Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-08 / 130. szám
I 1990. SZEPTEMBER 8. Néplap Kaszálják a petrezselymet a mezöhéki Táncsics Termelőszövetkezet 87 hektáros háztáji tábláján. Az állandó öntözésnek köszönhetőén jó termést ad ez a zöldségféle, mely friss zölden kerül a feldolgozóba, ahonnan szecskázás, osztályozás után exportra szállítják. Mivel a feldolgozást frissen kaszált állapotban végzik, ezért a betakarítok folyamatosan dolgoznak. Fotó: Mészáros S' Áradás a Tiszán - muszájból Csapadékszegény időket élünk, s ez meglátszik a Tiszán is, amelynek medrében rendkívül alacsony a vízállás. A napokban kisebb árhullám alakult ki a folyón (mintegy 40 centiméteres áradást észleltek), amely igen örvendetesnek lenne mondható, ha azt eső idézte volna elő. Mint a KÖTI-KÖVIZIG-nél történt érdeklődésünkre kiderült azonban, az áradás a folyó Bodrog fölötti részének rossz vízminőségi állapotának "köszönhető", merthogy a tiszalöki duzzasztónál emiatt felső átbuktatást rendeltek el, hogy így javítsanak a vízháztartáson. (A vízminőség-romlás oka, feltárása folyamatban van a Fel- ső-Tiszavidéken.) Egész ügyes A zsákmány csupán néhány kilogramm húskonzerv Meglehet, hogy sokan ismerik azt az ezeréves viccet, miszerint a milliomos hazánkfia megáll itthon egy automata előtt: bedob először két forintot és vár. Semmi. Utána megismétli kétszer: még mindig semmi. Erre föl elismerően bólint és csak ennyit mond: egész ügyes! Nos, ez a szakállas poénocska akkor jutott eszembe, amikor az illegálisan forgalmazott élelmiszerek ellenőrzésének tapasztalatairól faggattam a szakembereket. Ugyanis mint köztudott, jó két héttel ezelőtt az illetékes hatóságok egy összehangolt akciósorozatot szerveztek szűkebb pátriánkban is, annak érdekében, hogy megakadályozzák a külföldiek által behozott élelmiszerek tiltott forgalmazását utcán, boltok előtt, vagy a piacokon való árusítását. Nos, az első tapasztalatok szerint például Szolnokon, meglehetősen "vékonykák" voltak az eredmények. A megyeszékhelyen idáig három ellenőrzést tartottak, amúgy szúrópróbaszerűen, a rendőrség, a Kereskedelmi Felügyelőség, a piacintézmény, valamint az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás munkatársai, s főleg különböző állati eredetű konzerveket találtak szovjet és román állampolgároknál. Persze nem valami eget rengető mennyiségekről van szó, hisz mindössze 7-8 kilogramm húskonzervet, kettő tejkonzervet, egy kiló füstölt szalonnát és két kiló tehénsajtot koboztak el. Ám a megye más településein sem lehetett a szolnokinál nagyobb fogás, ugyanis az ATEV tájékoztatása szerint - amely az ily módon elkobzott élelmiszerek megsemmisítését vállalta -, eddig mindössze 28 doboz konzerv került hozzájuk. Nyershúst és kolbászt viszont sehol sem találtak. Egyes szakemberek véleménye szerint azért csak ilyen kis tételek kerültek elő, mert jól működik a határzár, vagyis már a határ- állomásokon kiszűrik a vámosok azokat a turistákat, akiknek valamilyen állati eredetű élelmiszer lapul a bőröndjükben. Mások viszont azt állítják, hogy a külföldiek a legkülönfélébb furfanggal azért csak áthozzák az ellenőrizetlen elemózsiát, vállalva akár a lebukás veszélyét is, mert ha netán sikerül nekik behozni az országba, akkor biztos pénzzé is teszik. Mert a dörzsöltebbek már nem állnak ki a piacokra, hanem egyenesen, előre megbeszélve, házhoz viszik a húst, a kolbászt, meg a konzerveket. Tehát úgyszólván egy teljességgel ellenőrizhetetlen folyamatról van szó. Ennek megakadályozására talán a. törvénynek kéne szigorúbbnak lenni, mert most tulajdonképpen még elrettentésről sem beszélhetünk. Ugyanis, ha valamelyik külföldit rajtakapnak, hogy tiltott élelmiszert forgalmaz, csupán elkobozzák tőle, és úgymond megússza egy "ejnye-bejnyé"-vel. így aztán persze, hogy megéri nekik újból próbálkozni. Mint ahogy próbálkoznak is. Ám, ha ez szigorúbb intézkedéseket is maga után vonna, biztosan jobban meggondolnák a dolgot. Hisz mint az egyik ellenőr mesélte, a rajtakapott szovjet állampolgárok sem a tőlük elkobzott két-három húskonzerv miatt estek kétségbe, hanem attól féltek, hogy mi lesz, ha ez a szabály- sértésük a kinti hatóságok tudomására jut. Persze erről egyelőre szó sincs. S bizony ily módon válik az engedély nélküli élelmiszer-forgalmazás szinte magától értetődővé, és különböző betegségek terjesztőjévé. Az ezt is, azt is tiltó és indokolt rendelkezés pedig valami olyasfélévé, amit be is lehet tartani, meg nem is. -ntHELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK Az ajánlások félidejében (Folytatás az l. oldalról) Eltérés van a függetlenek számában is: Martfűn kilencen indulnak független jelöltként. A polgármesteri posztra hárman pályáznak, függetlenként, de párttámogatással. Egyébként eddig a választópolgárok egyötöde élt jelölési jogával. A választási irodában arra számítanak, hogy a hátralévő napokban növekszik az állampolgárok aktivitása. Várhatóan lesznek még néhá- nyan, akik ajánlóívet nyitnak és várják a pártok ajánlóíveit is. Szolnokon úgy tűnik, hogy a pártok főszereplésével fog lezajlani a helyhatósági választás. A tizenhét egyéni választókerületben ajelöltek száma szeptember 6-ig 91 volt. Nagy részük pártszínekben indul, független jelöltként mindössze tíz százalékuk. Egy-egy választókerületben három-nyolc jelöltet tartanak pillanatnyilag nyilván, de a számok várhatóan tovább növekednek. Eddig 1141 ajánlás történt. Kevesen vannak, akik bemennek a választási irodába és aláírják az ívet, vagy urnába dobják a jelölést. Jellemző, hogy a pártok gyűjtik az ajánlószelvényeket, és ők adják le. A független jelöltek is ezt a módszert alkalmazzák. A választási iroda dolgozói "fokozódó ütemet” tapasztalnak. Az adatokat naponta feldolgozzák, számítógépre viszik. Néhány pontatlanul kitöltött ajánlócédulától eltekintve különösebb gondok eddig nem adódtak. B.I. Köpönyegforgatásból kitűnő Jenei Lászlóné Magyarországon élő szovjet állampolgár. Kenyerét tíz év óta főiskolai adjunktusként keresi a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán. A közelmúltban fizetés nélküli szabadságot kért, Moszkvában egy kereskedelmi ki- rendeltségen dolgozott, hogy a Szovjetunióban egyetemre járó fiát önköltséggel taníttassa. Ott kapta meg szolnoki munkahelye felmondó levelét, holott orosz szakos kollégái átképzésre kaptak lehetőséget. Miután a fia immár a magyar állam ösztöndíjasaként tanul tovább, támogatásra nem szorul, így Jeneiné visszajött Szolnokra, a felmondást megfellebbezte, és a Munkaügyi Bíróságon hatálytalanították az elbocsátását. Erre kapott egy másikat Budapestről, az "anyaiskolától". Munkaadói ajánlották a szerveződő Külkereskedelmi Főiskolára. Ferenczy József - az akkor - jövendőbeli igazgató azt ígérte, számítanak rá. Bízott az ígéretben, hanem aztán onnan is kapott egy olyan levelet, amit nem tesz ki az ablakba. Érdemes szó szerint idézni az elgondolkodtató irományt: "Tisztelt Jenei Lászlóné! A Külkereskedelmi Főiskolára benyújtott pályázatokat az illetékes bizottság tanulmányozta és véleményezte. Körültekintő vélemények egyeztetése után arra az álláspontra jutottak, hogy az Ön pályázatát nem terjesztik - döntésre - a Főiskolai Tanács elé. A benyújtott pályázata alapján megállapították, hogy Ön szakmailag minden vonatkozásban megfelel a kinevezés feltételeinek. Döntésüket alapvetően az motiválta, hogy a nagymértékben megváltozott társadalmi viszonyaink, - melyek a jövőben tovább formálódnak - egy nagyfokú bizonytalanságot tartalmaznak az Ön hosszútávú alkalmazását illetően. Lakásviszonya, a Szovjetunióhoz kötődő - főleg családi - kapcsolatai, szovjet állampolgársága stb. arra enged következtetni, hogy a körülmények hatására Ón is valószínűleg újraértékeli magyarországi munkavállalási szándékát. A magam részéről sajnálom, hogy ilyen döntés született. Kérem, hogy a fentieket fogadja el és kezelje megértéssel. Szolnok, 1990. május 15. Tisztelettel: Dr. Ferenczy József főiskolai tanár, igazgató" Meglepő a - ma már - kinevezett igazgató úr pálfordulása. Bárkiről fel tudtam volna tételezni