Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-12 / 133. szám
1990. SZEPTEMBER 12. 3 Méplap Delldőben a C Centrum ban Tizenegy órától kezdődik a csúcsforgalom a szolnoki Centrum étteremben, ahol naponta 800-1200 adag ételt főznek, s a viszonylag alacsony árak (melyet az árrés terhére tartanak) miatt sokan ebédelnek itt Természetesen a legkeresettebb a 45 forintos diákmenü, melyet a felnőttek is kedvelnek, így a hatodik óra után fél kettő tájt érkező diákoknak már nem mindig jut belőle. Fotó: K. É. VIRÁG HELYETT... Decemberben már az üvegházban is vásárolhatunk Az ÉKV felkészült a feladatra Magyar a az előprivatizációban is Valamikor a ’70-es évek közepén a város akkori vezetői Szolnokon döntöttek, s a helyi tanács Közterület-fenntartó Intézményének kertészeti telepére két - összesen 5 ezer négyzetméter alapterületű - üvegházat telepítettek, ami a kiegészítő létesítményekkel együtt 30 millió forintba került. S mindezt az illetékesek azért tették meg, mert az akkori városüzemeltetési, várospolitikai szakmai koncepciók szerint a zöldterületek fenntartásából, a parkosításokból, a dísznövénytermesztésből, a virágértékesítésből adódó feladatok egyetlen és nagy reményű, mi több, elhivatott szervezetének csakis és kizárólag a városokban létrehozott városgazdálkodási, kertészeti vállalatokat tartották. S ennek megfelelően az ilyesféle egységeknek adták meg az egyedüli esélyt a túlélésre. Akkoriban persze még senki sem gondolt arra, hogy ezt a féle tevékenységet is csak akkor lehet eredményesen művelni, ha a gazdaságosságot, az érdekeltséget és egyáltalán a szakmai szempontokat is figyelembe veszik. Ezek akkoriban lényegtelen fogalmaknak számítottak, ám később bebizonyosodott, hogy a magánvállalkozók például sokkal hatékonyabban dolgoztak, életképesebbek, s így nagyon erős konkurenciaként jelentkeztek a piacon. A nagyobb cégeknél tetézte a bajt, hogy a dísznövénytermesztés legjelentősebb költsége - a fűtésre fordított összeg - időközben alaposan megnőtt, s emiatt a virágok is drágábbak lettek. Igen ám, csakhogy nagyon gyorsan kiderült, a vásárlók nem hajlandóak a magasabb költségeket az árban is elismerni, hisz a tartós fogyasztási cikkek és az élelmiszerek mögött messze a legutolsó helyre rangsorolták a vágott és cserepes virágokat, egyáltalán a dísznövényeket. Erre jó példa, hogy addig, amíg 10-15 évvel ezelőtt 5-7 vagy 9 szál szegfűt vettünk és vittünk haza, mostanában már egy szál virágéit állunk sorba. így közgazdaságilag úgyszólván lehetetlen helyzetbe kerültek a nagyüzemi termelők, s felvetődött a kérdés: hogyan lehetne a költségekből minél többet lefaragni? A „nagyvállalatoknál” itt kezdődött az igazi gond. Hisz mint az egyik hasonló cipőben járó cég, a Szolnoki Városi Tanács Közterület-fenntartó Intézményének igazgatója, Pusztai Tamás is elmondta, az apparátus - így az igazgató, a rendész, a személyzeti vezető, a szakszervezeti bizalmi, a térvilágítás és még hosszan sorolhatnánk, hogy mi minden - költségei már akkor is rátelepedtek az adott termékre, amikor még egy árva szál virágot se vittek ki a piacra. Persze jól tudjuk, hogy emiatt nem elsősorban az adott cég volt a hibás, mert számukra hosszú időn át kötelezően előírták, hogy milyen beosztásokat kell kreálniuk és betölteniük. Ugyanakkor könnyű belátni, hogy a magánvállalkozóknál ilyen költségek sosem voltak és ma sincsenek, hisz a kistermelő az udvar végében saját maga elülteti, fölneveli a virágot, a dísznövényt, s ott ő az igazgató, a bizalmi, a beosztott, a rendész, szóval minden. Ezért a szolnokiak négy évvel ezelőtt döntöttek, és kiadták magánvállalkozóknak üvegházaikat annak érdekében, hogy legalább a termesztést átmentsék. S a kistermelők a korábban évi 3 millió forint veszteséggel üzemelő kertészeti telepet nyereségessé tették, s bérleti díjként esztendőnként 300 ezer forintot fizettek a Közterület- fenntartó Intézmény részére. Mostanában viszont arról hallani, hogy hamarosan megváltozik a telep funkciója. Miről is van szó? - kérdeztük Pusztai Tamástól.- Valóban új elképzeléseink vannak - válaszolta -, mivel azt a 300 ezer forint évi bérleti díjat ma már nem tartjuk túl soknak. Ennél jóval nagyobb eredményt kell elérnünk, s emiatt a telep másféle hasznosítását tűztük ki célul. Már csak azért is, mert az ott dolgozó kisvállalkozók legalább 10-15 évre szerették volna biztosítani helyüket, ám mi ennyi időre állami tulajdonú területet nem vonhatunk ki a majdani önkormányzat felügyelete alól. Nekünk mindenképpen azon kellett tömünk a fejünket, hogy azt az Evezős csárda közelében levő telepet hogyan tudnánk a város hasznára leggazdaságosabban működtetni, hisz ma már nagyon jól látszik, hogy a dísznövénytermesztés piacát egyértelműen a magánvállalkozók uralják. Tehát ezen a téren nem rúghatunk labdába. És akkor jött a kérdés: mit csináljunk vele? Megtehettük volna azt is, amit a rákóczifalvi téesz csinált, hogy lebontjuk és eladjuk az üvegházakat. Mi nem erre voksoltunk. Ugyanis jól látni, hogy a Vízpart sétányon lévő telepünk kereskedelmileg és idegenforgalmi- lag is jól hasznosítható. Ezért ezt a két funkciót összekötve a kertészeti üvegházainkat kereskedőházzá alakítjuk át, a szabad területeken pedig részben a járulékos létesítményeket - parkolókat, irodákat -, részben pedig egy nemzetközi kempinget építünk. Mint hallottuk, az első menetben csak az egyik üvegházat alakítják át. Mindenesetre jelentkezők, kiskereskedők vannak, akik a szórakoztató elektronikától a bontott csirkéig szinte mindent árusítanak majd. Az átalakítás 5 és fél millió forintba kerül, s ennek az összegnek jelentős része már összejött. Ez tulajdonképpen egy vállalkozás, hisz a Közterületfenntartó Intézmény nem kér a tanácstól egy fillért sem, mivel a szóban forgó összeget azok a kiskereskedők, kistermelők dobják össze, akik ott szeretnék árulni portékáikat. Magyarán: ki-ki megfizeti az első és egyszeri helyhasználati díjat, ami tulajdonképpen a beruházás ráeső részét jelenti. Ezentúl persze bérleti díjat is fizetnek majd az ott árusítók, ami egyrészt a fűtés, a világítás, a telex- és telefonhasználat költségeit fedezi, másrészt pedig egy-két millió forintos nyereséget is biztosít a Szolnoki Városi Tanács Közterületfenntartó Intézményének. A tervek elkészültek, s még ebben a hónapban hozzáfognak az üvegházak átalakításához, decemberben pedig már vásárolhatunk is ott. Az előprivatizáció néven ismert törvénytervezet jó példája lehet annak, hogy mi magyarok semmit sem tudunk bürokrácia nélkül megoldani. Ideológia mindig található a bürokráciára. Legfeljebb az nem tűnik fel a törvényhozóknak, rendeletgyártóknak, hogy a piac nem a fenti logika