Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-05 / 127. szám
4 1990. szeptember: A kilenc kínzás földjén vösségünket a buddhista túlvilágon is, odahagytuk a Gandan- kolostort. Délután kirándulni mentünk egy Tereldzs nevű üdülőhelyre, mely Ulánbátortól jó hetven kilométerre található. Odafelé megálltunk egy hatalmas, különös formájú sziklánál, amely alatt állítólag barlang van. A köveken zöldes színű zuzmók tapadtak meg, szívósan küzdöttek az életükért. A társaság tagjai füstkvarcot gyűjtöttek egy tátongó, mély tárna mellett. Az elhagyott kristálybánya igen veszélyes hely, könnyen belezuhanhat valaki a hirtelen előbukkanó gödrökbe, ha elbámészkodik. Látnivaló pedig bőven akad, lévén ez egy különösen szép vidék, példának okáért a füstkvarcok lelőhelyétől balra fönt két különös szikla látható, mint egy király és egy királynő, uralkodnak a vidék fölött. Elképesztő, a természet által faragott szobrokban az út további szakaszán sem volt hiány. Jobbról egy imádkozó, könyvét orra elé tartó láma alakja rajzolódott ki, balra pedig, a kőúttól távolabb, csak földuta- kon megközelíthető helyen egy gigantikus kőteknős szuszogott hegynek fel, legalábbis így látaz idő, s a kemény tél alaposan próbára teszi az állatokat éppúgy, mint az embert. A mongolok egyébként fantasztikusan lovagolnak, kicsi fiúcskáktól és gyereklányoktól is leckéket vehetnének az imént említett wes- temfilmek lovas hősei. Az idő ragyogó fölöttünk, de odébb néhány kilométerrel villámlik és fekete felhő nehezedik a tájra. Nagyon szeszélyes az időjárás. Elindulunk, kanyargunk egy kicsit a földutakon, visszakapaszkodunk a burkolt útra. Balról különös figurák tűnnek föl, az út mentén, kicsit beljebb, sárkánygyíkok nyújtogatják a nyakukat, alighanem műanyagból készítették el őket, a turisták nagy örömére. Oda-odakanyarodik egy- egy autó, hogy lefényképeztes- sék magukat egy öt méter magas, óriás őshüllő lábainál. A vízmosások néhol az úton vannak, a hegyekről lerohanó víz elhordja itt-ott az aszfaltozott út egy részét is. Az idén több eső van, mint más években, mondják, ezért olyan mindehol a fű, mint a zöld bársony, szárazabb években barnán sötétlenek a hegyoldalak, nem úgy, mint most. A völgy, amelyben haladunk, ragyog a napsütésben, aztán amikor két hegy közül kifutunk a következő völgybe, hirtelen, minden átmenet nélkül már zuhog, ömlik az eső, hogy néhány Tereldzs felé menet az út bal oldalán hatalmas sárkánygyíkok állnak - műanyagból, fényképezésre csábítva a turistákat. mongol harcosokat, a pusztát jurtával, a mongol tájat, a népéletet ábrázoló képeket nekünk dollárért kínálja. Az udvaron rengeteg galamb, etetik őket az emberek, így az ő számukra nyilvánvalóan örömteli itt az élet, ahogy azt a kolostor neve is su- gallja (a Gandan jelentése: örömteli). A kolostort fal veszi körül, délen, középtájban, magas, tornyos főkapun átjutunk az udvarra, a galambok közé. Az épületek teteje nagyon érdekes, kínaias. Elég furcsa kis kőoroszlán vigyázza a Gandan, avagy tibeti nevén a Gandantegcsinling rendjét. Erre persze szükség is van, mert elég sok a fegyelmezetlen turista, akik kíváncsian bejárnak minden kis zugot, s ott is kattogtatják fényképező masináikat, ahol nem lehet. Ez is érthető azonban, hiszen a Gandan működő kolostor, szertartások vannak, most is arra gyülekezik a nép. A Gyémántjogarú Buddha szentélye előtt várakoznak, egy füstölő körül. A szentély kb. 1840-ben épült. A szentély előtt, jobbra, alacsony épület, előtte hosszú sor, kis üvegben vizet, kis zacskóban port kapnák egy ablakon át, füstölőszert otthoni szertartásaikhoz. Aztán lámák jönnek, a fejükre furcsa, tarajos sisakot húznak, bevonulnak a szentélybe. Megindul a hívők serege is, körbejárják a füstölőt, a lukakon beletartják a kezüket a gomolygó füstbe, s csak ezután lépnek be a szentélybe, melynek "előszobájában" festmények riogatják a híveket, odabent pedig a lámák monoton recitálása fogadja a belépőt. A lámák a szentély közepén lévő térben foglalnak helyet, párnákon ülnek, s tibeti nyelvű könyvekből mormolják az igét. Körül lehet őket járni, körül is járjuk, elmegyünk az oltárszekrény előtt, beleszippantunk a tömjénpálcikák füstjébe, nézzük a szerzetesek sárga-vörös ruháját, a fal mellett kucorgó, ugyancsak lámaviseletbe öltözött gyerekeket, s azt a harcias lámát, aki ügyel a rendre, s ennek szellemében csaknem kiveri társam kezéből a fényképezőgépet. Megszólalnak a dobok, a múzeumban már megcsodált, lábszárcsontokból készült síp, s egyéb különös hangszerek. Az újonnan érkezettek kíméletlenül befuraA szocialista westernfilmek forgatásának helyszíne Tereldzs közelében. Képünkön a híres kőteknős. száz méter után ugyanilyen váratlanul száraz útra érjünk, és szikrázzék fölöttünk a nap. így érünk Tereldzsbe, ahol jurták várják a turistákat meg egy étterem, továbbá egy angolok által csaknem egészen felépített szálloda, melynek kék mázas cserép fedi a tetejét, zöldek az ablakai és lilák az ajtai, de nem ez a legnagyobb baj! Az angol cég tönkrement, s a majdnem kész épület most beázik, rohad, pusztul. Innen továbbmentünk a szakszervezeti üdülőhöz, ahol mindenféle szobrok fogadtak minket, az állatokat ábrázoló szobrokon kívül egy szocreál leányzó, aki vödröcskéjét szorongatva bizakodón pillant az éppen szertefoszlóban lévő szocialista jövőbe. Lementünk a Tereldzs folyóhoz, melynek megáradt vize vadul rohant és örvénylett a sziklás mederben. Egyik csendesebb szakaszán láttam átkelni egy kutyát, miközben lábalta a sekély vizet, nyüszített a fájdalomtól, oly hideg volt a folyó. Patakokat kerülgetve csatangoltunk az erdőben a folyó túloldalán, ahova keskeny vashídon jutottunk át, aztán két szendvicset kineveztünk ebédnek délután négykor, s elindultunk visszafelé. amelyik nem fél a haláltól. Ebben a roppant elhagyatottnak tűnő kazak temetőben is az volt az érzésem, az itt élők nem félnek a haláltól. Ezek a lidérces sírok minden európai képzeletét felülmúlják. Vannak kővel körülrakott sírok. Vannak nagyobb családi sírhelyek, ezeket körülbetonozták, de olyan hányaveti, primitív módon zsaluzva, hogy Magyarországon egy ól alapját is különbül megcsinálják. Az egyik sírba beszakadt egy tehén, a szerencsétlen állat csontváza most is ott hever, hátsó lába a mélyben, teste többi része kívül. Talán eltörött a lába, azért nem tudott kijönni, s vadállatok martaléka lett. Sokfelé látni csontokat a sírok között, nem értek hozzá, de akár emberi csontok is lehetnek. A temető egy másik részén sok vörös csillagos sír van, némelyiket vaskerítéssel vették körül, s bádogból csináltak sírjelet. Az egyik síron szélkerék forog, talán annak jelzésére, hogy pilóta volt az elhunyt személy. Itt minden elképzelhető. Egy másik sírba egy együtt. Ismét lágerba zárták 1939-ben, nyolc évig dolgozott itt, mivel állítólag a japánok kéme lett volna. Pedig csak idegen volt, s ezért gyanús. A második világháború kitörése után a nép ellensége jelző mellé a fasiszta- ság bélyege is társult, a feleség német volta miatt. Nyolc év után szabadult. Egész életében azt próbálta bizonyítani, hogy magyar, de nem volt róla papírja. 