Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-05 / 127. szám

1990. SZEPTEMBER 5. Néplap 3 OMÉK-díjas mgtsz Lenin volt, ma Tiszaparti a neve Műszaki fejlesztéssel a jobb minőségért, a nagyobb mennyiségért - Cukorrépa-termesztésé ért OMEK-díjat nyert a tiszaföldvári téesz ( Folytatás az 1. oldalról) A pályázat alapjául szolgáló, utóbbi három évi növényter­mesztési eredményekhez nagy­ban hozzájárult az a műszaki-fej­zalékos növekedése mellett hat százaléknál nagyobb gyökér- súly-növekedést értek el. Most intézik a szer forgalmazásának engedélyeztetését, az OMÉK-on betakarítás előtti lombperzselés- re fejlesztett ki a téesz. Haszná­lata a napraforgó-termesztésben például nemcsak a betakarítást gyorsítja, hanem javítja a mag­Az immár Tiszaparti Tsz standján jól megférnek egymás mellett a DKL-es meg a Formetol-os edények - belső fotónkon - és a pálinkásüvegek. Kell a cégér a jó gyümölcspálinkának is, amelyekből - a földvári, a homoki és a cibakházi szőlők, gyümölcsösök gyengébb minőségű termését feldolgozva értékátmentést is végezve - kilencfélét kínál a szövetkezet ipari ágazata. lesztési tevékenység is, amely­nek két "termékét" a mostani vá­sáron bemutatják. Az egyik a Formetol fantázia- nevű termésfokozó, növénykon- dícionáló anyag, amelyet a Ma­gyar Tudományos Akadémia és a téesz közös szabadalmaként már több ezer hektáron próbáltak ki sikerrel. Az OMÉK-díjjal elis­mert répatermesztésben például a cukortartalom másfél-két szá­vaié részvételt tehát piacfelmé­résnek is szánták. Érdeklődésben nincs is hiány, sőt a szakmai elismerésben sem: a Kutatás-Fejlesztési Tanács ja­vaslata alapján a Formetol az OMÉK műszaki újdonságok be­mutatóján is helyet kapott. A má­sik kiállított tiszaföldvári termék a DLK-adalékanyag, amelyet a Régióné gyomirtószer segéd­anyagaként deszikkálásra, azaz vak olajtartalmát, csírázóképes­ségét, és költségcsökkentést is eredményez. Ez utóbbi szernek a 71. OMÉK-on elért szakmai sikere­ként könyvelheti el a tiszaföldvá- ri téesz, hogy a Régióné gyomir­tószer forgalmazója, az angol ICI cég is érdeklődést tanúsít iránta. Az igazi siker persze az lenne, ha együtt jelenhetnének meg a pia­con! T.F. NDK-s kapcsolat A hátrányból lehet előny is A magyar-NDK kereskedelem ma sajátos színfoltja gazdasági kapcsolatainknak. Nemcsak azért, mert ilyen néven nem so­káig fogunk együttműködni, ha­nem azért is, mert az egyedi hely­zetben egyedinek nevezhető problémákkal állunk szemben. Ebben az évben nem is az a leg­nagyobb gond, hogy 200 millió rubelnyi tartozásunk halmozó­dott fel, hiszen erre a szükséges megoldásokat meg lehet találni. A bizonytalanságot az az 500 millió márkás kártérítési igény jelenti, ami abból fakad, hogy a keletnémet vállalatok sorra mondják fel a magyarokkal meg­kötött szerződéseket. Ebben a helyzetben nem vigasz az sem, hogy más országokat is érint ez a probléma, s hogy a keletnémet vállalatoknak még jó ideig szük­ségük lesz a keleti kapcsolatok­ra. Ha másért nem is, de azért mindenképpen, hogy máshol nem tudják termékeiket eladni. Átfogó megoldás ma még nincs, ezért a vállalatoknak is, amelyek ez ügyben érintettek, célszerű minden lépést megtenni az ügy­ben, hogy a veszteség minél ki­sebb legyen, s hogy a jövőre néz­ve inkább profitálni lehessen a megváltozott helyzetből. Az egyik megoldás lehet a Mezőgép Szolnoki Gyárának útja, amely­ről Sziráky András vezér- igazgatóval beszélgettünk. Gorbacsov tanácsadója Szolnokon? A Mezőgép július elején vette fel a kapcsolatot az NDK kor­mányszerveivel, valamint a cé­gek vezetőivel. Ez alapján ve­gyes kép alakult ki. Az egyik ol­dalról azt tapasztalták, hogy a vállalatoknál nagyarányú a le­építés, amely elérheti a létszám felét is. Ugyanakkor elindult egy racionalizálási program. Ennek kiindulópontja a vállalatok átvi­lágítása, amely már itthonról is ismerős. A mezőgazdasági gép­gyártásban ezt az a müncheni in­tézet végzi, amelynek vezetője Roland Berger úr, Gorbacsov nyugatnémet gazdasági tanács­adója. A velük való beszélgetés egyik eredményeként nem el­képzelhetetlen, hogy Szolnokon is elvégzik az átvilágítást. Maga a felzárkóztatási program ke­mény leckét tűzött ki maga elé. Nagyok a különbségek ugyanis a két német terület között teljesít­ményben, szervezettségben, gyártástechnológiában s más te­rületeken is. Sajátos módon ez a béreken már nem annyira látszik, bár itt is vannak még jelentős különbségek. A szolnokiak számára azért volt fontos az utazás, hogy egy­részt tájékozódni tudjanak a helyzetről, másrészt saját esélye­iket is fel kellett mérni. Szolnok pozíciói határozottan jónak mondhatók, hiszen két évtizedes az együttműködés, ami mára már gyártásszakosodást jelent. Sokat számít az is, hogy az utóbbi 15 évben beépültek a nyugati pia­cokba, s leginkább az NSZK- éba. így számukra az 1992-es kö­zös piaci átalakulás, amelynek így már az NDK is része lesz, nem jelent akkora traumát, mint másoknak. A keményebb piacok igényeit jól ismerik, s ez ráadásul motiváló tényező is. Ezen a pia­con nagyon lényeges az is, hogy az adott vállalat megfelel-e a má­ra kialakult rendezőelveknek. Ezek a korábbi ár, minőség, ha­táridő helyett a minőséggel kez­dődnek. Szolnok tehát éppen az­zal tudja a jelenlegi váltásból adódó gondjait megoldani, hogy régen ott van ezen a piacon, van referenciájuk, az elkerülhetetlen tandíjat már korábban kifizették. Az újonnan ébredőknek ezt is ma kell megfizetni. Magyar anyag német márkáért Ami a konkrétumokat illeti. A tárgyalásokat felgyorsították. A legnagyobb volumenű szállí­tásokra augusztusban megkötöt­ték az új szerződéseket. Maga a tárgyalási szint is több lépcsőt esett. Itt már a két vállalat ült egymással szemben. így persze a felelősség is más. A megállapo­dás szerint 1991-92-re változat­lan nagyságrendben szállítanak. Természetesen nem minden ma­radt ugyanúgy. A költségek csökkentése miatt Szolnok a közvetlen felhasználóknak fog szállítani. Ez azt is jelenti, hogy a minőségért garanciát vállalnak, másrészt Szolnokon megnyitnak egy vámmentes raktárt. Másik változás, hogy az NDK-beli anyagszállítás megszűnik. Ez az oda való exporttermékeknél ed­dig a felhasznált anyag 75 száza­lékát is elérte. Pozitív oldala le­het a mostani helyzetnek viszont az, hogy így a magyar anyagot német márkán lehet konvertálni. A fentiek mellett további tárgya­lásokat is folytattak az előrelépés érdekében. Ha ezek sikeresen végződnek, a nyugatnémetekkel együtt üzleti lehetőség nyílik a szovjet piac meghódítására, s Szolnok helyzetének további szilárdítására is. A szovjet piacot azért is említjük, mert - ellentét­ben velünk - ott a bejutásért tesz­nek meg mindent. S még egy információ: Csehszlovákiával egyelőre tisztázatlanok a jövő évi feltételek. Füle István Sok sertés esett áldozatul Sikeres akció tanulságokkal Nagy sikerrel, de komoly tanul­ságokkal is zárult az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat szolnoki "húsakciója”. Már az indítás előtt sokat gondolkodtak a lebonyolítá­son, hiszen a húsárusításnak sok összetevője van. Több is, mint azt előre lehetett várni, így az egyik tanulságot Géczi Zoltán kereske­delmi igazgatóhelyettes úgy fog­lalta össze, hogy kiemelte a jobb szervezés szükségességét. Az ak­ciót négy helyen indították. Szol­nokon a "Gólya", az "Aranykan­na", az "1-es", valamint a jászberé­nyi "Munkás" ABC-ben. Az indí­tást végül is az döntötte el, hogy az első két hónapban a tőkehúsforga­lom negyven százalékkal esett vissza, s az emberek, érthető mó­don, keresni kezdték az olcsóbb beszerzési lehetőségeket. Az em­berek végül is nem a húsevésről szoktak le, amit azzal is tudunk bizonyítani, hogy az akció előtt a négy bolt mintegy 350-400 félser­tést értékesített, addig az akcióban az egy hónap alatt 1350-et. A "Gó- lyá"-ban például a havi 30 helyett 450-et adtak el. Ez 10 tonna hús­nak felel meg. Technikai korlátok A szállítás ütemessége mellett egyik korlátot a hűtőkamra kapaci­tása jelentette, de a bontást is alig győzték. Az "1-es" ABC azért is lépett be később, hogy tehermente­sítse a "Gólya" ABC-t. A későbbi kezdés ellenére az "l-es"-ben is háromszoros volt a forgalom. Ön­magában ezek a példák is azt bizo­nyítják, hogy az igénynövekedés szinte kiszámíthatatlan. Ebben persze a tapasztalatok hiánya is közrejátszik. A kiszámíthatatlan­ságra jellemző példa a vasárnap nyitva tartó boltok példája. Az EKV a nagyobb városokban ha­vonta egy vasárnap tervezi egy- egy ABC nyitva tartását. Augusz­tus 19-e volt ez a vasárnap leg­utóbb. A szolnoki "Márká"-ban a szokásos szombati forgalom 250 ezer forint volt. Előzetesen nem lehetett tudni, mi lesz vasárnap. Végül is 540 ezer forint lett a for­galom. Itt is az a kérdés, miként a húsakciónál, hogy az adott forga­lomhoz "szokott" és ehhez mérete­zett ABC-k hogyan bírják techni­kailag az akciók 5-10-szeres for­galmát. Reméljük, az ÉKV-nál megtalálják erre is a választ, hiszen a lakosság a múlt hónapban is meg­takarított 750 ezer forintot. Harmadikéig kihúzták Az ÉKV a fentieken túl három töltelékárura is hirdetett akciót. A virslit 30, a párizsit 20, a lecsót 20 forint engedménnyel árulták 10 üzletükben. Az eladott 16 tonna töltelékáru, amellyel a kispénzű vásárlókat célozták meg, a havi be­szerzés 40 %-át jelentette. Ez pedig jól érzékelteti a volumeneket. A vállalat egészét tekintve az akciók azt jelentették, hogy az általános forgalom 15 %-kal felfutott. Még így is 10 százalékos a volumen­visszaesés, ami akkor érthető, ha az árak emelkedésének szintjét is hozzátesszük. Júliushoz, és hozzá­tehetjük, a konkurenciához képest így is jobb a helyzet. S most ez sem kevés. A vállalat más üzletpolitikai lé­péssel is próbálkozik. Az egyik az áremelkedések késleltetése, példá­ul a készletek feltöltésével. így