Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-22 / 142. szám
6 Nemzetközi körkép 1990. SZEPTEMBER 22. A fenyegetettség megszűnt, a katonai költségvetés mégsem csökken I Japán fehér könyv Rusze: Védőálarcot viselő bolgár gyermekek tüntetnek tanáraikkal szeptember 17-én a határvárosban, tiltakozva a romániai gyárakból rendszeresen kibocsátott klórgáz és egyéb környezeti szennyezés ellen. MTI-Telefotó Szovjet-szaúd-arábiai kapcsolatok Vörös csillag és félhold Fél évszázad, potosabban 51 év kellett ahhoz, hogy újból diplomáciai kötelék létesüljön a világ első kommunista hatalma és az iszlám értékek legfőbb letéteményese között. Szaűd-Arábia külügyminisztere, Szaúd el-Feiszal herceg mostani, moszkvai látogatása alkalmából jelentette be a lassan érő, de egy ideje már biztosra vett döntést a szaúdi-szovjet diplomáciai kapcsolatok felújításáról. A kétoldalú viszonyt pedig annak idején röviddel azután megteremtették, hogy a két állam mai formáját felvette, Hedzsaz (a mai Szaúd-Arábia egyik tartománya) 1924-ben első arab államként létesített diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. A dzsiddai székhellyel működő szovjet főkonzulátus vezetője, Hakimov két évvel később - szintén az elsők között - vihette kormánya levelét Abdel- Aziz ál Szaúd uralkodónak arról, hogy Moszkva elismerte őt Hedzsaz királyaként és Nedzsd, illet- ■ ve a csatolt területek szultánjaként. Időközben egyre jobban fejlődtek a kereskedelemi kapcsolatok, s a dzsiddai főkonzulátus mellett a helyszínen folytatta tevékenységét a Vosztokintorg külkereskedelmi iroda is. A Vörös-tenger partján fekvő város kikötőjében rendszeresen fordultak meg szovjet hajók - többnyire szovjet hajók, többnyire szovjet árukkal megrakva, de adott esetben - a zarándoklati szezonban - más országokból Mekkába vágyó muszlim hívőket vittek fedélzetükön. 1932-ben - ekkor már valóban Szaúd-Arábia küldötteként - kormányküldöttség járt Moszkvában, Fejszál herceg vezetésével. Ott elhangzott beszédében Fejszál a két ország közötti „baráti kapcsolatokról” szólt, s amiről egyik fél sem tesz túl gyakran említést: látogatása alkalmából szovjet érdemrenddel tüntették ki. A harmincas évek vége hozta magával a kapcsolatok befagyasztását, bár deklarált szakításra voltaképpen nem került sor. Szovjet részről ma az adott időszak „bonyolult európai viszonyaival” és számos más, térségbeli szovjet képviselet feladásával hozzák összefüggésbe a dzsiddai főkonzulátus 1939-ben történt üresen hagyását, a szaúdiak ellenben úgy emlékeznek, hogy Sztálin a Ko- mintemnel elfogadtatta, miszerint egy reakciós királyságról van szó, s ezért szűnt meg a kapcsolattartás. A második világháború után számos hasztalan szovjet próbálkozás volt a békülésre. Közvetlen kapcsolatok híján a Szaúd-Arábiával összefüggő politikai információkat az Egyesült Államokban és egyes arab országokban működő szovjet nagykövetségek szállították Moszkvába, és kerülőutakon tartották fenn - az egyébként csekély forgalmat, tavaly 20 millió dollárt jelentő - kereskedelmi viszonyt. A híd szerepét Kuvait és Jordánia töltötte be. Kuvait volt egyébként a szaúdi diplomácia alatt álló Öböl menti Együttműködési Tanács egyetlen tagja (a hatból), amely az elmúlt években diplomáciai viszonyban állt Moszkvával. Aligha kérdéses, hogy élvezte hozzá Ríjad áldását. A regionális tömörülésnek azóta több tagja is megkapta ehhez a szaúdi hozzájárulást, immár csak Bahrein van hátra, de Öböl menti sajtójelentések szerint Manama és Moszkva diplomáciai kapcsolat- felvétele is küszöbön áll. A lassú szovjet-szaúdi közeledés nyilvánvalóan a pragmatizmus mindkét oldalon végbement felül- kerekedésének egyenes következménye. Az ideológiai fenntartásokat itt elsősorban az „ateista kommunizmust” esküdt ellenségnek tekintő szaúdi királyságnak kellett félretennie, mivel az iszlám legfőbb szent helyei - Mekka és Medina - révén e világvallás hívőinek szemében központi szerep jut neki a hit védelmezésében. Némileg paradox módon Rijád- nál Moszkva az első jó pontot Irak támogatásával szerezte, a legutóbbit, a viszony felújítását lehetővé tevőket pedig azzal, hogy a szaúdi kívánalmaknak megfelelő keménységgel szegült szembe - Irakkal. Az iraki-iráni háború idején mind a Nyugat, mind a Bagdadot fegyverrel elsősorban ellátó Szovjetunió, mind pedig Szaúd-Arábia az iráni iszlám fundamentalizmus terjedésének veszélyét megfékező erőt látta Irakban, Ríjad és Moszkva e kérdésben egy platformon volt, a közeledésnek ez idő tájt Afganisztánban volt a döntő akadálya. A szovjet távozás ebből az országból szélesebbre nyitotta a kapuit a modzsahedeket (mindmáig) támogató Szaúd-Arábiával való egymásra találás előtt. A végső lökést Kuvait iraki lero- hanása, annektálása, illetve az ezzel szemben megmutatkozó határozott moszkvai fellépés adta. Irak immár nem az iszlám fanatizmus fenyegető továbbterjedésének gátja, hanem az az ország, amelynek sajtója az utóbbi időben még véletlenül sem említi másként Szaúd- Arábiát, mint az egykor független emirátusok, ma szaúdi tartományok neveivel: „Nedzsd és He- dzsaz”-ként, Szaddám Húszéin iraki elnök rendszere a szaúdi népet lázadásra bíztatja, s Mekka és Medina megoltalmazásának címén, iszlám jelszavakat hirdetve dzsihadra, szent háborúra bíztat a sivatagi királyság védelmére odavezényelt nyugati haderők ellen. Szaúd-Arábia számára a szovjet kapcsolat - az Öböl menti válság terén - legalábbis két nagy előnynyel jár: egyfelől tovább szorítja a hurkot Irak körül, másrészről az arab közvélemény előtt kiegyensúlyozottabb képet fest a királyságról, amely amerikai katonákat engedett be saját területére. A Szovjetunió, amely a közel- keleti térségből az elmúlt évek során egyre inkább kiszorult, most megkezdte visszatérését. Látványos egybevetés, hogy a szaúdi diplomácia vezetője azon a vasárnap estén érkezett meg moszkvai látogatására, amely nap reggelén a 23 éve legmagasabb szintű izraeli küldöttség - a pénzügy és az energiaügyi miniszter befejezte ottani tárgyalásait, és hazautazott. Igaz, a diplomáciai áttörés az 1967 óta szünetelő szovjet-izraeli kapcsolatokban 'egyelőre nem következett be. Kérdés, hogy a két fél közül ki fog engedni feltételeiből: a Szovjetunió, amely a teljes értékű, kétoldalú viszony helyreállítását egy nemzetközi Közel-Kelet- konferencia gondolatának elfogadásához köti, vagy Izrael, amely erről hallani sem akar, ellenben úgy tartja, hogy a Szovjetuniónak fel kell újítania vele a kapcsolatokat, ha érdemi szerephez kíván jutni a közel-keleti békefolyamatban. Rákos György Első ízben nem említi a szovjet fenyegetés veszélyét a japán védelmi minisztérium éves jelentése. Az összeállítás méltatja a fegyverzet általános csökkenését, ám egyúttal óvatosságra int, nehogy az enyhülés légkörében „vákuum keletkezzék a védelemben”. A japán kormány kedden fogadta el a védelmi ügynökség (védelmi minisztérium) jelentését, amely megállapítja, hogy a szovjet hadseregnek csökkent a szárazföldi, légi és tengerészeti fegyverzete, aminek nyomán nem. feltételezhető, hogy a Szovjetunió más országok ellen agressziót követne el. Ezt az ország belső gondjai és a nemzetközi környezet változásai sem valószínűsítik. Ennek ellenére a szovjet katonai erő jelenléte a Japánt környező térségekben „súlyos helyzetet okoz”. A minisztérium tavalyi hasonló értékelése, amely a berlini fal lebontása előtt készült, kedvező értékelést adott ugyan a peresztrojka reformfolyamatáról, de még tartalmazta a „potenciális szovjet fenyegetés” kitételét. A japán kormány ezt a megfogalmazást az 1979. évi afganisztáni bevonulás óta használta következetesen. A mostani fehér könyv méltatja és történelmi fordulópontnak nevezi a kelet-európai országokban és a Szovjetunióban zajló demokratizálódást, katonai vonatkozásban fontosnak tartja az amerikaiszovjet hadászati fegyverezetek korlátozásáról folytatott tárgyalásokon elért haladást, ám az újabb veszélyekre is rámutat. A hidegháA lengyel tömegtájékoztatás hetek óta visszhangozza az országos felháborodást azok miatt az intézkedések miatt, amelyek korlátozzák a lengyelek utazási szabadságát. Mint ismeretes, a német hatóságok rendkívül megnehezítették a lengyelek Nyugat-Berlinbe utazását, az osztrákok visszaállították a vízumkényszert, a cseh határt pedig a lengyel lapok Európa utolsó vasfüggönyének minősítik. Szigorúan a viszonosság alapján most már a lengyelek is vízumot követelnek az osztrákoktól, és hivatalos utasításra a vámnál ugyanolyan procedúrának vetik alá az osztrák állampolgárokat, mint az osztrákok a lengyeleket. ború eltűnésével és a magas technikai színvonalú fegyverek elterjedésével megnőtt a harmadik világ országait érintő konfliktusok valószínűsége. Ami az ázsiai földrészt illeti, a japán védelmi minisztérium változatlanul csepppfolyósnak, bizonytalannak írja le a kontinens helyzetét, utalva Tokió és Moszkva terüFranciaország és a jó két hét múlva ismét egységes Németország Európa-politikájának középpontjában változatlanul az európai konföderáció megteremtése áll. Ebben a konföderációban a kontinens minden állama egyenjogú tagként együttműködhet - hangoztatja az 56. nyugatnémet-francia csúcsszintfi konzultáció végén kedden, Münchenben kiadott közös nyilatkozat. A legközelebbi cél azonban a dokumentum szerint az, hogy a nyugat-európai gazdasági és pénzügyi unióról, valamint a politikai unióról három hónap múlva kezdődő kormányszintű konferenciák mihamarabb lezáruljanak, és hogy a nyugat-európai belső piac megteremtésével egy időben lerakják a politikai unió alapjait. A közös nyilatkozat leszögezi, hogy Franciaország és Németország az európai egyesülés motorja kíván maradni. A francia-német viszonyt két szomszédos állam és nép között fennálló baráti és bizalomteljes A lengyel hatóságok ugyan elismerik, hogy némi alapot a külföld diszkriminatív intézkedéseire adtak az agresszívan üzletelő lengyelek tömegei, alapvető reagálásukat mégis inkább valamiféle sértődöttség jellemzi. Természetesen a hazatérő osztrák üzletembernél vagy turistánál is találhat egy vámos kifogásolnivalót, de náluk ritkábban fordul elő, hogy olcsón beszerzett áruhegyekkel próbáljanak jegy nélkül hazajutni. A lengyel hatóságok látványos akciókkal próbálják egyrészt a külföldnek bizonyítani, hogy maguk is el tudnak bánni renitens állampolgáraikkal, másrészt az állampolgároknak, hogy leti vitájára, a koreai félszigetre és a kambodzsai konfliktusra. Hírek szerint egyébként komoly viták előzték meg a fehér könyvben szereplő értékelést. A védelmi minisztérium állítólag biztosítékot kapott, hogy a Szovjetunióra nézve kedvezőbb értékelés nem fogja befolyásolni a tárca költségvetését. kapcsolatrendszer „egyedülálló példájának” nevezi a két fél. A német egyesülés előtti utolsó, kétnapos nyugatnémet-francia csúcstalálkozóval párhuzamosan tanácskoztak a két ország szakminiszterei, valamint a közös védelmi és biztonsági tanács is. Elhatározták, hogy Franciaország három, német földön állomásozó hadosztályából csak egyet fog meghagyni, és egyelőre a több mint ötvenezer francia katonából 15 000-20 000 marad Németországban. A csökkentési terv nem érinti a német-francia dandárt, amely október elejére lesz bevetésre kész, és nem érinti a Berlinben állomásozó francia erőket sem. (A három nyugati szövetséges ugyanis katonailag is jelen lesz Berlinben mindaddig, amíg a szovjetek is jelen vannak a városban és Kelet- Németországban.) Münchenben azt is elhatározták, hogy Francia- országban kiképzési központot hoznak létre német és francia heli- kopterpilóta-jelöltek számára. nem érdemes tovább kísérletezniük az üzleteléssel. Ilyen akciót rendeztek például szeptember elején Szczecinben, ahol katonákkal megerősített rendőri egységek hat, Nyugat-Berlinbe tartó vonatot ellenőriztek. A vagonokból 750 olyan személyt szállítottak le, akik kereskedelm mennyiségű árut akartak kivinn az országból, ráadásul közülük öt száznak nemcsak helyjegye, dí semmiféle jegye nem volt. Össze sen mintegy 170 millió zloty érté kű árut koboztak el. Az ilyen lát ványos akciók azonban ny il vánva lóan nem képesek e problémá megoldani, és sajnálatosan ritka x olyan józan értékelése aproblémá nak, mint amilyet Andrzej Mozo lowski publikált a Polityka címf hetilapban. Mint írja, bár sajnála tos, hogy az osztrák hatóságok ; vízumkényszer visszaállítása mel lett döntöttek, de enyhén szóív; nem taktikus, ahogy erre reagálta! a lengyel tömegtájékoztatás újsá gírói és a hatóságok. - Képzeljül el - írja -, hogy Lengyelország törvénytisztelet, a rend és a fegye lem országa, és elárasztják külföl diek, akik tömegesen foglalkoz nak feketekereskedelemmel, pros titúcióval, nemritkán lopnak és ra bolnak, és ez így tart éveken ke resztül. Nekünk talán nem lenn ebből elegünk? Mi talán nem ke veteltük volna ugyanazt, amit a osztrákok követeltek a saját kot mányuktól? A szerző rámutat arra, hogy dolog másik aspektusa: Franciaoi szág, az Egyesült Államok, Nag) Britannia és az NSZK is vízumt követel a lengyelektől, pokoli se rókát kell végigállni, és komol összegeket kell fizetni érte, arre mégsem lehet drámai tiltakozást kát hallani, hogy Bush elnök dis; kriminációt alkalmaz a lengyeléi kel szemben, és Margaret Thatchi megsérti a helsinki értekezleten e fogadott alapelveket. Barabás T. Jánt Atlantában több száz ember ünnepli szeptember 18-án a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntését, melynek értelmében ez a város lett az 1996. évi centenáriumi Nyári Olimpiai Játékok színhelye. Európai konföderáció létrehozása a cél Utazó lengyelek Szemet szemért