1958-ban sikerült Magyarországra jönnie, Soroksáron még látta a nevét felírva a hősi halottak közé, de hamarosan megvakult, meghalt. Agyvérzés után megbénult feleségét fia, Báder Jenő ápolta tíz évig. A fiú orvos lett, sebész, rengeteget dolgozott. Most hatvanöt esztendős, nyugdíjas, már magyar állampolgár, akinek az élete veszélyben van Mongóliában a fokozódó idegengyűlölet miatt, de mit tehetne, a nyugdíja minimális, Magyarországon nincs lakása, miből élne, nincs elég ereje és ideje újrakezdeni - így érzi. Tanácstalan. Körmendi Lajos is. Félelmetes ez a temető. Rengeteg a gyereksír. Az évszámokból kitetszik, hogy többségük alig éri meg az egyéves kort. A sírok kimondhatatlanul elhanyaA szertartás kezdete előtti pillanatok: a hívek, mielőtt bemennének, körbejárják a kép előterében látható füstölőt, és kezüket a fenti nyílásokhoz tartva megfüstölik magukat. Elmaradtak mögöttünk a me- redekebb sziklák, a fák, kijutottunk a tágasabb, pusztás térségekre. Az út jobb oldalán, fent, az emelkedő oldalában kazak temető fehérük. Odagyalogolunk. Útközben rengeteg sáska pattan fel és röppen tova fémes hangot adva. A temetőbe mohamedánok temetkeznek, jelzi ezt a primitív sírkövekre festett félhold Gyereksírok és tehéncsontváz Vasárnap van. Még mindig nem sikerült átállni, a hét óra időkülönbség nagyon zavar minket, rosszul alszunk. A szálloda éttermében iszunk egy teát, megnézzük magunknak a szép mongol pincérlányokat, aztán elindulunk a Gandan-kolostorba. Imamalmok A Gandan-kolostor a Brezs- nyev lakótelepen kívül, egy dombon található. Barakk- és jurtavárosok között vezet fel az út a kolostorig. A bejáratnál egy festő rakja ki kisméretű akvarell- jeit a kerítés tövébe, a vágtató kodnak a szentélybe, egyre kijjebb szorulok, végül megunom a hatalmas tumultust, kimegyek a levegőre. A szomszédos épületben, gyanítom, az is szentély lehet, most lámák iszogatják a teájukat. Az ellenkező oldalon, a most éppen szertartásnak helyet adó szentély mellett buddhista szobrok és képek állnak korláttal körülvéve, a kerítés felé eső oldalaikon imamalmokat forgatnak a mongolok. Beálltunk mi is, lelkiismeretesen forgattuk a hengereket, úgy, ahogy a mongoloktól láttuk. Minden fordulat a hengeren lévő ima elmondásával ér fel. Miután ilyen jól kiimádkoz- tuk magunkat s biztosítottuk üdszik távolról az a monstruózis sziklaképződmény, amely egy teknősbéka alakját formázza. Mondják, itt forgatják a szocialista westemfilmeket a la Gojko Mitics. Ez elég valószínűen hangzik, mert a vidék meglehetősen vadnyugati, fantasztikus sziklaalakzatok árnyékában lovagolhatnak el itt a filmbéli indiánok és marhapásztorok. Távolabb jurták, mellettük az állatok számára készült téli szállás, igaz, még csak augusztus közepe van, de hamarosan szükség lesz rá, mert a rossz idő hamar beköszönt Mongóliában, nem ritka, hogy már augusztus végén lehullik az első hó, gyorsan elromlik Szocreál leány néz optimistán a jövőbe a tereldzsi szakszervezeti szálló előtt, karján pléhvödör. goltak és lepusztultak. Nem ásnak mély sírgödröt, talán a sziklás talaj miatt. A halott fölé deszkát tesznek, erre rakják a földet. A legtöbb helyen erre a kis földhalomra egyszerűen ráöntenek egy vékony betonréteget, de azt csak durván simítják el. Néhol színes üvegcserepeket szórnak dísz gyanánt a friss betonba, s az beleköt. Egy idő után azonban a deszka beszakad a föld és a beton súlya alatt, s beomlik a sír. A síroknak legalább a fele beomlott már. így könnyen hozzáférnek a holtakhoz a farkasok, de sokszor meg sem várják a sír be- omlását, egyszerűen kikaparják a hullát és megeszik. Az éhség nagy úr, egyébként is a vadak ették meg a halottakat Mongóliában évszázadokon át, egyszerűen kitették nekik a megboldogultat, és kész - el volt temetve. így csak az a nép bánhat halottaival, etemitcsövet dugtak a fejfa helyére. Ulánbátor felé menet ismét sok állatot láttunk. A tehenek egyszerűen beköltöztek az út mentén emelt buszmegállókba, az emberek a szabag ég alatt toporognak. A Doki Másnap összehoznak minket a Dokival. Igen érdekes ember. Alig beszél magyarul, ugyanakkor magyarnak vallja magát, magyar állampolgár. Az apja, Báder Pál 1915-ben esett hadifogságba, elhurcolták Szibériába, ott lágerban élt évekig negyvenezer társával együtt. Kénytelen volt részt venni a forradalomban és a polgárháborúban, majd 1924-ben Mongóliába került új, német feleségével óriás köteknös
