Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-21 / 167. szám
6 1990. OKTÓBER 21. Templomot csak hitből lehet építeni Mammon és Isten között A hitélet és a gazdaság összefüggéseiről beszélgettem Török- szentmiklóson egy templomfelújítás kapcsán dr. Laczkó Bélával, a római katolikus egyház helyi plébánosával, aki mindenekelőtt megállapította:- Templomot nem épít, csak az, akinek hite van az Istenben. Templomra nem áldoz egy forintot sem az, aki nem használja a templomot.- Viszont akármennyi hite is van, ha pénze nincs, nem tud építeni.- Mindig ad az Isten annak, aki hisz benne, arra, hogy megéljen, és még jusson neki másra is. Ez a csoda, ami az életben tapasztalható. Mindig elámultam, amikor meghirdettem, szeretnék valamit tenni a templomunkban, és kérem a híveket, segítsenek ebben, szóval meglepődtem azon, hogy kik jöttek az adományaikkal. Olyan öregecskék, nyugdíjasok, sokszor talán pénztelenek, akiknek a legkisebb nyugdíjuk, és ott volt a ház, ott volt az adó, özvegyek voltak, nem volt még családjuk se, és hoztak tízezer meg húszezer forintot. Azok meg, akiknek volt nyolc-tízezer forint jövedelmük, talán még mellékes is, azoknak gqnddal járt esetleg négy-ötszáz forint befizetése, mondván, ez sok.- A racionális pénzvilág vajon tényleg ennyire befolyásolná az emberek döntését?- Igaza van, a hit és a gazdasági kérdés úgy függ össze, hogy másként tekinti életében a szerepét a pénznek meg a gazdasági értékeknek az, aki igazán hívő ember, és másként az, aki nem. Aki e világra építi az életét, és itt akar mindent megvalósítani önmagának, és az a meggyőződése, hogy az az övé, az szeretné az utolsó forintját érthetően magára és a családjára fordítani, és ezért rendszerint sajnál máshová adni, azért, mert kevesebb marad neki. A hívő ember viszont, aki hisz abban, hogy nem az a minden ezen a világon, amiben benne vagyunk, és nem érdemes ebbe annyira belemerülni, hogy egyetlen célunk legyen, az nagylelkű tud lenni. Sokszor nagyon szerényen és nagyon kevésből megél, ugyanakkor ha nemes célra vagy rászoruló embernek a segítésére szükség van, meglepő adományokkal tud segíteni. Azért, mert nem az a megspórolt pénzecskéje minden reménye. Vannak olyan idős emberek, akiknek - meggyőződésem - százezrei vannak a bankban éltévé, és mégis minden nap attól rettegnek, hogy éhen fognak halni. Es az Isten ügyére se, de senkinek a világon nem adnának abból, és el sem árulnák, hogy mi van nekik a bankban. Akkpr derül ki, amikor meghalnak. És akkor az örökösök elkezdenek veszekedni, s ugyanakkor meglepő dolog az, hogy azok viszont, akik nagylelkűen adtak öt- tízezer forintot, kiderül ha meghal véletlenül, hogy az utolsóját adta oda. És bízott abban, hogy lesz. Hogy holnap is élni fog. En még soha nem tapasztaltam, hogy valaki éhen halt volna, aki nagylelkű volt és bízott a jövőben és az Istenben. Az istenhit így függ össze a gazdasági értékekkel meg a pénzzel, nem lehet Jézus szavai szerint a Mammont is követni, meg az Istent is.- Ugyanakkor az egyház is gazdasági szisztémában kénytelen létezni. Azok a tényezők az egyházra is hatnak, amely minden emberre. Történetesen, ha egy templomfelújításról, mint adott esetben van szó, akkor forintokért, milliókért lehet hozzájutni az anyaghoz. Valahol azért ha nem is Mammon áll szemben a hittel, de valamilyen formában a gazdasági kényszer vagy gazdasági törvényszerűség mégiscsak behatol magába az egyházba is. Hadd ne mondjam azt, hogy a Vatikánnak pontosan még bankja is van, ahol. nagyon is szakmailag hozzáértő emberek csinálják pénzből a pénzt. Nem tudom, Jézusnak erről milyen véleménye lenne a mai világban? De nem is ez a kérdésnek az éle és lényege, hanem hogy valahol azért vannak gazdasági realitások, amelyeket minden körülmények között és mindenkinek el kell ismernie.- így van, az egyház is, amikor a lelki tevékenységét folytatja, rászorul intézményekre. Tehát, anyagi feltételei vannak az egyház működésének, bár lelki a működésének a célja. Ez mindig így van, és így volt. De régi mondás az, hogy templomot viszont csak hitből lehet építeni és nem pénzből. Tudniillik ahol hit van, ott lesz pénz is. A templomot, aki szereti, szívügye, használja, és az ő lelki megújulására szolgál, az olyan számára, mint a családja vagy akár az otthona. És minden ember a családjának vagy az otthonának összespórol vagy összeszerez valamit, hogy megéljenek. És pontosan ez a hit, ez a hívő magatartás az, ami csodálatos módon létrehozza az ilyen fenntartási összegeket. Megismétlem azt: soha nem a gazdag emberek adták össze az egyházban az egyház templomainak működéséhez szükséges anyagiakat.- A hitből él meg tehát az egyház? Nem a szavakkal akarok játszani, de ezek szerint a hit egy jó jövedelemforrás az egyház számára. Hova kerül tulajdonképpen az a pénz, amit a hívők, akár a misén vagy egyéb alkalommal az egyháznak felajánlanak? Vélem, hogy ezáltal az egyház gyarapodik, gazdagodik.- Az összes adomány, amit adnak a hívek akár misén, akár bármikor perselypénzben, soha nem elég a rendes fenntartásra. Tehát mindig szűkében vagyunk annak, hogy megélni tudjunk. Mindig le kell faragni szándékaink, terveink közül. Az anyagi jellegű gazdagodás mindig abban méihető le, ha a hívek többet adnak, szebb lesz a templom, jobban lesz berendezve, fűteni is tudunk a templomban, jobb han- gosítóberendezést tudunk elhelyezni, tehát a létesítményeink fejlesztésében, korszerűsítésében, gazdagabb ellátásában tudjuk biztosítani a több pénzt, de a rendes, mostani megélhetéshez sohasem elég. Hiszen a hívek is nehéz körülmények között élnek, és a tehetősebbek nem szokták az egyházat támogatni, ez már régi hagyomány. A szegényebbek pedig csak a maguk tehetsége szerint tudják támogatni. Tehát az egyház, állítom, jelenleg szegény.- Ez most egy sajátos történelmi szituáció. Nem mindig volt szegény az egyház, és egy aktuális kérdés éppen ezzel kapcsolatban: az egyházi birtokok visszaigénylése esetleg napirendre kerülhet. És ebben a pillanatban az egyház már nem is lenne nagyon szegény Magyarországon, mert a földtulajdonnak jelentős részét birtokolná. Az egyház mit választ: a szegénységet, vagy ilyen áron a gazdagságot?- Tudomásom szerint a katolikus egyház a földeket nem igényli vissza. Reformátusoknál hallottam róla, egyházközségeken belül is, hogy igénylik a földet, családjuk van, ez a megélhetésükhöz szükségesnek mutatkozik. A katolikus egyházban csak a volt egyházépületeinket, intézményeinket íratta össze a püspöki kar, hogy jelentsük be: mi volt a miénk. És ebből is fokozatosan, esetleg egyet-egyet igényelnénk vissza, de csak a jobb működés céljából. Tehát nem a gazdagodás miatt, hiszen egy épület visszanyerése az több kiadásba kerül, azt fönn kell tartani. S ahhoz már anyagi bázis kell. De hogyha abban az új épületben esetleg egy ifjúsági egyesület vagy felnőttegyesület vagy valamilyenfajta egyházi létesítmény működhetne, esetleg öregek otthonát létesítünk, amelybe befogadjuk az időseket, létesítünk legalább egy bejáróotthont, ahol a vallásos öregeket ellátnánk egy kis lelki táplálékkal, lelki vigasz- szal, hogy ne legyenek egyedül, ez mind-mind inkább csak kiadást jelentene, nem gazdagodást. Tehát ha visszanyernénk épületet, meggyőződésem, hogy egyetlen egyet nem gazdagodásra fordítana az egyház, hanem a további és szükséges működésének a biztosítására.- Sajátos gazdasági törvényszerűség érvényesül tehát az egyház életében is. Mégis úgy gondolom, a szavaiból mintha az derülne ki: a szegények adako- zóbbak, valamivel közelebb állnak az egyházhoz. Lehet, hogy nem véletlenül mondta Jézus Krisztus azt, hogy: „Szegények pedig mindig lesznek közietek”. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő időben ilyen értelemben az egyház gazdagodásra számíthat.- Én is remélem. De nemcsak azért, mert több szegény lesz, sajnos erre is van kilátás. Mert a közeljövőben nem arra számíthatunk Magyarországon, hogy az általános gazdagodás korát éljük, hanem inkább egy elszegényedés ideje következhet, legalábbis átmenetileg ez így képzelhető el. Ez sok problémát fog jelenteni az emberek életében, de minden bizonnyal jobban rá fognak jönni, még azok is, akiknek több volt az anyagiakból, hogy nem minden az anyagi és nem föltétlenül az igényeink szabják meg a határokat az életünkben, és főleg nem a boldogulásunkban. Akinek nagyon sok pénze van, nem biztos, hogy boldogabb annál, aki talán mindennapi gondokkal küszködve neveli családját, de szellemében szeretet, közösségében boldog. Az egyház soha nem a felső csoportjaiban, vezető rétegében vagy esetleg gazdag papjaiban vagy polgáraiban volt egyház, hanem az egyszerű nép őszinte hitében. Az egyház mindig erre épült, és mindig erre fog épülni. Es éppen ezért, ha voltak is problémák az egyház életében, azok mindig abból származtak, hogy talán túl elanyagiasodtak bizonyos részükben, esetleg vezetők vagy hívek. Az egyház akkor fogja teljesíteni feladatát ebben a világban, hogyha tud őszintén a szegények szellemében, a szegények támogatásában megmaradni. Az a pap, aki egy kis faluban a népiével ott él, minden fájdalmát, minden örömét, minden nehézségét és minden szomorúságát átéli a népiének. Feltétlenül együtt él velük. Nem válhat ki közülük lényegesen. Látnia, tapasztatnia kell közvetlen közelről, hogy él a nép, és a nép hozzá megy: örömében is, bánatában is. Panaszkodni is a papjához megy, és köszönetét mondani az Istennek is a tempr- lomban fog. A templom tehát mindig a széles körű néppel fog kapcsolatot teremteni, és igazában ez az egyház. Szőke György Megkérdeztük a polgármestereket Törvények, pénzügyi források hiányoznak Napirenden az öregek helyzete, a közbiztonság, a falusi turizmus Sportnyelven fogalmazva Ti- szagyendán utcahosszal lett első a 39 éves Balogh György matematika-műszaki ismereteket oktató tanár, aki a szavazatok 65 százalékát kapta.- Felcseréli a nevelői katedrát a polgármesteri székkel?- Semmiképpen, hiszen kicsi ez a falu a főhivatású polgármesterséghez, ezért társadalmi, azaz tiszteletdíjas megbízatásként intézem az ügyeket. A hétfői nape- mat reggeltől estig erre fordítom, noha embereket fogadni bármikor készen állok.- Elég ez az idő?- Ha nem bíznék az apparátusban és a megválasztott kilenc képviselőtársamban, nem lenne elég. De mivel számítok rájuk, gondolom, nem lesz fennakadás az ügyek intézésében.- Hogyan rangsorolná a helyi tennivalókat?- Mint minden magyar faluban, itt is sok az idős, magányos ember. Róluk semmiképpen nem feledkezhetünk meg. Azt is tudjuk, hogy pénzügyi forrásokban aligha dúskálhatunk, hiszen a té- esz, az áfész, illetve a helyhatóság - korábban a tanács - az ösz- szes munkaadó. Ezért eljárnak a dolgozóink, de sejtjük, ha leépítés lesz valahol, ez először őket érinti. Olyannyira, hogy már most sok a munkanélküli. Jó lenne minél gyorsabban tisztázni, hány hold volt a falu földje, hiszen ez nem csak bevételt jelentene, de megélhetést is a megmű- velőknek. Azt azért furcsállom, hogy pontosan még most se tudjuk, mire lesz jogosítványunk, hiszen például a közszolgálati törvény hiányzik. Egy biztos, segítjük majd valamilyen módon a vállalkozókat, mivel a faluban jelentős a gyümölcstermelés meg a jószágtartás. Dr. Szántó Lászlót Jászla- dányban a hivatalában találom. Nem is tudom, miképpen szólítsam, doktor úrnak, avagy polgármesternek.- Olyan polgármester lettem, aki azért állatorvosnak is megmaradt. Én vüágéletemben nyüzsgő ember voltam, és alig akad olyan utcája a falunak, ahol négynaponként, hetente meg ne fordulnék. Egyértelmű, nem leszek benn mindig, hiszen erre való a szakapparátus, illetve a szakmai vezető, a jegyző.