Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-24 / 143. szám
1990. SZEPTEMBER 42. 11 Kézilabda NB l/B Nem sikerült a talpraállás Férfiak: Törökszentmiklósi SE-Szarvas 22-28 (11-13) Törökszentmiklós, 450 n. V.: Bódy, Péntek. TSE: Túróczi-Bukta (1), Medgyesi (2), Kocsis (5), Csuti, Kiss (3), Daróczi (5) Csere: Hoppál (kapus), Zsíros, Szé- csi (1), Laki (5), Mester. Edző: Felföldi Zoltán. Ideges hangulatban kezdődött a két négypontos csapat mérkőzése. A tét a középcsoportban való maradás volt, ami a rutinos, komplett NB I-es sorral vendégek néhány parádés megoldására három kihagyott "ziccerrel" válaszoltak a hazaiak. A megszerzett előnyt a félidő végéig megőrizték a Békés megyeiek. A második játékrészre nagy elszántsággal jöttek ki a miklósiak. A rendkívül fegyelmezett csapatjátékot produkáló vendégek a félidő közepére azonban felőrölték a TSE próbálkozásait, és megnyugtató előnyre tettek szert. A találkozó zárószakaszában már kevés fiA TSE ezúttal mindent megpróbált, hogy ellensúlyozza a lényegesen nagyobb tudást képviselő szövetkezeti csapat rutinját. Küzdött, harcolt, bár nem játszott jól, de legalább nagy csalódást nem okozott közönségének. Ezzel a vereséggel a táblázat utolsó harmadába csúszott vissza a jól rajtoló Törökszentmiklós. Ez azért is nagy teher, mert a Csepel, a Cegléd és az Ózd a három következő ellenfél és ezek egy újonc Átejtés miklósl módra, a Szarvas pedig csapatukkal tette ugyanezt. Fotó:M.J. rendelkező Szarvasnak sikerült. Mindkét oldalon kettős emberfogással próbálkoztak az egymást jól ismerő együttesek. 6-6-ig együtt haladtak, majd a gyeimet fordítottak a gárdák a védekezésre. A kialakult nagy lövéspárbajból a szarvasi Tóth és Medvegy vezérelte csapat került ki győztesen. számára csaknem legyőzhetetlennek tűnnek. Jók: Daróczi, Kiss, ill. Tóth (11), Medvegy (7). - Hajik Emléket Szolnok olimpiai bajnokainak! Boros-Kanizsa Úszóstadion? Bevallom, hogy nekem már tulajdonképpen sokéves rögeszmém, hogy Szolnokon Kanizsa Tivadarról utcát nevezzenek el. Meg kell jegyeznem, hogy időközben sajnos meghalt dr. Boros Ottó is, tehát a rögeszmém megduplázódott. Három- négy évvel ezelőtt kezdődött; úgy éreztem, a tettek mezejére kell lépnni. És miután akkor még a párt párt volt, én úgy gondoltam, nem a tanácsnál, nem a sport- hivatalnál, hanem a párt városi első titkáránál kezdem el akciómat. Telefonon kerestem meg egy nagyon kedves hölgyet, akinek azt mondtam, asszonyom, ez és ez vagyok, én azt szeretném, ha Kanizsa Tivadarról utcát neveznének el; hiszen én elismerem, hogy Szolnok híres város, nagyon szép város, de úgy érzem, valahol azért lett híres világviszonylatban, mert Kanizsa félelmetes bal kezétől rettegtek a kapusok olimpiai bajnokai voltak. - Miről lenne szó, Mártinké elvtárs? - szó szerint mondom, hogy ő mit mondott. Mondom, Kanizsa Tivadarról kellene utcát elnevezni, és én úgy érzem, az egész világ tisztelegne Szolnok város előtt, mondhatnám azt is, hogy „szolnoki példaként” adhatnánk ezt világviszonylatban elő, hogy lám, itt Szolnokon, ebben a kisvárosban egy olimpiai bajnokról utcát neveztek el. - Nagyon jó, Martinkó elvtárs, két hét múlva hívjon föl. Két hét múlva felhívtam az elvtársnőt. - Szó se lehet róla. A Szolnok megyei lakosság egy emberként tiltakozna, hogy Kanizsa Tivadarról utcát nevezzenek el. - De hát miért? - Hát maga nem tudja, hogy hogyan halt meg?? - Gépkocsibaleset következtében. - Node. - Mi az, hogy de? Ment körülbelül öt percig ez a ■ kis játék. - Hát alkohol volt a vérében!- Elvtársnő, maga az első titkár. Magát tájékoztatták a boncteremből, hogy mennyi alkohol volt a Kanizsa Tivadar vérében? Most már ezért őróla nem lehet utcát elnevezni? - Nem lehet utcát elnevezni... Ezt követően kicsit elfeledkeztem a dologról, lépéseket ugyan újra tettem, de sehol semmi nem történt. Tavaly azután, mielőtt kimentem volna Amerikába, a Sport pluszban megjelentettem egy teljes ko- lumnás cikket, Lesz-e Kanizsa utca? címmel. Megint semmi nem történt. Holott mielőbb ez a cikk megjelent volna, felhív- Boros „Api” élmény- tam a megyei tanács elnö- beszámolót tart két, hogy minden oké, minden szép, de azért a városi tanács elnökét hívjam fel - kérte. Őt is felhívtam, a sporthivatalt, szóval minden rendben volt. Megjelent a cikk, vártam, hogy megjelenjen az örömteli hír, nem jelent meg. Körülbelül négy hónappal ezelőtt itt voltam a Szolnok megyei főkapitánynál, interjút készítettem akkor a szolnoki városi tanács elnökével és vb-titkárával, akik na* gyón kedvesek, tudnak rólam, mondták, tudják, hogy harcoltam az ügyért, csak hát nehézségeik vannak, utcatábla, meg ez, meg az, pénzügyi kihatásait emlegették az utcaelnevezéseknek, de megígérték, hogy még ebben az évben, ha lehet az első félévben, de ősszel mindenféleképpen megoldják. S most már Boros Ottó doktorról is elneveznek utcát, hiszen Api - mert így hívták Boros Ottót, amikor megszületett a gyereke, akkor Api lett -, szóval mindent rendeznek. Azóta sem történt semmi. Nekem ismételten az a kérésem, nevezzenek el erről a két emberről végre akár egy utcaközt, egy teret, bármit, persze a legjobb az lenne, ha uszodát neveznének el róluk, kettős néven is lehetne, például Boros-Kanizsa Uszóstadion. Hiszen Szolnok erről híres világviszonylatban, s ha itt ez az utca- vagy uszodaelnevezés megtörténik, akkor az a legkevesebb, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság itt lesz, s az egész ország tisztelegni fog két olyan sportolónak, akik aranyérmet szereztek ennek a drága, szép városnak, amelyet szülővárosként szeretett, imádott mindkét olimpikon. Azt mondták egyszer nekem: „Karcsi- kám, ha minket felrendelnek Budapestre edzőtáborba, márpedig bennünket igazán sűrűn felrendelnek, honvágyunk van, hogy elhagyjuk Szolnokot.” dr. Martinkó András POLITIKAI HIRDETÉS Mozduljunk! Együtt, egymásért A múlt heti Sportextrában már hírt adtunk arról, hogy hat szolnoki sportegyesület miként jutott arra az elhatározásra, hogy képviselőit indítsa a helyhatósági választásokon. Jelen írásunkkal röviden bemutatjuk azokat, akik színeinkben „ringbe” szállnak az olvasók, választók boksáiért, az egészséges életmód feltételeinek biztosításáért. Deme József 39 éves, Szolnokon született. Világbajnok, ezüstérmes olimpikon, a Vízügy SE kajak-kenu szakosztályának vezető edzője, a MOB tagja. Három olimpián - München, Mont- reál, Moszkva - vett részt, mint a magyar kajakválogatott tagja. Elvégezte az edzői képesítő iskolák valamennyi fokozatát, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Aktív pályafutásának befejeztével a vízügyesek kajak-kenu szakosztályához került, és azóta a sport és testnevelés hivatásos szolgálója. Szautner János 46 éves, Kenderesen született, sportszervező, a Tiszaliget SE elnöke, a SIG igazgatója. Nős, két gyermeke van, sportszervezői diplomával rendelkezik. Több mint negyed százada részt vesz a város közéletében. Ismeri a jelentősebb munkahelyeket, közintézményeket, valamint a település lehetőségeit és gondjait. Ferencz Attila 54 éves, Ózdon született. Tiszti iskolát végzett, majd később, már mint szolnoki lakos, a TF-en is diplomát szerzett. - Az évek folyamán kialakult bennem, hogy a fiatalokat a sporton keresztül lehet igazán nevelni. A város sportszerető polgárai ismerik tevékenységemet. Szlíkebb környezetem, a Széchenyi városrész sok apró palántájából igyekszem hazáját és városát szerető állampolgárt nevelni. Nagy György 49 éves, testnevelő, Alsóújlakon 1 született. 1960-tól kajakozott, 11-szeres válogatott, hosszú távon egyéniben magyar bajnok. A városi sportiskolában és a Vízügy SE- ben végzett edzői munkáját 1985-ben „mesteredzői cím”-mel jutalmazták. Balogh János 44 éves, Szolnokon született. A sporttal már a középiskolában közelebbi kapcsolatba került, a Szolnoki Dózsa és Kecskemét voltak röplabdás pályafutásának állomásai. Annak befejeztével a Vegyiművek SE röplabdaszakosztályának alapítójaként szervezte a munkát, 1988-tól pedig főállású sportvezetőként tevékenykedik az egyesületnél. Hasznos István 66 éves, született Szolnokon. Vízilabdában olimpiai bajnokságot nyert, aktív pályafutását 41 éves korában fejezte be, de edzőként ma is dolgozik. Életét a sportnak szentelte, az ’56- os események óta politikával nem foglalkozhatott. Halász Sán- dorné 33 éves, Túrke vén született. Biológia-testne velés szakos tanár, fiai tíz és tizennégy évesek. Gyerekkora óta szereti a mozgást, öt esztendeig a MÁV-ban atletizált. A Mátyás Király általános iskola testnevelőjeként fő feladatának tekinti a mozgás és sport megszerettetését, az egészséges életmódra nevelést. Dr. Csabai Csaba 53 éves, Cegléden született. Munkáscsalád ból származik, Szegeden érettségizett és ugyanott orvosi diplomát szerzett. Gyerekkorától életformája a sport, az SZMTE NB Il-es labdarúgócsapatában jobbszélsőt játszott. Tíz éve megyei sportfőorvos, a tevőleges megelőzés és a rehabilitáció elkötelezettje. Árvái István 43 éves, Túrkevén született. Labdarúgó pályafutása (1963- 79) után a két szolnoki egyesület fú- | zióját követően módszertani csoportvezetőként dolgozott, később edzősködött, a TF-en szerzett szervezői és szakedzői diplomáit hasznosítva. Jelenleg munkanélküli segélyből él. Veres Pál 33 éves, Ura községben született. Ötéves kora óta él Szolnokon, 1983-88 között a KISZ Bizottság sportfelelőse volt, két éve a megyei Sportirodán diáksporttal foglalkozik. Középfokú sport- szervezői szakot végzett, de rendelkezik tájfutó versenybírói és segédedzői képesítéssel is. A bemutatással bizonyítani szeretnénk, hogy olyan személyeket ajánlunk a választók bizalmába, akik eddig is munkájuk révén voltak sikeresek, és felkészültségük alapján érdemesek a bizalomra. A testnevelésre és sportra vonatkozó programtervezetük a szerdai Jász-Nagykun- Szolnok folyóiratban lát napvilágot. Két személyes találkozóra is hívja ,.csapatunk” az érdeklődő és mozogni akaró választókat. Szerdán 17 órától a Kőolaj- termelő Vállalat tanácstermébe (Ady E. út), pénteken pedig 16,30-24 óráig kampányzáró sportestre, a Tiszaligeti Sport- csarnokba. POLITIKAI HIRDETÉS