még nem is oly régen, hogy egy munkáját becsülettel ellátó szovjet állampolgárral fenntartásai vannak, ám az MSZMP Oktatási Igazgatóságának vezetőjéről semmiképp. Ó, aki annyit beszélt az internacionalizmusról, a szocialista országok testvériségéről - nos hát az ő szájából kissé furcsán hangzik ez a diszkrimináció. Mert arról van szó: egy embert bármiféle külső jegy alapján elmarasztalni semmiképp sem számít demokratikus cselekedetnek. Egy hithű kommunistától pedig egyenesen visszatetsző az ilyen döntés. Az rendben van, hogy megváltoztak társadalmi viszonyaink - bár Ferenczy úr karrieijén ez nem mérhető le -, de hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunk miért hordozná magában azt a tényt, hogy egy állampolgára ne lehessen nálunk megbecsült dolgozó, ez előtt értetlenül állunk. Egy anya, akinek a fia a magyar állam ösztöndíjával tanul a Szovjetunióban, ugyan hol képzelné el másutt az életét, ha nem ott, ahol a gyermeke diplomája megszerzése után dolgozni fog? Lakása is itt van Szolnokon, és a magyar állampolgárságot is megpályázza, ha ez bármilyen szempontból fontos lesz, ám eleddig nem volt kizáró tényező a fenti urak szemében, sőt... Bár alig kezdődött meg a tanítás a főiskolán, egy ötöst máris beírhatunk. Az igazgatónak, köpönyegforgatásból.-pbA meghívással csak egy iskola és egy vállalat élt Fórum a munkanélküliségről Tiszafüreden A munka nélkül maradott embereknek egy része felkeresi a munkaerőszolgálati irodát, a családsegítő központot, a tanács szociális osztályát. Az itt dolgozók találkoznak először az állás nélküliek problémájával, és el kell mondani, hogy a könnyebb esetek közé tartoznak azok, akik csak megértő hallgatást várnak az ügyintézőktől, mert megpróbálnak maguk segíteni a bajukon. Hiszen így nyáron még van alkalmi munka, amiből lehet egy kis pénzt keresni, és nem kell a - sokaknak megalázó - segélyért folyamodni. Sajnos ezek az emberek legtöbbször visszakerülnek ide, a tanács szociális osztályára, ahol olyan helyzet alakult ki, amilyen még nem volt, az ez évi segélyezési keret már elfogyott. Az ideérkezőket, régi és új ügyfeleket egy tábla fogadja az ajtón: "Sajnos segély nincsen, megértésüket kérjük." A helyzet munkahely dolgában sem jobb, s ennek a tényleges hiányon kívül a munkáltatók is okai, akik nem adják le igényeiket. Gyakran csak pontatlanul, de előfordul, hogy sehogy sem. Ma már A DIE PRESSE NAGYMAROSRÓL ' A Die Presse szerint ’ ’ a magyarok szeretnek megfeledkezni arról, hogy néhány milliárd schillinggel tartoznak Ausztriának a félbehagyott nagymarosi építkezésért”. ”Ha Magyarország nem akarja teljesen eljátszani nemzetközi síkon gazdasági hímevét, akkor nem tanácsos szerződéses partnereinek türelmét túlságosan igénybe vennie” - olvasható az osztrák lap pénteki számában. ’’Érthető, ha Magyarország most minden eszközt megragad, hogy legalább időlegesen megússza adósságainak további növekedését, de nem látjuk be, miért kellene osztrák cégeknek vagy osztrák adófizetőknek bűnhődniük egy magyar kormány melléfogásáért. A demokratizálás - bármennyire rokonszenvezünk is vele - nem vezethet a szerződések egyoldalú felbontásához. Ausztria már amúgy is bizonyította segítőkészségét, amikor 800 millió schillinget elengedett a magyaroknak” - írta a Die Presse. napló Mostanában egyre sűrűbben eszembe ötlik egykori közösségünk, még a hetvenes évek második feléből, a Györffy Stúdió. Ezt a társaságot Karcagon hoztuk létre, nevét is a nagykun város jeles szülöttjéről, Györffy Istvánról kapta, utalva ezzel az ő híres gondolatára, miszerint Európa nem arra kíváncsi, hogy milyen tanulékonyak vagyunk, hanem arra, a saját értékeinkkel tudjuk-e gyarapítani az európai kultúrát - hogy egészen szabadon idézzem a nagy néprajzos gondolatát. Összejött ebben a csoportban mindenféle érdeklődő, világra nyitott ember, ki az írásban, ki a képzőművészetben kereste az önkifejezést. Olyan programokat szerveztünk, hogy még a fővárosból, Szolnokról, sőt Salgótarjánból is jött rá érdeklődő közönség. Többször megfordult Karcagon a Mozgó Világ legendás gárdája, az Alföld szerkesztői, eljött Csoóri Sándor, eljöttek fiatal költők, mint például Nagy Gáspár és Zalán Tibor, nagy viszhangot kiváltó kiállítások voltak akkoriban a városban, a Párizsi Magyar Műhely is szemlézte a Karcagi Galéria tárlatait. Kiadtunk egy antológiát is Közösség címmel, természetesen baj lett belőle, mint ahogy baj lett a Györffy Stúdió egész működéséből, a rend éber őreinek nyilvánvalóan nem tetszett ez a fene nagy önállóság. Később a mi csoportunkból alakult meg a FÁK, összegyűjtvén a megyében élő fiatal alkotókat. Ma pedig? A Györffy Stúdió egykori tagjai alakították meg az MDF szervezeteit Szolnokon, Túrkevén, Karcagon, lettek közülük képzőművészek, írók, szociológusok, kritikusok... Volt értelme tehát a Györffy Stúdiónak, azt gondolom, lett hozadéka. És egy új csoportosulás létrehozásának, egy új generáció összeverbuválódásának vajon nem lenne? Én most egy új Györffy Stúdióban reménykedem. Körmendi Lajos gondot jelent a képesített könyvelők elhelyezése is, megszűnni látszik tehát.a szakmával, szakképesítéssel rendelkezők biztonsága. Különösen nagy gondot jelent a pályakezdők elhelyezése. A példa tiszafüredi, de nem azt jelenti, hogy csak erre a városra igaz. A helybéli szakmunkásképző intézetben ebben az évben harminckilenc tanuló végzett, akinek tanulmányi szerződése volt a Ganz Danubiusszal. Közülük csak hatot alkalmaztak, a többieknél inkább lemondtak az ösztöndíjról is, mert nem tudták fogadni őket. Pedig ez egy életre meghatározhatja a munkához való hozzáállásukat. Az előzőekben elmondott gondokon akartak segíteni, talán megoldást találni a tiszafüredi család- segítő központ munkatársai, amikor fórumot rendeztek a munka- nélküliségről. Azt, hogy a beszélgetés túlságosan elméleti jellegű lesz, és azonnal érezhető gyakorlati megoldásokat nem hozott, az SZDSZ helyi csoportjának ügyvezetője mondta el. A szervezők egyetértettek vele, de mint mondották, egy ilyen rendezvényen a megjelenés önkéntes. Meghívót kapott minden munkáltató, minden párt és iskola. A lehetőséggel csak az Alumíniumáru- gyár és a szakmunkásképző iskola élt. A beszélgetés - talán ez ma törvényszerű - egy pont után az anyagiak körül forgott. Hiszen ezt a problémát is csak biztos anyagi háttérrel lehetne kezelni. Addig, amíg az ország gazdaságilag meg nem erősödik, nem várható el, hogy a munkanélküliek helyzete hasonló legyen, legalább arányaiban a nyugati országokéhoz. Nálunk pénz gyakran a legszükségesebbre sincsen, s ha mégis akad, olyan címkével látják el, ami megakadályozza az ésszerű felhasználást. Az átképzési támogatásból csak a munkanélküliek kaphatnak, bár semmi biztosítékuk nincsen, hogy mire elvégzik a tanfolyamot, el is tudnak helyezkedni új szakmájukban. Ugyanakkor az alugyár alkalmazásban álló dolgozóit nem lehet ennek a keretnek a terhére átképezni, pedig ha lehetne, maradhatnának régi munkahelyükön, más munkakörben. A jogszabály szerint ehhez előbb fel kell mondani nekik, majd az átképzés után újra felvenni őket! De mindez csak fikció, hiszen jelenleg csak a megkezdett átképzések befejezésére van elegendő pénz. Újabbakra csak akkor, ha pótlólagosan kapnak támogatást. A kérdést a meg nem jelent munkáltatóknak illene feltenni saját maguknak. Talán nem is tudják, milyen súlyos a helyzet munkanélküliség terén a megyénkben, és szűkebb pátriánkban. Jász-Nagykun-Szolnok megye a segélyben részesülők számát tekintve a negyedik helyen áll, Tiszafüred és vonzáskörzete a megyén belül a harmadikon. Kettő- százhetvenegy személy részesül segélyben és járulékban. És várhatóan ez még tovább romlik, hiszen a munkaerőszolgálati iroda folyamatosan növekvő létszámot regisztrál. Míg 1986 második félévében 795, addig ez évben több mint hatezer alkalommal keresték fel őket. Körzetünkben 450 a munkanélküliek száma, de a tényleges szám ezer fölötti. Értékelve a kialakult helyzetet, a szakértők javasolták, hogy a Közép-Tiszavidéket munkaellátottság alapján kritikus körzetté nyilvánítsák. V.I.I.
