Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-08 / 130. szám
4 1990. SZEPTEMBER 8. Az Új Néplap vendége: Joachim Uhlmann "Most Magyarország került az első helyre" A Állóvízben a mezőgazdaság Csődközeiben Németországgal való kapcsolatunk, megváltozott viszonyaink között, különös, másokkal össze sem hasonlítható szerepet kapott. Indokolják ezt történelmi hagyományaink, de kiemelhetők jelen korunk tényei is, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy gazdasági partnereink közül a leendő Németország immár az első helyet foglalja el. Természetesen a kapcsolatok más területeken is hasonló jelentőséggel bírnak. Külön öröm számunkra, hogy Szolnok városa, de a megye is kiveszi részét ezen folyamat alakításában. Ennek egyik eseménye volt ezen a héten a Baden- Württemberg tartomány küldöttségének látogatása. A delegációban üdvözölhettük Joachim Uhl- mannt, a tartomány Tudomány- és Művészetügyi Minisztériumának kormányzati igazgatóját, aki lapunknak is vendége volt ezen a héten.- Igazgató úr, először is azt szeretném megkérdezni, hogyan vélekednek a magyarországi változásokról?- Hangsúlyozni kell, hogy véleményünk nagyon pozitív. Pozitív azért is, mert tudjuk, hogy Magyarország beindítója volt a kelet-európai változásoknak. Természetesen nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy ezen változások gerjesztője a gorbacsovi szovjet politika volt. Tudjuk viszont, hogy az első konkrét lépéseket Magyarország tette meg.- A sajtóban is többször megfogalmazódott, sokan attól tartanak, hogy a német egyesítés háttérbe szoríthatja hazánkat és másokat is.- Én úgy érzem, hogy erről szó sincs, éppen az előbb említettek miatt. Mindenki tudja nálunk, hogy az egyesülés éppen a magyarországi események nyomán következhetett be. Végül is köszönetét kell mondanunk a magyaroknak, arról nem is beszélve, hogy a történelmi kapcsolatok is a magyarokkal való együttműködést inspirálják. Épp a minapjártam Bonnban, ahol szintén felmerült a két ország együttműködésének kérdése, szerepe. A pozitív értékelésekkel párhuzamosan külön hangsúlyt kapott a déli tartományok fontossága, nagyobb súlya a kapcsolatokban.- A pozitív véleményekről mi is tudomást szereztünk. Számomra ezzel együtt is úgy tűnik, a tényleges gazdasági segítség nehezen indul be, beleértve a tőkebefektetéseket is.- Ebben igaza van, de nemcsak Magyarország gondja ez, mások is így gondolják. Az úgynevezett fejlődő országok is, és itt nem szeretném megsérteni a magyarokat, hasonló nyilatkozatokat tesznek. Úgy vélem, hogy konkrét kapcsolati rendszer a gazdaságban nehezen ítélhető meg ebben az időszakban. A saját területemről hoznék példát. A képzésben mi kétéves időszakra dolgozunk ki terveket. Most következik az 1990-92-es időszak. Itt már Magyarország számára külön rubrikát nyitottak. Keresik a módszereket, hogyan lehet megoldani ennek gazdasági alátámasztását.- Ezzel át is térhetünk az ön területére. A tartomány rendel- kezik-e megfelelő információkkal a magyar felsőoktatást illetően?- Természetesen vannak ismereteink. A tartomány sok magyarországi iskolával tart kapcsolatot, s törekszik is bővíteni ezeket. Egyetemi, részben főiskolai szinten konkrét szerződéses kapcsolatokkal rendelkezünk. Érdekes lehet, hogy két évvel ezelőtt itt még a lengyelek vezettek. Most Magyarország került az első helyre. Ennek egyik oka lehet a kölcsönös szimpátia, de van egy bizonyos törekvés a tartomány tudósai között: Magyarországon dolgozni. Szeretném kiemelni, hogy a tartomány szintjén két súlyponti terület létezik. Rangsorolni nem akarok közöttük. Ez a két terület az Orosz Föderáció, Borisz Jelcin vezetésével, és Magyarország. Magyarország most kedvezőbb helyzetben van, mert, mint jeleztem, itt már vannak szerződéses kapcsolatok. Ez utóbbiakból pedig nem szeretném kihagyni a kulturális kapcsolatokat sem, hiszen a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet sem véletlenül ott nyílt meg, ahol. Magam is részt vettem a megnyitón. Már ma látszik, hogy itt is folyamatos lesz a kapcsolat. A kiinduló kérdésre visszatérve itt is szeretném aláhúzni, hogy