Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-31 / 123. szám
1990. AUGUSZTUS 31. Néplap 3 1984 óta töltik nyári szakmai gyakorlatukat a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola vendéglátós tanulói a balatonszép- laki Interpress Szállodában. Itt lehetőségük van megismerkedni a nagyüzemi konyhával, ahol naponta 700 üdülővendég részére készítik a reggelit, ebédet és vacsorát. Heti forgásban ugyanennyi embernek terítenek, felszolgálnak, de megismerkednek a szállodai portás munkájával is. -nzs(Folytatás az 1. oldalról) megjelennek a nagyszabású nemzetközi seregszemlén. Az ország minden részéből összesen harminc kertbarát szervezet hozza el a kiállításra munkája “gyümölcseit”, közöttük a szűkebb hazánkat képviselő mezőtúri és jászberényi kistermelők is. Az eseménysorozat megnyitását követő első három napon a jászberényi gazdák állítják ki az “F” pavilonban a konyhakerti növények széles skáláját, köztük a már feledésbe merülő őshonos zöldség- és gyümölcsfajták terméseit. A mezőtúriak szeptember 7-9 között ugyanott mutatkoznak be. Standjukon megtekinthető lesz a túri kistermelők büszkesége, a spárga tartósított formában, többfajta tojásgyümölcs, valamint különleges házi készítésű savanyúságok és befőttek. A me- gyénkbeliek vállalják a piaci megmérettetést, és titokban reménykednek abban, hogy a háromnaponként kiosztásra kerülő különféle díjakból minél többet elnyerhetnek, ezzel is öregbítve tájkörzetünk mezőgazdasági vállalkozóinak hímevét. Két nap alatt hétezer fegyver Két nap alatt 7004 önvédelmi fegyvert gyűjtött be országszerte a rendőrség - közölte az MTI kérdésére Borsányné Czégény Julianna ezredes, az ORFK igazgatásrendészeti főosztályvezetője. Mint ismeretes, Horváth Balázs belügyminiszter kedden azonnali hatállyal elrendelte az önvédelmi fegyverek beszolgáltatását. A rendelet csak a hivatásos rendőrökre, katonatisztekre, illetve tábornokokra nem vonatkozik. A beszolgáltatási kötelezettség 12040 személyt érint, s közölük már 11500-at lakásán felkerestek.Mind- össze 197-en tagadták meg a fegyver leadását. Mint az ORFK illetékese elmondta, rájuk 10 ezer forintig terjedő bírság vár, de az is lehetséges, hogy szabálysértési eljárás indul ellenük, ami a fegyver elkobzásával járhat. A volt munkásőrszékházból Karácsonyra kollégium lesz Már a múlt év végén a helyi pártok, társadalmi szervezetek egyetértettek abban, hogy a jászberényi volt munkásőrszékházból - adottságait kihasználva - legcélszerűbb középiskolai kollégiumot kialakítani. Addig ugyanis három tervcikluson keresztül húzódott a kollégium építésének ügye, és jobb híján a Lehel Szálloda helyén rendeztek be a gimnázium diákjainak szállót. A döntés megszületett, kezdték volna az előkészületeket, de a tanácsnak az Állami Fejlesztési Intézethez ősszel benyújtott pályázatát nem fogadták el, túlságosan korainak találták az igyekezetét. Hónapok múlva, februárban fogadták csak újból a pályázatot, s így az előkészületek tavasszal kezdődhettek meg. A városi tanács szakembereinek tervei alapján a Városgazdálkodási Vállalat augusztus elején foghatott hozzá az átalakításhoz. A Szabadság téri háromszintes épületben ajtóbefalazással, válaszfalak építésével 10 hatágyas, 2 négyágyas és egy kétágyas hálót alakítottak ki, vagyis összesen 70 diáknak teremtettek kényelmes otthont. A szintenként megépítendő zuhanyozók, mosdók jelentik a legnagyobb munkát. A szolgálati lakás, a tanulószoba, a kondicionálóterem, az irodák és más kiszolgáló helyiségek lényegében adottak voltak. A 4,7 millió forintos kivitelezéssel a vállalat karácsonyra végez, azután