- Akkor véleménye szerint a polgármester mit csinál?- Az apparátust, a testületet, a bizottságokat összefogja, a munkájukat koordinálja. Ismétlem, Balogh György, Tisza- gyenda: „Már most sok a munkanélküli...” Dr. Szántó László, Jászladány: „Két infarktuson már túljutottam...” Baksay Endre, Ti- szasüly: „A falusi turizmusról nem feledkezhetünk meg...” v_________________y szinte naprakészen tudom, mi fáj, ki fáj a falunak.- Hallhatnánk erről bővebben?- Legsúlyosabbnak ítélem a közbiztonság helyzetét. Azután nem tetszenek a saras, poros utak. Több mint furcsa, ami a malom körül történt, ezért minden erőnket latba vetjük, hogy az eredeti állapotokat visszaállítsuk. Szeretném a község kinézetét előnyére megváltoztatni. Szomorú, amikor a határt járva látom: az árkok, az utak széle gazos, rendezetlen. Kötelezni fogom az illetékeseket, legyen szó téeszről, vasútról, magánszemélyről, hogy tegyék rendbe a portájukat, úgyis mondhatnám a házuk táját. Támogatunk minden ésszerű vállalkozást, olyan kezdeményezést, amely akár egyéni, akár közösségi indíttatású, azért a településért is történik. így várjuk a földtörvényt, mert mindenképpen igényt tartanánk a falu legelőire, szántóira, ha már annyit beszélünk a kisgazdaságok, háztáji fontosságáról. Az egésznek egy a célja: a helyi gondokat nekünk itt kell intéznünk, legyen szó orvosi ügyeletről, telefonálási lehetőségről, a termények értékesítéséről vagy vásárlásáról.- Mindezt bírja?- Két infarktuson már túljutottam, és nagyon bízom abban, nem lesz újabb. Baksay Endre azt hiszem egyedülálló tényként könyvelheti el a megyében, hogy egy személyben lesz téeszelnök is, meg polgármester is Tiszasülyön.- Gratulálnom kellene, de őszintén szólva valahogyan az jut az eszembe, hogy napjainkban sem az egyik, sem a másik poszt nem tűnik nyugdíjas állásnak.- Van benne igazság, és éppen a napokban döntött a 2 ezer 147 lelkes falu önkormányzata arról, hogy 1991. március 15-ig vezethetem a helyi téeszt is, meg a polgármester is én vagyok. Az utóbbit társadalmi megbízatásban végzem, de akkorra válaszút elé kerülök.- Miért vágott mindebbe bele?- Mivel hosszú idő óta itt élek, nem csak szemlélője, de részese is akartam lenni a változásoknak, ha már hármónk közül én kaptam a legtöbb voksot. Talán az is érthető, hogy az elnökséget nem lehet máról holnapra otthagyni egy olyan beosztásért, amelynek szintén a változékonyság a lényege, mivel alapvető törvények, jogszabályok hiányoznak, amelyek ránk, polgármesterekre vonatkoznának. Tudom, most azt mondja, bizonytalan a téeszek sorsa is, hiszen hiányzik a földtörvény. Ez is tény.- Van e „birtoka” az önkormányzatnak?- Állami tulajdonban 32 hektár, ez most pedagógusföld néven ismert. De ennél több volt, mert egy részét az állami gazdaság, a másik részét a téesz műveli. A pontos számot most még nem tudom.- A legégetőbb feladatok?- A megélhetést helyben kell biztosítani, ezért a földművelésen és a jószágtartáson kívül minden olyan vállalkozást segítünk, amelyek munkahelyek teremtésével is járnak. Erről már tárgyalások folynak. Tiszasüly szép fekvése miatt alkalmas a falusi turizmusra is, amiről nem feledkezünk meg. Szerencsére a meglevő intézményeink vagy újak, vagy felújítottak, így működőképesek. Egyszóval tervezünk is, meg várjuk bizonyos jogszabályok megalkotását, mert ezek hihetetlenül hiányoznak a mindennapok teendői során. D. Sz. M. Üzletekben a Béres-csepp „Plussz”, és megalakult a Béres Export-Import Részvénytársaság. Zajlanak a klinikai vizsgálatok, és a nemzetközi érdeklődés hatására már több országba exportálják a szert. Szombatonként pedig betegek tucatjai várják a találkozást és a tanácsokat dr. Béres Józseftől. Felvételünk a kutatómérnök háza előtt készült. (MTI-fotó: Hámor Szabolcs)
