Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-11 / 158. szám

2 1990. OKTÓBER 11. Nyilatkozik a gázoló „Nem emlékszem a balesetre” A demokrácia próbája Pető Iván a szabaddemokraták szolnoki rendezvényén Kivilágítatlanul kacsázva, közepesen alkoholosán Tegnapi lapszámunkban adtuk hírül, hogy kedden este Paulusz Gábor gépkocsijával kilenc em­bert ütött el Szolnokon, a Cukor­gyári buszmegállóban. A nagy felháborodást kiváltó eset részle­teiről érdeklődtünk a városi rendőrkapitányság közleke­désrendészetén, és megkérdez­tük a vizsgálati fogságban lévő gázolót is. Az ügy vizsgálótisztje, Sági József rendőr főtörzsőrmester már látott egynéhány közleke­dési balesetet, de ilyet - mint mondotta - még soha. Mit mutat­nak az eddig feltárt tények? Nos, az ominózus 1200-as Lada sze­mélygépkocsi kedden este hat óra körül kivilágítatlanul, ka­csázva haladt körülbelül 50 kilo­méteres sebességgel Tószeg felé. A Cukorgyár előtti enyhe ka­nyarban a Lada kisodródott, el­gázolt kilenc embert a buszmeg­állóban, és megállás nélkül to­vábbhajtott. Üldözőbe vették. Közben a gázoló Lada egy másik kocsival is ütközött. A Vegyimű- vek lakótelepe előtt kény­szerítették végül megállásra. A gázoló első szavai a tanúk sze­rint: „Tudom, mit csináltam, bű­nös vagyok, ezért ülök, üssetek agyon!” A lincseléstől a rendőr­ség gyors megérkezése mentette meg. A vizsgálat szerint a gázoló közepesen alkoholos befolyás alatt állt. Paulusz Gábor szabódás nél­kül hajlandó volt nyilatkozni, a fotózásba is beleegyezett. Szem­mel láthatóan megviselt, csukló­ján bilincs. A borzalmas eset előzményeire egy időpontig jól emlékszik. Reggel a TVM-lakó- telepről beautózott munkahelyé­re, a Papírgyárba. A kocsit a gyár parkolójában hagyta. Délután két óráig dolgozott, majd gyalog kiment megnézni a Bútorgyár mögötti pályán megrendezett üzemi kispályás focimeccset. Is­merősökkel a mérkőzés közben bort ivott - körülbelül egy litert. Utána a Rió presszóba mentek sörözni. Mennyit ivott? Nem tudja, nem emlékszik, és innentől már nem emlékszik semmire - hajtogatja. Gyenge idegállapotban volt, gyógyszert is szed, így az alkohol gyorsan megártott. Nem tudja, hogy ju­tott el a kocsiig, nem emlékszik a gázolásra, az üldözésre. Csak arra, hogy kiabálás volt, rendőr­kocsiba ültették és megbilincsel­ték. A sérültek számáról, állapo­táról nincs információja. Hogy áll Paulusz Gábor a lel­kiismeretével?- Magamat nem sajnálom, ha­nem az elütötteket és hozzátarto­zóikat - mondja. - Tudom, hogy legszívesebben megölnének. Az érzéseimet most nem tudom megfogalmazni. A cselekmé­nyemnek biztosan súlyos követ­kezménye lesz, éveket fogok ül­ni. Azt hiszem, a családom se fog visszafogadni. A vizsgálat tehát itt tart, a gá­zoló ennyit mondott. Később minden bizonnyal további rész­letek is kiderülnek e szörnyű esetről. BI. Csángónyughely Jászberényben (Folytatás az 1. oldalról) Pestre. Ott halt meg szeptember 24-én. Kívánsága szerint magyar földön, Jászberényben temették el. A temetésére a moldvai Klé- zséből és a környékbeli csángó településekről érkezett rokonok, tisztelők (mintegy nyolcvanan) kedden éjszaka a Jászsági Népi Együttes Víz utcai házában ott­honuk szokása szerint siratást tartottak. Tegnap reggel szentmi­sét celebrált Lőrincz Györgyné Hodorog Lúcia lelki üdvéért Far­kas Mátyás apátplébános. Dél­után a gyászmenet idehaza már ismeretlen, elfeledett ősi halottas énekekkel vonult végig a főté­ren, az Ady Endre úton. A temetési szertartáson, me­lyet Ács István egri segédpüspök vezetett, megjelent Andrásfalvy Bertalan, művelődési és közok­tatási miniszter is. Emlékeztetett azokra a kincsekre, melyeket Lu­ca néni őrzött meg a magyar kul­túra legkeletibb peremvidékéről, és adott át könyvek, hangfelvéte- lek, videokazetták útján az egye­temes magyar kultúra számára. Személyesen köszönt el kedves adatközlőjétől Kallós Zoltán ko­lozsvári folklorista. Lőrincz Györgyné végső nyughelyét szülőföldjétől ugyan távol, de a jászberényi Fehértói temető egyik legszebb részén, a műemlék temetőkert mellett ka­pott, és egy olyan városban, ahol ismerik, méltóképpen értékelik és ápolják az általa megőrzött ősi népi kultúrát. Tegnap este az el­hunyt tiszteletére a népi együttes házában halotti tort rendeztek. L.P. MmttianN mtóifm/ KOSUMTfrt. S. KCMtáies H&ucwaaue/ HoM%temae4c MWWA&eWóJ' _ _______ _____l///f KOSSUTH 7&2J t íműzeve/smstűuacK Mtmi/umú sütők jW/úfiK£sztermRr ( \ Labdarúgó EB-selejtező Norvégia - Magyarország 0-0 Bergen, Brann-stadion, 8000 néző, vezette: Spilla- ne (ír). V________________J Felhívás az ország valamennyi MDF­szervezetéhez A Magyar Demokrata Fórum Szolnok Városi Szervezete azzal a kéréssel fordul a Magyar Köz­társaság kormányához, hogy a pártállam által kezdeményezett, és azóta is rendszeressé vált, hét­köznapokra eső ünnepek miatti munkanap-áthelyezéseket szün­tesse meg. A Szolnok Városi Szervezet kéri, hogy az ország többi MDF- szervezete is csatlakozzon felhí­vásunkhoz. MDF Szolnok Városi Szervezete Hatalmas érdeklődéssel fo­gadta Szolnok Pető Ivánt, az SZDSZ politikai ügyvivőjét. Lá­togatására újra megtelt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nagyterme, akár legutóbb, Orbán Viktor érkezésekor. Bemutatom Kö­nig Lászlót - szere­pelt a mondat a fal- nyi plakátokon Pe­tő Iván arcképe mellett a városban sokfelé. Ezeket nyilvánvaló szán­dékkal, meglehető­sen szisztematikus módon csúfították el valakik, még a lá­togatását megelőző este folyamán. Ez a vendég tekintetét sem kerülte el, s meg is mosolyogta a „tréfát”. Előzőleg dr. Len­gyel Györgyi, Szol­nok eddigi első és egyetlen önkor­mányzati képvise­lője köszönte meg az iránta tanú­sított bizalmat, s elmondta, furán érzi magát így, „gomblyukba tű­zött virágként”. Őt a mikrofonnál König Lász­ló polgármesterjelölt váltotta fel. Nem tett hangzatos ígéreteket, próbált valóságos képet festeni a város nehéz helyzetéről. Ezután következett Pető Iván kampány-összefoglalója, mely­ben elítélte a választási visszás­ságokra utaló legújabb jeleket. Említést tett olyan, a napokban felbukkanó röpiratokról, melyek megítélése szerint csöppet sem a változásokhoz méltó módon tá­madják pártját. A szónok szólt az SZDSZ eddigi választási ered­ményeiről, de jóslatokba nem bocsátkozott a hét végét illetően. Elmondta: a demokrácia próbája volt ez a legutóbbi választás. Az SZDSZ meghívására hazánkba látogató bécsi főpolgármester út- jával kapcsolatban megjegyezte, hogy komikussá vált az a maga­tartás, ahogy vendégüket kisajá­tították a jelenleg hatalmon lévő pártok. Felhívta a szavazók figyelmét arra, hogy a hét végi választáso­kon minél többen jelenjenek meg. Az egyik felszólaló arról ér­deklődött, hogy az embereket hogyan lehetne a vállalkozások fellendítésére ösztönözni. Meg­ítélése szerint az adóterhek szűk­re szabják a vállalkozni akarók mozgáslehetőséget. Többen rá­kérdeztek a szovjet laktanyák ügyére. A megüresedő épületek jövőjével kapcsolatban igazán konkrét elképzelések nem hang­zottak el. Pető Iván egyik vála­szában a Szabad Demokraták Szövetségének azt a nézetét erő­sítette meg, miszerint felerősöd­tek a hatalmon lévő kormány központosítási törekvései. Fele­lőtlennek nevezte a legfelsőbb államigazgatási szerv köreiből származó néhány kijelentést. Úgy ítélte meg, hogy ettől hitelét veszti a kormány. sz. z. Egy kis kávézás a gyűlés előtt a szolnoki házigazdákkal. Kedden és pénteken délután Jogsegély és tanácsadás mindenkinek Pentek délután. A munkaidő utáni bevásárló nyüzsgésben fel­tűnik, hogy többen várakoznak Szolnokon, a Kossuth téri volt járási hivatal Jókai úti oldalbejá­rója előtt, ahol most az MDF Szolnoki Városi Szervezetének irodája van. Érdeklődésemre el­mondják: jogi tanácsért jöttek, mert ismerőseiktől tudják, itt pártállástól, foglalkozástól füg­getlenül bárki kaphat ügyes-ba­jos dolgára segítő jogi útbaigazí­tást. Az MDF-irodában minden kedden és pénteken 17-től 18 óráig két jogász: dr. Gerendási- né dr. Horváth Gabriella és dr. Somodi László ügyvédek várják az érdeklődő polgárokat. Az itt működő általános jogsegélyszol­gálat része az MDF most kiala­kulóban lévő országos hálózatá­nak. Az elvük az, hogy minden rá­szorulónak segítségére legye­nek, aki megtiszteli érdeklődésé­vel őket. Jogi tanácsokkal, ese­tenként a bonyolultabb ügyek in­tézésében való segítéssel állnak a lakosság rendelkezésére, a kü­lönböző peres ügyekben való ügyvédi képviseletre azonban nem jogosultak. Eddig zömmel ingatlan- és munkaügyi vitákban, valamint nyugdíjügyekben keresték a szolnoki jogsegélyszolgálatot. Minden esetben igyekeztek se­gíteni, csodákra azonban ők sem képesek. Egy viszont biztos: senkit sem utasítanak el, aki problémája megoldásához tanácsért fordul hozzájuk, s mindezt teljesen in­gyenesen teszik. Kedden és pén­teken délután a 33-314-es telefo­non is érdeklődhetnek náluk a jogi tanácsot igénylők. Ülésezett a fogyasztók megyei tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) Elhangzott még egy komoly figyelmeztetés arról is, hogy az élelmiszerek árának efféle drasz­tikus rohanása a gyerekek töme­gét egyszerűen leszoktatja a reg­gelizésről, sőt az ebédről is. Me­gyei tapasztalatok szerint a gye­rekek hatvan százaléka úgy megy el az iskolába, hogy előtte semmit nem eszik, és közel negyven százalékuknak az kerül a gyomrába, amit napközben a menzán kap. Ennek fehéren-fe- ketén egy oka van: a családok nem kis része képtelen megfizet­ni az ennivaló árát. * * * Úgy hiszem, itt sokkal többről van szó, mint arról, hogy nap­közben esznek-e főtt ételt a gye­rekek vagy sem, noha önmagá­ban ez sem mellékes tény. Az ember a megyét, a falvakat, a községeket, a családokat járva tapasztalja, hogy az átlag és az átlagon aluli keresetűek számára a harminc vagy harmincegy nap­ból csak tizenötig, húszig megfi­zethetők az élelmiszerek. A töb­bire marad a zsíros kenyér, a nél­külözés, hogy valamiképpen ki­húzzák fizetésig. Ugyanakkor az is érthetetlen, hogy a kormány akkor visszako­zott árszabályozási jogai gyakor­lásától, amikor az országban a piaci viszonyok még alig-alig alakultak ki. A nálunk sokkal fej­lettebb, gazdagabb országok sem mondtak le soha teljesen arról, hogy az árakat valamilyen mó­don szabályozzák, kordában tart­sák. Itthon ezt nem nagyon ta­pasztalja az ember, de azt igen, hogy az élet hétről hétre, sőt nap­ról napra drágul néhány millió embernek. Ami szintén elgon­dolkoztató: ebben az országban nagyon sok a nyugdíjas és sok a fiatal, a piciny gyerekeket neve­lő család is, róluk, úgy tűnik, tartósan megfeledkeztek. Akár rólunk, fogyasztókról is. Ez is lehetne a mottója annak a tegna­pi tanácskozásnak, amelyen volt szerencsém részt venni. Tudom, sokan azt vallják: minek az egész, nem figyel ilyesmire az égvilágon senki. Nekem mégis az az álláspontom: valahol, vala­kinek eme tényeket is jelezni kell. Elvégre arra nem figyel senki, ami el sem hangzik. Itt pedig, úgy gondolom, sokkal többről volt szó, mint harminc - egynéhány, városokban, közsé­gekben, falvakban élő ember vi­tájáról, akik erre a rövid tanács­kozásra elhozták szűkebb hazá­juk, környezetük véleményét. D. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents