Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-30 / 122. szám

4 1990. AUGUSZTUS 30. Néplap A szerkesztőség postájából Végre mondjunk igazat! A jászladányi ügyre még visszatérünk A tanácselnök gondolt egyet, és kiadta a művelődési házat cím alatt, augusztus 7-i számunkban foglalkoztunk először a jászladá­nyi mozi ügyével, majd augusztus 21-én közöltük azt a levelet, amit 104 aláírással, "a tanácselnök védelmében" kaptunk. Azóta is számtalan hozzászólás, észrevétel érkezik szerkesztőségünkhöz az üggyel kapcsolatban, melyekben egyik oldalon a művelődési házat és annak vezetőjét támogatják - elítélve a szóba került üzletet, a másik oldalon pedig a tanácselnök mellé állnak, s azt a lépést tartják hasznosnak, ami a mozi közös üzemeltetésére irányult. Minthogy új fejlemény, végleges döntés a művelődési ház közös üzemeltetésében az önkormányzati választások után várható, a témára csak ezt követően térünk vissza, s tájékoztatjuk olvasóin­kat. A szerk. __________________________________________________________é H agyományőrzők Nagyvisnyón Közeledünk az önkomrányza- ti választásokhoz, ahol a falvak, városok és más települések la­kossága megválaszthatja azokat a vezetőket, elöljárókat, akik el­képzeléseik szerint ügyes-bajos dolgaikat a legjobb tudásuk sze­rint igyekeznek megoldani, elin­tézni. Ezeket a dolgokat tehát illő volna - minden más befolyás ér­vényesítése nélkül - a helyi la­kosságra bízni. Ezzel szemben (még a kampány előtt) már meg­kezdődött a nyomdafestéket alig tűrő, különböző vádaskodás, a sértegető szöveg sajtóban, rádió­ban, tv-ben való közlése. Ha visz- szaemlékezünk az augusztus 20- i beszédekre (Antall miniszterel­nök, Torgyán FKgP ország- gyűlési képviselő úr), országo­kat, személyeket, eszméket pocskondiáztak és a saját orszá­gunk dolgairól nem szóltak. Még mindig előszedik a munkásőr-, MHSZ-vezetőket, ismét elszá­moltatnak a régen széthurcolt, elköltött, elherdált MSZMP-va- gyonról. Megjelent az Új Néplap augusztus 23-i számában is A A tehéntartók gondjaiból Az utóbbi időben egyre több­ször hallani, hogy veszteséges az élelmiszeripar , így többek között a tejipar is. Úgy látszik, nálunk rájöttek a megoldásra, mert a ténylegesnél gyengébb zsírtar­talmat állapítanak meg az átvé­telkor. A gyengébbért kevesebb pénz jár, tehát ezt is a nyereség- szerzés egyikfajtája. Hogy mind­ezt alátámasszam, álljon itt né­hány megjegyzés: Egyik reggel akkor jött ellenőrizni az üzemve­zető úr, amikar én is a tej átadá­sára vártam. Nézegette a naplót, amibe a leadott mennyiséget és a tej zsírfokát írják, majd indulato­san kifakadt: - Mi az, hogy 4 fi fokos tej? Ilyen nem lehet. - De van, még 5 zsírfokos is -felelte az átvevő hölgy... Ezek után nem csoda, hogy az általam leadott tej a múlt hónap elején 4,1 fokos volt, a hónap közepén már csak 3,4. Aki egy kicsit is ért hozzá, rögtön rájön: ha a tehén ugyan­azt a füvet legeli, mint eddig, ugyanazt az abrakot kapja, meg­közelítőleg ugyanolyan minősé­Gondolatok az utcanevekről A tárgyalóteremből Kisfiúval fajtalankodott Megyénkben már évekkel ezelőtt elkezdődött az utcák név­tábláinak cseréje. Először Karca­gon kapta vissza régi nevét az egyik utca, ami most Szent Ist­ván sugárút. Szolnokon két utca neve bántotta nagyon a szemem. Az egyik a "VÖRÖSCSIL- LAG", a másik a "VÖRÖSHAD­SEREG" út. így, nagy betűkkel és egybeírva! Reméltem, hogy az új elnevezésekben nem talá­lok kivetnivalót, de sajnos nem így történt. Olvasom az új utca­neveket: BAROSS UTCA, MÁ­RIA ÚT, JÓKAI, SZAPÁRY, SÓHÁZ UTCA stb. - nagy betű­vel az út és utca szó is, és feltéte­lezik, hogy tudom, kire, mire gondoljak a/eliratok láttán. El­ővettem az Új Magyar Lexikont (Akadémia Kiadó 1959), hátha eligazít például a Baross utca el­nevezésében. Ilyen bejegyzést találtam: Baross Gábor (1848- 92) gazdaságpolitikus, Baross László (1865-1938) növényne- mesítő. Kit tiszteljek, amikor a feliratot olvasom: "BAROSS UTCA"? Az elnevezések közül még jó néhány szintén homályba burko­lódzik, ezért javaslom, térjünk vissza arra az útra, amelyiken mindenki elindult születésekor, keresztelésekor, s legkevesebb két neve van: egy vezeték- és egy nagytakarítás őszre maradt cí­mű, dr. Csemiczky Gyula úr cik­ke, amely erősen választási pro­paganda ízű, ráadásul a gúnyoló­dástól, vádaskodástól sem men­tes, helyenként megmosolyogta­tó. A fő mondanivaló a befejező gondolatában van: "Akár szé- gyellhetném is azt, hogy ilyen faluban élek, dolgozom már ne­gyed évszázada, de tudom, hogy ez a "választott" testület nem képviseli a falu lakosságát, ezek nem kerülhetnek az új önkor­mányzatba." És ez az úr demok­ráciáról beszél! Az a véleményem, hogy rá kellene térni az igazmondásra, és illő lenne az elmúlt időszakot is reálisan értékelni - a maga sok­sok hibájával együtt. Ha ezt tesszük, akkor tettünk egy lépést a falu, a város és más települések lakosai bizalmának megnyerésé­re. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor nem beszélhetünk demok­ráciáról, jogállamiságról, euró­paiságról, mert csak lejáratjuk e felemelő fogalmakat. Tolnai Antal Szolnok gű tejet ad. Egy-két tized eltérés lehet, de hét-nyolc semmiképp. Ezt a változást esetleg a tenén- nek bemagyarázhatják, de a gaz­dájának nem. A minap a laboratóriumban akartam megfokoltatni a tejet, az egyik laboráns el is kezdte, de kikapcsoltatták vele a gépet - mondván: a főnök megtiltotta, hogy a háztáji tejhordók tejét vizsgálják; akinek nem tetszik a kis átvevőben mért zsírfok, vigye a tejet máshová. Panaszkodunk egymásnak, de az alacsonyan megállapított tejzsír miatt senki sem mer reklamálni - attól félve, hogy a végén át se veszik tőlük a tejet. Az élet összes gondjai közül a kiszolgáltatottságot viselem el a legnehezebben, ezért döntöttem úgy, hogy nem tartok tovább te­henet. De mi lesz, ha sokan ugyanígy döntenek? - tette fel a kérdést az a jászberényi olva­sónk, akinek a pontos neve és címe a szerkesztőségben. keresztnév. Adjuk meg minden­kinek azt a tiszteletet, hogy ne­vén szólítjuk akkor is, ha már nem él: Petőfi Sándor, Kossuth Lajos stb. A félnevekből nem értjük meg egymást és nem lehet annyira kevés az időnk, hogy ne tudjuk kimondani valakinek vagy valaminek a nevét, mert az több szóból áll. A szavak szélvá­gása, rövidítése, elhagyása mes­terkélt munka; sérti a személyi­ségjegyeket, az elnevezésekhez fűződő érzelmi és gondolati tar­talmat. Vannak, akik a levegőt, a vizet, az utakat, a termőföldet szennyezik, mások az érzelme­ket, a hitet, az erkölcsöt, a barát­ságot, az emlékeket, a helyesí­rást. Meddig még? Az elmúlt néhány évtizedben kezdődött el, s ma is tart az a helytelen gyakorlat, mely szerint hivatalos okmányokban csak nagy betűkkel szerepelhet annak a személynek a neve, akiről kiál­lították. (Mintha nem lenne kis betű a nevek írásához. A hivata­los okmány neve is csupa nagy betűből áll.) Most még azt tanít­ják az iskolában, hogy a sze­mélyneveket nagy betűvel kezd­jük, a többi kis betű ... Örkényi Antal tanár, nyugdíjas A tavaly megalakult országos hagyományőrző mozgalom első táborozását tartotta nemrég a nagyvisnyói Bán völgyben, a Vá­sárhelyi István gyermektábor­ban. A huszonnyolc hagyo­mányőrző - akikhez tizennyolc természetkutató is csatlakozott - nagyrészt Jászberényből, Jászjá- kóhalmáról és Jászárokszállásról érkezett. Örvendetes azonban, hogy Túráról, Monokról és a tá­voli Pécsről is eljöttek a tartal­mas program iránt érdeklődő ál­talános iskolások. Várfelderítő túráikon felkeresték a dédesi, a Gerenna és az egri várat - megis­merkedve annak történelmével, mondavilágával. Különösen ér­A kaméleon olyan gyíkfajta, amely bőrének színét a környe­zetnek megfelelően tudja változ­tatni. Emberben is van ilyen ... A Néplap munkatársa, Nagy Tibor beszélgetett dr. Király Fe­renc tiszaföldvári orvossal, volt országgyűlési képviselővel, melyről a cikk "Egymás hibáiból éltek" címmel, augusztus 8-án je­lent meg. Erre az írásra a helyi MDF-szervezet vezetősége nevé­ben kívánok válaszolni. A választás Tiszaföldváron - a doktor úr szerint - alvégi meg felvégi legények harcához ha­sonlított, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy kire vagy mire szavaznak. Ezt az állítását a leg­határozottabban visszautasítom. Ugyanis mi, MDF-tagok - a dok­tor urat és a feleségét kivéve - mindent megtettünk annak érde­kében, hogy a lakosság megis­merje programunkat. Ejt nappal­lá téve dolgoztunk, hordtuk szét a nagyközségben pártunk részletes és rövidebb változatban is meg­jelent programját, nagygyűlése­ket tartottunk, beszélgettünk az emberekkel. Ugyanezt tette az SZDSZ, a Kisgazdapárt is. De ezt Ön nem tudhatja, mert nem is jött dekes volt az egri városfelderítő játék, mely a várból indult, és hat alkalmi csapat versengett egy­mással. A felvétel a jászjákóhalmi Bárdos Bencét örökítette meg a várudvar ágyúi között. (Fotó: Faragó László) A táborozó gye­rekeket Rakó József, a Magyar- ország felfedezői hagyományőr­ző mozgalom országos elnöke is felkereste, s munkájukról elis­meréssel szólt. Végezetül el­mondhatjuk, hogy a kék nyak- kendős csapatot a kömyző faluk lakóinak szimpátiája kísérte. Fodor István Jászjákóhalma el egyre sem, pedig meghallgat­hatta volna Pető Ivánt, Bánffy György művész urat - hogy csak a nevesebbeket említsem -, akik­nek az előadásai élményszámba mentek. Tehát a lakosság igenis tudta, hogy kit választ és mire szavaz. De el lehet azt képzelni józan ésszel, hogy a csaknem ti­zenkétezer lelket számláló nagy­községben, ahol gimnázium, ál­talános iskolák, múzeum, mozi, könyvtárak, művelődési ház és más fontos közintézmény talál­ható, nem létezik egyetlen értel­mes ember sem? Mindenki csak úgy, vaktában szavaz? Ugye nem? Kérem, ez nemcsak valót­lan állítás, hanem cinikus is. Igaz, itt is ragasztottunk plakáto­kat, de miért baj ez? Voltak, akik letépték, de lumpen elemek min­denütt akadnak... A doktor úr azt állította, hogy itt a választás után - rajtunk, mármint a győztes párton - el­uralkodott valamiféle eufórikus hangulat. Ez rágalom, mert nem ültünk tort, nem rúgtunk be és nem üvöltöttünk bele a tavaszi éjszakába, mert nincs kedvünk hozzá. Annyiszor becsaptak, megcsaltak, kifosztottak bennün­A vádlott, aki 1990. augusztus 22-e forró délelőttjén a Szolnoki Városi Bíróság büntetőtanácsa előtt állt, elérte azt a kort, amikor az átlag férfiember már a jól megérdemelt nyugdíjidejét tölti. B. J. is a nyugodt nyugdíjas éveket tervezte, ám olyasmit tett, ami miatt hosszú ideig nem lesz gondja időtöltésének megszer­vezésével, helyette ezt megte­szik majd a büntetés-végrehajtá­si intézet dolgozói. Törökszent­miklósi házában 1977 óta egye­dül él, akkor vált el tőle a felesé­ge, és az időközben felnőtt lányá­val, fiával sem tartja a kapcsola­tot. Talán a magány vitte rá, hogy ez év március közepén megis­merkedjék a háza körül játszó három kisfiúval. Közülük a legi­dősebb sem töltötte még be a ti­zenkettedik életévét, a két kisebb pedig a tizedik születésnapja előtt állt. A gyerekeknek felajánlotta, ha segítenek a kerti munkában, kap­nak egy kis pénzt fagyira. S ígé­retéhez híven, egy délutáni segít­ségért száz forintot kapott a há­rom srác, akik ezután boldogan ígérték meg, hogy máskor is jön­nek. Március 30-a délutánján is ott volt a három gyerek, ám hamar kiderült, most másfajta "segítsé­get" kér a vádlott a pénzéért. Már a kertkapun belépve azzal fogad­ta a kicsiket, hogy "akartok-e f...- t simogatni", majd különböző pomókiadványokkal ismertette meg őket. A gyerekek nem értet­ték az egészet, így még mindig gyanútlanok voltak, s bementek a ház udvarára, ám mögöttük be­záródott az utcai kapu. B. J-nek ezután már nem volt nehéz dol­ga. A legidősebb - 12 éves - fiút két a negyven év alatt, hogy már ünnepelni is elfelejtettünk. Mindössze csöndes bizakodással tekintettünk, tekintünk a jövőbe, s még mindig titkosak az össze- kacsintásaink, mert a görcsök, a félelmek nehezen oldódnak. Nem fűtötte és nem fűti az SZDSZ-t sem és más pártokat sem a re- vans vágya, hiszen akkor nem keresnénk meg egymást, nem be­szélgetnénk. Nem vagyunk fele­lőtlenek, ha ezt jólesnék is rólunk kijelenteni. Nem köszörüljük a régi fegyvereinket, mert nekünk nem is voltak! Egy fegyverünk van, az igazság. Reméljük, mi­előbb győzedelmeskedik! A volt képviselő úr minden le­hetséges fórumon azt hirdeti, hogy felejtsük el a múltat minde­nestől. Am könnyű annak felejte­ni, aki eddig is mindig közel ült a tűzhöz. Lelkes, elvhű tagja volt az MSZMP-nek - 23 éven keresz­tül. Ez még önmagában nem len­ne baj, de mikor új szellők kezd­tek fújdogálni, kiváló taktikai ér­zékkel, az elsők között lépett az MDF soraiba. Mikor úgy látta, becsalta