Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-22 / 142. szám
1990. SZEPTEMBER 22. 5 Ez is Szolnok (Belvárosi rcs/lelek) l-'oló: Korcnyi Éva Jövendőt mond a születés idejéből János nem lesz kedvesnővér így készül a horoszkóp. nem készül kedves nővérnek, hiszen mentőápoló szeretne lenni. Ami nála rendhagyó: évek óta minden szabadidejét az asztrológiának, a csillagászat egyik ágának szenteli. Szekérderéknyi szakirodalmat tanulmányozott már át, és egyre inkább azt vallja, mindenki életét meghatározza a születési ideje: az, hogy azon a napon és órában, azaz a kérdéses időpontban a planéták milyen sorrendben álltak. Mint korábban szó volt róla: jövendölései az emberi lét jeles és tragikus eseményeire, egy-egy betegségre koncentrálódnak, de társai bánatára nem a közvetlen napok történéseire. Ugyanis azt ó sem bírja megmondani a csillagok állásából, hogy ki felel holnap matekból, esetleg mi lesz a fizikadolgozat címe. D. Sz. M. Fotó: T. Z. A műveletsor, amíg a cikkek, hirdetések garmada a nyomdába kerül, a kívülálló szemében szinte áttekinthetetlennek tűnik, holott az elektronikus lapszerkesztés jóvoltából sokat egyszerűsödött az eljárás. Az újság, azaz az oldalak tűként négymázsás papírtekercs szükséges. Mindez azt bizonyítja, hogy a valamivel több mint félszázezer Új Néplap körülbelül negyven mázsát nyom naponta. A kész, és rendszerint háromszázasával kötegelt újságokat a kézre adják a zsákokat, és odabenn tüstént hozzáfognak a bontogatá- sukhoz, a benne lévó lapok számlálásához. Közöttük a rangidős Veress József, aki 1955. január 1-től viseli ezt a szürkéskék egyenöl- tönyt. Az Új Néplap hirdetésfelvételénél mindig van forgalom- Szép ránézni erre a temérdek színes lapra, de ezzel vége is a műélvezetnek. Az ok roppant prózai: nyolcezer körüli a keresetem, és rájuk már nem futja. így azután otthonra csak az Új Néplapot, meg a tv-újságot járatom.- Mi a véleménye a lapunkról?- Jó ez a sok pluszoldal, de ha tehetik, nem ártana közölni a gépkocsik nyereményjegyzékét is. Ezt sokan kérik egy-egy húzás után. Jegyzem az óhajt, és máris Öcsöd az újabb állomás. Szakadó záporban adják le a 365 Néplapot, meg a jónéhány egyéb napilapot, színes újságot, csomagot. Hamarosan kiderül, a megyei lap hárommal "rövidebb", ami nem éppen szívderítő. Többen szóvá teszik: sok a felesleges, drága, színes kiadvány, zömük a hatalmas ára miatt senkinek sem kell. Igaz, árulni sem marad idő, hiszen kis túlzással minden napra kocsideréknyi érkezik. Egyszerűen nincs hely a számukra a táskában, amelyik olykor ötven kilót is nyom. A teljesség kedvéért meg is mutatják a rengeteg el nem adott kiadványt: lajdonképpen már a szerkesztőségben elkészülnek, majd a végeredmény mágneses lemezre kerül. Az ezen lévő adat okát a nyomdában "levilágítják", előhívják az oldalakat, filmet készítenek róluk, majd képüket óriási lemezre rögzítik, és ezeket a nyomógépre erősítik. Igen ám, de este tíz óra körül meg kell itatni ezt a falánk masinát is. Vígh István és Hartinger Kálmán vödrökkel százhúsz liter vizet visz a tartályokba, ezenkívül ötven kiló festékkel is csillapítják a gép éhét. Az adagolásra ügyelni kell, hogy az újságnak, akarom mondani a betűknek megfelelő tónusú színe legyen. Éjfél felé rövid berregés jelzi, hogy a következő pillanatban óriási robajjal, zajjal beindul a nyomógép és a hengereire fűzött hosszú sima papírlap a végén kész újságok formájában robog egy kis asztalka felé. Itt az özönlő laptengert három gyors kezű hölgy várja, és a számlálószerkezet jóvoltából ötvenes kötegekbe szortírozza. Amikor például 16 oldalas a lap, az 52 ezres példányhoz tíz, egyennyomdából tehergépkocsival hordják az állomás melletti postára, ahonnan hajnalról hajnalra tíz autó viszi a megye minden szegletébe, egy pedig Szolnokra. Egyedül a karcagi olvasóknak szállítja a napi sajtót a hajnali postavonat. Péntek, reggel fél öt. Vigasztalanul zuhog az eső, amikor a kettes posta raktáraiból már javában pakolják az 543-as járatot, egy jókora IFA-t. A zöld kocsi a megye harmadik legnagyobb küldeményét tünteti el a gyomrában, ami esetenként a negyven mázsát is elérheti. Negyed hatra befejeződik a rakodás, bezárják az ajtókat: a pilóta, Oravecz Miklós és a járatkezelő, Gazsó Balázs pontban öt húszkor elindul Rákóczifalva felé. Kitartóan ömlik az égi áldás, miközben így " szalad" a Néplap Egy ekkora kötegben háromszáz újság található felpúpozva szomorodnak egymás tetején. Fogják a helyet, miközben szinte egymásba érnek az emberek a szűk helyiségben. Innen a járat még Mesterszállásra robog, ahol tulajdonképpen nyolc körül a délelőtti végállomás található. Itt még most számolják a lapokat, máshol pedig már az első kerékpáros kézbesítők útnak is indultak velük. A kocsi a kisebb településeket kikerüli, azokba másik járat viszi a küldeményt. Az út nyolc óra körül csak nekünk ért véget, de a kocsinak, meg a személyzetének még nem. Keveset Tiszaföldváron pihennek, majd délután zárás előtt újra felkeresik a nagyobb hivatalokat. Ugyanis csomag, küldemény visszafelé, Szolnok irányában is akad... D.Sz.M. Fotó: M J. még túlnyomórészt vaksin hunyorognak a megyeszékhely ablakai. Öt óra harmincnyolcra érünk Rá- kóczifalvára, ahol álmos, didergő, buszra váró emberek mellett haladunk el. A postán már villany ég, egy kézbesítő veszi át a küldeményt, többek között a 850 Új Néplapot. Egyedül van még, a többiek hatra jönnek. Tizenkét perc múlva már a martfűi postánál vagyunk. Itt, miközben a zsákokat adogatják le, dudaszó jelzi: a Tisza Cipőgyárban öt perc múlva kezdődik a délelőtti műszak. Három ember is vár bennünket, a többiek fél hétre érkeznek. Hat óra tíz: a környék még koromfekete, a kocsi kerekei barázdákat hasítanak az úttesten kuporgó tócsákba. Tiszaföldvár az újabb állomás: ide ma, például 1 ezer 760 Néplapot várnak, de azt mondják, azok a zsákok a legnehezebbek, amelyekbe a Szabad Földet rakják. Ezeket szinte "megtapossák" Pesten, sorolják nevetve a postások. És bizony a papír ilymódon kötegelve súlyos, akár a sár. Az ég alja lassan megreped: pici világoság szűrődik a tájra. Mire 6 óra 47-re Kunszentmáron modem postaépülete elé érkezünk, itt már postások garmada fogad. Kézről Ez a tény kihat az illető jövőjére, így pontosan megjósolta a nagyapja halálát is, egy másik esetben pedig két hetet tévedett. Arra is adódott példa, hogy egy korábban sose látott, hallott embernek elmondta a létező betegségeit. Naponta tízen, tizenöten ostromolják: Jani, Janó, nekünk is mondd meg a jövőnket! Ebből a körből a jelenlegi osztályfőnök kimaradt, kérte, egyelőre halasszák a jövendőmondást későbbre. Ki hisz benne, ki nem: ennek ellenére a művelet elég bonyolult. A születés órára pontos ismerete után fel kell rónia papírra egy képletet, és erre az időre pontosan meghatározni az égitestek akkori helyzetét, jmajd a három kör egyikébe beleszerkeszteni. Maga az eljárás módfelett időigényes, hiszen ha pontosan végzi az ember, órákat vesz igénybe. Számon tartja: eddig 1 ezer 873 horoszkópot készített, és van, aki csodálkozik tevékenységén, míg mások csodabogárnak tartják. Egyébként érdekli a sport is, évek óta karatézik, és most is efféle szakkörre jár otthon, Martfűn. Kunszentmártonban a postahivatalban bontják a csomagokat, számolják a lapokat A tizenhat éves, martfűi Nagy János, a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 2. c. osztályos diákja jelenleg a suli (egyik) legérdekesebb tanulója. Tévedések elkerülése végett nem az érdemjegyek miatt, mivel azokon még adódik javítani való, hanem azért, mert megmondja: kinek mikor következik be valamilyen jeles esemény az életében. Bár JáSokan hisznek, sokan mosolyognak az asztrológián, de mégis temérdek az érdeklődő - mondja János. nos egészségügyi tagozatra jár. A szerkesztőségtől az olvasókig
