Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-28 / 147. szám

990. SZEPTEMBER 28. Néplap Kölcsönzéssel is foglalkoznak Városi videocentrum lesz Szolnokon Nyitás december 1-jén ( Folytatás az 1. oldalról) Persze sokáig nem számolták föl a szóban forgó mozikat, mivel állami támogatást kaptak utánuk. Igen ám, csak ahogy egyre rom­lott az ország gazdasági helyzete, úgy apadtak az állami támogatá­sok összegei is, melynek egyenes következménye az lett, hogy egyik mozit zárták be a másik után. Ugyanakkor szinte ezzel egy időben a MOKÉP-nek is ter­hére vált a keskenyfdmek forgal­mazása. Hisz addig, míg a nálunk bemutatott fdmek 95 százalékát ők forgalmazták, a veszteséget valahogy le tudták nyelni. Csak­hogy két-három évvel ezelőtt megszaporodtak a különböző filmforgalmazó vállalatok, s a MOKÉP egyeduralma egy csa­pásra megszűnt, amit az is mutat, hogy jelenleg a bemutatott fil­mek mindössze 25 százalékát forgalmazzák. így tehát a nyere­ség is csökkent, s a keskenyfil- mek forgalmazásából adódó veszteségeket tovább már nem bírták cipelni. Ezért a MOKÉP négy - debreceni, pécsi, győri és szolnoki - kirendeltsége közül az első hármat az idén fölszámolták, ám a szolnoki úgy tűnik, hogy nem szűnik meg, csupán átala­kul. Mint Zakar Zoltán kirendelt­ségvezető elmondta, egy valódi szerkezetváltást hajtanak végre, ugyanis a kirendeltségük föld­szintjén a MOKÉP kereteiben működő, városi videocentrumot hoznak létre. Ennek érdekében természetesen az épületet át kell alakítani. Az ezzel kapcsolatos tervek természetesen már elké­szültek, a munkálatok hatmillió forintba kerülnek. Kialakítanak ott egy 50-60 férőhelyes vetítő­termet, 15-20 néző befogadására alkalmas klubvideomozit, vala­mint egy drinkbárt. Emellett minden korosztály igényeit ki­elégítő videofilmkölcsönzéssel is foglalkoznak majd december 1 -tői. Merthogy erre az időpontra tervezik a városi videocentrum ünnepélyes megnyitását. A Bőrtex sikere a vásáron A termék világszínvonalú A még jelenleg is tartó BNV-n megyénk kiállító cégei közül két­ségkívül a szolnoki Bőr- és Tex­tilipari Szövetkezet hozta el a pálmát, ugyanis iskolatáska szettjük a kiosztott hat nagydíj egyikét kapta. Lits Józsefné, a szövetkezet elnökasszonya nem is titkolta ebbéli örömét, amikor a minap F2-es pavilonbeli stand­jukon megkerestem.- Mit jelent az önök számára ez az elismerés?- Elsősorban azt, hogy mi már korábban léptünk és egy követ­kezetes, céltudatos termékfej­lesztésnek most lett meg az ered­ménye. Nem szeretném, ha sze­rénytelennek tűnne, amit mon­dok, de én jogosnak érzem ezt a díjat. Megmérettettünk, s nem ta­láltattunk könnyűnek, és ez na­gyon jó dolog.- Mennyire tartja szükségesnek egy ilyen seregszemlén való rész­vételt?- Ha valaha fontos volt, akkor most feltétlenül az, hogy szere­peljünk és megmutassuk magun­kat, már csak azért is, mert ezen a területen ugyancsak óriási a konkurrencia.- Bemutatná néhány szóban a most nagydíjat kapott termékü­ket?- Tulajdonképpen több korosz­tály számára használható iskola­táska szettről van szó, amelyben van hátizsák - ami iskolatáskát is pótolhat -, tolltartó, kulcstartó, cipőtartó, festéktartó. Szóval ez egy komplett készlet, melynek egyes darabjait korábban már itt­hon és külföldön is értékesítet­tük, de így együtt még nem sze­repelt sehol.- Ha jól értettem, akkor saját fejlesztésű termékről van szó, ugye?- Igen, kollektív munka ered­ménye. Ez most a csúcsa a tevé­kenységünknek, s ebben a terve­zéstől kezdve az előkészítésen, a termelésen át az értékesítésig az egész csapat benne van.- Iskolatáska szettjükkel mikor találkozhatnak a vásárlók?- Egyes darabjai máris kapha­tóak. Október elején pedig az iro­daházunkban nyitunk egy boltot, ahol majd árusítjuk ezeket. Azt az üzletet a Budapest és Milánó városok első három betűiből ki­alakított BUDMIL fantázianévre keresztelt és az idén létrehozott magyar-olasz vegyes vállalat - melynek a szövetkezet résztulaj­donosa - fogja üzemeltetni. Beszélgetésünket végighall­gatta Hegedűs Vilmos, a vegyes vállalat ügyvezető igazgatója is.- Milyen céllal jött létre a kö­zös vállalat? - kérdeztem tőle.- Valójában az élet kény­szerítette ki ezt, és az elsődleges cél az volt, hogy a Bőrtex elsza­kadva a nagy hazai külkereske­delmi vállalatoktól, önállóan ex­portálhasson. Ezáltal közelebb kerül hozzájuk a külkereskedel­mi munka, mivel a vegyes válla­lat elsőrendű feladatának azt tart­ja, hogy a szolnoki szövetkezet termékeit a külföldi piacokon el­helyezze, illetve a termeléshez szükséges alapanyagokat besze­rezze.- Véleménye szerint a külföldi vásárlók szemében jelent-e vala­mit, ha megtudják, hogy az adott termék, ami felöl éppen érdek­lődnek, a Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat kapott?- Feltétlenül. Nagyobb iránta a bizalom. Arról már nem is be­szélve, hogy a szóban forgó ter­mék tényleg világszínvonalú. Ezt nem én mondtam, hanem a szakmai zsűri véleménye hang­zott így, amikor osztották a díja­kat.-nt­Hitelesek és hitelesítők A választások korát éljük, s miután az utóbbi egy évben elég gyakran követik egymást a kétségtele­nül demokratizálódó társadalmunk eme bizo­nyítékai, s ilyenkor rendszerint több állampolgár (jelölt) közül történhet a választás - lassacskán epo­szi kellékként rögzül bennünk, hogy a jelöltek (egyebek közt) aszerint is szortírozandók, hogy ,.hitelesek” vagy sem... Mit is jelent, milyen mögöttes tartalommal, tulaj­donsággal rendelkezik ma egy hiteles jelölt? - ezen kezdtem morfondírozni, miután minden kampány­ban ezt hallottam és olvastam legtöbbször a tömeg­tájékoztatás csatornáin. És egyszerre beugrottak régi emlékképeim a ’60- as évek személyzeti és kádermunka szóhasználatá­ból fontos és előnyös pozíciók betöltése előtt, hogy ti. a szóban forgó X. Y. megbízható elvtárs valóban megbízható-e vagy sem? Ifjúi fejjel és élettapasz­talat híján akkoriban még ismeretlenül is némi tisz­teletet éreztem a megbízható elvtársak iránt; gon­doltam, vannak elvtársak (csak úgy...) és vannak megbízható elvtársak (bizonyára kevesebben). Kezdeti tiszteletem oldódott kissé, amikor né­hány, ún. megbízható elvtársat később közelebbről is megismertem, s bevallom, néhányat kifejezetten megvetettem viselt dolgai miatt. A súlyosabb csa­lódástól történelmi tanulmányaim kíméltek meg, hisz minden társadalomnak megvolt a maga ember- eszménye a politikusok között is. A hitleri időkben - gondolom - a tiszta fajú árja volt a megbízhatóság és hitelesség abszolút kritériuma. Az említett, viszonylag közeli történelmi idők tapasztalatai azonban arra intenek, legyünk óvato­sak ezekkel a címkékkel! Már Hitler legbelső és legmegbízhatóbb emberei némelyikéről is kiderült, hogy nemcsak hogy nem tiszta fajú, de még csak nem is megbízható; ahogyan a megbízható elvtár­sak egyik-másikáról is kiderült később, hogy egy­mással