Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-09 / 105. szám

1990. AUGUSZTUS 9. Néplap 7 Uborkaszezon ide vagy oda A technikai dolgozók a helyükön Aszályos nyár - mégis tisztességes fizetés Kukoricacímerezó tanárok és diákok Baranyában Szőnyegtisztítógép zaja veri fel a földszinti folyosó csendjét a Kereskedelmi és Vendéglátói­pari Szakközépiskolában. Köze­lebb érve látom, hogy egy asz- szony viaskodik - a technika se­gítségével - az ormótlan nagy szőnyegekkel.- Kállai Mihályné vagyok - mutatkozik be sietnem kell, mert béreltük a szőnyegtisztítót.“ Azért csak szóba elegyedik ve­lem.- Húsz nap szabadságon vol­tam a tanévzáró után, amit ott­hon töltöttem el. A férjem egész­ségi állapota miatt nem utazha­tunk el sehová. A kisunokáimat viszont sűrűn látogattam. Kis pénz, kis nyugdíj, egyszerűen él­ünk. Hat órás munkaidőt a nőknek Dévai Pálné gazdaságvezető szívélyesen tájékoztat az iskolá­ban folyó karbantartási munkák­ról. Most folyik egy nagyobb át­alakítás az emeleti folyosón, ahol tanterem épül a meglevők meljé. Kell a hely, még olyan áron is, hogy nagyobb lesz a zsú­foltság az amúgy is zsúfolt isko­lában. vannak- Hogy telt a nyaram? - kérdez vissza. - Eddig munkával, fél­éves zárással, de augusztus kö­zepétől szabadságon leszek. Vendégeket várunk, és a Bala­tonra is szeretnénk eljutni. Kér­désemre, hogy mint nő és anya hogyan tudja egyeztetni a mun­káját a családi élettel, felsóhajt: - Telefonon! Igaz, nekem már nagyobbak a gyerekeim, akiket otthon hagyok, mégis jól jön a telefonos irányítás. Minden dol­gozó nőt hat órában kellene fog­lalkoztatni, kevesebb lenne a tár­sadalmi probléma. Kiesett az ablakon A Verseghy Ferenc Gimnázi­umban négyen vannak bent a technikai dolgozók közül. OcS- kó Istvánná pénzügyi előadó már visszaérkezett háromhetes szabadságáról. Új dolgozó, jó érzéssel konstatálja, hogy ilyen még nem volt, régi munkahe­lyén csak két hetet vehetett ki egyben. Bendó Jánosné is be­kukkant az irodába. Ablakokat takarít éppen. Nem fordított há­tat e tevékenységnek, noha ta­vasszal létrástól esett ki az eme­leti ablakon. Bizony így volt, le­hetett vagy 10-12 méter - erősí­tik meg a jelenlevők. Akkor a nagy ijedtség után kivette összes szabadságát, így túl van a pihe­nésen. Összeszokott gárdával A K. BozSó Úti Általános Is­kolában Enyedi Jánosné gazda­ságvezetővel beszélgettem.- Utoljára 1987-ben üdültem, idei szabadságomat családom­mal töltöttem itthon. Felnőtt lá­nyomat a házépítésben, idős szü­leinket egészségi állapotuk mi­att segítjük - sorolja. - A techni­kai dolgozók szabadságukat ütemterv szerint veszik ki. Összeszokott jó kis csapat, meg lőhet velük egyezni. Gesztus ér­tékű kezdeményezés az iskola- vezetés részéről, hogy napi egy óra munkaidő-kedvezményt ad­nak a nyáron éppen bent levő technikai dolgozóknak. Az iskolák gépezetének na­gyon fontos láncszeme a techni­kai-gazdasági kiszolgáló sze­mélyzet. Az ő regenerálódásu­kon, pihentségükön is múlik, ho­gyan indulhat az új tanév. Csirke József A Bólyi Mezőgazdasági Kom- binát építőtáboraiban már hosszú évek óta hagyományosan több száz Szolnok megyei diák vesz részt a nyári címerezési munkálatokban. Napjainkban is a diákmunka a legolcsóbb, a bó- lyiak azonban megpróbálnak tisztességes munkabért fizetni. A sátorhelyi táborban beszél­gettem néhány tanárral és diák­kal. Arra voltam kíváncsi, hogy miért vállalják nyári szabadide­jük, szabadságuk terhére ezt a munkát, mit terveznek a megke­resett pénzzel, és marad-e, jut-e még idő a nyárból egyéb pihe­nésre?- A tanárok felőli oldal: a fel­ügyelet ­Dr. Csont Bálint táborvezető a kisújszállási gimnáziumból ér­kezett. A kukorica jó értelemben vett megszállottja. így nyilatko­zott: - A diákok közül rengetegen járnak vissza, vonzerő számukra az elért, sok-sok munkaverseny­helyezés. Nem ritka, hogy nya­ranta hat-hét címefezést is válla­lok - kéthetes turnusokban. Fő­ként a gyerekekért szeretem csi­nálni. Jól fizető munkaalkalom­hoz juttatom őket. Pihenés? Fe­leségemmel, két egyetemista fi­ammal talán kijutunk egy hétre Csehszlovákiába. Brahmi Ilona a szolnoki Egészségügyi Szakiskola kollé­giumában nevelőtanár. Első al­kalommal jött el címerezni. Kér­déseimre így válaszolt: - A mű­szakvezetői munkát anyagiak miatt vállaltam el. Jól jön majd a keresett pénz a most vásárolt két­szobás lakásunk tapétázásához. A táborban nem csalódtam, a gyerekeket más oldalukról is megismerem, mint ahogy a kol­légiumban lehetőségem van erre. Idén nyáron nemigen pihenek. A címerező tábor előtt már két he­tet dolgoztam a megyei kórház "Filléres" napközi táborában. Csilléi Béla a 605. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet taná­ra. Már hatodik alkalommal vál­lalkozott felügyelőtanári munká­ra. Nyári szabadságából négy he­tet töltött címerező táborokban. - Mi késztet erre? - tűnődött el. - A tanítványaim iránti szeretet. Kö­zös élményt jelent nekik és ne­kem a délelőtt munkával, délután szórakozással töltött idő, amely igazából majd a szeptemberi be- csöngetés után fog kamatozni, a matematikaórákon. A nyár hát­ralévő részében közös progra­mokat tervezek két kislányom­mal.- És akik a munkát végzik ­Mészáros Szilvia a szolnoki Ruhaipari Szakmunkásképző Is­kola másodéves tanulója. Első címerező, és élete első táborában van. A következőket mondta el:- Elsősorban kíváncsiságból jöttem a táborba, persze a kere­seti lehetőség is vonzott. Szüle­im elmondása révén volt némi előképem a munkáról. Jól érzem magam, jó benyomásaim vannak a táborról. A megkeresett pénz­ből ruhaneműket fogok vásárol­ni magamnak. A nyári szakmai gyakorlat után két hetet Nyíregy­házán töltöttem rokonoknál. A tábor után néhány napot a bará­taimmal szeretnék még túrázni. Darázs Csaba és Lakatos Csa­ba ötödik címerező táborukat töl­tik. Rutinos, "öreg" címerezők. Mindketten elektronikai műsze­rész szakmát tanulnak Török- szentmiklóson. Lakatos Csaba: - Elsőéves kol­légista koromban véletlenül csöppentem- barackszedés helyett - a cí­merező építőtáborba. Megtet­szett, és azóta minden évben jö­vök. Most már elsősorban a kö­zösség miatt vagyok itt. A tábor előtt már dolgoztam egy hetet dinnyében és szőlőben. Azt a ke­resetemet hazaadtam. Az itt szer­zett pénzt balatoni üdülésre sze­retném felhasználni. Darázs Csaba: - Én is a közös­ség, barátok miatt járok vissza. A barátnőm is itt van, a megkere­sett pénzből Jugoszláviába sze­retnénk utazni. Az aszály sújtotta vidék gazdái az első hét után a 350 diák nagy részét hazaküldhették volna, de jövőre- is kellenek a diákok. Az első turnusban hatezer forint fe­lett, az utolsóban háromezer-öt­száz forint körül tudtak fizetni a legjobban teljesítőknek. Csirke József Egy évvel a nagymarosi építkezés leállítása után A körgát két oldala Memento a nagymarosi oldalon Egy év telt el azóta, hogy a magyar kormány először ideiglenesen, majd később véglegesen leállította a nagymarosi vízlépcső építését. A Dunakanyar azóta csendes, de kérdőjelek szép számmal maradtak. Mi lesz a felépült gát sorsa? Hogyaif lehet visszaállítani az eredeti természeti állapotot? Mi lesz a környező falvak infrastruktúrájának fejlesztésével? MTI-fotó: Asztalos Zoltán 2. Az ostrom Az orvos nem mumus, állapította meg Ildikó, a fiatal feleség a nőgyógyá­szati vizsgálat után, majd részletesen elmesélte, hogyan folyt le "nagy jelené­se" (amitől azelőtt annyira félt) a szak­rendelőben.- Amikor megláttam a doktor bácsi ősz haját, jóságos arcát, remélni kezd­tem, hogy ez a vizsgálat más lesz, mint amilyent elképzeltem, hogy itt egyből meztelenre vetkőztetik az embert, agyonmatarasszák, majd valami rideg közléssel szélnek eresztik. Nem így tör­tént. Leültetett magával szemben az asztalhoz, és barátságos hangon kérdez­te, mi a probléma. Mondom, hogy két­éves házasság után nem tudok teherbe esni. Kérdi: és nagyon akarják? Mi az hogy!... Kikérdezett az eddigi betegsé­geimről, semmi komoly. És a férjem? Mondom, ő is egészséges. A pirulás környékezett ugyan egy kicsit, amikor az iránt érdeklődött, milyen gyakoriság­gal élünk házaséletet, de amikor meg­mondtam, huncut mosoly kíséretében megdicsért: nocsak, maguk igazán na- .gyon ügyesek! ... Ezek után már szé­gyenkezni is elfelejtettem, amikor a vi­lág legtermészetesebb hangján meg­kért: feküdjek fel az asztalra. Egyáltalán nem volt se fájdalmas, se kínos a vizs­gálat, közben beszélgetett velem. Ami­kor ismét az íróasztala mellett ültünk, az arca már komoly volt, de hangja tovább­ra is higgadt, viselkedése barátságos. Nos, kedves kis asszonyka, kezdte a fejtegetést, óhajuk eddigi be nem telje­sülésének több oka is lehet, akár ma­gácskánál, akár a férjénél... Önkéntele­nül kicsúszott a számon: a férjemnél?... hiszen a férjem nem impotens! Az imént már volt szerencsém tudomást szerezni a párja kitűnő képességeiről, válaszolta a doktor, de ha valaki nem impotens, még nem jelenti azt, hogy képes a meg­termékenyítésre, ha majd eljön az ideje, esetleg muszáj lesz csináltatni egy sper­miumvizsgálatot. De egyelőre magács- kánál kezdjük el az ostromot, magya­rázta tovább, mert két lehetséges ok máris fennáll: hátraeső méhe megnehe­zíti a teherbeesést, és van egy idejében ki nem kezelt, krónikus petefészek- és méhgyulladása; előbb ezzel a második bajjal kezdjük, mégpedig egy határo­zott, erős, gyógyszeres támadással. Az­zal engedett el, hogy három hónapig szedem, amit előírt, s ha a roham nem sikerül, utána meglátjuk... Három hónap múlva, a vizsgálat után már olyasmit mondott Ildikónak a dok­tor bácsi, hogy a fiatalasszony örömtől sugárzó arccal röppent a rendelő előtt várakozó férje felé:- Pistikém, képzeld el, a gyulladásom teljesen megszűnt, a főorvos megdi­csért, és azt mondta, lehet, hogy most már minden tőlünk függ!- Tőlünk? - csodálkozott István. - Tő­lem például mi függ?- Mondtam a múltkor, hogy hátraeső méhem van, a méhszáj felfele áll, vala­hogy így magyarázta a doktor bácsi, s a te spermád más irányba haladva kerül vakvágányra, azt is mondta, teljesen kárba vesznek azok a drága spermák.- S akkor én mit tehetek? Szóljak nekik, hogy vegyék be a kanyart, vagy távirányítsam őket?- Nem... Fordítva kell csináljuk, ez az utasítás.- Ezt nem értem. Hogy-hogy fordít­va?...- A lényeg az, hogy én hason kell feküdjek, és főleg az esemény után ha­son fekve kell maradnom legalább egy óra hosszat. A kicsi- Ezt te találtad ki, hogy tudj heve­részni, én meg közben mosogassak.- Nem kell mosogass, s nem bánom, ha te is ott fekszel mellettem egy órát, de meg kell ezt is próbálnunk. A főorvos azt mondta, ha így sem megy, téged kell megvizsgálni. Még mit nem, gondolta István, akkor inkább a mosogatás... Körülbelül egy hónap telt el e beszél­getésük óta, amikor Ildikó nem bírta magába fojtani kétségeit.- Te Pisti, én nem tudom, mi lehet, három napja nem jött meg.- Majd megjön holnap - intézte el István röviden a kérdést, hiszen néhány napos eltolódás máskor is előfordult.- Ma sem jött meg - közölte másnap .este még szélesebb mosollyal Ildikó a tényállást, de férje a remény legkisebb jelét sem mutatta.- Bármibe fogadok, hogy holnap nem vigyorogsz. Ildikó másnap is vigyorgott, de még mindig visszafogottan, hiszen ez csak remény, ez még nem bizonyosság, tud­ta, hogy ilyen korai stádiumban még nehéz biztosat mondani, még nem mert kezelőorvosához fordulni. De most hir­telen István lett fölöttébb izgatott, türel­metlenebb nejénél, felhívta hát egyetlen orvos barátját.- Ide figyelj, doki, én tudom, hogy te nem vagy nőgyógyász, mégis... meg tudnád állapítani diszkréten, hogy vala­ki terhes-e vagy sem?- Diszkréten? Hát miért nem fordulsz a családtervezőkhöz?- Kellett volna vinnem nekik spermát kölnisüvegben, nem vittem. Most szé- gyellek oda menni. Mondom, diszkré­ció kell, g feleségemről van szó... még csak óvatosan reménykedünk, lehet, mindössze késik...- Hány napja?- Tíz - toldotta meg István öt nappal a valóságot.- Hát a békám lehet, hogy megmondja - jelentette ki rövid töprengés után a doki. - Tudod, én itthon kísérletezem ezekkel a csodálatos állatkákkal a saját találmányú gyógyszeremen... Tudom, van modernebb eljárás is óhajod teljesí­tésére, de én hiszek a régi, bevált dol­gokban, remek teremtés ez a béka. Hol­nap reggel hozz a nejed első vizeletéből, délre már okosak leszünk. Nem lettek okosabbak. A doki csak hebegett-habogott: nem tudom, mi van, lehet, gyenge volt a béka... Holnap meg­ismételjük a modem tudománnyal, a gyógyszerrel. Reggel hozz ismét vizele­tet, tíz perc az egész, a vegyszer kimu­tatja... Másnap komoly, tudálékos arccal kö­zölte a doki az eredményt.- Öregem, a béka nem hazudik.- Vagyis? - sürgette István a lényeget, de azt a barátja mintha szándékosan kés­leltette volna.- A tegnap a békám bizonytalanko­dott, a kétórás reakciója azt mutatta, hogy nem áll fenn terhesség, a négyórás reakció szerint mégis mintha fennállna. Tudniillik a békám...- Hagyd már azt a rohadt békádat! Mit mondott most a vegyszer?- Hogy fennáll - könyörült meg barát­ján a doki -, de még túlságosan kezdeti stádiumban van, alig van az három he­tes. Ezért volt bizonytalan a békám, kü­lönben a békám nagyszerűen... István nem hallgatta tovább, közbe­vágott:- Kösz’ barátom, pusziitatom a béká­dat! - és rohant haza Ildikóhoz. A filmekben mindig a feleség közli (jól vagy rosszul játszott meghatódott- sággal) férjével, hogy gyerekük lesz. Fiatal barátaimmal, Istvánnal és Ildikó­val ez másképp történt. Az asszonyka felfokozott kíváncsiságát leplezve, csaknem tökéletes közömbösséggel kérdezte férjétől:- Na, mi újság?- Terhes vagy!!! - ordította István, akinek aznap volt a születésnapja... (Folytatjuk) Molnár H. Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents