Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-09 / 105. szám
1990. AUGUSZTUS 9. 3 A VÁLLALKOZÓI ALAPÍTVÁNY GONDJAI Reklám és kereskedelem a mai Magyarországon Az igények öt százalékát tudják kielégíteni Eddig csaknem 500 vállalkozó mintegy 2,1 milliárd forint hitelhez jutott a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány pénzéből. Volt, aki 200 ezer forint, volt aki 20 millió forintot igényelt. Az átlagos összeg 2-3 millió körül alakult. Az igények természetesen ennél lényegesen nagyobbak, ám az utóbbi hetekben a pénz folyósítása akadozik, és mind többet hallani az alapítvány belső problémáiról is. A kuratórium elnöke, Zwack Péter, aki rangot adott az alapítványnak, Washingtonban nagykövetként képviseli majd hazánkat, ezzel egyidejűleg megválik elnöki tisztétől. Alkalmas-e az alapítvány a neki szánt szerep betöltésére, vagyis kellőképpen támogatja-e anyagilag a vállalkozókat? Erről beszélgetett az MTI munkatársa a kuratórium társelnökével, Kelemen Gézával, a Controll Elektronikai és Számítástechnikai Rt. elnökével.- A kérdés első felére azt kell válaszolnom, hogy igen, a második felére pedig: nem. Az alapítvány létrehozása az első valóban megalapozott döntés, amely hozzájárulhat a vállalkozói réteg jelentős bővüléséhez és ezzel a gazdaság talpraáiiításához, ahhoz, hogy jól működő, a piacra gyorsan reagáló gazdaságunk legyen. A semmiből indultunk, hiányzik a vállalkozói kultúra, sem a vállalkozók, sem a bankok nincsenek felkészülve az együttműködésre. Óriási nehézségeket okoz egy-egy hiteligénylés-felvétel lebonyolítása, hiszen ahhoz konkrét üzleti tervek, számítások szükségesek, ilyennel pedig a vállalkozók egy része nem rendelkezik. Ugyannakkor ötlete valóban felkarolandó lehet. Az alapítvány ebben is segítséget nyújt a hozzáfordulóknak. Ennyiben tehát az alapítvány betölti szerepét. Ugyanakkor gondot okoz a tőkeszegénység. Jelenleg százezres nagyságrendben hiányoznak a cégek az országban. Átlagosan számolva kétmillió “forint indulótőkére lenne szükségük ezeknek a vállalkozóknak, ami 40-50 milliárd forintot jelent. Ehhez képest az alapítvány 4,2 milliárd forintos forrással rendelkezik, pontosabban, még ez az összeg sem folyt be. Tehát az igények 5 százalékát tudjuk kielégíteni, míg 95 százalék támogatás nélkül marad, így szinte mindenki elégedetlen. A vállalkozások alapja a jó ötlet és a kezdeményezőkészség mellett a sok pénz. Tőkehiány miatt azonban sem maguk a vállalkozók, sem a bankok nem rendelkeznek elegendő forrással. Sajnos a hiányzó eszközöket az alapítvány sem képes pótolni.- Az utóbbi hetekben sokat hallani arról, hogy belső problémák is feszítik az alapítványt.- Valóban meglehetősen sok vád ér bennünket, többen azt is kifogásolják, hogy a Németh- kormány hozta létre az alapítványt. Véleményem szerint ez egyáltalán nem baj, sőt így legalább elindulhatott egy folyamat: több százan juthattak anyagi támogatáshoz, még többen pedig alapos információkat szerezhettek a vállalkozás indításával kapcsolatban. A személyi kérdések rendezése az alapítók feladata; így a kuratóriumban az üres helyeket nekik kell betölteniük. A Németh-kormány úgy hozta létre az alapítvány kuratóriumát, hogy az új kormánynak azonnal legyen lehetősége oda új tagokat delegálni. Sajnos ez mind a mai napig nem történt meg. Éppen ezért a legutóbbi kuratóriumi ülésen úgy döntöttünk, hogy összehívjuk azt a rendkívüli alapítói közgyűlést, amelynek feladata e problémák tisztázása lesz. Ha megszületik a kormányzati döntés az alapítvány jövőjéről, szándékaink szerint az eddigieknél hatékonyabb módon kívánjuk támogatni a vállalkozókat. Ez azt jelentené, hogy az alapítvány saját eszközeiből nem hitelt ad majd, hanem a bankok által nyújtott hitel visszafizetésére vállal garanciát. így az eddigieknél lényegesen több vállalkozó jutna kedvezményes kölcsönhöz - mondotta végezetül az alapítvány kuratóriumának társelnöke. I Csak egy edzőfutás Az izgalom még ott vibrált a hangjában annak a rokkantnyugdíjas édesanyának, aki elmesélte, mi történt velük a szolnoki vásárcsarnokban.- A tizenkét éves lányommal együtt mentünk a piacra, tanítom vásárolni. Kukoricát válogatott, én közben beszélgettem mellette, odaadtam a pénztárcámat. A gyerek egyszázast nyújtott át az árusnak, közben kikandikált a tárcából egy ezres és a bele hajtogatott ötszázas, meg négy darab százas is volt benne. Egy pillanat műve volt az egész, a háta mögött álló alacsony, 14 év körüli cigánygyerek átnyúlt a válla fölött, kikapta a pénzt és elszaladt. A lányom zokogott, remegett. Én, a 90 kilómmal a tolvaj után rohantam, kiabálva: fogják meg, ellopta a nyugdíjamat! Sokan szaladtak velem. Csak a fodrászüzletig'tudtam üldözni, nem bírtam tovább, onnan is többen kiszaladtak, de a fiú egérutat nyert... Most jöttem rá, nem is olyan rosszak az emberek, mint sokan hiszik, tessék elképzelni, össze akarták dobni a pénzt, hogy ne érezzem hiányát... Egyszer csak megszólalt a hangosbemondó: megvan a pénz!. Kiderült, hogy a tolvaj nyomába eredt egy 17 éves futó, diákfiú, és elkapta. Még helyzetkomikum is keveredett a dologba, mert valaki, aki a nem látott tolvajt üldözte, a pénzzel a kezében szaladó fiúról hitte, hogy ő a tettes.- Aztán minden tisztázódott. Amikor Bölcskei Zsoltnak, aki a Keskeny János út 41. szám alatt lakik, meg akartam hálálni a segítségét, tiltakozott, hogy ne sértsem meg.- Ugyan, csókolom, csak egy edzőfutás volt... A kisördögnek igaza lett Szombaton, mint Szolnokon oly sokan, magam is a postaládában találtam az ingyen reklámújságot, a Superinfót. A normális újságban a reklámrovatot csak átfutom, itt azonban - minthogy más nincs benne - át is nézem. Ä nagyobb formátumúak rögtön szembe is ötlenek. így az EKV reklámja is, amely többek között arról informál, hogy a Gólya ABC-ben ebben a hónapban a húsok egy része olcsóbb. Többek között a comb is, amely 250 forint helyett most csak 199 forint. Hogy miért pont ennyi és nem 200, azt nem tudom. Feltehetőleg csak a számolást nehezítendő. De nem ez a fő gond. Olvasva a hírt, rögtön éltem a gyanúval. Hiába vagyunk mi saját állításunk szerint szuperek, mint ahogy ezt a reklámújság címe is sugallja, ha ez a gyakorlatban többnyire még nem sikerül - gondoltam. Hétfőig furdalt a kíváncsiság, igaza van-e a kisördögnek, vagy valóban egy lépéssel közelebb vagyunk a valódi szuperséghez? Sajnos a kisördögnek lett igaza - mint már annyiszor. Dolgaimat végezve benéztem hétfőn délelőtt az áruházba, s gyanúimat majdnem feledve, hasonlóképpen pénztárcám vastagságát, nagy bátorsággal két kiló sertéscombot kértem. A fiatal hölgy az igazat megvallva igen kellemetlenül érezte magát, amikor közölte, hogy az sajnos nincs, talán délután majd lesz. így magam is úgy jártam, mint az a viccbéli úriember, aki bemegy abba a boltba, ahol drágább ugyan a hús, de van, s így hiába reldamálja, hogy a másikban olcsóbb. Ott ugyanis nem lehet kapni. A tanulságok sokfélék. Nekem a privatizáció jutott az eszembe, ami nem véletlen, hiszen épp ez idő tájt esett szó az állami kiskereskedelem boltjainak magánkézbe adásáról. S eszembe jutott az is, hogy ott, ahol a tulajdon javarésze magánkézben van, ott ilyen reklámra nem fordítanak pénzt, mert tudják: a hatás ilyenkor pont a fordítottja. S most nem beszélek arról, hogy a szupernek nevezett reklámújság saját magát is lejáratja az ilyen hirdetésekkel. Ott, ahol etikus reklámot közölnek, az is fontos, hogy az az áru állandóan kapható legyen, függetlenül attól, hogy hétfő délelőtt van-e vagy szombat délután, vagy bármelyik este. Ott a szállító vállalatnak is az az érdeke, hogy ő szállítson és ne más, ezért ha szükséges, bármikor szállít, esetleg a náluk szentnek tekintett szállítási tervet megsértve. Ott a tehetség, s nem a tehetetlenség számít. Ott az érdek számít, s nem az érdektelenség. Emiatt is várom, hogy nálunk is hasonló legyen a helyzet, mert akkor nekem is, másoknak is jobb lesz. Vesztesek persze akkor is lesznek, azok, akik ilyen reklámot közölnek, s azok, akik így kereskednek. De őket én valahogy nem sajnálom. F.I. A MOSZ ÉRTÉKELÉSE SZERINT Az eddigi intézkedések a vidéket sújtják Vidéket sújtó intézkedésként értékeli a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöksége a kormánynak és más főhatóságoknak döntéseit, intézkedéseit; ezek - állítja az elnökség - egyértelműen hátrányosak a mezőgazdasági termelésre. A MOSZ elnöksége állásfoglalásban követeli a sérelmek orvoslását. Határozatát levélben elküldte a miniszterelnöknek azzal: sürgős döntésre van szükség az ágazat leépülésének megakadályozására. A MOSZ illetékese az MTI- nek elmondotta: a termelők erőteljesen sérelmezik, hogy több, mint 50 százalékkal csökkentették a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken gazdálkodók árkiegészítését, továbbá visszafogták a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nem rubelelszámolású kivitelének támogatását. Nehezményezi az érdekvédelmi szervezet, hogy megszüntették a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken működő mezőgazdasági üzemek részére a kiegészítő tevékenység után eddig adott adó- kedvezményt, és lefölözik a gabona- és a sertésexportból származó bevételeket. Az elnökség azt állítja, hogy éppen a legtöbb terhet viselő és eddig mostoha körülmények között, az átlag alatti színvonalon élő 100 ezrek szempontjából születtek az igazságtalan, méltánytalan intézkedések. Olyan jövedelemátcsoportosításra kerül sor ennek révén, ami tovább rontja a létfeltételeket egyes tájakon, és bizonytalanná, kilátástalanná teszi a mezőgazdasági termelés jövőjét. Nem kevesebbet állít a MOSZ, minthogy az intézkedéssorozat közel 400, egyébként is nehéz helyzetben lévő falut sodor végveszélybe, így a döntések hordereje felér a 70-es évek elején jóváhagyott, több száz falu elnéptelenedését, lerongyolódását okozó településfejlesztési koncepcióval. Nagy térséget és legalább 700- 800 ezer embert érintenek a döntések, amelyek föltétlenül kiigazításra szorulnak, hiszen később már visszafordíthatatlanul kibontakoznának azok a kedvezőtlen folyamatok, amelyeket a kormányzat is elkerülendőnek vél. A MOSZ szerint átfogó kormányzati intézkedésekre és a kialakult krízis kezelésére van szükség. A kormánynak föl kell vázolnia, hogy mezőgazdasági vagy ipari megélhetési lehetőséget kíván biztosítani az e területeken élőknek. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a műtrágya-felhasználás egy-két év alatt mintegy harmadával csökkent, ily módon a talajerő utánpótlás már elmarad a követelményektől. Az állatállomány is csökken, és legalább 400 gazdaságban hiányoznak a folyamatos működés anyagi feltételei, ami azt is jelenti, hogy ősszel esetleg már el sem tudják vetni a gabonát. Nemcsak a jövő termésének elhelyezése okozhat gondot, jelenleg 4000 tonna gyapjú eladatlan, a termelők nyakán van. Érthetetlennek és más ágazatokban példa nélkülinek tartja a MOSZ, hogy a búza és az élő sertés dollárelszámolású exportját adóval (befizetési kötelezettséggel) „büntetik”. Szalmabrikettgyár Jászdózsán Szénnel egyenértékű szalma Hulladékból környezetkímélő fűtőanyag Az aratást követő hetekben rendszeresen lobban lángra a tarló, vele együtt kazlak is elégnek. Nem kár értük, mert a téesznek egyébként is csak gondja volna a búzatermés hulladékával, azzal, amit évszázadokon kefesztül építőanyagnak, tüzelőnek hasznosított a parasztember. A hulladékok hasznosításáról az utóbbi időben sok szó esik, a bevált nyugati példák, technológiák kezdenek itthon is meghonosodni, elterjedni. Ilyen esemény színhelye volt tegnap délelőtt a Jászdózsai Tamamenti Tsz, ahol szalmabrikettáló üzemet adtak át. Kovács István téeszelnök megnyitója után Kerényi Gyula, a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatója ismertette az előzményeket, valamint a Jászbrikett Szal- mabrikettgyártó, Értékesítő és Szolgáltató Kft. létrejöttének körülményeit. A FŐTÁV három évvel ezelőtt kezdett Jászdózsán egy falusi távhőelllátó rendszer kiépítéséhez, mely idén a község központjában el is készült. Intézményeket és magánlakásokat kötöttek hálózatra, és az igényeknek megfelelően a hálózat tovább bővíthető. A rendszer lényege a hőszigetelt, kettős falú távfűtővezetékben van, amelyet a FŐTÁV- ISOLROHR magyar-NSZK vegyes vállalat gyárt. Távfűtés eddig nem jellemző a magyar falvakra, de a FŐTÁV számításai szerint a speciális vezetékeinek felhasználásával és a mezőgazdasági hulladékok hasznosításával versenyképessé tehető az egyedi intézményeket ellátó központi fűtésrendszerekkel szemben. A távhőellátást népszerűsítő referenciatelep után tehát elkészült a barnaszénnel azonos fűtőértékű, de népgazdaságilag olcsóbb szalmabrikettet előállító gyár is Jászdózsán. Fűtött légköbméterenként 60 százalékkal olcsóbban üzemel a rendszer szalmával, mint szénnel. Az állami támogatás is több, mint harmadával kevesebb. A gondot jelentő hulladék (szalma, kukorica- és napraforgószár) ipari termékké lépett elő. A szalmabrikett könnyen szállítható, tárolható, környezetbarát (2-8 százalék hamu, alacsony kéntartalom), és bármilyen, szilárd tüzelésre alkalmas kályhában, kazánban, kandallóban alkalmazható. A közületek mázsánként 320, a lakosság pedig 170 forintért vásárolhatja meg. A tájékoztató után a vendégek megtekintették a 23 millió forint "költséggel az. Agárdi Állami Gazdaság, a FŐTÁV, a Profil Rt., valamint a helyi Tamamenti Tsz közös beruházásában létrehozott üzemet (ők alakították a kft.-t is). A kivitelezés a múlt év őszén kezdődött, az Ausztriából vásárolt (7 éves) gépsor telepítése pedig májusban, mely egy dán bálabontó, -zúzó berendezésből és két nyugatnémet présgépből, valamint a szükséges kiszolgáló, összekötő-, ürítő-, csomagológépekből áll. Üzembe helyeztek egy magyar NEFAG présgépet is. A próbaüzem július 20-án kezdődött. Egyelőre egy műszakban termel a négy dolgozót foglalkoztató kft., de szeptembertől öt fővel három műszakra térnek át. Az alapanyag 70 százalékát a jászdózsai téesz termeli meg, de az ellátással nem lesz gond. Urbán Miklós kft.-vezető szerint az értékesítéssel sem, mert már megrendelők is vannak. Kerényi Gyula számításai szerint 5 millió tonna szalma terem évenként az országban, a lakossági szénigény pedig 6,2 millió tonna. A 3 ezer település mintegy harmadában tehát gazdaságosan működhetne ilyen hulladékhasznosító üzem, amelynek ugyan a jelenlegi árviszonyok között 7-8 év a megtérülési ideje, de az állami támogatások megszűntével, a környezetvédelem felértékelődésével ez jóval kedvezőbbé válik. Számít tehát arra, hogy a jelenleg még csak a Jászságban üzemelő szalmabrikettgyárat hamarosan több fogja követni a magyar falvakban. L.P. Fotó: Korányi Éva