igazolták az alibit az ellenállási mozgalom ködös időszakában. A hitelesség a politikában divatos, már kényes jelző. Főképp a kereskedelmi gyakorlatban vált fogalommá. A hordókat előbb hitelesítik, mielőtt közprédára bocsátanák, a mérlegeket visszatérőn, rendszeresen hitelesítik a szakemberek, mert ha nem jól működik, akkor csal - szoktuk gondolkodás nélkül mondani. És ezzel eljutottunk a kérdés másik részéhez; Mi a hitelesség kritériuma a politikai közéletben? Elvi szilárdság, tiszta múlt, következetesség, megbízha­tóság? Mióta, mihez képest, miben és kiben? Veze­tő pártjaink, úgy tűnik - ez a legfontosabb -, terve­zeteket dolgoznak ki a hitelesség és hiteltelenség eldöntésére. Bonyolult műveletnek ígérkezik. A tüzesvas-próba sokkal egyszerűbb volt, legalább annyira megalapozott csalhatatlansággal - vagy ve­gyük a guillotint. A civilizált országokban a győztes párt nem foly­tat boszorkányüldözést, politikai nézeteltéréseket nem B-listázással old meg „demokratikusan”. Úgy tűnik, a hitelesség kritériumát nehezebb meghatározni, mint a hiteltelenséget. A mi nevelte­tésünk már csak ilyen. Miért is .lenne másképp? Pedagógiai kísérletek sokasága bizonyítja, hogy mind a család, mind az iskola, az eszköztárak egész arzenálját képes fölvonultatni, ha büntetésről van szó. A dicséretnél már sokkal nagyobb zavarban vagyunk. Tehát, ki nem hiteles? Aki nem tiszta múltú. S ki nem tiszta múltú? Aki abban a régebbi pártban párttag volt. Aki párttag volt, az kommunista? Kommunista. Mindenki, kivéve az időközben, többnyire 1988-tól abból a régebbi pártból kilépett, áttért - önként, tehát megtért -, s egy elegáns moz­dulattal immáron hitelessé, tiszta múltúvá, megbíz­hatóvá vált elvbarátainkat... Bizonyára sokan bele­pusztultak volna, ha nem szabadulnak meg idejé­ben a „bőrüktől”, s bizonyára sokan valóban igaz meggyőződésből igazoltak át más pántokba. Mind­egy! Ok ma már mindannyian hitelesek. Nekem mindenesetre néhány ismerősöm közül az jutott eszembe, aki 20 éve azért lépett be a párt soraiba, hogy bebiztosítsa kiutalófélben lévő K/4- lakását, 2 éve pedig azért lépett ki, mert... ezt Önre bízom, hogy befejezze, kedves Olvasó. Maradt még egy fontos kérdés! Ki a hitelesítő? A mérleghitelesítést objektív tények alapján szak­emberek végzik. De ki végzi a politikus hitelesíté­sét? Ha elfogadjuk a korábbi MSZMP tagságát a hiteltelenség = megbízhatatlanság ma legkényel­mesebben tetten érhető bizonyosságának, ma - le­számítva a megtérteket - közel 800 ezer embertől és „fertőzött” családi környezetétől kell megvon­nunk a bizalmat. Kádár ennél toleránsabb volt dik­tatúrája meghirdetésénél a szövetségi politikájával, s az ország lakosságának döntő többségének bizal­mát élvezve kezdett az ún. „Kádár-korszakhoz...” Ma igenis nagyon sokan rossz közérzettel, csaló­dottan élnek. S talán nemcsak a romló életfeltételek miatt! A volt párttagság jó része a kezdetben együt­tes mámorral megélt demokratizálódást egziszten­ciális és a pártoktól való félelem jegyében éli meg. Méregetjük egymást, ki a hiteles és ki a hitele­sebb, mintha ebben az országban mindenki min­denkiben bűnbakokat látna! Negyvenöt-ötven éves emberek mennek, mene­külnek valahogyan nyugdíjba... Az alatta lévő kö­zépkorosztály a legnyugtalanabb, hisz fertőzöttek és fertőződtek, mert akarva-akaratlan, pártban és párton kívül lényegében kiszolgálták a lopakodó diktatúrát. Legtöbbjük