Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-12 / 133. szám
4 1990. SZEPTEMBER 12. Az image megteremtése a fontos Jövőre tervezik a 4+8 osztályos oktatást Ahogyan a tervezők látják... A Művésztelep jövője Egy régi felvétel a Mű vésztelep „hőskorából" Amint beléptem a főbejáraton, hamisítatlan “iskolai hangulat” fogadott a tiszafüredi gimnáziumban. Belecsöppentem egy folyosói tornaórába. Amint azt Nagy Imrétől, az intézet új igazgatójától megtudtam, az épületet eredetileg nyolc osztályra tervezték, jelenleg pedig tizenhat van. Emiatt kell párhuzamos testnevelési órákat is tartani a tornateremben és a kinti sportpályán is. Az utóbbi csoportot szorította be az eső az épületbe. Az iskolának új igazgatója van, s ez óhatatlanul együtt jár új elvekkel, célokkal. Erről kérdeztem Nagy Imrét.- Az iskola image-án kell javítanunk, mert úgy érzem, ez indokolatlanul rossz. Nem fordítottunk kellő figyelmet a vonzáskörzet általános iskoláira, így sok tehetséges gyereket más iskolákba íratnak. Ráadásul a környéken nincs nagy választék szakmunkásképző és szakközépiskolákban, ezért olyan gyerekek is hozzánk jönnek, akiknek inkább ott volna a helyük. A helyi iskolákkal is javítanunk kell a kapcsolatot. Régi örökség ez, hiszen a gimnázium 1984-ig megyei irányítás alatt volt, ami úgymond elszigetelte a várostól. Talán az önreklámunk is gyenge. Pedig nálunk magasak a követelmények. Ha egy tanuló eléri a 4,5-5-ös szintet, szinte biztos lehet a felvételi sikerességében. Az országos átlagnál jobb a felvételt nyertek aránya. A tanulmányi versenyeken is jók az eredményeink, de ezt kevesen tudják.- Valóban úgy érzem, hogy A nyáron hétről hétre tudósítottunk a különböző ifjúsági táborokról. Egy idő után azonban feltűnt nekem, hogy minden tábor szép, jó, tökéletes, ahol önzetlen tanárok foglalkoznak céltudatos mintagyerekekkel. Kezdtem úgy érezni magam, mint a sztahanovista mozgalomról szóló régi tudósítások olvasásakor. Azt megértem, hogy valamennyi tábor szervezője úgy érezte, övé a legfontosabb, a legjobb, a leglegebb. Ez nagyon jól van így, különben kár is belekezdeni egy valamirevaló tábor megszervezésébe, de hogy mi, a táborok lelkes tudósítói és patronálói egyetlen rózsaszín felhőben úszó boldogságról írtunk, ez már nincs rendjén. Illetve addig rendjén van, amíg a valóban túlnyomó többségében érdemes, nagyszerű kezdeményezéseket hírül adtuk, így elismerést szerezve ezzel is a valóban önzetlen pedagógusoknak, szervezőnek - ám, mint tudjuk, nincsen rózsa tövis nélkül. Mielőtt a rózsa töviseit, most így utólag csokorba szedném, s tanulságul közkinccsé tenném, azért meg- jegyzek valamit: akinek nem “tövise”, ne vegye magára. Miközben megírtuk, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve; elfelejtettük megírni, hogy egyik zseniképző táborunkban például nyüzsögtek a legyek. Hogy a tábor kopár udvarán nem volt egyetlen fa sem, ami a rekkenő hőségben enyhet még úgy tíz évvel ezelőtt nagyon jó híre volt a füredi gimnáziumnak, ez mára megkopott és ma már a városban laza fegyelemről suttognak.- Tény, hogy szükség van a fegyelem javítására, a tanárok és diákok részéről egyaránt. De ez csak néhány pedagógusra igaz, a nagy többség becsületesen, lelkiismeretesen végzi a munkáját. A többiek esetében pedig már megtettük az intézkedéseket, hogy megszűnjenek ezek a gondok. A félreértések elkerülése végett a tanulókat ilyen okok miatt nem hibáztatom. A gyerek mindig azt teszi, amit a pedagógus megenged neki.- Terveznek-e valamilyen újítást?- A modem idegen nyelvek oktatásának fellendítése a célunk. Elsősorban az angol nyelvé, mert ez évtől ismét három nyelvtanárral rendelkezünk, és ez több lehetőséget ad számunkra. Már az első osztályban emelt szintű képzést kapnak a diákok, a negyedikeseknek pedig nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamot tartunk. Ez utóbbi tandíjas rendszerű, amit sikeres vizsga esetén visszafizetünk. A másik kiemelt tervünk a számítástechnika hangsúlyosabb tanítása. Elnyertünk egy hatmillió forintos pályázatot, amiből fejleszthetjük számító- gépparkunkat. A régi technika- termet alakítjuk át, eladjuk az amúgy sem gimnáziumba való marógépeket. Gazdaságilag is tovább akarunk lépni, függetlenedni a gaadott volna a gyerekeknek. Vagy hogy egy másik táborban, amikor benyitottunk a csodagyerek szobájába, olyan iszonyú bűz csapott meg bennünket, hogy visszahőkölve, hányingerünket hősiesen leplezve, mosolyogva hallgattuk a csupa szép, csupa jó hírt a tábori életről. Elfelejtettük megírni, hogy a Balatonnál (- de máshol is! -) csoportosan utazó gyerekek utaztatása katasztrofális. Egymás hegyén-hátán állva utaztak bizony nemegyszer, levegőt is alig kaptak a kánikulában, de azért... “Mint a mókus fenn a fán...!” Tábori mellékhatás az is, hogy egy sikeres táborból néhány gyerek búskomorságba esve jött haza, amiről a tanárok persze mit sem tudtak, hiszen ami történt, titokban történt, pontban éjfélkor, amikor a telihold kísértetiesen nézte a tábori spiritiszta szeánszot. Mert hogy éjjel, okkult tudományokkal megáldott középiskolások szellemidéző tudományukat bemutatták társaiknak. Akiktől az esetet hallottam (középiskolás diákok) állítják, hogy a szellem, akit az asztaltáncolta- tásnál megidéztek, beszélt is velük. Állításuk szerint, először arra kérték, írja le, amit közölni akar, ám a szellem azt mondta: analfabéta, ezért “csak” beszélni lehetett vele. Hogy történt, mint történt, ki tudja azt már így utólag, mindenesetre a történet elmesélő- it lelkileg, idegileg megviselték ezek a szellemes éjszakák. Vajon a tábor tiszteletre méltó meszektől. Ez túlzottan bürokratizált, nehézkes struktúra, ami ráadásul drága is. Nem a dolgozókra haragszom, maga a rendszer rossz, a struktúra hibás. Reméljük, a kormányzat úgy dönt, hogy a tanulók létszámával arányos támogatást közveüenül az intézmények kapják, nem pedig a tanácsok vagy önkormányzatok, mert eddig soha nem kaptuk meg a teljes összeget.- A ten’ek között láttam, hogy a 4+8 osztályos rendszer bevezetését a következő tanévtől tartja bevezethetnek. Szólna erről bővebben?- Amit mi szeretnénk bevezetni, az a hagyományos magyar rendszerű oktatás felelevenítése lenne, aminek az elsődleges célja az értelmiség utánpótlása. Tíz éves korban már megállapítható, melyik gyermek alkalmas tovább tanulni magasabb szinten. Ezzel elkerülhető, hogy a legproblematikusabb korban kelljen a diákoknak iskolát, lakóhelyet váltania. Ők a nyolc osztályos gimnáziumban tanulnak tovább, aminek a lineáris oktatási menet az előnye. Az ismétlések hatékonyságát az év végi záróvizsgák jelenük. A megszerzett érettségi bizonyítvány predig egyben felvételit is jelent felsőfokú intézménybe. Emellett egy csoport működhetne négyosztályos gimnáziumi formában, részben az átmeneti állapról miatt, részben predig hogy megadjuk a lehetőséget azoknak, akik később gondolták meg magukat, de érettségi vizsgát akarnak tenni, hogy tovább tanulhassanak. vezetői mit csináltak addig, amíg a fiatalok a kísértetekkel prróbál- tak társalogni? Sátortábori mellékhatás volt az is, hogy egy fiatal lány és egy fiú egy szép napion egy sátort« keveredett és együtt háltak, miközben a gyanútlan szülő a tanár úrnak elmesélte, hogy lányuk még a boltba sem volt egyedül, annyira óvják a világi ártalmaktól. Bevásárolni a lányka még ma sem tud, de azért egyet s mást tanulhatott a táborban. A fenti történetek mindegyike megtörtént, valódi esemény, sőt! Tovább is van, mondjam még? Inkább nem folytatom. A nyár már amúgy is véget ért, táborok jövőre is lesznek, tanulságul meg talán ennyi is elég. És egyébként is bevallom, kicsit félek. Nyárindító tábori jegyzetünk után (csellengő gyerekek) egy felbőszült táborvezető rontott be a szerkesztőségbe, számon kérve, hogy miért marasztaltuk el az ő táborát? Nem marasztaltuk el, meg sem említettük egyetlen tábornak a nevét sem, ki tudja, miért vette magára? Ezért, ha valaki úgy gondolná, éppen az ő táboráról volt most szó, s be szeretne rohanni, megnyugtatom, nem Önről van szó, tanár úrfnő), ne fáradjon! Csak úgy általában. Gondoljon inkább arra a sok jóra, szépre, amit a nyáron Önökről elmondtunk, - de azért ne feledje ezt sem. A tábori mellékhatásokat - mert táborok jövőre is lesznek. (iksz) Amint azt korábban már hírül adtuk, a Művésztelepcn új műtermes lakásokat adtak át a nyár folyamán. A rekonstrukciós felújításnak induló építkezésből azonban teljesen új épület tervezésére kellett áttérni, mivel a régi, még 1902-ben épült falak állapota sokkal rosszabb volt annál, amire a tervezők számítottak. Ezért teljesen lebontották, új került a helyére, új funkcióval. Az eredeti művésztelepi épületek ugyanis csak nyári laknak készültek a 90 évvel ezelőtti tervek szerint. Eleinte valóban csak nyárra jöttek ide festők, szobrászok - ma úgy mondanánk, nyári alkotótábor volt: nagy műtermekkel, pici teakonyhával és inkább gardróbnak, mint lakásnak minősülő - némi lakrésszel. A funkciónak azonban így is teljesen megfelelt Később a művészek megtelepedtek itt, itt is laktak, sőt hat művész ma is állandóan in él. Ezért az új funkciónak megfelelni azt jelenti, olyan műtermet kellett éprfteni, amelyhez lakhatóbb lakások tartoznak. így készült el ezen a nyáron a terv első lépcsőfoka, melyet Nagy István, a Szolnok terv épí- tész-tervezőmémöke készített A Művésztelep jövőjét illető további tervekről két építésztervező, Pár Nándor és Nagy István az alábbiakat nyilatkozta A nyáron átadott épület kultúrtörténeti mérföldkő a város életben. A Művésztelep jövőjére vonatkozó tervek teljesen készen vannak, megvalósításuk már csak pénz kérdése. Ehhez az új tanácsi vezetés segítségére számítanak, hiszen ez elsősorban kultúrpolitikai kérdés, amit - ha ad magára a város - akár pályázatok kiírásával is meg kell valósítani - mint mondták. Ez nagy múltú Művésztelep, amelynek rangját csak úgy lehet visszaadni, ha az itt élő művészek jól érzik magukat, a szellemi és a fizikai közegben egyaránt Ezért a jövőre vonatkozó tervek elkészítésénél a házak régi hangulatát igyekeztek visszahozni, megőrizni a régi architektúrát, amennyire csak lehet. Eszerint, ha az itt élő művészek birtokba veszik az új lakást, lehet kezdeni a másik, szintén erősen leromló« állapotú épület lebontását vagy rekonstrukciós felújítását A házak elkészülte után a tervek szerint elkészül a művészek és a város által is régóta óhajtott kőtár. Egy nyitott, de tetővel ellátott, a környezetbe jól illeszkedő szín lenne ez, ahol régi emlékművek kőmaradványait méltóképpen lehetne tárolni. Ezenkívül itt van a kis harangtorony, a régi kis “borszentély”. Ezt még Aba Novákék építették, semmi más szerepe nem volt, mint hogy a Művésztelepjen alkotó művészek itt összejöttek, borozgattak, beszélgettek - vagy a hangulatos falépcsőn egyszerűen fölmentek a toronyba egy pillantást vetni a Zagyvára. A kis harangtomyot azóta benőtte a gaz. Rendbetételére kivitelezők is jelentkeztek, hajlandók ingyen megcsinálni, csak anyagot kérnek hozzá. A jövő tervei a Művésztelep kertjére is gondolnak, hiszen rendbehozása, a növényzet ápolása ugyanúgy szerves része a telepinek, mint az épületek, a kőtár vagy akár a kis harangtorony. A Szolnokért, a város kultúrájáért tenni igyekvő emberek szeretnék az idegeneket is idecsábítani valamivel. De mivel? Idegenforgalmi látványosság nem sok akad városunkban. Ennek a hiánynak a pótlására lenne hivatott a Művésztelep külső környezetének megszépítése. A Gutenberg teret olyan hangulatos szép kis térré alakítanák, ahol - akár még a nagy buszokkal érkező turisták is («rkolhatnának, a terveken, elképzeléseken már meglévő állandó képxár megtekintése céljából. Maga a képtár épülete belül lenne a Művésztelepcn, de kívülről is megközelíthető módon, hogy a turisták várhatóan nagy jövés-menése ne zavarja az itt élő művészeket. A zöldterület karbantartása, az épületek felújítása a Művésztelep régi rangját adná vissza, ami után valószínű, hogy nem menekülnének innen, hanem szíves örömest jönnének városunkba a képzőművészek. A rendezési terv teljesen készen áll, a tanács elfogadta, megvalósítása “mindössze” pénzkérdés. Kátai Szilvia Ez pedig már az új, a jövA képét is mutató épület V.I.I. Tábori mellékhatások