kezdődhet a jelenlegi diákotthonból az áttelepülés. A berendezésekkel együtt 5,5 millióba kerül az új kollégium kialakítása a 45 millió forintra felértékelt volt munkásőrközpontban. Ez a szám azért fontos, mert öt évig a tanács nem változtathatja meg az épület funkcióját. Ellenkező esetben - még ha jórészt társadalmi összefogással épült is a székház - az épület értékét meg kell téríteni az államnak. A korábbi zsúfolt kollégiumot a Lehel Vezér Gimnázium kapja meg, ahol oktatási csoportszobákat alakítanak ki az idegennyelvű oktatás feltételeinek javítására. KIOSZ-ból ipartestület Nagyobb lesz az önállóság MERRE VEZET A JÖVŐ ÚTJA? Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már kezd gyanússá válni, hogy gazdasági életünkben időröl-időre új kulcsszavak, elnevezések bukkannak fel. A tervutasításos rendszer idején a terv- fegyelemről hallottunk gyakran, 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor viszont a nyereségérdekeltségi forma vette át a főszerepet. Mostanában pedig egyre többször emlegetik a vagyonérdekeltséget. A kulcsszavak cseréje minden bizonnyal azt jelzi, hogy a gondokat nem sikerült a régi módszerekkel megoldani, vagy éppen egy eddig kevésbé fontosnak tartott feladat került előtérbe. Persze az alapprobléma tulajdonképpen mindig ugyanaz: nem működik jól a gazdaság. Ilyesféle gondolatokkal kopogtattam be Pócs Lajoshoz, a Kisiparosok Országos Szervezetének megyei titkárához, illetve most már az Ipartestületek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szövetségének titkárához, mert ez a testület is úgy döntött, hogy nevet változtat, és visszatér a régi formához. Mint a ma született bárányok- Kérem, tájékoztasson bennünket arról, hogy mi a különbség a KIOSZ és az ipartestület között.- A KIOSZ a demokratikus centralizmus alapján működő, és alulról fölfelé építkező szervezet volt, s mint ilyen esetekben általában történt, a vagyon “oda- fönn”, a központban halmozódott föl. Emiatt aztán az alapszervezetek gazdaságilag olyan gyöngék voltak, mint a ma született bárányok, mert a befolyt tagdíjak jelentős részét elvonták és központilag gyűjtötték össze, így igaz, hogy fölgyülemlett egy óriási vagyon, amit aztán különböző vállalkozásokba fektettek, de ugyanakkor oda, ahová kellett volna a pénz, vagyis az alapszervezetekhez, vajmi kevés jutott. Tehát eléggé botladozva mentek a dolgok, így a KIOSZ május elején megtartott kongresszusán elhatározták, hogy megszűnik a Kisiparosok Országos Szervezete, és helyébe az Ipartestületek Országos Szövetsége lép. Augusztus végéig végbementek az átalakulások, s a továbbiakban a KlOSZ-szervezetek ipartestületekként, szövetségi rendszerben működnek majd, melynek lényege, hogy az egyes településeken megalakuló ipartestületek önálló jogi személyek, ahová a tagok önként lépnek be, és saját döntésükre van bízva, hogy például létrehoznak-e területi szövetségeket, amelyek tulajdonképpen a megyei KlOSZ-szerve- zetek jogutódjai, illetve belépnek-e az Ipartestületek Országos Szövetségébe, az IPOSZ-ba.- Tehát ha jól értem, akkor lehetősége van egy kis településen megalakuló ipartestületnek, hogy eldöntse: csak az országos szövetséghez csatlakozik, a megyeihez viszont nem, vagy éppen fordítva.- Minden további nélkül megteheti. Ma már semmi sem kötelező. Az ember töpreng. Most például azon, hogy mi, felnőttek, vajon tanulhatunk-e a gyerekektől? Mondjuk, a kicsiktől. Vagy csak olyan egyoldalú ez a viszony, mint azt bármelyek gondolják? Csak a kicsik tanulhatnak tőlünk? Nem hiszem. Minden viszony kétoldalú, ez is. Sokszor van szerencsém egy komoly, immár négyéves úriembert figyelni, akit nevezzünk csak bizalmasan Pocoknak, Nils Holgersson kis barátja után. Nos, Pocokból árad az életöröm. Jól érzi magát a világban. Reggeltől késő estik hangos a ház e túláradó kedélytől, boldogan kiáltja világgá percenként e sokak által siralomvölgynek tartott földi élet nagyszerűségét. Mindig mindenből kér enni, mindig mindenben részt akar venni, aktivitása bámulatos. Igaz, néha “dö- göjbe” bezárva van, ahogy ő mondja, azaz gödörben, s nem kevés teátrális öngúnnyal fűzi hozzá, hogy “nekem már annyi”! E mélabúra hajló kijelentésével ellentétben a követkehő percben már a bordásfal tetején babrálja a meny- nyezetet, s elmélyülten énekelget egy saját maga által kreált dalocskát. Később kifejezi afeletti sajnálatát, hogy már nincs a házban “lekvár- jum”, vagyis akvárium, de ő komoly kreativitásról téve tanúbizonyságot, átalakította e szót, melynek eredeti alakjában nincs értelme, viszont így, annak a számára, aki szereti a lekvárt, sokat mond. Ebéd után boldogan habzsolja a “dörögdinnyét”, s e mérhetetlenül sok energiából még este is bőven van, komoly arccal figyeli a televízióban a népszerű “betektív” lázas nyomozását, s alig lehet ágybaparancsolni. Pockot látva az ember töpreng. Ha nem is ilyen felhőtlenül, ilyen fékevesztetten, de legalább egy kicsikét nekünk felnőtteknek is kéne örülni az életnek. Éppen most, amikor felszabadulva magunk alakíthatjuk sorsunkat. Ez a savanyú ország talán mégis tanulhatna valamit Pocoktól. Hogy könnyű neki? Hogy gondtalan gyermekkor? Lehet. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Pocok jónéhány, köztük nagyon komoly műtétet tud már a háta mögött, s újabbak előtt áll. Mégsincs “dögöjben”. Körmendi Lajos- Az is előfordulhat, hogy sem a megyei, sem pedig az országos központhoz nem kötődik valamelyik ipartestület?- Biztos elő is fordul. A józan ész persze azt diktálja, hogy mégis tartozzanak valahová, mert akkor a lehetőségeik is nagyobbak.- Kifejtené részletesebben, hogy mire gondol?- A legkisebb településen is létre lehet hozni ipartestületet - hisz tíz ember már megalakíthatja -, ám ha nem tartoznak sehová, akkor azok inkább csak érzelmi szervezetek lesznek. Ugyanis nincs gazdasági bázisuk, s ezért nem tudnának egy olyan profi szakembergárdát sem maguk köré gyűjteni, amely ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozna. Itt elsősorban az adminisztrációra, valamint arra gondolok, hogy kellenek jogászok, munka- és tűzvédelmi szakemberek, adó- és ártémában jártas ügyintézők, akik tanácsokkal látják el az iparosokat. Ezt a feladatot éppen szűkös anyagi helyzetük miatt nem tudnák megoldani. Ezért érdekük, hogy csatlakozzanak a területi szövetséghez vagy az országos központhoz. Mire jó a névváltozás?- A megyében már minden KI- OSZ-szervezet átalakult ipartestületté?- A szűkebb pátriánkban lévő tizenegy alapszervezet mindegyike ma már ipartestületként funkcionál. Elkészítették alapszabályaikat, megalakították tes- tületeiket, és megtörtént a bírósági bejegyzésük is. Bizonyára az előbbiekben elmondottak miatt mindegyik ipartestület kifejezte csatlakozási szándékát mind a területi, mind pedig az országos szövetséghez.- A megyében hány kisiparos dolgozik?- A vállalkozói törvény április 1-én lépett életbe. Előtte kötelező volt a KlOSZ-tagság, azóta viszont önkéntes. így értelemszerűen csak márciusi adatokat tudok mondani: akkoriban 6700 kisiparos dolgozott a megyében. Kétharmaduk megerősítette tagságát, így természetesen ők azok, akik az ipartestületeket is megalakították.- Mennyire nyitottak ezek az új szervezetek?- Eléggé, hisz nemcsak az iparosokat, hanem a mezőgazdasági vállalkozókat, a kereskedőket is befogadják.- Mióta leültünk beszélgetni, egy kérdés nem hagy nyugodni: miért volt szükség a névváltoztatásra, ami óriási pénzeket emészt fel - itt elsősorban az új bélyegzők, formanyomtatványok készítésére gondolok -, hisz azt a fajta önállóságot, amiről szót váltottunk, névváltozás nélkül is meg lehetett volna teremteni. Nem gondolja?- Tudja, a rossz csengésű KIOSZ nevet a pártállam kényszerítette erre a rétegre, s ezt mindenáron el akarjuk felejteni. Olyannyira, hogy az 1945-48 között megszüntetett ipartestületek hagyományaihoz szeretnénk visszatérni. Az alapszabályunk is úgy rendelkezik, hogy a most szerveződő ipartestületek a korábbi, hasonló nevű és jellegű szervezetek örökösei, s a KIOSZ jogutódjai. Az utóbbi megfogalmazás “csak” a vagyon miatt van, míg az előbbi inkább érzelmi, erkölcsi okokra vezethető vissza. Nem megy egyik napról a másikra- A szavaiból azt veszem ki, hogy legfőképpen minőségi változtatásokra törekednek. Am ennek egyik feltétele, hogy új arcok is megjelenhessenek a vezetésben, a másik pedig, hogy legyen elegendő pénz.- Ezzel egyetértek. Magam is úgy hiszem, hogy ma már emberi oldalról közelítve a kérdéshez, nincs határ meg korlát, s a legrátermettebbeknek kell vezetővé válniuk. De ez nem megy egyik napról a másikra. Hosszú folyamat eredménye lesz, míg az “arc nélküli”, végrehajtó típusú főnökök helyébe önállóan dönteni képes, a saját és a közösség akaratát érvényesíteni tudó vezetők lépnek. Ami pedig az anyagiakat illeti: ezen a téren bizakodó vagyok, mert míg korábban az alapszervezeteink a befolyt tagdíj 50 százalékát fizették be a nagykalapba, ezután csak a 10- 10 százalékra tartunk igényt. Vagyis, ha valamelyik ipartestület úgy dönt, hogy a területi és az országos szövetségbe is belép, akkor a tagdíjbevételek 20 százalékát kell befizetniük, amiből már biztosíthatók a működés feltételei. A vagyon ezentúl nem a központi szerveknél, hanem az ipartestületeknél gyűlik össze, s így azok elindulhatnak egy eddig soha nem tapasztalhatott fejlődés felé.- Véleménye szerint ez a jövő útja?- Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem. Hisz, mint említettem, a megye kisiparosainak kétharmada van az ipartestületekben, a fennmaradó egyharmad viszont kezelhetetlen, mivel nem tudunk róluk jóformán semmit. Ugyanakkor a vállalkozói törvény arra is lehetőséget ad, hogyha például bárki gondol egyet, bemegy a tanácshoz és azt mondja, hogy hentes akar lenni, minden további nélkül megkapja az engedélyt és kiállítják számára a vállalkozói igazolványt. Még akkor is, ha azt sem tudja, hogy mi fán terem a szakma. Ez a helyzet egyrészt nagyon rontja a kisiparosok tekintélyét, megítélését, másrészt pedig, ha mi elkezdünk harcolni tagjaink érdekében, hogy mondjuk ne kelljen minden apró munka elvégzéséről nyugtát adniuk, és még sikerül is elérnünk valamilyen eredményt - nos akkor tulajdonképpen azoknak is kijártuk ezt a könnyítést, akik nem ipartestületi tagok.- Értem, csak nem hiszem, hogy az ilyesféle gondolkodás jó irányba terelheti munkájukat. Véleménye szerint mi lenne a megoldás?-Azaz iparkamarai rendszer, ami az NSZK-ban is van. Ott minden kisiparosnak kötelező fizetnie a hozzájárulást, függetlenül attól, hogy az iparkamara munkájában részt vesz-e vagy sem. Abból a pénzből az iparosréteg általános érdekvédelmét látják el, kivétel nélkül. Ha valaki ezentúl még speciális szolgáltatásokra is igényt tart, azt viszont külön meg kell fizetni. Szerintem erre visz a jövő útja nálunk is.- Köszönjük a beszélgetést. N.T.