Baden-Württemberg tartomány vezetése mindenképpen tartja magát ígéreteihez. Minden lehetséges módon segíteni fogja a magyarokat. A Mannheimi Egyetem, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem és a Külkereskedelmi Főiskola szerződéses kapcsolataihoz például a pénzt a tartomány biztosítja. Ennek részeként tizenöt diák kezdi el tanulmányait Mannheimben, a menedzserképző tanfolyamon. De nemcsak ilyen képzésről van szó. Törekvéseink között szerepel, hogy minél több diáknak biztosítsunk ösztöndíjat. Ma este is bejelentünk egy egyéves ösztöndíjat, amelyre szolnoki diákok is jelentkezhetnek. A tartomány vezetése nevében is kijelenthetem, hogy a némettanárok képzését is kiemelten kezeljük. Budapesten német iskolát fogunk építeni, a telek már megvan, az oktatást 23 fővel viszont már most elkezdjük. Hab lehet a tortán az a terv, amelyre mi 350 ezer márkát fordítunk, mely szerint Budapesten egy olyan intézetet létesítünk, ahol ösztöndíjasoknak kutatási lehetőségeket biztosítunk a legkülönbözőb irányokban. Ebben Berlin is részt vesz. Minket a magyar tudomány nagy hagyományai motiválnak. Itt gondolunk a Nobel- díjasokra is.- Szolnokról kevés szó esett. A város, különös tekintettel a most induló főiskolai tagozatra, milyen szerepet foglalhat el az együttműködésben ?- Szolnok nem maradhat ki a kapcsolatokból, hiszen a Reut- lingeni Műszaki és Gazdasági Főiskola és a Külkereskedelmi Főiskola közötti szerződés rájuk is vonatkozik. A magyar menedzserek képzésére például 100 ezer márkát fordítunk, ennek fele a főiskolát illeti. A budapesti szándékok szerint az együttműködés súlypontját, éppen a testvérvárosi kapcsolatok miatt Szolnokra szeretnénk terelni. Lehet szó arról is, ha Szolnok szállást tud biztosítani, hogy német tanárok tanítsanak a főiskolán. Itt még csak a kezdeteknél tartunk.- Köszönjük a beszélgetést. Füle István A besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezet központjában láthatóan vidáman kezdődik a pénteki munkanap. A folyosókon nagy a sürgés, hiszen a hétvégi munkák szervezése nagy feladat. Már csak azért is, mert egyáltalán nem nevezhető az itt dolgozók helyzete irigylésre méltónak. A gazdaság komoly pénzügyi nehézségek elé néz. Hamarosan megérkezik Nagy László, a szövetkezet elnöke, aki irodájában fogad. Megtudva jövetelem célját, előkeresi a gazdaság pénzügyi adatait. Hosszasan nézi a sokatmondó számokat.- Szövetkezetünk kedvezőtlen termőhelyi adottságú, hiszen szántóterületünk átlagos aranykorona-értéke mindössze 13,6. Ebből következik, hogy különféle támogatásokban részesültünk, egészen ez év júliusáig. Az emlékezetes kormányintézkedéssel ugyanis csökkent a növénytermesztés, a szarvasmarha- és a juhtenyésztés 15 százalékos árkiegészítése, valamint az egyéb állattenyésztési ágazatok részére eddig juttatott 8 százalékos támogatás. Átlagos időjárású években a támogatások 18-20 millió forintos bevételt jelentettek. Ezek az intézkedések természetesen rendkívül érzékenyen érintették a gazdaságot, hisz e miatt most 12-14 millió forint árbevétel-kieséssel vagyunk kénytelenek számolni. Az üzemanyag-áremelés további két-há- rom millió forint többletkiadást jelent, az év közben megnövekedett kamatterhek pedig újabb 3-4 milliótól szabadítanak meg bennünket. Az év elején még nem lehetett számítani ezekre az intézkedésekre, így nem is tudtunk felkészülni. Mint ahogy mondani szokás, szegény embert az ág is húzza - mondja keserűen. Kormányintézkedésre várva Az idén a mezőgazdaságot évtizedek óta nem tapasztalt aszály sújtotta. A csapadékot hozó felhők a besenyszögi határt is elkerülték. Az aszály miatti hozam- és árbevétel-kiesés az idei tervhez képest 25-26 millió forintra rúg. Tehát az előbb említett adatokkal összegezve, mintegy 45 millió hiányzik, illetve hiányozni fog a téesz kasszájából. Ezzel persze nemcsak a likviditásunk került veszélybe, hanem súlyos gondunk lesz az állatok téli takarmányának biztosítása is. Csupán kukoricából 900 tonnával kevesebbet tudunk betakarítani, mint amennyit év elején terveztünk. A hiányzó takarmánymennyiség pótlása pedig rendkívül nehéz feladatnak ígérkezik. Az ésszerűség határáig tehát mindenképpen takarékoskodni kell. Gondolunk az állatállomány csökkentésére is, amit nemcsak a takarmányhiány, hanem egyre lehetetlenebbé váló pénzügyi helyzetünk is indokol. A gyapjú például ma már nem kell senkinek, ezért felvetődik a kérdés: szabad-e tovább foglalkozni a juhászattal?- Mindezek ellenére hogyan sikerülhet a szövetkezetnek talpon maradnia? - tudakolom az elnöktől, aki a kérdés hallatán elmosolyodik. Arcáról leolvasható a tanácstalanság, mintha csak a kör négyszögesítéséről lenne szó.- Elvárjuk a kormányzattól, hogy a kedvezőtlen adottságú üzemeket sújtó intézkedéseket felülvizsgálják, és gondoskodjanak az aszálykárok ellensúlyozásáról. Nem azt várom, hogy az állam a zsebébe nyúljon. Elsősorban a hitelek átütemezésére és a kamatterhek könnyítésére gondolok, ehhez azonban kormány- intézkedésekre van szükség. Persze, ahogy a szólás is mondja: "Segíts magadon, az isten is megsegít!" Tehát nekünk is takarékoskodnunk kell, de ez nem mehet a gazdálkodás rovására. Felvetődött, hogy azokat az eszközöket és ingatlanokat, amelyek nem akadályozzák a termelés folytonosságát, eladjuk. A tagság érzi az átfogó agrárkoncepció hiányát, az egyre nehezebbé váló körülmények pedig növelik a bizonytalanságot. Mindezek ellenére a tagok és az alkalmazottak foglalkoztatása biztosított, mindennapi kenyerüket nem fenyegeti veszély. De ezt az "állóvíz" állapotot, ami jellemző a mezőgazdaságra, éppen ideje megszüntetni. Hazudnék, ha azt mondanám: nincs bennem feszültség. Aggódom a szövetkezetért és közel kétezer ember sorsáért. Elköszönünk a téesz elnökétől, és a falu szélén lévő juhtörzste- nyészeti telep felé folytatjuk utunkat. A pusztaságban öt fehérre meszelt istállóépület sorakozik. A telepen fekete pásztor- kutyák fogadnak. Élénk csaho- lással jelzik: idegenek érkeztek. Az egyik hodályból kilép egy idősebb férfi, a telep egyik juhásza, akit a gyapjú értékesítési ne- hézségeiről és a takarmányhiányról faggatok. Tenyészállatok vágóhídon?- Tudja, a gyapjú eladása országszerte gond. De nem a birkával van itt probléma, hanem a kereskedelemmel lehet valami baj. Sajnos, a takarmányból mindenképpen hiány lesz, de én semmi esetre sem vágnám le a birkákat. Inkább szalmán vagy akármilyen módon átteleltetném őket - mondja Bódi János, és az istállóba invitál. Először egy kisebb irodába kalauzol kísérőm. A helyiségben egy öreg asztal árválkodik, amelynek tetején egy szárítószekrény, egy halkan sistergő CB-rádió és egy villanyrezsó kapott helyet. A falakon lószerszámok és a birkák adatait tartalmazó táblázatok függnek.- Úgy gondolom - folytatja a juhász -, egyetlen kormány sem teszi meg, hogy a veszteségessé vált juhászatot felszámolja, és a helyébe gyárat építsen. Ezek az elvonások, amelyek a mezőgazdaságot sújtják, az ország összeomlásához vezethetnek. A magyar ember képes a saját hazáját talpra állítani, de csak akkor, ha lesz értéke a munkának. Az istállóban fiatal és idősebb kosok éppen délelőtti pihenőjüket töltik. Az állatok szemmel láthatóan egészségesek és jóltápláltak. Bódi János büszkén magyaráz az állatok életciklusáról, a tenyésztői munkáról, majd megszólal: - Bizony bűn lenne ezeket a nagy értékű tenyészbikákat levágni csak azért, mert kevés a takarmány, s mert nehéz helyzetben van a gazdaság. A hodályból kilépve gratulálok a juhásznak. Az OMÉK tenyészállat- bemutatóján ugyanis második díjat nyert a besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezet jerkecsoportja. Az elismerésnek azonban igazán senki sem tud örülni, hiszen egyre elviselhetetlenebb a mezőgazdaságban uralkodó bizonytalanság. A téesznek pedig naponta meg kell küzdenie a létéért. Laczi Zoltán Foto: Illyés Csaba A Uj létesítményekkel bővült a sárvári gyógyfürdő A már világhírű sárvári gyógyfürdő - vendégeinek több mint a fele külföldi - új létesítményekkel bővült: elkészült két 200 négyzet- méteres medence, amelyek közül az egyik fedett. MTI fotó: Czika László Bódi János: - Tizenöt évi tenyésztési munka eredménye ez a birkaállomány. Nem szabad megengedni, hogy mindez kárba vesszen.