si­került a liszt áremelkedését egy héttel, a cukrot kettő héttel, a lisz­tesárukét egy héttel eltolni. A ke­nyéresetében is "kihúzták" harma- dikáig. Mindez jó a vásárlóknak, jó az ÉKV-nak. S ha a "tanulópénz" sem terheli az akciókat, még jobb lesz mindkettőjüknek. Úgy tűnik, a ÉKV-n nem múlik. F.I. napló Nem tudok elképzelni nyomorúságosabb életet annál, mint mikor valaki sötétedés után már nem mer kilépni az utcára. Fél. No, nem a romló köz- biztonság miatt lapul meg szolid kuckójában, nem a randalírozó, kukákat borító-rugdosó, rezes han­gon kiáltozó fiataloktól retteg, nem is a tolvajoktól, az utcalányoktól, rablóktól, gyilkosoktól riadozik. Egyszerűen csak fél. Talán a saját lelkiismeretétől. Mert, tegyük fel, az illető férfi jelentéktelen, nyá­pic, kis semmi-ember külseje ellenére fegyőr volt néhány évtizede egy intemálótáborban, később börtönben is, innen ment nyugdíjba. Hogy mai félelme mögött miféle régi tettek, sötét cselekede­tek húzódnak meg, én nem tudhatom, de akiket egykor rabságban tartott, igen. Talán miattuk, az intemálótábor foglyai miatt nem mer ma utcára lépni, fél, megbosszulják régi-régi sérelmeiket, hogy ott állnak egy sötét utcasarkon, ha ők valósá­gosan, hús-vér alakjukban nem is, de a szellemük mindenképpen, és ez a legszömyűbb. Ezektől a szellemektől nem lehet szabadulni, jelen vannak mindig, mindenhol, otthon is, az ablakot kocogtató faág hangjában éppúgy, mint a holdfényes ablak előtt elsuhanó árnyék okozta riadalomban. Nem tudjuk, hogy bánhaton a foglyokkal, de következ­tethetünk rá abból, ahogy a szomszédjával bánt: rettegésben tartotta, pokollá tette az életét, s tehette, hiszen ő volt a rendszer megbízható támasza, aki ki tudja miféle alja munkákat elvégezve nyert jogot arra, hogy a hozzá hasonlókkal együtt a törvények felett álljon. Büntethetetlen volt, csak neki lehetett igaza, s erről gondoskodtak azok a magas polcon ülő barátai, akiknek azokat a bizonyos régi szolgá­latokat megtette. Szóval, nézem ézt a kis riadt semmi-embert, s nem tudok elképzelni nyomorú­ságosabb állapotot, mint mikor valaki mindig tele gatyával él. De ne őt sajnáljuk, hanem a szomszéd­ját! S hajói belegondolunk, a szomszédja mi vol­tunk. Valamennyien. Körmendi Lajos Í Most készítik a TZ-2 szárzúzó nullszériáját a Törökszentmiklósi Me­zőgépnél. Az elsősorban kis- és középgazdaságok­nak szánt terméket a Me­zőgép fejlesztési irodája tervezte. Képünkön a szárzúzó szerelése látha­tó. Fotó: Mészáros Folyamatos bővítésben lát­ják a jövő sikerét A Jászdózsai Tamamenti Tsz- ben az aszály és a közös gazdál­kodásra általánosan nehezedő társadalmi bizonytalanság elle­nére változatlan ütemben folyik a jövő tervezése. A közelmúlt­ban helyezték üzembe a több cég 22 milliós közös beruházásában készült szalmabrikettgyárat. Kö­zel 15 millióért vásároltak mun­kagépeket, valamint 1,4 millió­ért számítógépeket, hogy a jövő év elejétől az adminisztrációs munkát teljes egészében gépesít­sék. A szarvasmarha-telepen elle- tőistálló, valamint térbeton ké­szült. Jövőre pedig 10-12 milliós sertéstelepi rekonstrukcióra ké­szülnek, és a hatvani cukorgyár­ral, valamint a környékbeli gaz­daságokkal összefogva iparvá­gány építését fontolgatják.

Next

/
Thumbnails
Contents