a házba, s hogy ne za­varhassák meg őket, maguk után bezárta az ajtót. Hogy bent mi történt, azt a kisfiú sírással - szé­gyenkezve - előadott vallomásá­ból rekonstruálhatta a bíróság. B. J. felszólította a gyermeket, hogy vetkezzen le meztelenre, majd őt is vetkeztesse le. A kis­fiút felállította a szobában lévő fűtőtestre, majd szemléltető ok­tatást tartott, hogy mit kell csi­nálnia. A fiú sírt, de a vádlott azt mondta, addig úgysem mehet el, amíg ő is meg nem csinálja ugyanezt... A következő hely­szín az ágy volt. Eközben a két kisfiú nagyon aggódott a társu­kért, de a bezárt ajtón nem tudtak bejutni. Kísérletükre a vádlott abbahagyta cselekményét, s ki­engedte az áldozatát. Hallgatását kérte, amiért száz forintot adott. Ezután a vádlottunk, akkurátus ember lévén, beosztotta a gyere­keket, hogy a következő napok­ban kivel, mikor akarja megis­mételni a "műsort". A gyerekek azonban nem így gondolták. A rendőrség lépett közbe, s a vád­lott május 2-a óta az állam nem éppen szíves vendéglátásában részesül. A Szolnoki Városi Bíróság dr. Pongrácz Zsolt bíró vezette taná­csa a vádlottat - egyrendbeli, ter­mészet elleni, erőszakos fajta­lanság bűntette, egyrendbeli (al­jas indokból elkövetett) szemé­lyi szabadság megsértésének bűntette, és 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette mi­att - 2 év 6 hó börtönre ítélte, valamint 4 év időtartamra eltil­totta a közügyek gyakorlásától. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, így az ítélet még nem jogerős. - Bence ­hogy az SZDSZ lesz a nyerő, a Tiszaföldvári Hírlap februári számában így nyilatkozott: "Formailag az MDF tagja va­gyok, de az SZDSZ gazdaságpo­litikájával értek egyet." A győze­lem után újból eljárt a gyűlése­inkre, de nem sok köszönet volt benne. Mindig a viszálykodást szította, s miután nem sikerült szakadást előidézni a szervezet­ben, június 28-án kijelentette: nem tekinti magát többé MDF- tagnak. Ezt többször is megismé­telte. Egy hét múlva már a Tisza- földi Polgárok Társaságában "tevékenykedett". Ennek dacára - az augusztus 8-i újságban - mint MDF-tag nyilatkozott. Ka­méleonunk újabb pálfordulásait kíváncsian figyeljük. Végezetül engedtessék meg, hogy megjegyezzem: Hiszek ab­ban, hogy az Ön által bumfordi­nak tartott földvári nép nagyon bölcsen dönt majd szeptember 30-án, a helyhatósági választá­sokon. Nagy Zoltánná - tanárnő, a helyi MDF-szervezet vezetőségi tagja Szolnokon átadták az Ifjúsági úti benzinkutat. Az autósok többsége bízott benne, hogy a modernizált kútnál 98-as oktánszámú benzint is lehet majd kapni. Csalódtak az ÁFOR-ban, s kíváncsian várják, mi a magyarázat arra, hogy Jászberényben (az autószerviz előtt) a 98-as kutat ólommentessé alakították? Úgy vélik, elég lett volna, ha az új benzinkút­nál van ilyen, hiszen az országban még kevés gépkocsi üzemeltethető ólommentes benzinnel. Nem beszélve arról, hogy minden tankoláskor ki kell menniük a város végére, ami jelentős benzinfogyasztással jár. (Fotó: Nagy Zsolt) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Hozzászólás cikkeinkhez Kaméleon az MDF-ben?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents