Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-09 / 105. szám

4 Néplap 1990. AUGUSZTUS 9. A megfontolt elképzeléseké a jövő A tárgyalóteremből Amikor a nyugtatok számláját terheli a lopás Egy év, amely a falun élőket igazán próbára teszi. Egy év, amelyben az emberek tavaszra várták az azóta is késlekedő megújulást. Apáinktól azt tanul­tuk, hogy a következő évet már szeptemberben meg kell alapoz­ni. Ez a szeptember most mégis más, mint az eddigiek. Figyelmet kell fordítani a közösségek jövő­jének megalapozására is. A jövő­formálás döntései nem hónapok­ra, hanem évekre, talán évtize­dekre meghatározhatják a hala­dást vagy az egy helyben topo- gást. A viharosnak indult rend­szerváltás bizonytalan, csoszogó lépései eljutnak a falvak "urai­hoz" is. A levitézlett elitnek azonban vannak még tartalékai. Tudatosítani kell az emberek­ben, hogy az óvatos személycse­rék ideje lejárt. Elérkezett az a pillanat, amikor a régi apparátus tagjait tetteik és elmulasztott tet­teik alapján kell megítélni. Új, hiteles, megvalósítható el­képzelések kora következik. Új, hiteles arcokra, új, hiteles embe­rekre van szükség. Ez nem je­lentheti azt, hogy a régi appará­tus minden tagja eljátszotta te­kintélyét, becsületét. Jelenti vi­szont azt, hogy aki ezt egyszer is megtette, az alkalmatlan a közbi­zalom további birtoklására. A tettek minősítenek. Meg kell lennie a falusi em­berben a jobbat akarás csírájá­nak. Ebből a csírából fejlődhet a jobbító szándék. Az egyszerű ember talán bizonytalanul óva­kodik a politika útvesztőjében, de a saját fiaiból, lányaiból ne­velt falusi értelmiségben bízik. Ennek a rétegnek a feladata a sorsforduló lényegét elmagya­rázni, a döntés fontosságára fel­hívni a figyelmet. Tudatosítani kell a falvak valamennyi lakójá­ban, hogy most közvetlen jövő­jéről dönthet, sőt döntenie kell. Ha most nem nyilvánít véle­ményt, ha most nem a bizalmát bíró személyeket választja elöl­járóinak, akkor hasonló történel­mi lehetőségre talán sokat kell várnia. Tudatosítani kell azonban azt is, hogy október elsején nem ér­kezik meg az új rend. A változás, a változtatás szándéka csak az első lépés ajobbrafordulás útján. Az új vezetésnek meg kell tanul­nia az önkormányzati munkát, hogyan kell egy falut vezetni, hogyan igazodjon el, találjon ka­paszkodókat a törvények, a ren­deletek, a szabályok rend­szerében. A faluépítést, az oktatást és a művelődés megreformálását, a közellátás és a szolgáltatás szín­vonalának emelését épp úgy fel­adatának kell tekintenie az új ve­zetésnek, mint az utak állapotá­nak javítását, a szemét és a szennyvíz kezelésének megol­dását. De nem kerülheti el az elszegényedés folyamatának, a munkanélküliség kialakulásá­nak kezelését épp úgy, mint a helyenként vészesen sürgető ci­gánykérdés megoldását sem. És a feladatokat még sorolhatnám. Nincs szükség tehát megvaló­síthatatlan, dörgedelmes, ígérge­tő programokra. Sokkal inkább a megfontolt, reálisan értékelő el­képzeléseké a jövő. Annak meg­határozása és valósággá változ­tatása mindnyájunk kötelessége és joga. Kundrák János Jászkisér nék". Van ott ivóvízhálózat és minden, ami egy ilyen piac üze­meltetéséhez szükséges. Szamosvári János tanácstag Szolnok Örömmel adunk helyet a vá­lasztóit képviselő tanácstag le­velének. Ne vegye rossz néven, hogy a behajtásra, kihajtásra vonatkozó javaslatát kihagytuk. Sorai - mint értesültünk róla - megvannak a Szolnok Városi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályán. Véleményezéssel a Közúti Igazgatósághoz - az érin­tett út kezelőjéhez - továbbítják. Arra azért emlékeztetjük olvasó­inkat is: annak idején mekkora fejtörést, erőfeszítést, s nem utolsó sorban költséget igényelt, hogy a használtcikk-piacot oda költöztessék, ahol most van. Kezdjék elölről?.. Tóth Lajos szolnoki olvasónk a Keskeny János út - Szántó kör­út forgalmi rendjének módosítá­sára küldött javaslatot, rajzok­kal. Levelét a közlekedési alosz­tályhoz küldtük el, ahonnan - vé­leményezéssel - a városi tanács miiszaki osztályához, mint az út kezelőjéhez juttatják majd el. Társadalmi munkában évtize­dek óta rendben tartja a Békés Otthon Lakásszövetkezet két la­kóháza közötti kis pihenőparkot. (Vosztok út 5.) Gondozza, fel­ügyeli, locsolja. Szabadideje megy rá. Nem sajnálja! Három társa is - nyugdíjasok - azon fá­radozik, hogy környezetüket ba­rátságosabbá, szebbé varázsolja. A "fizetség"? Némethné "Érde­mes társadalmi munkás" érmet kapott és mellé a lakótársaktól szidalmat, olykor szándékos ron­gálást, mert locsolja a fákat, bok­rokat, virágokat - a közösség által fizetett vízzel. A parkocskát azonban.mindenki élvezi, aki aj­tót, ablakot nyit, kilép otthoná­ból. A Közterületfenntartó Intéz­ménnyel és a városi tanács mű­szaki osztályával régóta közel­harcot vívnak a vízdíj miatt. Évt'.'kel ezelőtt ígéretet kaptak ugyanis, hogy átalánydíjat szá­molnak el a locsolásért. Június 6-án 9 órára hívták őket a tanács műszaki osztályára - szerződés- kötésre. Örültek. Elmentek, Háború Szolnok szívében - A fák - itt is - állva halnak meg. Ez volt munkatársunk riportjának címe, amely július 27-én jelent meg. Miért is dúl (dúlt) a hábo­rú? Tizenhét fáért. A szolnoki Ságvári körút 41 -45-ös épület és a Társadalombiztosítási Igazga­tóság között kétemeletnyi ma­gas, ép, egészséges, 18-20 esz­tendős fákat irtottak ki, "a belvá­ros betonrengetegének oázisát" - így fogalmazott munkatársunk. Dr.Bagdi László, a Társada­lombiztosítási Igazgatóság igaz­gatója levélben reagált a felveté­sekre, amelyet kivonatosan köz­lünk. "...A tényeket röviden tartal­mazza a cikk, néhány megjegy­zést fűzök hozzá. Az építkezés te­rületét - néhány négyzetméter ki­vételével - még 1974-ben, a szék­ház építésekor, a kisajátítási el­járás keretében kifizette a társa­dalombiztosítás. Most, vala­mennyi hatósági engedély be­szerzése után kezdődött a mun­ka. A fák kivágása is szerepel az engedélyben! Ezeket annak ide­jén mi telepítettük, és azóta is mi gondoztuk. (A TBI dolgozóinak ebbéli tevékenységéről a lapban többször, dicsérőleg szóltunk. A szerk.) Már az engedély kérése­kor jeleztük, hogy a fák pótlásá­ról gondoskodunk. A sajnálko­zást, az érzelmi megnyilvánulá­sokat megértjük...de elhelyezési gondjaink megoldására ez az egyetlen lehetőség... Engedjék meg, hogy az árny­oldalról is beszéljek. Sok tanács­tagi beszámolón vettem részt, ahol visszatérd téma volt, hogy e terület a szipózók tanyája. Az el­hogyne, mind a négyen. Olva­sónk a munkahelyén kért enge­délyt a távozásra. Aki hívta őket, nem volt sehol. Újabb ígéret: a lakásukon keresi majd őket a szerződéskötéssel az illetékes. Azóta várnak. "...Felháborító ez a közömbös­ség! Mi lesz, ha annak a néhány megszállott kertészkedőnek is elveszik a kedvét és pusztulni hagyják azt is, amit már keserves munkával létrehoztak?... Remé­lem, hogy az illetékesek is meg­mozdulnak végre, és a parkosí­tásra, locsolásra szánt pénzből oda is juttatnak, ahol valóban lo­csolnak..." - kesergett Németh Mihál yné. múlt napokban ilyen gondola­tokkal is megkerestek, és nekünk is volt némi tapasztalatunk. Hét­ről hétre nagy számban sikerült összegyűjteni törött és ép italos üvegeket. Többen is örömmel nyugtázták az építkezés megkez­dését, mondván, ha eddig nem tettünk "piros lámpát" a fűzfák­hoz, most már legalább egy gonddal kevesebb van... A köte­lezettségünkön túlmenően min­dent megteszünk a megfelelő új környezet kialakításáért, figye­lembe véve az igazgatóság szék­háza biztonsági körülményeinek javítását is, amely a lakóközös­ség közérzetét is javíthatja. Re­mélem, néhány hónap múlva megnyugvással beszélhetünk er­ről a "háborúról". Addig is és azután is valamennyien fogjunk össze a szebb környezetért, a környezetvédelemért..." *** Erdei Péter területi szervező az SZDSZ levelét juttatta el hoz­zánk ugyanebben a témában. Tu­lajdonképpen az illetékes ta­nácstagnak szánták soraikat. Lé­nyege: abban a körzetben, amelyben tanácstag, gyorsított tempóban építkeznek egy park helyén, a lakók tiltakozása elle­nére. "..A TBI-t - ha nehezen is - meg lehet érteni. Bizonyára szüksége van új garázsokra, irat­tárra, na meg jogerős építési en­gedélye van... Ezzel szemben Önt nem lehet megérteni..." - szól a szemrehányások áradata. Nem soroljuk, mert meggyőződésünk, hogy a címzett is kapott a levél­ből legalább egy példányt. Már nem a lopást tagadta - bár a töredelmes beismerő vallomásra még nem szánta rá magát -, de makacsul vitatta azt a három vagy négy métert. Azt, amit a pénztár­géptől számítva a cipőosztály terü­letének az elejéig (kifele menet a végéig) meg kell tenni. Elismerte, hogy a pénztárgép mellett úgy jött el, hogy nem volt szándékában (pénze se volt) kifizetni a szatyrába csúsztatott két pár cipőt. Azt vi­szont tagadta, hogy megtette azt a pár lépést, vagyis hogy elhagyta volna a cipőosztály területét. Már­pedig amíg az említett területen volt, lopása még nem minősül lo­pásnak. Vagyis ő ártatlan. Az ártatlanságát szegényes és zavaros érvekkel, felesleges szó­szaporítással bizonyítani igyekvő Szűcs Péter (Budapest Vili. Tömő út 32-38 szám alatti lakos) már többször volt büntetve. Legutóbb a fővárosi bíróság több rendbeli lo­pás bűntette miatt, mint különös visszaesőt, 4 év 10 hónap börtön- büntetésre ítélte. Büntetését letölt­ve, 1989. október 10-én szabadult a börtönből. Ezután Szűcs csak alkalmi mun­kát vállalt, azt is csak ritkán, gon­dosan ügyelve arra, hogy megeről­tető tennivalókkal ne fárassza ma­gát. Nem kímélte erejét azonban, ha szórakozásról volt szó, különö­sen nem, ha az italozással járt együtt. Egy ilyen szórakozásnak nevezett átmulatott éjszaka után tá­madt az ötlete, hogy vonatra ül és elutazik valahová. Még nem tudta, hogy hová, azt se, hogy miért. Mire Felháborodással olvastuk lap­jukban augusztus 2-án a "Wes­tern kapu, libamáj - és a főnök" című írást, mely boltunk, kollek­tívánk és főnökünk erkölcsi hite­lét rontotta. Elhatároljuk magun­kat az abban foglaltaktól. Western kapu. Ha az anyukák egy másodpercet várnak, úgy tolják a babakocsit be, akkor a kicsinek nem lesz baja, mert az ajtót fél kézzel lehet tartani. Sok­kal veszélyesebb a bolton belül tolt babakocsi, ahol a többi vevő a kosarával megütheti a kisba­bát. Libamáj-akció. Három nap alatt 25 mázsát adtunk el. Aki ekkor jött vásárolni, termé­szetesen kapott is. Tudjuk, hogy az akció nem volt zökkenőmen­tes, de nem számoltunk ilyen ro­hamszerű keresletre, s a fagyos máj nem olvadt ki gyorsan, így emiatt a kiszolgálás nem volt fo­lyamatos. Az akció főnökünk­nek köszönhető, és még az utána következő, olcsó liba- és liba- számy-árusítás is, melyet remél­jük, még több követ. Ez, úgy vél­jük, figyelemre méltó ebben a nehéz gazdasági helyzetben. A főnökkel kapcsolatos állítás nem fedi a valóságot. A boltunk­Sok-sok embertársam nevé­ben fogtam tollat. Olvastam a július 30-án megjelent Országos razzia péntek éjjel című tudósí­tásban, hogy mennyi helyen megfordultak a rendőrök a Jászságban, s nem is volt ered­ménytelenfáradozásuk. A legna­gyobb elismeréssel fogadjuk, hogy a gyakoribb ellenőrzéssel is igyekeznek megfékezni a bű­nözőket. Már régebben ezt kel­lett volna tenni, hogy éjszakán­ként minél nagyobb erőkkel "mo­zogjanak". Borzasztó, hogy mennyi lopás, útonállás, betörés van. Nem hiszem, hogy aki kocsi­val megy lopni, az a létminimum alatt él. A legtöbb embert nem a szegénység sodorja a bűnbe. So­kan viszolyognak a munkától, a könnyebb pénzszerzést választ­ják. A fiatalok gyakran "buliból" eldöntötte volna, este lett, és ő Jászberényben találta magát. Az éjszakát egy pádon fekve aludta át, reggel arra ébredt, hogy éhes és nagyon szomjas. Enni- és innivalót vásárolt, és majdnem dél lett, mire lecsillapította éhét és szomját. Jóllakottan de céltalanul indult el városnézőbe, és a vásárlás szándéka nélkül tért be a Jászsági Áfész Skála Áruházába. Már nem emlékszik, hogy mi vitte a cipő­osztályra, arra se, hogy mire gon­dolt akkor, amikor a szatyrába csúsztatott egy pár barna és egy pár fekete férfi, cipőt. Szívesen emlékszik viszont ar­ra, hogy sikerült kijátszania a pénztárosnőt, de bosszantja - ott az áruházban is bosszantotta -, hogy az a kotnyeles eladónő utána eredt, benézett a szatyrába, majd a raktár­ba invitálta. Ott a raktárban Szűcs elbizonytalanodott, mert a boltiak zavarosnak találták a méterekről szóló fejtegetéseit. Azon se hatód­tak meg, hogy bevallotta: a két pár, összesen 7.100 forintot érő férfici­pő úgy került a szatyorba, hogy ő kábult volt, mert két nyugtatót ko­nyakkal csúsztatott le a torkán. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr.Varga Rozália taná­csa hozott ítéletet Szűcs Péter ügyében. Lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt, 6 hó­nap börtönbüntetésre ítélte, és egy évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. Az ítélethez tartozik, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős. - ésal ­ban elért eredmény nem egy em­ber munkája (erről nem is volt szó - a szerk.), hanem közös munka. Érzésünk szerint a lég­kör egyáltalán nem elviselhetet­len, nincs szükség arra, hogy aki jól dolgozik, annak félnie kelljen a felmondástól vagy el kellene mennie. Minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy a vevőkört megtartsuk, bővítsük, a körül­ményekhez és a szűk helyhez vi­szonyítva kultúrált kiszolgálás­sal. Nem a másik izzadságának, erőfeszítésének árán, hanem sa­ját lelkiismeretes, odaadó mun­kánkkal. Ez alól a főnökünk sem kivétel - írta a szolnoki Szövet­ség ABC kollektívája. Mellékel­tek ötvenegy aláírást a hatvanhe­tes-létszámú boltból.Tizenöten betegek, illetve szabadságon vannak. Western kapu továbbra is van. A libamájat a vásárlók időköz­ben egészséggel elfogyasztot­ták. A főnökkel kapcsolatos bel­ső viták - ha vannak ilyenek - a bolti közösségre tartoznak, és az áruházat üzemeltetőkre. Egy ál­lítás, egy tagadás érkezett hoz­zánk. A végső döntés nem a mi feladatunk. ütköznek a törvénnyel. Nagyon ráérnek, nem fáradnak el a napi munkában. Jó lenne, ha Szolnokon is többfelé, éjjel-nappal járőrömé­nek a rendőrök - írta egy szolno­ki asszony. Az említett tudósítás után tele­fonon is kaptunk jelzéseket: jó, hogy erőteljesebb ellenőr­zésekre, razziákra lehet számíta­ni a jövőben. A becsületes, jóér­zésű emberek azt várják, hogy nyugalmuk, biztonságuk érdeké­ben erélyesen lépjen fel a rendőrség. Munkájukhoz kapja­nak minél előbb például jobb gépkocsikat, modern technikai felszerelést, amivel könnyebben "utolérik" a bűnözőket. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Túl az első halálos baleseten... Egyre inkább beigazolódik, hogy a KGST-piac gépkocsifor­galmának szabályozása forga­lombiztonsági szempontból már elkerülhetetlen. A több ezer gép­jármű hétfőtől péntekig óriási dugót okoz, és nemcsak a forga­lom bénul meg, hanem - ha így megy tovább -, az itt lakók is, hiszen hajnaltól késő estig nyelik a port, a kipufogógázt. A zaj a legalapvetőbb emberi jogtól, a pihenéstől fosztja meg őket. Ez is, de egyebek is, mint például a baleseti’eszély, (már megvolt az első halálos baleset) indokoltan sürgetik a gépkocsiforgalom szabályozását, egyirányúsítását és a parkírozó kötelező igénybe­vételét... A forgalomszabályozás további halogatása nemcsak ve­szélyes, hanem hovatovább bűn is. Mi lehetne a végleges, meg­nyugtató megoldás? A KGST-piac kevésbé frek­ventált, kevésbé forgalmas, la­kóterülettől távolabbi helyen történő elhelyezése. A használt­cikk, a nagybani zöldség- és au­tópiac maradna a jelenlegi he­lyen. A már említett piacot pedig a Besenyszögi úton lévő, több hektáros, volt polgári védelmi gyakorlóterületre "költöztet­Virágok, fák - és a vízdíj Mentsük meg a fákat! - kértük olvasóinkat július 31-i lapunk­ban Túri László felvetése alap­ján. Aki teheti, locsolja meg a környezetében, háza, lakása előtt lévő fákat - mindannyiunk érde­kében. Németh Mihályné szol­noki olvasónk köszöni a figye­lemfelhívást, s megírta kálváriá­ját a locsolással, az önzetlenség­gel kapcsolatban. Akkor tapéta vagy zöldség? Fotó: T.Z. Hozzászólás cikkeinkhez ” Háború" után... A légkör nem elviselhetetlen Fékezzék meg a bűnözőket! A szerkesztőség postájából

Next

/
Thumbnails
Contents