bármilyen hihetetlen, de itt már egy hónapja magángazdaságok is akadnak. A téesz 5 ezer 600 hektáré­ból jelenleg 54 hektárt mértek ki: a leg­nagyobb darab 11 hektár, a legkisebb hobbitelek nagyságú. Tudom, sok he­lyen el sem hiszik, de így igaz: a téesz ott és abban segíti a település magán- gazdálkodóit, amit kémek tőle. Ha kell, szántásban, ha szükséges, vetésben vagy műtrágyázásban, bár az is igaz, megjelent a konkurencia is, közel tíz magántraktor, magántraktoros szemé­lyében. így azután kialakulóban van az egészséges versengés, hiszen a gazdák az olcsóbbat választják. Többen mondják: várják a gumiként nyúló földtörvény megalkotását, mert ha meglesz a paragrafus, talán 800-1000 hold is kellene. Ennél több aligha. Egyébként 551 köblöse volt a falunak is, amelyből 51 holdat szántottak, a töb­bit pedig legelőként használták. Erre a félezer köblösre égetően szüksége lenne az önkormányzatnak, de hát a parla­ment, mint korábban szó volt róla, más­sal van elfoglalva. Ez a jogos türelmet­lenség jellemzi a szövetkezetei is, és Kovács Ferenc termelési elnökhelyettes szerint a jövő olyan, akár a ködös vidék. Mi lesz a mezőgazdasággal?- Nagy a bizonytalanság mindenfelé. Nálunk például az aszály csak a növény- termesztésben 32-33 milliót húzott ki a zsebünkből. Mindezek ismeretében úgy tűnik, hat-nyolcmilliós mérleghiánnyal kell számolnunk. Belső berkeinket is érintve, az is foglalkoztatja az embere­ket, hogy az elnöki posztra pályázatot írtunk ki. Letelt a jelentkezési határidő, három jelölt próbálkozik. Még az idén el kell döntenünk, hogy kit válasszunk közülük.- Mi lesz a téesszel?- Könnyebbet kérdezzen. Hogy szak- szövetkezetté, vagy valami mássá ala­kul, ez a jövő titka. Mi azért szántunk, vetünk továbbra is, és a törvények adta lehetőségek szerint segítjük a vállalko­zásokat, a magángazdaságokat. Vállalkozókban egyébként nincs hi­ány: a választások óta már a harmadik betérő kér magánhúsbolt nyitására en­gedélyt. A polgármester örül a jelentke­zéseknek, mert így a hízók egy részét legalább helyben dolgozzák fel, sőt ér­tékesítik is. Kívülük akad további jó néhány vállalkozó: kőműves, fűrészelő, zenegép-szórakoztató, szippantókeze­lő, és a jó ég tudná mindet felsorolni. Az is örvendetes, hogy november 30-tól a község kezet nyújt a nagyvilágnak, hi­szen csatlakozik a crossbar rendszerű telefonhálózathoz. Egyébként ahol a ve­zeték elhalad, a bekötés tizenhétezerbe kerül. Ami pedig október 23-át, a forrada­lom közelgő évfordulóját illeti, szerény, de ünnepélyes keretek között emlékez­nek meg róía. Itt ugyanis október 23-26. között csendesen teltek a napok, majd ezután a növényvédő állomáson szerve­ződött egy csoport. Forradalmi Bizott­ság néven eljöttek a tanácsháza elé, és követelték az akkori vezetők lemondá­sát. Akkor azok le is mondtak, majd jó néhányan közülük november végén, de­cemberben visszatértek. Halálos áldo­zata is volt ezeknek az eseményeknek: Horthy Miklós egykori útbiztosítóját, vagy ahogyan itt nevezték, sofőrjét agyonverték Kunhegyesen. Két fia, öz­vegye messze menekült. Hazahozzák a hamvakat? A volt kormányzónál maradva meg­tudtuk: a temetőben lévő Horthy-kriptá- ban helyezték el ifjú Horthy István ham­vait az 1944. augusztusi repülőszeren­Horthyék családi síremléke. csétlenség után. Özvegye és annak fia a legutóbbi években kétszer is járt a tele­pülésen. A község vezetői fontolgatják: a családi kriptába hozatják haza Horthy Miklós földi maradványait is Portugáli­ából. A megvalósítás érdekében kétféle tervet is kidolgoztak, jobban mondva kidolgoznak, de mivel ez az elképzelés még eléggé kezdetinek minősíthető, er­ről jelenleg még nem beszél a falu népe. Talán bő fél év múlva többet tudunk... D. Szabó Miklós Fotó: Korányi Éva A gazdaasszony képzőben éppen gulyáslevest főztek a hallgatók. A korábbi tanácsháza ma a község háza. A piactéren mindennapos a nyugdíjasok eszmecseréje.

Next

/
Thumbnails
Contents