szerint működik. Egy dolgot tudunk csak elérni a rendeletgyártással, mégpedig azt, hogy a dolog kevésbé hatékonyan valósítható meg, s ekkor még igen finoman fogalmaztam, mint egyébként az lehetséges volna. Hogy ezzel veszít szinte mindenki, s legfőképpen az ország, az úgy tűnik, nem érdekes. Aki a fenti gondolatmenetet túlzásnak tartja, annak javasoljuk áttekinteni az előprivatizáció lebonyolításának tervezett menetrendjét. Először is lesz egy nyomtatvány. Ezen kell szerepeltetni az elképzeléseket. Ez utóbbit többen elbírálják. Egy bizottság kijelöli a vagyonértékelőt. Ezután jöhet a konkrét privatizációs program. Ez a bizottsághoz kerül, aki vagy jóváhagyja, vagy nem. Ha nem, újabb program következik. Ha igen a válasz, két szervezet átnézi a tervezetet. Ezután a pártok vagy más szervezetek is áttekintik a javasoltakat. A bizottság összegez, s ha minden rendben, kezdődhet az üzletek meghirdetése. Bűn volt államosítani Úgy tűnik számomra, hogy dr. Tóth Andrást, az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat szolnoki igazgatóját a fenti perspektíva sem riasztja el a privatizációtól. Úgy ítéli meg, hogy ettől a folyamattól nem kell félni, a kereskedelem bizonyos területein kifejezetten szükséges. Az ütemet és a feltételeket kell megfontolni, alaposan előkészíteni. Természetesen ő nem arra gondol, amit a bevezetőben említettünk. Az igazi tulajdonos megteremtését kell a középpontba állítani, főleg a kisboltok esetében. Itt, úgy tűnik, a törvénytervezetben jól húzták meg a határt. Az átállás nem fogja váratlanul érni az ÉKV-t, legalábbis ez derül ki az igazgató szavaiból. A folyamat tulajdonképpen már a szerződéses üzletek létrehozásával el(Foly tatás az 1. oldalról) Az árbevétel több mint egy- harmadát tőkés vállalkozás hozta. A finn Haka cég, mely a Thermal Hotel 270 ágyas Hélia gyógyszállóját építette, a belsőkezdődött. A vállalatnál a múlt évben gyorsultak fel az események, így ma már a 73 élelmiszerüzletből 36 magánvállalkozásként üzemel. Ez azt jelenti, hogy vagy szerződéses, vagy bérleti formában tevékenykednek. A cégnél a fenti folyamat eredményeként csak hat további olyan üzlet található, amely a rendelet- tervezet szerint a privatizáció alá esik. Ez azt is jelenti, hogy 36 egységnél az Állami Vagyonügynökség dolga nagyon egyszerű lesz, bár az említett hat üzlet sorsa még nem eldöntött. Marad tehát 31 üzlet, amelyek a vállalat éves árbevételének 91 százalékát adják. A „veszteség’ ’ tehát minimális lesz a vállalat forgalmában. így az egész folyamat nem fogja a céget megrázkódtatni. Ma már vonzóbb a menyasszony A változás során igazából annak a 26 dolgozónak a sorsa bizonytalan, akik az ominózus hat egységben dolgoznak. Rájuk is vonatkozik azonban az, amit az igazgató is aláhúzott, hogy a privatizáció után biztosan jobban fognak működni az érintett üzletek. Az áruellátást például rugalmasabban oldhatják meg. A túra nem szívesen megy ezekbe az üzletekbe, a tulajdonos viszont oda megy, ahová ő akar. Ez a nagyvállalat esetében nem megy. A nagy ABC-k viszont, nagyságrendjüknél fogva, üzlet- láncszerűen jól funkcionálhatnak. Előnyeiket, hűtőtároló-kapacitá- saikat, szállítóknál való kapcsolataikat, stb. ők jól kihasználhatják. Mindez persze csak úgy oldható meg, ha a boltvezetők a mainál nagyobb önállósággal rendelkeznek az árkialakításban, az árubeszerzésben, stb. Erre a vállalatvezetés részéről megvan a határozott szándék. Ilyen alapon a 31 bolttal már lehet színvonalas élelmiszerkereskedelmet folytatni. Az ÉKV jelenleg a megye hét városában van jelen, ami azt is magába foglalja, hogy a forgalomból komoly részesedésük lehet. Az előprivatizáció a hat bőit ellenére is sok dolgot jelent, mert sok az adminisztráció. További feladat a vállalat átalakítása. Valamilyen társasági formát kell kialaépítészet kialakítására pályázatot hirdetett. A 40 milliós árbevétellel járó munkát a herényiek nyerték, és négy hónap alatt a megrendelést teljesítették is. Ezen kívül Bécsben is berendeztek egy harminc ágyas szállodát, valamint idehaza irodaépületek belső berendezéseit készítették. Belföldön a vevők igényéhez igazodva alakították ki stratégiai termékeiket. Tágas lakásokban élő, igényes anyagokat, import kárpitot, új formákat követelő, jól kereső családokra ugyanúgy gondoltak, mint a panellakásokba zsúfolódott kisfizetésűekre. Számukra azonban marad a hazai szövet, olcsóbb szerelvény, egyszerűbb forma. Az év elején kezdődött meg a Bordeaux elemes szekrénysor sorozatgyártása, melyet az őszi BNV-re további nyolc elemmel bővítenék, a Berény bútorcsalád pedig Berény-Lux változattal gazdagodik. Á kimondottan számítógépek részére készülő irodabútorokból idén 7 és fél millióért exportáltak az USA-ba, de ilyeneket belföldön is értékesítettek. Sőt, a komputer bútorokat Beat fantázianévvel, a lakásokban is elhelyezhető elemekkel egészítették ki, melyet szintén a BNV-n mutatnak be. kítani. A részvénytársasági forma látszik a legcélszerűbbnek. Az rt.- ben részt vehetne a vállalat, mint oly an, a bank vagy esetleg bankok, a cég saját dolgozói, az önkormányzat és esetleg idegen személyek. A vagyonértékelést egy külső cég bevonásával végzik. Ha ez megtörténik, az rt. megalakulása a jövő évre várható. Joggal feltehető a kérdés, eddig miért nem léptek? Nos, azon kívül, hogy az energia nagy része eddig másra ment el, a jogszabályi keretek sem voltak egyértelműek. S még egy dolog. A vállalat a múlt évben 10 milliós nyereséget produkált nagy nehézségek árán. Ez évben várhatóan ez négyszeres lesz. így jobb lehet a bemutatkozás. Az igazgató úgy érzi, hogy az elmúlt húsz hónapban sikerült vonzóbbá tenni a vállalatot a befektetők számára is. Ebben szerepet játszik az, hogy a kis üzletek ma már hozzák, és nem viszik a pénzt. Az átalakulás szükségszerűen érinti a központot is. Ez azonban nemcsak rajtuk múlik. Sok az olyan bürokrácia, ami a cégnek sem érdeke. Bíznak a deregulációs folyamatban. így is a korábbi 170- es létszámról lecsökkent 92-re a központi dolgozók száma. A csökkenő létszám mellett a központ feladata is megváltozik. Szeremének szolgáltatásokat nyújtani az új tulajdonosoknak árubeszerzésben, információkkal, stb. Erre a nagy monopol cégekkel szemben szükség is lehet. Ez nem a konkurencia megsegítése, hiszen, mint láttuk, más lesz a feladata a kisboltoknak, más a nagyobbaknak. A szolgáltatás ráadásul pénzt is jelent. Éppen ezért várják a szolgáltatások iránt érdeklődő vállalkozókat. A rendelet kéne most már csak, mert a bizonytalanság semmi jóra nem vezethet. Hitelre várva Meg kell azonban jegyezni, hogy a szakmában dolgozók eleve hátránnyal indulnak. Az eddigi fizetésekből pénzt felhalmozni nem lehetett. Kedvező hitelkonstrukció kellene, hogy azok is érvényesülni tudjanak, akik értik is ezt a szakmát. Nélkülük pedig ne számítsunk valódi változásokra. Füle István A fizetőképes kereslet visszaesése mellett még a késedelmes fizetések is terhelik a jászberényi bútorgyárat, és a többmilliós kintlévőség már eddig százezrekkel kurtította meg a nyereséget. Jól fizető cégekkel érdemes üzletet kötni, mint például a közelmúltban pályázattal elnyert megbízatás egy kilencven ágyas frankfurti szálíoda berendezésére. Két hónap alatt (október végére) 14 milíió forint árbevételhez juthatnak. A szobabelsők gyártását még alig kezdték meg, de a tulajdonos már hirdeti a kiadó szobákat november elejére. (A késés sokba kerülne a herényi gyárnak.) Az alacsony fizetések miatt az első félévben 50 százalékkal emelték a fizikai dolgozók keresetét, és ez idáig 45 százalékkal az alkalmazottakét. Ezzel is legfeljebb az elvándorlást tudják megállítani, mert a 250 dolgozót foglalkoztató gyárból idén harmincán, főleg szakmunkások távoztak, és helyükre csak betanított munkást kaptak. Márpedig a minőségi munkához kiváló szakemberekre van szükség, különben elmaradnak a jól fizető munkák. L.P. N. T. = napló = Mindig irigykedve figyeltem az olyan családokat, ahol sok a gyerek, s a szülők, ha szerényen is, de gondosan, tisztességben nevelik őket. A nagyobb gyerekek az ilyen helyeken a kicsik gyámolítói lesznek, igen sokat könnyí- tenek a felnőttek dolgán. Összenőnek, érzelmileg nagyon közel kerülnek egymáshoz a gyerekek, s később, felnővén is ügyelnek egymásra. Egy nagy család életét megismerhettem közelebbről is. A testvérek térülnek-fordulnak a városban, felkeresik egymást, mi újság, van-e valami probléma, kell-e valamiben segíteni? Ha az egyik a vizet vezeti be az utcáról és az emésztőgödröt is kiássa, hívás nélkül ott van az egész rokonság, segítenek. Ezek a testvérek már mind felnőttek, nagy gyerekeik, unokáik is vannak, s amikor összejön a család egy-egy névnapon, bizony nincs az a nagy lakás, amelyik ne bizonyulna szűknek. S ilyenkor olyan jólesik nézni a legújabb generációt: sokan vannak, és jól megértik egymást. Ott van az asztalok körül a csecsemő és a már egyetemista is. A jövő. Sajnos, túl idilli és kevésbé általános az iménti kép. Halljuk a statisztikák komor felhőként fölénk tornyosuló adatait, s ebből tudjuk, hogy pusztul a magyarság, fogy az ország lakossága, s ez a folyamat egyelőre mintha visszafordíthatatlannak látszana. Kihal a magyarság? Még néhány évszázad, egy évezred, és már csak a történelmi atlaszok őrzik egy hajdanvolt nép nevét? Ezzel a gondolattal még megbarátkozni sem lehet. Nincs más lehetőség, több gyerek kell. Nézegetem az üzleteket, a kirakatokat, ha valaki rászánja magát a szülésre, milyen költségekre számíthat? Mély babakocsi, variálható 7.500-tól 19.000-ig, ez utóbbi olasz gyártmány. Ha valaki kiheverte a csaknem húszezres ár okozta sokkot és tovább nézelődik, akkor 6.400-ért panorámás gyerekkocsit lát, sportkocsit lát 5.600-ért és 6.400-ért, háromkerekű kisbiciklit lát 2.000-ért, kétkerekű biciklit két támasztókerékkel 5.000,- körüli áron. A kiságyról, járókáról, egyéb szükséges dolgokról már nem is beszélek - súlyos ezresekről van szó. Magyar anyák, szüljetek! Körmendi Lajos A jászberényi bútorgyárban A szállodák hozzák a pénzt