eredendő bűne, hogy önhi­báján kívül ugyan, de beleszületett a tábor legvidá­mabb barakkjába. Tudta, hogy nyugaton még vidá­mabb az élet, de nem disszidált...pedig talán akkor ma hős lenne... Nem, a mi emberünk gyarlón és földhözragadtan gondolkodott. Azt az egy életét - amelyről később a maga bőrén is éreznie kellett, hogy zsákutca - tehát azt az egyetlen életét, lehető­ségei szerint jól akarta leélni a barakkban szerette­ivel együtt. Itt, Magyarországon hűtőgépre, Tra­bantra, lakásra vágyott. Gyakorta és szívesen dobálózunk a rend­szerváltás fogalmával, a nyugat-európai kultúrához való fölzárkózással. De ez nem elhatározás kérdé­se, bár magam is nagyon szeretném. Pluralizmust hirdetünk, de nem tudjuk elviselni a politikai véle­ményben sem a másságot. Az egymást hitelesítgető pártok elfeledkeznek arról, hogy a társadalom pár- tonkívüli többsége lassan a politikacsinálók egé­szében elveszti a bizalmát, s arról a népi igazságról is, hogy miként egy ember, egy párt hitele is sokkal inkább tetteiben mérhető, mint jelszavakban és pártszínekben. Ilyenkor, választások idején szerin­tem a legfontosabb, hogy elsősorban alkalmas kép­viselők és vezetők kerüljenek az önkormányzatba, akik a választóikért felelősséget éreznek, munkáju­kat szolgálatnak és nem párturalmi eszköznek te­kintik, és a nemzet hitelességét mindenféle érdek- csoportok fölé helyezik... Horváth Attila Pusztavacsi másolatokat kapunk? A múltkorában lapunk­ban közzétettük a TESZ Szolnok Városi Szerve­zet ügyvivőtestületének levelét, miszerint a testü­let tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy Fehér Tibor fafaragó népművész elad­ta a korábban saját maga által önzetlenül - vagyis ingyen - a városnak fel­ajánlott aradi vértanúk emlékművét a NEFAG segítségével Pusztavacs- nak. A TESZ elődje, már a HNF is patronálta a mű­vészt, és a mű megvalósí­tására pénzt gyűjtött. A közadakozásnak látta ér­telmét veszteni azzal a TESZ (a Társadalmi Egyesülések Szövetsé­ge), hogy az aradi vérta­núkat ábrázoló szobrok ­Lesz emlékművük az aradi vértanúknak Szolnokon Fehér Tibor az aradi vértanúk emlékművének egyik darabját faragja. az ötlettel együtt - elke­rültek Szolnokról. Felkerestük az ügy tisz­tázása érdekében Fehér Tibor művészt, aki el­mondta, hogy a szobrokat - szerinte - jogában állt bárkinek eladni, hiszen egy alkotó több hasonló alkotást is kiengedhet ke­ze alól, mindenfajta elkö- telezettség nélkül. Egyébként is a pusztava- csiak fájából készítette a művet, amit azért kapott, mert korábban nekik is már tett egy ingyenes fel- ajánlást, tehát nem a TESZ által biztosított fa „ment kárba”. Ráadásul a lektorátus sem ajánlotta végül felállításra Szolno­kon az eredeti emlékmű­vet - a fa alakja, egyenes törzse miatt. Az emlékmű Szolnoknak egyébiránt elkészül - változatlanul ingyen -, a művésszel va­ló találkozásunkkor már a tizedik kopjafa faragá­sához kezdett hozzá Fe­hér Tibor. így semmi akadálya annak, hogy azt október 6-án, a Várkonyi téri domboknál felavas­sák. Időközben újra levelet írt a TESZ - immár sze­mélyesen - Fehér Tibor­hoz. Ebben mindenkép­pen méltatlannak tartják azt, hogy a pusztavacsi szobrok másolatát állít­sák fel Szolnokon. A TESZ egyértelmű ma­gyarázatot kér a művész­től, hogy miért adta el az emlékművet. Fehér Tibor helyett magyarázatként talán ennyi: a művész is a piac­ról él. TA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents